Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Maci, kb. 10 éves, ivaros kan kutya. Chipje nincs, oltásai nem voltak soha, azt se tudja, milyen egy állatorvosi vizit. Minden idegenhez rögtön bújik, csóvál, ugrál, kéri a simogatást, bár ennek ellenére is bizalmatlan. Hiszen sokan hagyták már cserben őt. Néhány méteren éli életét, olykor sikerül kiszabadulnia a lánc fogságából, de nem sokáig tart szabadsága, a környék lakói ismerik, és hamar hazaviszik. Elvileg gyerekekkel nem jó a viszonya, ezért a család meg szeretne tőle válni. Pénzük nincs, hogy a gyepire beadják.. és oda nem is engedhetjük, hogy bekerüljön! Elmondásuk szerint Macinak más kutyákkal jó a viszonya, soha nem verekedett. Nincs semmilyen betegsége szerencsére és enni is rendszeresen kap. Fajtáját tekintve szamojéd jellegű lehet.
Ígéretet tettünk Macinak, hogy találunk neki egy új Gazdát, egy igazit, akinél nem kell láncon élnie, egész nap ihat friss vizet, nem csak akkor, amikor valaki szól a tulajdonosnak, hogy töltse fel a festékes vödröt. Ígéretet tettünk Macinak, hogy idős korára megtapasztalhatja, milyen a szeretet, a boldogság, a folyamatos szabadság, a biztonság. Ígéretet tettünk Macinak, hogy többé nem kell lyukat ásnia magának a meleg miatt...
Macinak elsősorban végleges befogadót keresünk, de ha valaki ideiglenesen tudná vállalni, annak is nagyon örülnénk. Ideiglenes befogadás esetén (Debrecen és környéke) az egyesület vállalja Maci orvosi kezelését és élelmezését.
Ígéretet tettünk Macinak, és a segítségeteket kérjük, hogy betarthassuk ezt!
Érd.: privát üzenetben a face linken vagy 06204024361
Persze, Picur csak Pajtihoz képest Picur. :-) A nagyobbik harminc négy kiló, a kicsi húsz.
A kutyasuli sikere a kiképzők milyenségén múlik. Nagyon el lehet rontani kutyát, de nagyon össze is lehet vele csiszolódni. Mi mindegyik kutyával jártunk és nagyon szerették. Mi már nem annyira, mert meg lehet izzadni rendesen. :-)
Mesélj majd még a kuttyról, nekem most mennem kell, de majd délután jövök.
Néhány hete volt még csak nálunk, amikor egyszer rosszkedvűen kiültem a teraszra. Pajti odajött, feltette a két első lábát az én lábamra, és az ölembe hajtotta a fejét. Ilyet amúgy nem szokott csinálni. Úgy meghatódtam rajta....
Nem is a kutyákkal van a legnagyobb probléma, hanem az emberekkel.
Ivartalanítva kaptuk, de ez amúgy is természetes lett volna. Sok-sok év tapasztalattal az ember belátja már, mennyivel kényelmesebb ez embernek-állatnak egyaránt. :)
Egyszer régen örököltem egy kutyát a tesómtól, ő elköltözött, a kutya maradt. Doberman-roti keverék volt, iszonyatos erővel. Vele jártam kutyasuliba, nem túl sok sikerrel. (Sok baj volt vele, mégis nálunk hunyta le a szemét.) Viszont legalább vannak fogalmaim a kutyasuliról. :)
Nemrég láttunk egy kutyás bemutatót, amikor is a kutyuknak meg kellett találni az eldugott jutifalit a lefordított virágcserepek alatt. Ez annyira tetszett a kisfiamnak, hogy itthon is kipróbálta. Mit mondjak: Pajti rögtön tudta mit kell csinálni. :)
Igen kell idő, míg bízik az emberben és még több, amíg tisztelni is fogja az embert. Mert a kettő messze nem ugyanaz. Általában két év kell, mire összecsiszolódik ember és kutya.
A kisebbik kutyán Picur volt olyan, hogy mindenkiben ellenséget látott, két- és négylábúban egyaránt. Komolyan megharapott minket is. Mentünk vele kutyasuliba, ott megtanították kutyának lenni. :-)
Tényleg még nem volt ilyen harcias kuttyunk, szerencse, hogy viszonylag kis termetű. Keményen, "férfiasan" kell vele bánni, akkor kezes bárány. Ha tutujgatva van, akkor azt hiszi ő az úr, és azonnal az akaratát akarja érvényesíteni. De megtanultunk vele bánni.
Szerencsére a nagyobbik békés, nyugis, kerül minden balhét. Viszont ha kell hatékony és igen félelmetes testőr tud lenni. Amikor a kicsi kekeckedik vele és túlmegy egy bizonyos határon, csak lenyomja a földre a mancsával és kész. :-)
A következetesség a legjobb nevelő eszköz. Amit egyszer megengedsz (aranyos kutty, el lehet olvadni tőle) azt legközelebb már kiköveteli magának.
Igen, elég állandó a napirendünk. Mondjuk hétvégén, amikor jobban ráérünk, inkább délután megyünk hosszabb sétára, hétköznap 6 óránál hamarabb nem tudunk rá sort keríteni.
Ennek a kutynak cudar élete lehetett előttünk. A megtalálói szerint nagyon trágyaszagú volt, nálunk meg a kukoricát lopkodta és a száraz kenyér volt a legnagyobb boldogság neki (nem, nem azzal etetjük). A simogatásra emelt kéztől is sokáig hátrahőkölt és nem lehetett átlépni felette. Most már ez nincs így.
Próbálgatjuk a határokat a nyitott kapuval is, biciklivel vagy gyalog simán tudunk közlekedni, kocsival való kiállásnál is megkockáztattam már, hát, menni kellett utána. Később persze még próbálkozom ezzel is.
Nagyon okos, tudja például, hogy a hátsó kapun nem szabad átmenni, még akkor sem, ha sikerül neki kinyitni. Már nem viselkedik vadállatként a többi állatunkkal sem, mint amikor idekerült. Jaj, az nagyon szörnyű volt. Szóval ő is meg akar felelni, idővel még több mindent sikerül majd elérnünk, ebben biztos vagyok.
Nekünk is mindig befogadott kutyáink voltak és vannak. Lassan harminc éve van mindig kutyánk. A szökés ellen ivartalanítás és sok foglalkozás kell. Nagyon jó, ha viszitek sétálni, tényleg egyre több kertes házas, vagy vidéken élő teszi ezt és nagyon jó!
Igen, a kutyával van gond, felelősség, idő és pénz. Ez nem hobbi, hanem egy életforma szerintem. Mi nem azt mondjuk, hogy kutyát tartunk, hanem hogy kutyával élünk.
Nekem az a tapasztalatom, hogy befogatott kutyák halmozottabban akarnak megfelelni a családnak. Ha van megszokott, állandó napirend, ahhoz nagyon gyorsan alkalmazkodnak. Nagyon fontos, hogy mindig ugyanabban az időben legyen séta, kaja, foglalkozás. Mindegy, hogy mikor, azt a család életmódja alakítja, de az legyen állandó.
Az ivartalanítás is nagyon fontos, mert a nem kívánt szaporulat senkinek nem jó. Az országban kb. nyolcszázezer gazdira váró kutya van sintértelepeken, menhelyeken - és akkor még a kóbor ebkékről nem beszéltünk.
Első időben, ha van rá mód, nagyon sokat segít a kutyaiskola. A gazdi is és a kutya is megtanulnak egymás nyelvén. Hidd el, nem törvényszerű, hogy egy kutya szökős legyen, ez mindig a körülmények miatt van. Egy kutya, ha szeretve van, ha foglalkozva van vele, a nyitott ajtón sem lép ki magától.
Persze vihar, villámlás esetén a lakás kell hogy legyen a biztonság. De a hűségnél nincs jobb kerítés és nincs jobb védelem. Ezért azonban meg kell dolgozni! :-)
Nem első kutyánk, és az összes lelenc kutyánk szökős volt. Hozzászoktak a szabadsághoz, de ezt mások is mondták, hogy befogadott kutyánál ez sokszor előfordul.
Minden nap visszük sétálni (megjegyzem ez itt falun sokaknak furcsa és konfliktusokat szül. Vannak olyan utcák, ahol nem tudunk végigmenni a megsüketülés veszélye nélkül, minden háznál 2-3 kutya, akik egymást is hergelik.)
Itthon dolgozom, tehát nincs sokáig egyedül hagyva, mindig beszélgetek vele, és érti is amit mondok neki. :)
Ha ketten vagyunk, sokkal szófogadóbb, nyugodtabb, mint amikor mindenki itthon van.
Szabad bejárása van, mi vagyunk az ajtónyitogatók. :) Más lehetőség egyelőre kilőve, hőszigetelt teliüveges bejárati ajtónk és riasztórendszerünk lévén. Az ajtónyitogatás csak éjjel nehézkes, de van amikor nyugi van egész éjszaka.
Ja és nálunk nincs olyan hogy megunjuk és kidobjuk. Felelősséggel tartozunk az állatainkért, a haszonállatokért éppúgy, mint a kutyáért-macskáért, mindennap ellátjuk őket, és ha el is utazunk néhány napra, akkor is van aki gondozza őket. (Pajtit speciel panzióba szoktuk vinni.)
Egy ilyen kis kutyusnak, de egyáltalán kuttynak miért kell bekéredzkednie? A lakásba nincs szabad bejárása?
Ha nem foglalkoztok vele eleget, ha nem sétáltatjátok, ha nem fárasztjátok le, nagyon, nagyon sok bajotok lesz vele - és ilyenkor szoktak ráunni az emberek. A szökési kényszer a séták hiányát jelzi. Hidd el, a kert nem pótolja a sétákat, a sok egyéb más ingert.
Mind a foxi, mind a tacsi masszívan munkakutyák! Okosak, nem csak fizikai lefárasztás, de szellemi is kell nekik!
Igyekszünk, hogy ne így legyen, bár ha ránknéz azzal az enyhén félretartott fejjel, elvesztünk. :)
Amiben nagy mester, az a bekéredzkedés. Úgy tudja cifrázni, elnyújtani az ugatást, szerintem még énekel is, hogy nem lehet nem észrevenni, akar valamit.
Ahhoz képest, hogy örökbefogadása előtt 1 hétig nem aludtunk :), 2 napig meg csak pakoltunk meg kerítettünk, nincs vele semmi probléma. Leszokott az egyedüllét alatti papucsrágásról, minimálisra csökkentette az ásást, a szökési kényszert, egyedül a macskànkkal nem tudjuk kibékíteni, bár ez a macska hibája is. ;)
Ivartalaníts, ne szaporítsd a szerencsétlen kutyák számát!
Altatás a sintértelepeken:
"Először a kutyust pórázon kivezetik a kenneljéből. Mindig boldogok ilyenkor és farkukat csóválva boldogan mennek mert azt hiszik, hogy séta ideje van. Ilyenkor még nehezen lehet bírni velük, de mikor az altató helységhez érnek megtorpannak, mert valószínűleg megérzik a halál illatát és a szomorú itt ragad lelkeket. Különös, de minden egyes állattal ez történik.
Miután az állatot elaltatták a kutyusok tetemét összegyűjtik és konténerekben várakoznak az elszállításra. Hogy később mi lesz a testükkel nem tudni. Lehet, hogy elégetik, lehet, hogy állateleség. Menhelyen dolgozva ezt átélni szörnyű nap mint nap. Gondolkozz, mielőtt önzőséged felülkerekedik!"
Sokan nem tehetik meg, hogy kutyájuk legyen, ám szívükbe zártak egy-egy gazdára váró ebet. A megkedvelt árva kutyáról virtuális örökbefogadás révén gondoskodhat az az állatbarát, akinek nincs lehetősége otthonába fogadni őt.
A virtuális örökbefogadás során a jelentkező jelképesen örökbe fogadja az általa kiválasztott kutyát. A kutyus továbbra is Lelenc Kutyamentő Egyesület törődését, gondoskodását élvezi, virtuális gazdija pedig hozzájárul (bármilyen csekély összeggel is) kis kedvence gondozásához: ha a kutyus panzióban él, akkor a panziódíjhoz, ha a Lelenc Tanyán, akkor az ottani eltartási költségekhez (például a napi ételhez, a kullancs elleni védekezéshez). A kutyus gondozóhelyétől függetlenül számos kutyánk szorul orvosi ellátásra, gyógyszerre – a virtuális gazdi, ha módjában áll, ezen költségekhez is hozzájárulhat, éppúgy, mintha saját kutyusa szorulna orvosi ellátásra, gyógyszerre, biztosítja ezt virtuális kutyusának.
Miért volna szükség virtuális gazdikra?
Egyesületünk tagsága minden erejével azon van, hogy a gondozásunkban levő kutyák mindent megkapjanak, ám a maroknyi csapatunknak is végesek a lehetőségei, anyagi forrásaink is apadnak. A virtuális örökbefogadók segítséget nyújtanak a gondozásunkban levő kutyák jó színvonalú ellátásához. Nagy öröm a kutyusoknak, ha látogatójuk érkezik, így a virtuális örökbefogadó meglátogathatja és sétáltathatja is védencét. A virtuális örökbefogadásról szerződést kötünk, amely tartalmazza a virtuális örökbefogadó vállalásait. Ha a kiválasztott kutyus Gazdira talál, egyesületünk természetesen értesíti a virtuális gazdit. Szeretettel várjuk a Virtuális Gazdik jelentkezését: info@lelenc.hu
