Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. 3 Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. 4 Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. 5 Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. 6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. 7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. 8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. 9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. 10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. 11 Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. 12 Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. 13 Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. 14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. 15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. 16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. 17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; 18 Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. 19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. 20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. 21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! 22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
A "könyörülő" és "irgalmas" meg csak azokra vonatkozik, akik térdre borulnak előtte, isznak egy kapucsinót majd bűnbánat megtéréssel. Tehát aki nem, az meg nem.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. 45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. 46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
A "könyörülő" és "irgalmas" meg csak azokra vonatkozik, akik térdre borulnak előtte, isznak egy kapucsinót majd bűnbánat megtéréssel. Tehát aki nem, az meg nem.
"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge" (János 1:1). Ebből az igerészből legalább három fontos dolgot tudhatunk meg Jézus Krisztusról és a Mennyei Atyáról: 1. Jézus Krisztus már a „kezdetben" létezett, vagyis már a teremtésnél is jelen volt. Jézus Krisztus öröktől fogva létezett Istennel egyetemben. 2. Jézus Krisztus az Atyától elkülöníthető személy, hiszen azt olvassuk, hogy az Ige, azaz Jézus Krisztus, Istennel volt. 3. Jézus Krisztus természetét tekintve viszont azonos Istennel, hiszen azt látjuk, hogy az Ige maga volt Isten.
A Zsidókhoz írt levél 1:1-2 igerészben ma is így szól hozzánk Isten Szent Lelke: „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette". Jézus Krisztus Isten teremtésének legfőbb mestereszköze. Minden Őáltala teremtetett, és Nélküle semmi sem lett. Bár az Atyának és a Fiúnak a teremtés során eltérő szerepkörük volt, mégis együtt dolgoztak a világmindenség létrehozásán. János apostol ezt így adja vissza Isten Szent Lelke által: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett" (János 1:3). Pál apostolon keresztül pedig így visszhangozza ezt: „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa" (1.Korinthusbeliekhez 8:6).
