Értelmetlen, hogy az orvosok szenvedjék meg azt, hogy ez a barom kormány tönkretette az egészségügyet. Nem kéne trükkökkel mentegetni az összeomlást, hanem hagyni, hogy beérjen a meggelicai "reform" és bedűljön az ellátás. Akkor talán végre az agyhalott szoci szavazók is felébrednének végre. De így csak meghosszabbítják az orvosok ezzel a hülye lelkiismereteskedéssel, meg hivatástudattal az egész ország szenvedését. Sokkal hamarabb vége lenne, ha hagynák az összeomlást.
Mielőtt bárkinek is illúziói lennének, olyan lesz ez mint a posta.
Egy szabványlevél 70 Ft. Ezért kb. 7-10 nap alatt kézbesítik. +100 Ft-ért sürgősséggel 1-2 nap alatt.
Megkapod a levelet? Meg. Az ellátást is megkapod, mindenki a saját anyagi szintjén. Aki bérből él, az megszívja, aki nyugdíjas az pláne.
Más országokhoz azért nem érdemes hasonlítgani, mert ott a színvonal is más, az itteni kórházak, rendelők zömét nyugatabbra eleve nem is engednék üzemelni.
Ami jobb lesz: Nagyobb réteg engedheti meg magának a színvonalasabb eü. ellátást, ez színvonalasabb kórházakat, rendelőket, műszereket jelent. Viszont jelentősebb havidíjat is. (Ma ez csak korlátozottan lehetséges).
Ami rosszabb: Jelentős tömegnek a mainál sokkal rosszabb viszonyok lesznek, hosszabb várólista, rövidebb kórházi tartózkodás, kevesebb vizsgálat.
Ami tény: Az állam részben kivonul erről a területről, a magánbiztosítók "magánügyévé" teszi a nyereséget, vagy a veszteséget.
Ami rizikó: Gyurcsányék ezt is elkúrják, az értéket a klientúrának kimentik, a szemetet a népnek meghagyják, agyonszabályozzák, mindenáron biztosítják bizonyos területeken a vállalkozó nyereségét, jóval infláció feletti áremelések, pénzkimentés, csalások, pazarló népszerűsítést hajhászó hülye ötletek, mint pld. az ágyak melletti páncélszekrény, vagy az alacsonyra szerelt villanykapcsoló.
Egyetértünk. A magam részéről egyetlen mai parlamenti pártnak a programjára se fogok szavazni, mert mindegyiktől csak azt várhatom, hogy attól teljesen függetleníti majd magát, és az összes választói akaratától függetlenül ámokfutásba kezd. Én ehhez nem adom a szavazatomat, akkor már a távolmaradás is tisztességesebb. De nem azt fogom tenni, hanem keresek egyet, amelyik még tiszta, ha egyáltalán van ilyen a politikában.
Aztán majd meglátjuk, hogy tényleg annyira be vannak-e ágyazva a maiak, amennyire képzelik...
A legutóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új formációk nem onnan fognak előjönni, ahonnan általában várnák őket, nevezetesen, valamelyik nagy valamelyik platformja fogja magát, és megpróbál tiszta lappal indítani.
Pl. sokan várták, hogy a szociáldemokrata platform megpróbál akár kenyértörés árán is baloldali maradni az immár teljesen jobbra sodródott szocipártban...
Az ország többségének nincs más lehetősége,mert jobbról-balról ezt kapja. Új pártok meg vagy nincsenek, vagy nem ismertek és esélyük sincsen ismertté válni.
Végül is minden tanulópénnt meg kell fizetni. Ez az elit, amelyik nem tudta anno felépíteni a szocializmust, minden termelőeszköz birtokában - csak eltüntetni, ill. felélni tudta - most ugyanolyan rablókapitalizmust üzemeltet.
Ameddig az ország többsége ragaszkodik ehhez az elithez, stockholm szindróma, vagy szado-mazo kapcsolat végett, és immár szabad választásokon önként és dalolva veszi őket a nyakába, addig igazad van.
Csak egy kis kiegészítés: az én pénzemről szól. (Meg persze a tiédről is, de tőlem olyan szervezetbe ölöd, amilyenbe akarod.) Azonban az én pénzemet hadd döntsem el, hogyan kköltöm el e nemes célra. Nem baj?
Eddig maradéktalanul egyetértettünk, itt egy ponton nem. Ebben: "nem pofázhattunk bele, ... hogy több-biztosítós rendszerben ki mennyit költ marketingre". Szvsz ebben tévedsz. A törvényhozó ugyanis belebeszélhet. Ugyanígy belebeszélhet abba is, hogy pl. egy ügyvéd vagy ügyvédi iroda nem reklámozhatja magát újságban, TV-ben, rádióban. Hanem csak van neki egy réztáblája a kapu alatt és sok elégedett ügyfele, akik szépen dicsérgetik. A sok "sztárügyvéd" szerepeltetése a TV-ben ehhez képest elfajzás. Gyakorlatilag az ő önreklámjuknak adnak teret a TV-k, ráadásul nincs is közölve, hogy reklámról van szó. Hanem beszélgetős mnűsornak van álcázva, gyakorlatilag a sajtós PR-cikkek megfelelője. Etikátlan, hogy finom legyek...
"Ha már mindenképp vadkapitalizmus kell szerinted, akkor viszont érdemes lenne azt a verziót választani, ami kisebb fölösleges kiadást generál. "
Beírásod alátámasztja, hogy az előző rendszerben szocializálódott emberekbe reflexként beépültek az akkori értékek, amelyek megfelelő szövegkörnyezetben ugyanolyan automatikusan aktiválódnak, mint az, hogy spontán módon mindig az anyanyelvünkön szólalunk meg. A (mindenkori) ellenzéki politikusok profi módon játszanak ezeken a húrokon. Minket, mezei állampolgárokat meghatóan őszinte, mélységes demokratizmussal vonnak be "közös ügyeink" :o) intézésébe. Megkérdeznek bennünket. Problémákat vetnek fel nekünk, és várják a mi felelős, döntő súlyú véleményünket. Ilyenkor előkerülnek az előző rendszer értékei: a közös jó, a közösségi tulajdon. Miénk az egészségügy, magunknak építjük. A közösségi tulajdon magasabbrendű, mint a magántulajdon. Amikor nagy létszám kell ahhoz, hogy egy érdekcsoport helyzetbe kerüljön, akkor jön a "mi". Akkor fontosak vagyunk. Akkor az a pénz, amelyet amúgy gátlástalanul lopnak szét a tűzközeliek, egyszeriben a "miénk" lesz ismét. Akkor együtt aggódunk azért, hogy egy magánvállalkozásnál mennyit költenek marketingre. Szinte tulajdonosnak, döntéshozónak, igazi felnőttnek érezhetjük magunkat.
Nem vesszük észre, hogy manipulálva vagyunk. Mint a gyerekek a bábszínházban. A szerző jóelőre tudja, mikor és mit fogunk kiabálni, mert ő írta a darabot. "Vigyáááázzzz! Ott a farkas!" -- zúgja a nézőtér spontán reakciója. A gonosz farkast és a szegény nyuszit mozgató színészek a paraván mögött összemosolyognak. Megint bejött. Mindig bejön.
Vegyük észre, hogy nincs semmilyen beleugatásunk semmilyen szervezet működésébe, hacsaknem mi magunk vagyunk a tulajdonos. Az OEP elképesztő nemtörődömségébe ugyanúgy nem pofázhattunk bele, mint ahogy abba sem fogunk, hogy több-biztosítós rendszerben ki mennyit költ marketingre. Abba az egybe szólhatunk bele, hogy elzavarjuk-e a kormányt négyévente. Hogy lesz-e végre olyan párt, amelyik tiszta viszonyokban érdekelt. Amelyik kiteríti az ügynöknévsort. Amelyik felszámolja a politikusok-bűnüldözők-igazságszolgáltatók-maffiózók mára megszilárdult szövetségét. Amelyik kirúgja a titkosszolgálatoktól a besározódott főnököket, és a maradék állománnyal lebuktatja az összes korrupt főpolitikust, főrendőrt és főbírót. Merthogy ezt a szép feladatot posztos rendőrökkel nem lehet megoldani.
Akkor lesz itt adófegyelem és a köztulajdon megbecsülése. Akkor jöhet a kanadai, a svéd és mindenféle állami biztosítós modell.
Addig marad az, hogy ha már a közpénz difoltban préda, akkor legalább a magánbiztosítókhoz jutó része hasznosuljon megfelelően. Profitérdekeltségi alapon.
1) Tőlem olyan szakmai nómenklatúrát alkalmazol vagy alakítasz ki, amilyet csak akarsz. Én nem vagyok szakmádbeli, alkalmazkodom a terminológiádhoz.
2) Nagyon régen, első diplomám szerint az voltam. Aztán rájöttem, hogy tovább kell tanulni, ha lakni, utazni is akarok. Miért, baj? Nem eladok az eü piacán, hanem veszek. És tudod, mije van a vevőnek? :-)))
Mellesleg, ha nem szakmádbéli valaki, annak már nem is lehet véleménye arról, hogy milyen szolgáltatást akar a pénzéért? Tőled hány pék kért már pék szakmunkás bizonyítványt, mielőtt kenyeret vettél?
Ha valakinek teniszezés közben szakadt el az Achillese, a nemcsak betonpályán játszott nem ahhoz való cipőben, hanem edzetlenül esett neki a dolognak, mint tót a vadkörtének. Ennél jobban már csak azt imádom, mikor valaki úgy megy el valami puccos helyre síelni, hogy előtte nem méltóztatott elvégezni azt a napi 2x20, de inkább 2x30 perces tornát sem, amellyel szépen strapabíróvá tehette és eleget nyújthatta volna a popsiját, a combját meg a vádliját. Aztán mikor az első napon csúnyán lesérül, akkor mindenki hibás, csak ő nem...
Ha külön akarod választani, megteheted. Én nem vagyok eü-szakember. Amikor megelőzésre gondolok, akkor effektíve a még nem betegekre gondolok. És természetesen jó lenne a második is, a korai diagnosztika, ami jóval többe kerül, de én itt és most az első fajta megelőzésre gondoltam. Arra, hogy ne írott malaszt legyen az, hogy "dohányozni ne tessék", hanem keményen financiális jellegű következményekkel járó felszólítás abban az esetben, ha nem tartják be. Ma, ha járkálsz a városban, akkor számtalan olyan tizenévest és huszonévest látsz bóklászni, akinek lóg a cigi a képéből. Ja, az ofő biztos szólt erről egy félmondatot anno a gimiben, de mivel érvekkel alátámasztani már lusta volt, meg nagy valószínűséggel ő is bagózott a szünetekben, nem vették valami komolyan. Hát most majd a biztosítónak nem túl nagy pénzért módjában lesz foglalkoztatni olyan pofákat, akik, teszem azt akár nyugdíjas tüdőgyógyászként, megkeresik a sulikat és felajánlanak egy, a prevencióhoz szükséges órát minden osztálynak. Aztán, amikor az egészséges tüdőszövet metszete után teljes falnyi méretben kivetítik a kölyköknek a kátrányos tüdőfelszínt meg a rákosat, akkor kicsit el fognak gondolkodni a dolgon. Ezt követően a nyugdíjas vagy épp munka nélkül álló, esetleg félmunkaidőben dolgozó, sokgyerekes doktor néni vagy bácsi szépen elmondja, hogy milyen sokba kerül a következmények gyógykezelése, és hogy számítsanak rá, hogy a legtöbb biztosítónál, ha dohányosként kötnek vele biztosítást, akkor havi 10-15e forinttal többe kerül ugyanaz a biztosítás, mint az egészséges életet élőknél. Ehhez képest gondolják meg, hogy futja-e rá, mert egy láncdohányosnak a havi bagószükséglete is hasonló összeg, tehát 20-30e forinttal többe kerül az élet havonta. Ebből egy tini lány sok ruhát tud ám venni, a srácok meg sokféle gyűjteményüket, kempingfelszerelésüket finanszírozhatják, a számítógépes ketyerékről nem is beszélve. Ugyanígy a biztosító embereként előforduló előadó azt is megemlítheti, hogy nem véletlenül fizetnek több CASCÓ-t se azok, akiknek a körében a leggyakoribbak a balesetek. (Nagy hengerűrtartalmú autóval furikázó, huszonéves, városi férfiak.) A kockázatos életnek következményei vannak. Például sokba kerül.
Aztán a fiúk-lányok kedvéért esetleg be lehet mutatni a száj és a garat nyálkahártyájának szövetét is, kivetítve jó nagyra, hogy látható legyen a kátrány és el lehessen mondani, hogy bizony, nem segíti a csajozást/pasizást meg a megfelelően magas társadalmi státuszú, igényes feleség/férj megtalálását az, ha valakinek keserű a pofája és undorító megcsókolni. Ugyanígy az elhízásról is lehet szót ejteni, szintén illusztrálva, kitérve a felnőttkori, második típusú cukorbetegségre. Satöbbi.
A megelőzés második típusáról annyit, hogy ha a korai stádiumban elkapott betegségek gyógykezelése is olcsóbb valamivel, akkor a biztosító érdekelt lehet a drága diagnosztikai berendezések vásárlásában. Különösen akkor, ha ez a többi biztosítóval szemben kompetitív előnyt jelent neki, tehát ezzel reklámozhatja magát és így több ügyfele lesz.
Nos, a nyugdíjas korosztály jelenlegi színvonalon történő ellátásába az államnak a hozzájárulása (az én adóimból is meg a te adóidból is) elkerülhetetlennek tűnik. De attól, hogy ők úgy szolidarítottak anno az idősekkel, hogy eszetlen módon, egy ellenőrizhetetlen és ellenőrizetlen rendszerbe dobálták a pénzt, semmiféle garanciát nem kapva arra, hogy őket is el fogják látni öreg korukra, az még nem jelenti azt, hogy én is önként ugyanilyen hülye legyek. Pláne, hogy ma van jobb megoldás.
Nagyon imádom egyébként, mikor az emberek ilyen kellemesen disszonánsan érvelnek. Mert szóban és nyilvánosan teli van a szájuk azzal, hogy a szolidaritás mindenek felett és "ingyenes" egészségügyet nekünk. Aztán, amikor sor kerül arra, hogy a kedves papának szívműtét kell vagy új vese, és vagy lehet várni 2 évet, míg sorra kerül, vagy lehet fizetni a főorvos úrnak 100-120-150 e froncsit és műtét a jövő héten, akkor mindenki fizet. Kivétel nélkül, érted? Akkor egynek se jut eszébe, hogy emiatt valahol Kiskunmajsán egy másik rászorult nemcsak két évet fog várni a várólista meghosszabbodása miatt, hanem két évet + egy napot, amiért valakit benyomtunk relatíve előre, akár a sürgősség fokának "ügyes" megváltoztatásával.
Mellesleg 1970-ben a mostani öregek nem voltak szolidárisabbak az akkori öregekkel, mint mi a mostaniakkal, pedig sokkal kedvezőbb volt a korfa. De ezt már lejjebb beírtam.
"A problémák akkor kezdődnek, amikor a pénz ellenszolgáltatás nélkül kerül magánszemélyhez/céghez.
Meghát, más államok is tartanak állami kézben ágazatokat.
A magam részéről nem tartom Kanadát kommunista államnak... "
Eljutottunk a szokásos demagógiához. Ha valaki nem tud vagy akar érvelni, előrántja a "Bezzeg X országban" kártyát. "Bezzeg Kanada nem kommunista állam, ott mégis... "; "Bezzeg Hollandia nem kommunista állam, ott mégis... "; "Bezzeg Franciaország nem kommunista állam, ott mégis... "
Még szellemeskedni is lehet: biztosan azért működnek másként, mert ott kétfejűek
az emberek.
Ezt az ostobaságot, a máshol működő vagy állítólag működő rendszerek lemajmolását már elkövettük korábban. Ez volt a gumipitypang, a vas és acél országa, a sztahanovista mozgalom, vagy a hetvenes években hipermodern japán szerszámgépek importja, amelyek raktárban rohadtak szét, mert nem illettek bele az elavult technológiai sorba.
Olyan modellt kell választani, amely itt és most előrelépést jelent, amely itt és most működőképes. Itt és most létezik egy adott gazdasági és egyéb kultúra és fejlettségi szint. Itt és most nincs becsülete a közösségi tulajdonnak. Nem alakult ki. Kanadában (amelyet nem ismerek) bizonyára jól tud működni az állami tulajdonú vállalkozás. Elhiszem, ha te mondod. Ők mások, előrébb vannak. Ott valószínűleg kisebb az adóeltitkolás. Ott valószínűleg nem tartják hülyének azt a vállalkozót, aki legálisan ügyködik és nem csodálják azt, aki ügyesen átveri az államot, minimálbért mutatva ki, miközben sokmilliárdos vagyonnal rendelkezik.
Ott valószínűleg évtizedekkel ezelőtt felfejlesztették az adóhivatalt, mint a legjobban jövedelmező állami befektetést. Itt egyik politikai erőnek sem érdeke, hogy egy hatékony adóhatóság hatékonyan kutakodjon.
Tudomásul kell venni, hogy nálunk primitív vadkapitalista viszonyok vannak, és ehhez kell rendszereket tervezni. Ehhez a környezethez rohadt, kíméletlen kapitalista kell, aki a saját érdekében (én nem jóságból) az alkalmazottai körmére néz és közben profitot zsebel be. Ide egyelőre hajcsár és kizsákmányoló kell, hogy a dolgaink működjenek és fejlődhessünk. Egy-két generáció kifut, mire kanadai modelleket hozhatunk be.
A kapitalizmus egyik alapvető ellentmondása a kapun belüli szervezettség és a kapun kívüli (piaci) szervezetlenség. Mi a tervezett piac, azaz a tervgazdálkodás során elértük a kapun belüli kuplerájt és a kapun kívüli hiánygazdálkodást.
Most először vissza kell kapaszkodnunk a kapun belüli hatékony, szervezett működésre (a mocskos, rohadt profitérdekeltség eredményeként), másodszor pedig igyekeznünk kell felszámolni a piactorzító monopolhelyzeteket.
Dehogynem, Kanada kommunista állam, ha nem tudtad volna. Egyébként is, a kanadai állami egészségügy nem olyan, mint a magyar állami egészségügy, mert a kanadaiak kétfejű és háromlábú lények.
