Kicsit olyan lesz a topic, mint a színház jelképe a síró és nevető álarc pár.
Elhunyt Sólyom-Nagy Sándor. Nyilvánvaló, hogy ő is találkozott valamikor Spock elsőtiszttel, hosszú és eredményes élet után költözött el. Nagyszerű művész, volt legyen áldott az emléke, nyugodjék békében.
És egy kis szilveszteri vidámság. A magyar operatörténet óriásai bohóckodnak egy ősrégi kis tv műsorban. Bizony kérem, a hatvanas évek elején Székely Mihály, Radnay György és Gyurkovics Mária volt a szilveszteri tv műsor fő attrakciója. Régen volt, igaz se volt.
Voigt nagyon jó hostként, ő is és Fleming is. Pedig ez nem könnyű és nem is a szakmájuk. Élő adásban, figyelni az időre, a műszakiakra a színpadon. Mindketten nagyon korrekten egyszerűbb angol szavakat használnak és lassabban beszélnek, ha nem beszél jól az interjú alany.
Domingo csőd volt hostként, nem értette, hogy ez most nem róla szól. Én csak egyszer láttam, lehet, hogy többet nem is próbálkoztak vele.
Most néztem meg Bécsből Bellini Alvajáró c operáját. Sosem láttam, sem élőben, sem vetítésen. Nagyon jó. Florezzel, róla mindig megállapítom, hogy gyönyörű hangja van.
Igen lehet, hogy ez az oka, hogy lehetetlen küldetésre küldik szegény énekeseket. Voigttot meg sose hallottam énekelni, egy csomó közvetítest láttam, ahol ő volt a host, de őt magát még nem hallottam.
A zeneszerzők nem énekelnek. Hangszeren sokszor nagyon jól játszanak. Végül is Liszt, Chopin vagy Bartók zongoristának is volt akkora zseni mint zeneszerzőnek. De arról még nem hallottam hogy bármelyik "fő vagy mellékállású" énekes lett volna. Nem élték meg a saját bőrükön vagy inkább hangjukon, hogy az milyen.
Végignéztük az Istenek alkonyát tegnap. Azt hiszem Debra Voigt a legjobb Brünnhilde, akit valaha hallottam. Ez a Ring ciklusvolt az első, amit Met közvetítésként láttam. A Rajna kincsét a Müpa Festivál Színházában. Csak az első sorban volt hely, máig emlékszem , hogy mennyire fájt a nyakam, és hogy szinte beleláttam a közelről mutatott énekese szájpadlására.
sajnos en meg sose lattam a Nabuccot, majd legkozelebb nekiveselkedek. Furak ezek a bravuszerepek. Megirja a szerzo, tudja, ha tokeletesen enekeli valaki, akkor gyonyoruen hangzik, de milliobol csak egy tudja tokeletesen elenekelni. most addig ne adjak elo, amig az az egy megbnem kerul, vagy beletorodnek, hogy nem szol tokeletesen?
Nabucco nagyon jó volt. Azt hiszem nem kap elég figyelmet a népszerűbb Verdi művek mellett. Domingonak nagy szerencséje volt, hogy baritonként tovább tudott énekelni. És persze itt is gyönyörű a kórus.
Az angol nyelvű Opera könyvem szerint Abigél szerepe az egyik legnehezebb szoprán szerep. A legtöbb énekesnő rikácsol és visít és csak a fiatal Callas tudta igazán jól elénekelni. De ő is csak összesen 3 alkalommal énekelte el, mert rájött, hogy rosszat tesz a hangszálainak. Van egy Callas életrajz könyvem, amelyben írnak Sass Szilviáról, aki akkor volt a csúcson. Szó szerint azt írta a könyv, hogy Abigél szerepével gyilkolja a hangját. Sajnos igaza lett.
Én még régebben láttam a koncertet, a lányom kifogta nekem a "Karib tengerből." Nagyon tetszett, valóban a népdalok voltak a legszebbek. Számomra az volt nagyon szívfacsaró, amikor 2017 májusban ő volt a meglepetés vendég a Met 50. évfordulós gálaestjén, és már nagy betegen, komoly egyensúlyzavarokkal küzdve elénekelte az az áriát a Rigolettoból.
Mi megnéztük este Hvorosztovszky koncertjét. Egyrészt gyönyörű volt, másrészt szívfacsaró. Legeslegjobban a két orosz népdal tetszett. Érdekes volt Rigoletto részlet, ahol ez a szuper jó pasi el tudta hitetni, hogy ő a pupos, ronda udvari bolond.
Nagy szégyen, de még nem láttam Miklósa Erikát, mint éj királynőjét, úgyhogy épp ideje.
ma megnéztem a Gyöngyhalászok dvd-émet. Akárcsak legelőször, most is nagyon tetszett. Damrau és Kwiecien kettőse a III. felvonásban nagyszerű. Kwiecien tényleg minden dívából a legjobbat hozta ki, Damrau sose volt ennyire csodálatos, mint ebben a jelenetben. Nem énekelte túl, nem játszotta túl, de hihetetlen energiákkal adta át a zenét, lehengerlőek voltak mind a ketten.
A másik, amit minden Met előadás után megállapítok, hogy annyira csodálatos kórusa van annak a színháznak, ami tényleg világcsoda. Ebben az előadásban is remekek voltak.
Még az tűnt fel, hogy mi mindenre figyelnek. Az opera a libretto szerint a régi Ceylonban játszódik, a rendezés a történetet a 2004-es cunami helyére és idejére tette. A harmadik felvonás, az előadás csúcspontja Zurga kissé megtépázott irodájában játszódik. A falon látni, hogy meddig áztatta el az árvíz a falakat. Zurga háta mögött egy olyan választási plakát van, amelyet valószínűleg az egyik Srí Lankán használt nyelven írtak, és egy Colombo várost ábrázoló térkép, ráadásul Zurga egy olyan Lions sört vesz ki a hűtőből, amit Srí Lankán forgalmaznak.
sajnos csak egy picike részletet találtam belőle, de ha még egyszer adják, érdemes megnézni:
Nagyszerű előadás volt, és nagyon jó rendezés. Kwiecien és Nyetrebko mindig a legjobbat hozzák ki egymásból, ebben a vigoperaban pedig különösen önfeledten bolondoztak egymással és a hangjuk is remekül osszeillett. Nagyon sajnalom, hogy a Szerelmi bajitalbol csak részleteket láttam, azok alapján az is nagyon jó előadás lehetett.
A Don Pasquale számomra a közvetítések egyik nagy felfedezése. A bel canto úgy általában is az, de a Pasquale különösen. Pedig láttam 2-3 alkalommal élőben, persze tetszett, de most lettem rajongó. És pont a Netrebko-Kwiecien kettős miatt. Legalább 2x adták velük. Egyik alkalommal néhány nappal előtte láttam őket az Anyeginban, amiben pesze szintén zseniálisan jók voltak, de hogy komédiában is jók az új volt. Emlékszem az interjúban mondta is Netrebko, hogy túl sok olyan mű van, amelyikben meghal és ezt azért élvezi, mert ebben nem.
Biztos meglepődtek a szabászok, amikor megkapták a megrendelést, hogy Kwiecien dzsigolóöltönyét varrják meg XXL változatban is:-) Bár a jelmez és a szerep meglepően jól állt Molnárnak is:-)
Én megnéztem Sámsont. Ezt az előadást már adták, akkor és most is nagyon tetszett. Zseniális az utolsó felvonásban a díszlet, a balett jelenet. Nekem nagyon tetszik a modern mozgásos balett. A jelmeztervező biztos örül amikor Garancat vagy Netrebkot kell öltöztetni.
Samsont sosem láttam élőben. De élő előadást kivetítőn igen. 1998-ban, Mexico Cityben. Domingo énekelt és kitettek egy nagy kivetítőt az Opera előtti térre. Ültünk pulóvereinken a kövön. Felemás az emlék. Egyrészt gyönyörű volt az előadás, Domingo még a csúcson volt tenorként. Utolsó esténk volt Mexikóban, telehold volt. Másrészt. Az előadás kezdete előtt láttuk érkezni a helyi gazdagokat. Őket vagy érdekelte az opera vagy csak azért mentek, mert Domingot megnézni presztízskérdés volt. A legelegánsabb autókkal, a legelegánsabb ruhákban, tele ékszerrel. Onnan 10 perc sétára van a főtér, mi onnan mentünk át az Operához. A főtéren van a Parlament, a Katedrális. Az utóbbi helyén volt anno az aztékok fő szentélye. Tele volt kolduló gyerekekkel, Lagalább 20-30 gyerek, 3 és 14 év között. És onnan 10 percre láttuk a gazdagokat. Ilyen kontrasztot ilyen közel egymáshoz sem addig, sem azóta nem láttam.
köszönöm a tudósítást, örülök, hogy tetszett a Tosca. A Sámson nekem most kimarad, mert a lányomnak segítek a diploma munkája megírásában. Hvorosztovszkij koncertjét láttam a you tube-on, de szívesen megnézném jobb hangminőségben is.
A Müpa 18-án ad egy 2016-os koncertet. Hvorostovsky és az Urali Szimfonikusok. Főleg orosz operákból és Verdi művekből énekel áriákat.
A múlt heti Met közvetítések nem érdekeltek, de ma Samson és Delilah lesz Alagnaval és Garancaval.
Tegnap előtt Bécsből a Toscat adták, Netrebkoval. Azt írták, hogy élő közvetítés, szerintem nem voltak nézők, nem is mutatták a nézőteret, a zenészeket maszk volt. Most láttam Netrebkot először Toscaként, nagyon jó volt.
Kell a komolyzenének marketing? A Virtuózok zsűrijének szerb tagja egy Nemanja Radulovic nevű fiatal hegedűművész volt, aki a műsor felvételének idején elkapta a koronavírust és karanténba került a szállodában. Természetesen egy modern fiatalember még akkor is megosztja a közösségi médiában, hogy hogyan töltötte a karanténidőszakot, ha csak a külseje rocksztáros, a zenéje nem.
Az ágyazás minőségéből világosan látszik, hogy az ifjú már a balkáni háború után nőtt fel, mert nem volt sorkatona. Ilyen rondán még én is be tudok ágyazni, pedig minden úttörő táborban stabil utolsó voltam a körletversenyben. A művész egy idős a fiammal, 35 éves.
Ma este fél kilenctől sugározza a Duna tv a Virtuózok negyedik fordulóját, az ún. mesterkurzust. A döntőbe jutott tíz kis muzsikus mindegyike előad egy számot, de ezúttal nem lesz verseny, nem esik ki senki, hanem a zsűri tanácsaival, bírálatával segíti a gyermekeket.
Szombaton 19 órától különleges felvételt játszik a Bartók rádió. Prokofjev: Háború és békéje lesz műsoron, Andrej herceget Hvorosztovszkij, Natasát Anna Nyetrebko, Bezuhovot Gregam Grigorian énekeli.
Emlékszem, hogy még kislány voltam, amikor a tévében játszottak egy orosz filmsorozatot, a könyv adaptációját. Szergej Bondarcsuk rendezte, és az első Oscar díjas szovjet film volt. Azt hiszem, én lehettem az egyetlen kislány az országban, aki nem a daliás Andrej hercegért volt oda, hanem a dagi, szemüveges Pierre Bezuhovért. Felnőtt koromban elolvastam a regényt, de én akkor is Bezuhovért voltam oda:-)
Igen Gyulai is nagyon szerette az atletikat, es nagyon tisztelte a spotolokat, azkat is, akik nem voltak vilagklasszisok, de mindent megtettek, ami a tehetsegukbol, szorgalmukbol kitelt. A mostani riportereket azert nem szeretem mert a kozossegi media beszologatos modoraban, gyakran gunyosan, lekezeloen beszelnek a sportoloktol. Ezek a ripoterek eladjak a lelkuket a twitter lajkokert.
Azt hiszem, az volt a titok, hogy nagyon értett hozzá és nagyon szerette. Ilyen volt Gyulai István is, máig emlékszem mondataira atlétika vagy műkorcsolya versenyekről. Az ES-nél ilyen Szabaó Gábor.
Knézy lehúzta. Az volt a legjobb, amikor Sipi egyedül volt. Knézy az ES-nél is gyenge volt, az M4-nél is gyenge. Pedig ott kevés a jó, de ő az átlagnál is gyengébb. Az édesapja bokájáig sem ér.
Biztos emlékszem, 2012-ben az országúti versenyt (amit Vino nyert Uran előtt) még ő közvetítette.És ugyanúgy örült Vino győzelmének, mint én. Az időfutamot már nem ő közvetítette, hanem két másik kommentátor. Nem tudom kik. tesóm nem akkora rajongó, de Sipit ismerte. Éreztük, sőt ki is mondtuk, hogy valami baj van.
Nagyon szerettem, azóta is hiányzik. Csodálatos orgánuma volt, és nagyon érdekesen tudott beszélni. ha együtt voltak ifjabb Knézyvel, akkor Jenő lehúzta Sipit is a saját bulvár szintjére, de ha egyedül volt, nagyon szerettem hallgatni. Emlékszem, hogy nem sokkal a halála előtt végig beszélt a Magas-Tátrai szakaszt a lengyel körön, és olyan átéléssel, szeretettel beszélt végig, hogy sajnáltam, hogy célba értek. Abban, hogy ennyire megszerettem a sportágat, nagy szerepe volt.
Nekem két szakaszban jött a kerékpár. Gyerekkoromban csak azok a sportágak érdekeltek, amelyikben a magyarok jók voltak. Apámat is. 7 éves koromban megtanultam a magyar olimpiai bajnokokat 1968-ig, azóta is tudom. A kerékpár nem volt magyar sikersportág, nem is érdekelt. Soha. Persze Indurain, Merx majd Amstrong nevét hallottam. Tudtam,hogy van országúti és pálya kerékpár, soha semmilyen versenyt nem láttam. Még olimpiáról sem.
2002 augusztusában Párizsban voltam mint turista. Szombat este láttam hogy végig a Champon állítják fel a fém elválasztókat. Azt hittem, hogy tüntetés lesz. Megkérdeztem egy rendőrt, mondta, hogy Tour de France. Úgy nézett rám, mint a Mars lakóra. Másnap délelőtt még elmentem a Louvreba és 2 körül beálltam a tömegbe, valahol a Concorde tér és a Diadalív között. Felvonultak a szponzorok teherautói, üvöltött valami kommentátor . Nagy kivetítőn mutatták a mezőnyt, mentek valami búzamezőn. Untam. Mi ebben a nagy szám? Egyre jobban untam. És akkor megjelentek, egy pillanat alatt elzúgtak előttem. Csak néztem ki a fejemből. Ezért álltam itt két órát, ezért állnak itt a tömegek? Épp indulni akartam, amikor rájöttem, hogy mindenki áll a helyén. És újra elzúgtak előttem. És még akkor sem mozdult senki. Maradtam a végéig, onnan tudtam, hogy vége, hogy mindenki elindult haza.
Utána eltelt 4 év, közben eszembe sem jutott a kerékpár. Akkor nagyon sokat dolgoztam (itthon ápoltuk az Alzheimeres mostohamamám).
2006 nyarán kapcsolgattam a TV-t és nem is tudom miért maradtam a kerékpárnál. Illetve tudom, Sipi szövegéért. Ez volt az a szakasz, amit Landis olyan nagy előnnyel megnyert. Majd nem nyert meg. Én sem értettem semmit, nem csak a trikókat, a csapatokat sem, a szakaszt, a mezőnyt, a vonatokat. Semmit. De másnap újra megnéztem, talán időfutam volt, és vasárnap a pezsgőzést is. És hétfőn megbukott Landis. És azóta sem értem, hogy miért de nem azt mondtam, hogy ennyi, hogy nem véletlenül nem érdekelt ez engem eddig. A következő évben újra csak a tourt néztem, de 2 év múlva már a Girot és a Vueltat is . Emlékszem arra a versenyre, amikor Valverde felvette az esőkabátját és elvesztette a Vueltát. De azóta nézem az egyheteseket és az egynaposokat is. Amióta van playerem, azóta visszanézem, amit nem tudtam megnézni
Sajnos én nem vagyok szakértő. Számomra a kerékpársport az elérhetetlen vágy megtestesülése, ugyanis soha nem tudtam megtanulni biciklizni. Rettenetesen ügyetlen a mozgásom, valószínűleg azért, mert kicsi korom óta nagyon rosszul látok, csak az egyik szememet használom, de a szüleim nem vették észre, nem vittek el szemészhez. Minden rokonom próbálkozott a bicikli megtanításával, baromi nagyokat estem, kékre-zöldre voltam verve mindenhol, de nem tudtam fönnmaradni a kerékpáron.
A kerékpár úgy jött az életembe, hogy 2002-ben vettünk egy nagyképernyős tévét. Minden nyáron meg szoktam hívni a kolléganőimet ebédre, akkor is eljöttek, nagyon tetszett nekik a készülék, és ebéd után egy atlétika versenyt néztünk az eurosporton, mert ott volt a legjobb minőségű adás. Amikor elindultak a barátnőm megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e nézni a tour de france-t. Bevallottam, hogy nem. Erre úgy nézett rám, mint aki, most árulta el a hont. "De hát az életben először magyar is van benne!" Akkor indult először Bodrogi Laci a touron. Megígértem, ha már van ez a modern tévé, meg magyar is van benne, akkor nézem. Délután bekapcsoltam a készüléket, egy csomó vicces, neonszínű ruhába öltözött férfi álldogált a kerékpárja mellett egy kis erdő mellett az országúton. Ekkor megszólalt egy nagyon kellemes, zengő bariton, hogy azért állnak, mert a sárga trikós, Igor Gonzalez de Galdeano megállni kényszerült, és addig nem lehet támadni, amíg harcképtelen. Hamarosan előjött a bokrok közül egy fiú sárga mezben, vissza rázta magára a nadrágot, felült a gépre és elindultak. Mentek, mentek mendegéltek, egyszer csak beértek egy egy kisvárosba, összetömörültek, felgyorsultak, rajzó piranyha csapatként átzsibongtak a célvonalon. Mire a bariton azt mondta, hogy Jan Kirsipu győzött. Egy szó nem sok, annyit se értettem belőle. Kik ezek az emberek, ki a sárga trikós, ki a zöldtrikós, mit csinálnak, miért, és mikor? Annyi volt világos, hogy a riporternek, Sipos Jánosnak nagyon kellemes hangja van, és nagyon megnyerően beszél, és hogy micsoda klassz név az, hogy Igor Gonzalez de Galdeano. Másnap ismét leültem a készülék elé, mert rá akartam jönni, hogy mit csinálnak ezek a férfiak. Néhány nap múlva a Mont Saint Michel apátság mellett ment el a menet. Mint mindenkit, engem is a tájak ejtettek rabul először. Utána beértek a hegyekbe. Jöttek a versenyzők, az út szélén ott zajongtak a nézők. Az egyik csapat kezében volt egy rózsaszín molinó, rajta egy karikatúra, egy tojásdad fej, két kerek, elálló fül, egy nagy orr, és két gombszem. Erre mondta a Sipi, hogy ezek Joseba Beloki szurkolói. Soha nem gondoltam, hogy a Joseba férfinév. Utána jött Armstrong, Heras, és Beloki. Beloki egy olajban főzött szent vértanú ábrázatával kerekezett felfelé a hegyen, de iszonyú kitartással és elszánással. Én ott és akkor egyszerre szerettem bele a fura ábrázatú, fura nevű baszk fiúba és a kerékpársportba.
Attól fogva néztem a közvetítéseket. Nem sokkal később 2004-ben kezdtem olvasni a radsportnewst, aztán más kerékpáros portálokat is, ahogy fejlődtek a fordító programok még többet. 2004-től fórumozok az index kerékpáros fórumain, sajnos elég sokszor váltottam nick nevet, de azóta ott vagyok. Többször találkoztam is a topiktársakkal, többször voltam néző versenyen. Azóta, hogy beleestem Belokiba, ez a hobbim. Szívesen nézem a versenyeket, böngészem a híreket, fotós oldalakat, cserélek eszmét és információt a topiktársakkal. Engem nagyon szórakoztat. Sajnos tíz éve nincs olyan versenyző, akiért őszintén rajonganék, azóta a kisbiciklisták, a keveset evő, keveset beszélő, sokat dolgozó vízhordók nagy barátja vagyok.
Amúgy ugyanígy jártam az operával is. Ugyanez a barátnőm, aki rám kérdezett, hogy nézem-e a tourt, egyszer megkérdezte, hogy szoktam-e rádiót hallgatni. Mondtam, hogy nem, még készülékem sincs. Elmondta, hogy nem is kell, számítógépen is lehet. 2016. január 16-án a férjem éjszakás volt, na mondom, ezt kipróbálom. Milyen rádiót hallgassak? Politika, kereskedelmi rádió kizárva, negyed óra alatt megvesznék. Marad a Bartók, abban csak komolyzene van, a komolyzenét pedig mindig szerettem. Igaz, az opera nem állt közel hozzám, csak a hangszeres zene és a kórusok. Aznap este közvetítették a Gyöngyhalászokat a Met-ből, Polenzani, Damarau és Kwiecien főszereplésével. Amíg a zene szólt kikerestem a képeket az előadásról, és a két órás előadás végére egy füst alatt szerettem bele az operába mint műfajba, és Mariusz Kwiecienbe.
Jelzem, neki se hoztam szerencsét, mint szurkoló, éppúgy, mint Belokinak: -)
Én is nappalin jártam. A 40 évhez 3 és fél év lett volna, de ugye most szüneteltetem a vállalkozást. Biztos, hogy jövőre még nem jönnek a japánok. Sőt utána is telente újra szüneteltetni kell. Szóval hamarabb leszek valószínűleg 65 éves, mint meglenne a 40 év.
Agyi tevékenységet folytatok, öt idegen nyelvvel foglalkozom napi 1-1 órát.
Apám orvos volt, 64 éves koráig dolgozott és utána még 6 évet rész munkaidőben. Nagyon rosszul viselte, amikor végleg abba kellett hagyni. ( Másnak kellett a részmunkája) Utána két évvel lett súlyos beteg. Belebetegedett a nyugdíjba.
Ha lehetne színházba, koncertre, moziba menni, ha nem csak itthon tornáznék, hanem mehetnék futni a szigetre, mehetnék sétavárosnézésekre, továbbá készülhetnék valami külföldi utazásra, akkor jobbn viselném. De most ezek sincsenek.
Gratulálok, hogy hamar felépültél a műtét után.
Te hogy és mikor szoktál rá a kerékpárra és mennyi idő alatt lettél ennyire szakértő?
Megértem. Az en ferjem most ment nyugdíjba, meg kicsit elveszett. Az utolsó időben mar nagyon terhére volt a gyár, ahol dolgozott, beteg is volt, de meg mindig nézegeti a facebookon a felhívásokat, hogy milyen munkásokat keresnek a gyárba. Amíg engem kellett ápolni jól elvolt, hasznosnak érezte magát, de hat én is meggyogyultam. Igazság szerint en szívesebben maradnék vele itthon, de meg jócskán van a nyugdíjig, mert nappalin jártam egyetemre. Meg bő négy év, ami meg lesz a negyven évem. Az a szerencse, hogy nagyon jó munkahelyem van, szeretek itt dolgozni, es hetenkent két-három napot home office-ban lehet dolgozni.
