Egyébként én se értek vele egyet, mindkét fél részére megalázónak tartom, haszonélvezője sem voltam soha, nem is szeretnék lenni, viszont ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, a kialakulás és fennmaradás okát tisztán kell látni...
Anno, amikor még azt az elvet vallották a szeretett vezetők, hogy a magántulajdon rossz, az állami tulajdon jó, a többiztosítós rendszerből csináltak egy másikat.
A rendszer kialakítása Ratkó elvtársnő keze munkája, s bár személy szerint nem ismerhettem a hölgyet, de korabeli tudósítások szerint stílusban Horváth Ágnes méltó utóda lehet. Az elvtársnőt leginkább az abortusz elleni intézkedéseiről ismerjük, ugyanis Rákosiék annyira nem voltak ostobák, hogy ne ismerték volna fel azt, hogy a kialakított rendszer csak stagnáló vagy fiatalodó korfa esetén működőképes.
A hírhedt Ratkó-korszak klasszikus jelmondata: “Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!” ott függött minden kórház szülészetének falán. Az életerős társadalom mint cél megvalósításának egyik legfőbb eleme a folyamatosan növekvő népességszám. 1952-ben betiltották az abortuszt, ezzel is növelni kívánták a születések számát. Bár a köztudat Ratkó Anna egészségügyi miniszterhez köti a rendeletet, az abortusz elleni harc jegyzőkönyvét maga Rákosi Mátyás fogalmazta meg – olvasható Schadt Mária már említett könyvében. Kötelező volt a terhes nők regisztrációja, így próbálták megoldani, hogy a hiányos adminisztráció következtében egyesek kihulljanak a rendszerből, és tiltott magzatelhajtás során szabaduljanak meg a nem kívánt terhességtől. Azokat a gyermektelen hajadonokat, nőtleneket és házasokat, akik elmúltak 24 évesek, és keresettel rendelkeztek, megadóztatták. Jövedelmük 4%-át voltak kötelesek gyermektelenségi adó címén befizetni. Egyértelműen látható, hogy a politika szerint a gyermekvállalással kapcsolatos jogok nem tartoztak az egyének személyi szabadságjogai közé. Ezek a szigorú szabályok 1956-ig voltak érvényben.
1948-ban megkezdődött az OTI-n kívüli biztosítótársaságok államosítása, felszámolása, vagyonuknak az OTI kezelésébe adása, illetve intézményi rendszerüknek az állami egészségügybe történő beolvasztása. Megszüntették a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetét, a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézetet (1948), valamint a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetét, az Országos Tisztviselő Betegsegélyező Alapot, a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapját, a Magyar Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézetét (1949), végül a Magyar Posta Betegségi Biztosító Intézetét és az Országos Bányatárspénztárt. A megszüntetett biztosítóintézetek és alapok feladatkörét az OTI vette át, ezzel megszűntek a betegbiztosítási ellátási szintkülönbségek. Az egyesítéssel az állami, törvényhatósági, a városi és községi hivatalok és az általuk fenntartott intézmények, vállalatok dolgozói, a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetébe tartozó alkalmazottak, valamint az előbbiek özvegyei, árvái, továbbá az állami közigazgatási, közoktatási és üzemi létszámba tartozó havifizetéses alkalmazottak az OTI-nál részesültek társadalombiztosításban. Az intézkedések kiterjedtek a vallásfelekezetek lelkészeinek és hozzátartozóinak biztosítására is. 1949-től a mezőgazdasági szövetkezetek részére lehetővé tették a társadalombiztosítást úgy, hogy egy-egy termelőszövetkezeti csoport valamennyi tagjára érvényes kollektív szerződési formát teremtettek meg. Ehhez hasonló formát biztosítottak a kisipari termelőszövetkezetek tagjainak. 1950-től az általános, középiskolai, főiskolai és egyetemi hallgatóknak is nyújtottak betegbiztosítást.
1949–1950-ben az iparfelügyelet szolgálati körébe tartozó feladatokat is a társadalombiztosításhoz utalták, így a baleset-biztosítás érdekében a területi felügyeleteknél baleset-elhárítási részlegeket kellett szervezni, sőt a kohóüzemek baleset-elhárítási felügyeletét is az OTI hatáskörébe adták át. A 139/1950. M. T. sz. rendelet kimondta, hogy a betegség és baleset esetére biztosított személyek egészségügyi ellátása és az erre a célra létesített gyógyító és megelőző egészségügyi szolgálat fenntartása állami feladat. Elrendelte, hogy a betegségi biztosító intézetek, köztük az OTI gyógyító és megelőző szolgálatát (kórházak, szanatóriumok, {II-282.} gyógyintézetek, rendelők, gyógyító orvosi hálózat) az állam vegye át, és építse be az állami egészségügyi szolgálatba. A végrehajtás időpontja 1950. július 1-je volt, és augusztus 1-jével döntöttek arról, hogy az átvett intézmények közül melyik kerül a Népjóléti Minisztérium, melyik a budapesti, a megyei és a járási tanácsok kezelésébe. A gyógyüdülőket 1950. november 1-jével a Gyógyüdültető Nemzeti Vállalat vette át. Ezzel az OTI megszűnt, feladatkörének megmaradt területeit a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) irányítása alatt működő Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) vette át. Az új forma szerint minden munkavállaló havi keresetének 3%-át fizette be biztosításként, amely ellenében beteg- és baleseti ellátásban, kórházi vagy szanatóriumi kezelésben, meghatározott idő után nyugdíjellátásban, rokkantság esetén járulékban részesülhetett. Viszont differenciált formában (a harmadik gyermektől növekvő, egyedülállók esetében magasabb összeget megállapítva) biztosítottak a gyermekes családoknak családi pótlékot.
A társadalombiztosítási jog alapján járó egészségügyi szolgáltatásokat (kórházi ápolást, rendelőintézeti és körzeti orvosi ellátást, kedvezményes gyógyszerellátást) az Egészségügyi Minisztérium, illetve a tanácsok költségvetéséből biztosították, amit évente az állami költségvetésben határoztak meg. A társadalombiztosításnak a táppénzzel, járulékokkal kapcsolatos feladatait a szakszervezetek látták el, amelyek felett az állam a Minisztertanács útján gyakorolt ellenőrzést. A feladatok ellátására létesítették a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot (1950. évi 36. sz. tvr.), amely munkáját decentralizáltan, a megyei, illetve városi igazgatóságokon, másrészt az ún. üzemi kifizetőhelyek útján végezte. A társadalombiztosítás kiegészítő területe – a szakszervezeti feladatkörből eredően – az üdültetés volt. 1949-ben alakult a SZOT Üdültetési és Szanatóriumi Főigazgatósága vette kezelésbe a felszámolt biztosítótársasági szanatóriumokat. A Társadalombiztosítási Központ jogutódaként az 1946. évi 6. sz. tvr. hozta létre a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságot.
A társadalombiztosítás feladatkörébe sorolták be a kedvezményes üzemi étkeztetést, a bölcsődék és óvodák, munkásszállások létesítését, az üzemi szociális helyiségek kiépítését, a munka- és balesetvédelmet, a védőétellel, védőitallal való ellátást, utazási kedvezmények biztosítását. A szakszervezeti kezelésű társadalombiztosítás a munkáltatótól és a munkavállalótól levont járulékok összegén túl jelentős állami támogatásban részesült, amelynek csak egy részét képezte a betegellátás állami kezelésbe sorolása.
A nyugdíjak, a járulékok és az egyéb segélyek folyósítására állították fel 1953-ban az Országos Nyugdíjintézetet, mint az Országos Nyugdíj és Segélyező Intézet jogutódját. Feladata volt a biztosítási alapon járó nyugellátások folyósítása, a házastársi nyugdíjellátás, illetve pótlékai, a családi pótlék, az állandó özvegyi nyugdíj, a végkielégítés, az árvaellátás biztosítása. A 2/1964. sz. M. T. és SZOT-rendelet ezen szervezetet megszüntette, helyébe a SZOT Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot állította fel. Ennek feladata a társadalombiztosítás alapján járó nyugellátások – beleértve az özvegyi, a házastársi, az árvaellátási, a rokkantsági stb. – folyósítása, az igények elbírálása.
A mezőgazdasági szövetkezeti parasztság társadalombiztosításában 1957-ben módosítás következett be. A szövetkezeti tagok automatikusan, s nem az egész szövetkezeti csoporttól függően biztosításban részesültek. 1957-ben arról is rendelkeztek, hogy a szövetkezeti parasztság – a társadalombiztosítás alapján nyugdíjjogosult, 10 éves szövetkezeti {II-283.} tagság után – minimálnyugdíjra tarthatott igényt. Ugyancsak megadták a szövetkezeti biztosítottnak az anyasági segélyt, a szabadságot és mindazon kedvezményeket, amelyek a más területen működő biztosítottakat is megillették.
1967-ben a népességcsökkenés feltartóztatásának érdekében bevezették a gyermekgondozási segélyt (gyes), amely az anyának, illetve a gyermekét egyedül nevelő apának a gyermek hároméves koráig járt. Ez a kedvezmény a főiskolai és egyetemi hallgatókat is megillette. 1972-től, amikor az egészségügyi törvény kimondta a betegellátás alanyi jogon való biztosítását, a gyest sem kötötték társadalombiztosításhoz, annak meghatározott összegét alanyi jogon fizették. 1985-ben változás következett be, amikor a születési szabadságot követően a gyermek kétéves koráig a táppénznek megfelelő gyermekgondozási díjat (gyed) biztosították társadalombiztosítási alapon, míg a harmadik évben a meghatározott összegű gyest folyósítottak. A többszöri módosításokat egyesítette a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv., amely a társadalombiztosítást a szülés, a gyermekgondozás, az öregség, a betegség, a munkaképtelenség esetén járó anyagi ellátás biztosításában határozta meg. Ezt egészítette ki a terhességi és gyermekágyi , az anyaság és a temetési segély, valamint a családi pótlék, a nyugellátás és a baleseti ellátás. A törvény értelmében a társadalombiztosítás fedezésére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot (a fizetés 30%-át), a biztosítottak nyugdíjjárulékot (3%-ot, 1990-től 7%-ot) fizettek. Az anyasági, a terhességi, a gyermekágyi és a temetkezési segély meghatározott összeg volt, baleseti ellátás kifizetett összege pedig a sérülés vagy károsodás mértékétől függött.
Az 1990-es évek elején a társadalombiztosítás területén is alapvető változások következtek be: visszaállították a társadalombiztosítás önkormányzati rendszerét, megszüntették a betegellátás alanyi jogon történő biztosítását, ami érintette az anyasággal kapcsolatos és a gyermeknevelést segítő segélyezési rendszereket. Betegellátás csak tényleges munkaviszony, illetve a havi fizetésből levont járulékok (a kereset 44%-a, amelyből a munkaadó 34%-ot, a munkavállaló 10%-ot) befizetése után jár. A társadalombiztosítás fedezi a biztosított kórházi ellátását, kezelését, a háziorvosi rendszeren keresztül az orvosi ellátást, százalékos arányban téríti a gyógyszerellátását, a betegellátással kapcsolatos különböző költségeket. A munkaadótól, illetve a munkavállalótól befizetett járulék nagyságától függ a nyugdíj nagysága, amelynek kifizetését a társadalombiztosítás intézményrendszere fizeti. Az önkormányzati alapon működő rendszer 1991-ben lépett életbe. Az újonnan létrehozott Nyugdíj-biztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat azonban nem rendelkezett olyan nagyságú vagyonnal, amely a zavartalan működését biztosította volna. Jelentős a be nem fizetett járulékok aránya, amit ugyan közadók módjára be lehetett hajtatni, de ezeknek az érvényesítését a gazdasági válság akadályozta. Ugyancsak gondot jelentett az állami támogatás csökkentése, illetve a működést biztosító vagyontárgyak (banki részesedések, részvények, ingatlanok stb.) visszatartása (1994–1995), az egészségügyet és a betegellátást érintő kormányzati megszigorítások, például a betegellátással kapcsolatos szűkítések (a fogorvosi ellátásnak csak az ingyenes foghúzásra való korlátozása), egyes szolgáltatások (mentőszállítás, némely vizsgálatok) térítési rendszerbe építése stb.
A társadalombiztosításból kiesők (tartós munkanélküliek, munkaviszonnyal nem rendelkezők stb.) vagy egyénileg kötöttek szerződést a társadalombiztosítás intézetével, vagy betegellátásuk költségeit – életveszély vagy súlyos megbetegedés {II-284.} esetén – az önkormányzatok szociális kiadásaiból fedezték. Ebből támogatták a gyermekgondozási segélyből vagy díjból kiesőket, akik nem rendelkeztek munkahellyel, illetve akik rendszeres szociális támogatást igényeltek. Új formát képezett a közgyógyellátás: e formába azok kerültek, akik nem rendelkeztek társadalombiztosítással, de krónikus betegségük rendszeres ellátást igényelt, illetve azok, akik a létminimum alatt éltek és meghatározott éves kereten belül kaphattak térítés nélkül gyógyszert, gyógyászati segédeszközt.
Az orvosi hálapénz, görög-latin keverékszóval a paraszolvencia, a volt keleti blokk országaiban az egészségügyi ellátó rendszer jellemző betegsége. Magyarországon a múlt század ötvenes éveiben terjedt el, amikor a hatóságok hallgatólagosan tudomásul vették, hogy az egészségügyben dolgozók a paraszolvenciával egészítsék ki nyomorúságos fizetésüket. Mivel a jövedelmi viszonyok nem sokat változtak, a hálapénz szervesen és szívósan beépült az egészségügy finanszírozásába. Egyes becslések szerint 2003-ban 40 milliárd forint adózatlan jövedelem került az orvosok kisebb, privilegizált részének (nőgyógyászok, sebészek stb.) zsebébe. A rendszerváltás óta az egészségügy a költséges reformok hiányában válságba került. Állandósult a pénzszűke, a munkaerő-elvándorlás, hiánygazdálkodás. Gondok származtak a privatizációból, de annak hiányából is. Ebben a helyzetben az uniós csatlakozás közeledtével ismételt fellángolt a hálapénz-vita. Polt Péter legfőbb ügyész a probléma jogi szabályozásának érdekében állásfoglalást adott ki. A dokumentum szerint az orvosok ellen akkor lehet gazdasági vesztegetés gyanújával büntetőeljárást indítani, ha bebizonyítható, hogy előre kérték a hálapénzt, és/vagy igazolható, hogy anyagi ellenszolgáltatás reményében szegték meg kötelességüket. A valódi megoldás, azaz az egészségügyi reformok következetes végrehajtása – benne az orvosi fizetések rendezése – még várat magára.
"a hálapénz ... igazából a lehető leghatékonyabb módja a rendszer működtetésének "
Aztán ezzel jössz:
"Egyébként én se értek vele egyet, mindkét fél részére megalázónak tartom"
Tehát a lehető leghatékonyabb (azaz bármit csinálunk helyette, az automatice drágább, rosszabb, vagy mindkettő), de ugyanakkor elvetendő szerinted. És ezek után én vagyok az ovis... :)
>Ha kíváncsi vagy, van-e lejjebb, tán nézegesd a tükröt. :)<
Ez már tényleg az ovi...:)))) szellemesebben nem tudtad volna megfogalmazni?
>3.) Értem, de nem csak hogy nem értek egyet vele, de szimpla köztörvényes bűnök utólagos és megelőlegezett támogatását, igazolását célzó megnyílvánulásnak találom.<
Akkor idézd ide, tételesen cáfold meg, érvelj...
Egyébként én se értek vele egyet, mindkét fél részére megalázónak tartom, haszonélvezője sem voltam soha, nem is szeretnék lenni, viszont ha azt akarjuk, hogy eltűnjön, a kialakulás és fennmaradás okát tisztán kell látni...
Egy verziót ki tetszett hagyni. Ennek felismeréséhez persze élned kellett volna azzal az előfeltevéssel, hogy nagyon-nagyon esetleg mégsem vagy az egyetlen lehetséges igazság birtokosa.
Segítek:
3.) Értem, de nem csak hogy nem értek egyet vele, de szimpla köztörvényes bűnök utólagos és megelőlegezett támogatását, igazolását célzó megnyílvánulásnak találom.
Kifogyni látszol az érvekből... válaszod színvonala az 1) verziót valószínűsíti... és bár a butaság nem kell szükségszerűen rosszindulattal párosuljon, de nem ritkaság, amint a mellékelt ábra is mutatja...:))))
Egyébként és zárójelben: amennyi hálapénzt nekem adni akartak életemben, abból a mai árak mellett még rendesebb vitorlásokat ábrázoló naptárat (mondjuk Franco Pace-től) se lehetne kapni...
Megjegyzésed egyébként a személyeskedések talán legellenszenvesebb formája, kiváncsi vagyok, jutsz-e még lejjebb?
Minimum csalás, mivel a szerződés egy lényeges elemét, nevezetesen a vevő személyét eltitkolja az eladó elől. De többnyire kapcsolódik hozzá színlelt szerződés, adócsalás, korrupció is.
>Na itt írtad ki magad nálam a vitaképesek sorából.<
Te is nálam... ugyanis két eset lehetséges:
1) nem vagy képes megérteni, hogy az általad idézet hozzászólás mit jelent - ez esetben nem azonos szinten gondolkodunk, nem rendelkezel a szükséges szellemi munícióval.
2) nem akarod érteni - ez esetben viszont fölösleges a vita, ugyanis nem akarsz vitatkozni.
Csak annyit írtam, mindig jogod van egy második véleményre is. Ámerikában Kanadában ez a mondat akkor hangzik el, ha egy beteggel az orvosa épp közölt egy kedvezőtlen diagnózist. Ilyenkor azt mondja ezzel az orvos, hogy a beteg keressen másik orvost aki megerősítheti vagy akár meg is cáfolhatja az ő diagnózisát.
Nem tudom cáfolni, mert nincsenek hozzá kellő ismereteim-
Pont ezért olvastam több hírt róla, és ha valaki olyan véleményezné esetleg el is magyarázná aki megpróbálna a tények talaján maradni, akkor valszeg azt én is komolyan átgondolnám.
Esetleg ha lennél szíves rámutatni, hogy hol mentegettem betegét megerőszakoló nőgyógyászt... vagy a sztori legújabb verziója szerint a gyerekorvos meg is erőszakolta a gyereke, ahelyett, hogy azonnal kivette volna az orrából a játékautót?
Ha nem így van, akkor ez egy durva és pofátlan csúsztatás volt...
Egyébiránt a rendőrök alulfizetettségét legalább annyira aljas és társadalomromboló dolognak tartom, mint az orvosokét, úgyhogy nem szoktam azon nyilvánosan hőbörögni, hogy némely rendőr udvariatlan.
Szemetek. Ennyit tudnak. Felismerni a nyílt csonttörést és a náthát, de gyógyítani azt se. Ezzel próbálják leplezni a tehetetlenségüket és a kenőpénzek iránti mély vonzalmukat.
Tegnap például ezt hallom a nagyon demokrata és nagyon liberális Horn Gábortól, hogy asszongya...."...kormányszintű megegyezéseink sorra elbuknak parlamenti szinten...." Ha jól értem oszlassuk fel a parlamentet, mint anno akarta Bokros az AB-t feloszlatni? Hol a nagy büdös lófaszban történjen a végső megegyezés egy parlamenti demokráciában, mint a parlamentben?
Patikuss, neha elvakit az szdsz gyuloleted. Ha jol tudom mar szeressuk a strabagot, hisz kiderult hogy nem volt alapja az osztrak kopkodokampanynak, es egyebkent is a straba-Gondola, a StrabagNemzet-onlany, es a StrabagTV is megvedte a vallalatot
Deduktíve is rá lehet jönni, ha az ember jól ismeri a Strabag-demokraták észjárását. Nem ok nélkül viszi Kóka koalíciós szakítópróbáig a több biztosítós modellel kapcsolatos vitát. Magánbiztosítók, illetve a több biztosítós modell nélkül, óriásit bukna a SM-be befektető klientúratag maffiózó. Ugyanis a a mostani kiegészítő magánbiztosítók és a teljes áras szolgáltatásokat megfizetni képes magánbetegek együttes vásárlóereje sem elégséges, egy ekkora intézmény rentábilis működéséhez. A több biztosítós modell szerint pedig majd a biztosító dönt arról, hogy melyik szolgáltatóval köt szerződést, épp ezért tökmindegy, hogy most nincs a SM-nek szerződése az OEP-pel.
fn.hMúlt héten döntött a fővárosi közgyűlés arról, hogy májusban pályázatot írnak ki a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ Kht. teljes tulajdonjogának értékesítéséről. A pályázat legesélyesebb jelöltjei a kórház orvosai, akik egy hónappal ezelőtt kft-t alapítottak, s vételi ajánlatott tettek a Fővárosi Önkormányzatnak.
Magánkórház lenne
„Kész tervünk és pénzügyi fedezetünk is van a kórház megvásárlására” – mondta a FigyelőNetnek Szőnyi György, a Schöpf-Merei Kórház orvosa. Terveik szerint olyan magánkórházzá alakítanák az intézményt, ahol valamennyi eddigi ellátást megkaphatnak majd a betegek, igaz már csak pénzért. (Április óta egyébként csak térítéses ellátást nyújthatnak a kórházban, egy szülészeti ellátásért például 135 ezer forintot kérnek el a kismamáktól).
Szőnyi György elmondta azt is, pontos tervük van arra, hogy ne a „gazdagok magánkórházává” alakuljon át az intézmény. „Hasonlóan egy óceánjáróhoz, osztályokat hoznánk létre, melyek csak a komfortfokozatban térnek el egymástól: egyágyas szoba, külön nővérszolgálat vagy finomabb étel. De azt hangsúlyoznom kell, hogy az orvosi ellátásban nem lesz különbség” – közölte Szőnyi hozzátéve, hogy így a tehetősebb rétegtől kezdve a szegény, de százezret még kifizetni tudó kismamák igényeit is el tudják látni.
A szerényebb anyagi helyzetű kismamák érdekében pedig két bankkal leszerződtek, hogy a náluk szülő kismamáknak részletfizetési kedvezményt adjanak. Szőnyi szerint egyébként sok múlik az egészségbiztosítási reformon is, mint mondta, elképzelhető, hogy akár a megerősített OEP vagy a megjelenő üzleti biztosítók közül valamelyik szerződést köt velük, és akkor nem kell a tb-járulék mellett plusz pénzt fizetni a szülésért.
Korábban is eladták volna
A Schöpf-Merei Kórház szülész-nőgyógyásza egyébként szinte biztosra veszi, hogy megkapják a központ működtetését, mivel korábban sem találtak komolyabb jelentkezőt. 2005-ben ugyanis az önkormányzat pályázatot írt ki az intézmény működtetésére, de az egyetlen, osztrák befektető egyévnyi tárgyalás után elállt az ajánlattól. A kórházi dolgozók már akkor tervet dolgoztak ki a kórház átvételére és magánműködtetésére, de az önkormányzat végül mégis továbbfinanszírozta az intézményt.
A tizenkét orvosból alakult gazdasági társaság akár az ingatlant is megvenné, ha az önkormányzat ezt feltételül szabná. De elsősorban a Bakáts téri épület hosszabb távú bérlésében vagy működtetésében gondolkodnak, az ingatlanban ugyanis a kórház mellett egy idősek otthona is működik.
A Schöpf-Merei kálváriája
Molnár Lajos sem az első ágyszámelosztási javaslatában, sem a második, végleges döntésében nem osztott OEP által finanszírozott ágyat a Schöpf-Merei Kórháznak. A volt egészségügyi miniszter az intézmény bezárását nem indokolta, az orvosok pedig a döntés pontos okairól azóta sem kaptak tájékoztatást. Az anyavédelmi központ bezárása nagy társadalmi felháborodást keltett, még az SZDSZ fővárosi frakciója és Demszky Gábor is megpróbálta megmenteni, de Molnár hajthatatlan volt. Április elsejére végül annyit sikerült elérni, hogy bár kikerültek a támogatotti körből, térítéses formában továbbra is fogadhattak betegeket. A Fővárosi Önkormányzat múlt csütörtökön pedig úgy döntött, hogy magánkézbe adja az intézményt.
gondola.hu
Ingatlanspekuláció a Schöpf-Merei bezárása mögött is?
Nem szavazta meg a ferencvárosi önkormányzat képviselő-testülete azt a Fidesz által kezdeményezett napirendi pontot, amely a Schöpf-Merei Ágost Kórház megmaradása érdekében a területre vonatkozó változtatási tilalom elrendeléséről szólt.
A szakmai egyeztetések során az előterjesztés folyamatosan módosult, hiszen a változtatási tilalom azonnali elrendelésére nem lett volna módja az önkormányzatnak - mondta az InfoRádiónak a javaslatot beterjesztő Fidesz-KDNP-s képviselő.
A végső cél a változtatási tilalom elrendelése lett volna, a képviselők azonban megszavazták a polgármester javaslatát, így az előterjesztést levették a napirendről - közölte Veres László. A változtatási tilalom lényege az lett volna, hogy az épület megtarthassa funkcióját.
A képviselő elmondta: többféle elképzelésről hallottak azzal kapcsolatban, mi lesz majd a Schöpf-Merei kórház épületének további sorsa. A hírekben magánkórház megnyitását emlegetik.Egy másik információ szerint, mivel az intézmény a Ferencváros egyik legfrekventáltabb területén, a Bakáts téren áll, a telek akár egymilliárd forintot is érhet - tette hozzá. Veres László ezért a "folyosói pletykák" alapján elképzelhetőnek tartja, hogy megváltozik az épület funkciója, hotel, esetleg áruház lesz a helyén.
A fideszes képviselő szerint a kórház bezárásának se szakmai, se pénzügy indoka nincsen.
