Januárban egy rádióműsorban hallottam a Római szakácskönyvről, s most a nyáron sikerült beszereznem, piszok jó, szétröhögtem magam egy csomó részen (pl, hogy a "sötét" középkorban elveszettnek hitt libamájas-szarvasgomba receptek miért éppen franciaországi kolostorokban kerültek elő).
De nagyon meglepett a bundás-kenyér római receptje is ( a fritti részben van), amelyet húslevesbe kell először megmeríteni. Ki kell próbálni.
Mást egyelőre nem olvastam Tőle, de felkeltette a kiváncsiságom!
(Janóte! Kb. két hónapja csak benézegetek ide, csak h lássam másnak mennyire porciózod azt a nagy tudásod Lénárd Sönciről! Amíg megszülöd a következő három darab összetett mondatot a Polihisztorról, remélem nem haragszol meg ezért a kis idézetért...)
"FRITTO DI FIORI DI ZUCCA
Rántott tökvirág
Amikor a nap úgy perzseli az Örök Várost, hogy a Szent Péter téren az egyetlen hűvösebb hely az obeliszk árnya, az articsóka eltűnik a frittóból. Áldhatjuk a szerencsét, hogy nyomban akad helyettese: a tök virága. Leginkább a zsenge, még kibomlatlan bimbók alkalmasak a kirántásra.
A tökvirág, szemben a fritto eddig felsorolt alkotóelemeivel, nem "aranyozva" (dorato) kerül a tálra, vagyis nincs rajta lisztből és tojásból készült bunda, hanem csak lisztből és vízből való, amelynek pastella a neve.
Hadd jegyezzük meg nyomban: a víz helyettesíthető száraz (de nem savanyú!) fehér borral is, ez csak az étel javára szolgál. Az oly változatosan felhasználható frascati ebből a szempontból is felülmúlhatatlan.
Hozzávalók: tökvirág, 1 pohár langyos víz (ha tetszik, száraz fehér bor), 10 dkg liszt, 1-2 kanál olívaolaj, só, 1 tojás fehérje, 1 kis darab mozzarellasajt, 1 darabka sonka, citromszeletek.
Számítsunk minden 10 dkg lisztre egy pohár langyos vizet (vagy bort), amit egyszerre öntünk rá, és gyorsan elkeverjük, hogy ne rugalmas tésztaszerű massza képződjék, hanem folyékony pastella. Ehhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, sót, majd közvetlenül a felhasználás előtt még egy tojás felvert habját.
A pastella legyen selymesen puha és folyékony!
Ebbe a masszába mártogatjuk bele a tökvirágokat, mielőtt a forró zsírba kerülnének.
Mivel mindent a virág sem mondhat el helyettünk, ajánlatos elébb óvatosan felhasítani, és egy darabka mozzarellasajtot vagy egy kis kockányi sonkát (párurait) belerejteni. Ha pedig a két ínyencséget egyidejűleg helyezzük el rejtett "üzenetként": jól tesszük azt is.
A szövegértelmezési nehézségeiddel nem óhajtok foglalkozni, igaz, a hülyeségeiddel sem. Elég legyen ennyi:
"Mégis olvasnom kell, legalább is magyarul... A mi mindennapi magyar szavunkra szükség van. A távol élő >kísérője és kísértője< nélkül elveszett. A magyar nyelv olyan, mint a hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni, és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Euklidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart - ez félelmetes - el is lehet felejteni."
...kértél egy "bizonyosságot" a vetélkedővel kapcsolatban, ami mellesleg Lénárd életének egyik legismertebb sztorija, nem?
Küldtem egyet, de ha még min. 30 ilyet akarsz olvasni, akkor Sanyink neve mellé pötyögtesd be a "Bach" szót is a Google kisablakába!
Nekem eddig egy dolog nem tetszett: ez a sopánkodás az "utsó polihisztor" hanyagolása miatt...
Lénárd egy kedves link faszi volt, akinek kb. az lehetett a jelmondata, h "mindenhol jó, de a legjobb útközben!". Az élete valószínűleg gazdagabb és érdekesebb volt, mint ahogyan abból a pár sovánka könyvéből kiviláglik. Kicsit vicces őt - mondjuk Szerb Antal, vagy Babits Bihály tudásának árnyékában - polihisztornak titulálni, még akkor is ha több mindennel foglalkozott, mint a fent említett amatőrök.
Mivel a makiarcú Dunkler Ágnes már egyszer vette a bátorságot (nem tudni: honnan?), h Kosztolányit fikázza, gondolom én is írhatok valamit a big népi demokráciában: Alexander Lenard talán ott cseszte el, h pont arról nem írt, amihez talán a legjobban értett, ami a szíve csücske volt: Johann Sebastian Bachról.
Ja, és keress már légyszi egy sort nekünk az ÉletMűben, ahol Lénárd "honfitársunknak" véli magát!
Nem lepődnék meg, ha a "magyar" szót sohasem írta volna le: bár nem állítanám, h ez így van...
Sőt, többek között Faludy is összsefutott vele, meg Robert Graves... A "latin" Mackó kiadója N.Y.-i volt...
Igen, Charlestonban (Dél-Carolina) tanított klasszika filológiát (görög, latin). Tudod, a XX. sz. közepén már viszonylag könnyen, gyorsan, olcsón tudtak helyet változtatni az emberek. Néhány elvetemült, magyarországi illetőségű honfitársunk tanit amerikai egyetemeken. Olyan bonyolult kérdés ez neked?
Ha nem tudnád, a műfordító sok esetben olyan nyersfordításból dolgozik, amit nem ő maga csinált. Lénárd viszont tudott latinul (is) más tucatnyi nyelv mellett. A "latin" Mackója sok helyen egyetemi tankönyv.
Olyan sok nem ragadhatott meg benned Lénárd könyveiből, ha a legnagyobb tettének a "Legyen ön is..."-t tartod, bár szívesen venném, ha tájékoztatnál, honnan az információ, hogy milyen szintű vetélkedőn/versenyen vett részt.
...jaj, ezt a polihisztor-izét hagyjuk mán: Karinthy Ciniről is képesek voltak ilyeneket írkálni!
(Mellesleg K.Cini összefutott vele Valahol USAmerikában, mint professzorral, amikor a "mi Sanyinknak" épp valahol egy világvégi völgyben kellett volna űberkedni a saját könyvei szerint... )
Legnagyobb tette volt, h megnyerte a brazil "Legyen Ön is milliomos" c. vetélkedő helyi verzióját...(haha!) ________________________
...és még valamit: K.Cini papája is kurvahíres a Mmackó (magyarra) fordítása miatt.
Pedig K.Frici nem is tudott igazán angolul (Ottlik Gejza szíves közlése...)! ________________________
Lénárd minden könyvét szeretettel olvasgatom 1ébként, még némelyik (kaja)receptjét is kipróbáltam...
Ugyanez magyarul (Lénárd Sándor fordította latinra): "Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor ez azt jelenti, hogy valaki vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske."
‘Iste bombus aliquid significant. Nullus exstat bombus atque rebonbans significatu carens. Si est bombus, est etiam bombans aliquis, et unica causa bombi bombantis, quod equidem sciam est haec: apis esse.’
