Annyira bírom, hogy mindig akad egy nagyobb csapat értelmiségi idióta, aki szerint nem elég demokratikus az a rendszer, amelynek a legnagyobb rákfenéje, hogy a szavazók négy évente megszavazzák maguknak a nyakló nélküli osztogatást és az amúgy finanszírozhatatlan jóléti állam további fenntartását hitelekből, az ország kiárúsításából, akárhogy.
A magyar politikai rendszer szélsőségesen demokratikus a jelen formájában az ország jelen állapotához és annak okaihoz mérve.
(...) "Az a reform nem reform, ami megvon valamit, és nem ígér helyette semmit mondta Kovács Árpád, aki magával a demokratikus berendezkedéssel is elégedetlen. Nem tartja hosszú távon megőrizhetőnek azt a gyakorlatot, hogy a demokrácia arról szóljon, hogy van tízmillió ember, akire négyévente szükség van néhány másodpercre, majd négy évig ismét nem." (...)
A helyzet az, hogy jártam Japánban. Méghozzá nem "burokban" (küldöttség, turistacsoport, ilyesmi), hanem szépen egyedül vágtam neki az országnak. Úgyhogy nem a prospektusos oldalát láttam az országnak, hanem a vidéket (is), a mellékutcákat, aludtam átlagos bérlakásban, hétköznapi campusban, pályaudvaron is. :) Abból az életszínvonalból nagyon gyorsan kiábrándulnál, hidd el. Más és nagyon ismerős(!), nálunk "hungaricumnak" tekintett problémákkal is küzdenek. (Nem néztek kapásból gaijinnak, ezért láthattam olyan dolgokat is, amik pl. egy amerikai számára hozzáférhetetlenek.) A népszaporulattal meg komoly bajok vannak, hihetetlen gyorsasággal öregedik el a japán társadalom.
Van mit eltanulnunk a japánoktól, de más népektől is. Az összetartás lenne talán a legfontosabb és igen, a munka becsülete is. Misztifikálni azonban nem kell a dolgokat. Legyen csak kicsi a változás, haladjunk lépésről lépésre. A csodavárás az, amivel baj van. Márpedig a mai politikai elitünktől, balszéltől jobbszélig bármi pozitívat elvárni, az csodavárás. Ilyen alapon inkább kergessünk megint csodaszarvast, az egyszer már bejött. :)
Abban igazad van, hogy lehetett volna ezt máshogy is csinálni, csak pont a jóléti állam koncepciójából adódik, hogy ha jóléti államot akarsz, akkor ezek a tevékenységek azok, amelyek alapvetően nem férnek bele abba a körbe, amit egy jólétben élő helyi el fog végezni. egyszerűen azért, mert ezeknek a munkáknak nincs akkora értéke, hogy abból jólétben megélhess. A máshogy csinálás viszont az, hogy nincs jóléti állam, az állam ugyan szolgáltat, de nem teszi lehetővé, hogy a társadalom egésze számára legyen lehetőség a kiemelkedésre. ha jól értettem a dán példádat, ott pont ez a helyzet, mivel az oktatási rendszer olyan, hogy a kvázi értelmiségi képzésbe (gimnázium + felsőoktatás) csak egy adott hányada tud a társadalomnak bekerülni.
Ez mind igaz és szép elgondolás. De: gondolj Japánra. Nincs bevándorlás (Japán szinte a végletekig zárt társadalom), és nincs munkanélküliség. És minden munkát elvégeznek, tisztaság van az utcákon, karban vannak tartva a csatornák.
Tudod, hogy hol kezdődik a probléma? A munkanélküli segélynél. Jó, valamennyi kell, hogy recesszió idején ne legyen éhínség, de a munkanélküli segély (és minden olyan segély, amely munkanélküli segélyként funkcionál!) összege tényleg csak a létminimumot nyújtsa! És: el kell érni a társadalomban (és ez a vezetés hosszútávú feladata) (főleg Nyugat-Európára nézve), hogy MINDEN munkának legyen becsülete! Úgy általában, ha valaki dolgozik, bármit, annak legyen becsülete.
Na ez a kulcsa az egésznek.
És azért Japánban elég nagy a jólét. Sokan vannak, van népszaporulat, magas a várható élettartam, jól képzettek, alacsony a csecsemőhalálozás, egészséges (alapvetően) a népesség. Hogy csak a főbb mutatókat említsem. (mármint az olyan mutatókat amik alapján valójában leméri az ember az életszínvonalat)
"vajon a léhűtés gócait döntően az echte németek/franciák adják-e vagy a marokkói/török csőcselék?"
is-is. a bevándorlók többségének a magas munkanélküliség ellenére van munkája, és ha tőlük megszabadulsz, akkor az általuk betöltött munkaköröket senki sem fogja elvégezni. a probléma gyökere nem ez, hanem más:
- egyrészt az, hogy a különböző kedvezmények és munkavállalóvédelemként hozott törvények erősen csökkentik az adott ország versenyképességét, ami miatt a gazdasági növekedés erősen konvergál a nullához.
- másrészt az állam szociális transzferek révén a népesség jelentős tömegeit eltartja: a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, adott esetben a hátrányos helyzetű térségek lakosságát, ill. a közalkalmazottak egy részét látszatmunkával v. eredetileg nem szociális célú támogatásokkal. de ide tartozik a gyerekvállalás utáni közvetlen pénztranszfer is. ennek csak egy kis szeletét adják a bevándorlók, a haszonélvezők többsége helyi.
- harmadrészt, a fentiek fenntartásához magas adóterhek szükségeltetnek, amely természetszerűleg megnehezíti a gyerekvállalást a középosztály számára, ami meg a születések számának csökkenéséhez és elöregedéshez vezet, ez nem csak közvetlen szociális transzferekkel terheli meg a költségvetést, hanem az egészségügyi és más közszolgáltató rendszereken keresztül is.
"Csak erre azért nem tudtam eddig reagálni, mert valahogy homályban maradt, hogy szerinted pontosan kik azok, akiket pótolni kellett a bevándorlókkal?"
nem úgy fogalmaznék, hogy a kétkezi munkásokat kellett velük pótolni, hanem inkább úgy, hogy azokra a tevékenységekre kellettek, amelyeket a helyiek nem akartak elvégezni. Ez nem feltétlenül jelent nehéz fizikai munkát (pl. utcaseprés). Ennek nincs köze a multikulturalizmushoz, az már egy következménye az előállt helyzetnek. Abban igazad van, hogy lehetett volna ezt máshogy is csinálni, csak pont a jóléti állam koncepciójából adódik, hogy ha jóléti államot akarsz, akkor ezek a tevékenységek azok, amelyek alapvetően nem férnek bele abba a körbe, amit egy jólétben élő helyi el fog végezni. egyszerűen azért, mert ezeknek a munkáknak nincs akkora értéke, hogy abból jólétben megélhess. A máshogy csinálás viszont az, hogy nincs jóléti állam, az állam ugyan szolgáltat, de nem teszi lehetővé, hogy a társadalom egésze számára legyen lehetőség a kiemelkedésre. ha jól értettem a dán példádat, ott pont ez a helyzet, mivel az oktatási rendszer olyan, hogy a kvázi értelmiségi képzésbe (gimnázium + felsőoktatás) csak egy adott hányada tud a társadalomnak bekerülni.
"Dánia is eltartja őket nyugdíj- család- vagy tanulástámogatási transzfereken keresztül, tehát ez alapján gondoskodó."
nem mindegy, hogy ezek hogyan néznek ki. de te alapvetően arról írtál, hogy fejlett az oktatási és egészségügyi rendszer, amely önmagában nem a gondoskodó állam ismérve. a családtámogatás meg szükségszerűség. a szociális rendszer válságát az eltartottak (gyerek+nem dolgozó aktív+nyugdíjas) magas száma okozza. ha ez dániában alacsony, akkor ott nyilván nem beszélhetünk válságról, de gondoskodó államról sem.
"Én csak azt a közkeletű tévedést nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ebben a koncepcióban már fogalmilag benne rejlik valami dekadens trend."
pedig benne rejlik és ez nem tévedés. amit az állam lehetőséget teremt az ingyenélésre, azt ki is fogják használni. és mivel ezek az emberek szavaznak is, csak egyre többen lesznek. igazából csak ismételni tudnám magamat: a dán (és a többi skandináv) példa bizonyos szempontból extrém. érdemesebb megnézni a francia avagy a német társadalmat.
Részleteiben minden bevált. Az ellensúlyok működnek a demokráciában a modernizáló diktatúra szerte a világon, az alkotmányos diktatúra az ókorban, stb. Szal én nyugodtan aludnék egy ilyen rendszerben.
nem a közszolgáltatások miatt. és nem is tipikusan észak európa van oda sorolva. a gondoskodó állam eltartja bizonyos állampolgárait szociális transzfereken keresztül (magas nyugdíjak, segélyek, stb.). a jelek szerint dánia helyzete nem súlyos ezen a téren, máskülönben nem lenne pénz gyerekvállalásösztönzésre pl. :)
a szociális piacgazdaságnak szvsz nem ezek a fő jellemzői, hanem hogy gondoskodik az állampolgárainak egyes csoportjairól. ez a jelek szerint dániára pont nem jellemző :)
Csak azért mert példának okáért éppenhogy nem győzöm hangsúlyozni az állam szabályozó szerepét, amihez egy erős, szuverén államra van szükség és azt, hogy pont ezért nem vagyok liberális hanem konzervatív.
te nem érted ezt, szerintem ne erőltesd. Ali valszeg azt érti a kevert stratégiák alatt mint én (és ezt már leírtam korábban): valamelyik ideológia vegytiszta alkalmazása helyett vegyíteni kell a különböző elképzelések előnyeit. ez nem kiskapu keresés. teljesen egyértelmű pl. hogy a tiszta piaci viszonyok (tehát a libertariánus gazdaságpolitika) nem tudnak nagyon sok területen megfelelően hatni. na oda kell az ezzel alapvetően ellentétes állami beavatkozás. ez egy darab példa, és rengeteg ilyen van.
A kiskapu a törvények esetében a működőképes jogi megoldás. Így néz ki egy kiskapu! Nincs ezzel semmi gond, a kiskapu természetes része a jogrendnek, gyakorlatilag kiküszöbölhetetlen, de kiküszöbölése nem is szükséges, ugyanis számos esetben a kiskapuk révén válik képessé a jog a társadalom szolgálatára. Legföljebb nem szeretjük, mert jobban tetszik nekünk a tiszta és egyszerűbb ügymenet, üzem, stb.
Dehogynem írtál! A GHÉV például a vegyesüzem kiskapuján slisszanna be a kettes metró alagútjába! Amikor összeegyeztethetetlen dolgok közt megtaláljuk az átjárást a kompromisszumot, azt hívjuk kiskapunak! :)
Teknősök, amint egymás hátán állnak, a végtelenségig. :)
Akárcsak a demokrácia. Jelenleg is ha az állam jónéhány szerve egy kicsit is venné a fáradságot gond nélkül börtönbe tudna juttatni majdhogynem bárkit. Ettől semmi nem véd meg, de ettől félni ott meg paranoid, mivel ez az, amitől örökké retteghetsz ha az a hobbid.
"Leváltom a diktatúra miatt felfüggesztett utolsó választott országgyűlés összehívásával,"
Akkor tehát te meg az alkotmánybíró-hadseregparancsnok felett állsz és neked is van szép bandériumod elfenekelni az elbitangolt alakot, ha az a maga seregével ellenáll. És persze van mégegymásik leváltó, szintén saját sereggel, aki meg téged vált le, ha rosszalkodsz.
Teknősök, amint egymás hátán állnak, a végtelenségig. :)
Vagy pedig ülsz a cellában és azon gondolkodsz, hogy a fenébe lehetne a törvény betartására kötelezni azt, akinek nagyobb a hatalma annál, semhogy holmi törvényekkel bajlódjon. (A mai politikai elitünk messzemenő ignoranciája a törvények betartása iránt az egyik legaggasztóbb dolog.)
