Lányi András kitűnő cikket írt - idézet: "Kóka megválasztása a halálfejes lobogó kitűzésével egyenértékű: nem kérünk és nem adunk kegyelmet! Küzdünk az utolsó szavazóig, majd emelt fővel távozunk az üzleti életbe.
Az SZDSZ közeli eltűnése változást jelez a hazai politikában. Az alagút végén már látszik a jéghegy csúcsa."
"SzDSz még korai temetni." Igazad van. Ha Kóka átmenekül a végén a gazdaságba a sittes haverjaival, marad Fodor Gábor. Ő most annyira keményen bezöldült. + Környezetvédelmi mini. Hm. Dávid és Fodor. Mi lesz ebből?
//"...Egy multi sokkal jobban vigyáz a pénzére..."//
Az már csak igaz. Olyannyira, hogy sokszor a másokét is sajátjának tekinti. Nyilván soha sem hallottál még Robert Maxwellről és a hozzá hasonlatos pénzörzőkről.
Jaj de rossz helyen lakom ! Erre mifelénk egy fránya alagut sincs, nemhogy a jéghegy csúcsa ! Megaztán nem érzem most se a sarkvidéki dermesztő hideget- itt a gép előtt is van vagy 27 fok- na de ami késik az nem mulik. majd Mihályunk meghozza a lehülést, kerüljön csak hatalomra, annyi az orosz gáznak, meg nekünk is, oszt jónapot, vacoghatunk .
SzDSz még korai temetni. Kókát ugyan én sem tartottam jó ötletenk, de hogy a hazai zöldek veszélyeztetik, kétlem. Az itteni zöldek balfaszok, mert mindent elleneznek, amivel az emberek töke tele van, és a baromságaikra nem vevők.
Ha TB bevételeire gondolsz, akkor megsúgom, kedves fafej, hogy az állami TB-ből a mindenkori végrehajtó hatalom sokkal többet, hatékonyabban és kockázatmentesebben tud lopni. Egy multi sokkal jobban vigyáz a pénzére.
De persze lehet, hogy nincs igazam. Észak-Koreában például teljesen hiányzik az eü-ből a piaci elem, és lám, milyen kiválóan működik, garantáltan nincs is belőle "átbűvölve" semmi.
A zöldezgetésből elég jól sejthető, a dinnyézésből pláne, de ha vki. nem vakította/süketítette meg magát az elmúlt hónapban, akkor tudja, hogy DI véletlenül olyaténképpen kommunikált, hogy az MDF-nek kormányszerepre kell készülnie, amely együtt kormányzás azonban a fidesszel lehetetlen. Véletlenül 5%-ot esett a népszerűsége, tehát valszeg átment az üzenet.
Ilyen szövegértési képességekkel ma már megbuknál az érettségin, de persze ez is a rohadt SZDSZ miatt van ... (Most persze jóhiszeműen feltételeztem, hogy egy korábbi szisztéma szerint azért valahogy sikerült.)
A tanult szerző a jelenlegi politikára próbált utalni, csak hát most nincs vagyona a társadalombiztosításnak, ezért nem is lehet "átbűvölni".
Mellesleg ha valaki komolyan vehető tanulmányt óhajt készíteni, ami legalább formailag objektívnek tűnik, az messze kerüli a már eleve érzelmileg minősítő nyelvezetet ("átbűvölni"), nem mossa össze a tényeket és azok minősítését.
Persze ha csak a nevét (és lelkes nyelvét) kell adnia a politikai propagandához, akkor ez a nyelvezet egyszerűen szuper!
//"..a társadalombiztosításnak nincs vagyona..."//
Na látod! Mert elbűvölték a két rendszerváltás között. Az ország egész vagyonával együtt. Merhogy addig volt az országnak is vagyona, meg a biztosítóknak is.
Remek okfejtés, leszámítva, hogy a tényként kezelt kiindulási alapok köszönő viszonyban sincsenek a valóságal. Pl. "a társadalombiztosítás vagyonának átbűvölése": a társadalombiztosításnak nincs vagyona.
Lányi András kitűnő cikkében az a legjobb, hogy ő (is, mint sokan mások) ORIGINÁLIS liberális személyiség :)
(ja, a "liberális" nem azt jelenti, hogy szdsz-es, még a legdurvább viccekben sem)
íme a cikk:
Lányi András
7. évfolyam 19. szám, 2007.05.10.
Meghalt az SZDSZ, éljen a ...!
Lányi András szerint a kormányzati teljesítménytől függetlenül a cserélhető kormányfőkkel dolgozó MSZP a nyerő.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
SZDSZ-esnek nevezzük a balliberális kormánynak azokat a különösen népszerűtlen intézkedéseit, amelyeket még a Klubrádióban vagy a Napkeltében se tudnának úgy elmagyarázni, hogy azok ne vessenek rossz fényt az elkövetőkre. A vád- és gyűlöletbeszédekben gyakran felbukkanó fordulat szerint ugyan a gonosz liberális törpe zsarolja a kapitálszocialista behemótot, valójában ennek az ellenkezője igaz. A liberalizmusból nem a szélsőjobboldal csinált szitokszót, hanem a Kuncze Gábor nevével fémjelzett pártvezetés, újabban Kóka János gazdaságpolitikája.
A társadalombiztosítás vagyonának átbűvölése a magánbiztosítók zsebébe, az értékes kórházingatlanok elkótyavetyélése, a közszolgáltatásokat (közművek, egészségügy, egyetemi oktatás stb.) a külföldi példák bizonysága szerint megrontó piacosítás erőszakolása, a drasztikus vasútfelszámolási tervek, a természet- és környezetvédelmi, valamint népegészségügyi szakapparátus szétverése, az agresszív marihuánakampány, a véreskezű budapesti rendőrkapitány kitüntetése, a bevásárlóközpontok, gépkocsilobbisták és ingatlanspekulánsok kedvéért lezüllesztett főváros, valamint a közpénzek elprivatizálásának legfeltűnőbb esetei (4-es metró, elektronikus iskolatáblák, kakaóbiztos számítógépek, általában a közoktatás fejlesztésére költött százmilliárdok, amelyekből az iskolák semmit se látnak), egyszóval a Gyurcsány-éra legdurvább lépései kivétel nélkül szadeszos politikusok nevéhez fűződnek. Mindez, valljuk be, érthetetlen volna egy olyan szervezet részéről, amelynek nemcsak bevételi, hanem esetleg politikai tervei is vannak. Az egykori Demokratikus Ellenzék erkölcsi tőkéjét felélő szabad demokraták azonban szemlátomást nem a választók kegyéért versengenek. A hazai gazdaságot felmorzsoló globalizáció vezérképviselőjeként és ideológusaként inkább hagyományosan jó üzleti és értelmiségi kapcsolataikat kamatoztatják. Ezek a kapcsolatok akkor is nélkülözhetetlenné tennék őket a Nagy Testvér, az MSZP szemében, ha koalíciós partnerként nem vállalnák magukra a legnépszerűtlenebb intézkedéseket. Annál érthetetlenebb az SZDSZ kiállása minden olyan ügy mellett, amelyről bizton tudható, hogy közfelháborodást fog kiváltani.
Mi ez a túlbuzgalom? Koncepciós perek vádlottjai vallanak ilyen szenvtelenül önmaguk ellen. Vajon ezeket mivel zsarolják, mivel biztatják? Döntéseikben mekkora szerepet játszik néhány vezető elvakult hite a neoliberális közgazdaságtan hitelveiben? Szekértáboruk gondosan ápolt, mitikus félelme a jobboldali veszedelemtől? Kiszolgáltatottságuk az MSZP-nek? A média- és pénzhatalom mindenhatóságába vetett remények? A mérlegelést és a választ a történészekre bízzuk, a párt hamarosan eltűnik a süllyesztőben. Hogy ők is így gondolják, erre utal Kóka János pártelnöki megbízatása. Elemi taktikai megfontolások követelnék, hogy az SZDSZ legalább formálisan tartson annyi távolságot a népszerűtlen, vállalhatatlan gazdaságpolitikai kurzust megszemélyesítő minisztertől, hogy ha a dolgok rosszul alakulnak, majd kimenekülhessen a romok alól. Tehát nem fog kimenekülni. Kóka megválasztása a halálfejes lobogó kitűzésével egyenértékű: nem kérünk és nem adunk kegyelmet! Küzdünk az utolsó szavazóig, majd emelt fővel távozunk az üzleti életbe.
Az SZDSZ közeli eltűnése változást jelez a hazai politikában. Az alagút végén már látszik a jéghegy csúcsa.
A politikai főhatalomért két párt vetélkedik. Az egyik a forradalmi szocializmus ideológiáján nevelkedett, a szovjet birodalom szolgálatában meggazdagodott, a gulyáskommunizmus kiporciózása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett, utóbb költségvetési emlőkön kapitalizálódó, fél évszázados rutinnal kormányzó MSZP, a szocialista, majd a globálkapitalista internacionálé elkötelezettje. Vetélytársuk a fiatal, polgári, plebejus, nemzeti, nyugatos, keresztény demokraták pártja. Nem az a baj velük, hogy nem lehet eldönteni, micsodák, hanem hogy vezetőik szentül meg vannak győződve róla: egy modern néppártnak ilyennek is kell lennie.
A két nagy párt versengésében áttörés nem várható. Kormányzati teljesítményétől függetlenül az MSZP a nyerő, amióta a feloszlathatatlan parlament mellé feltalálta a demokrácia igazi ellenszerét: tudniillik a választási ciklus közepén ismét előrántanak majd egy vadonatúj miniszterelnököt. A Gyurcsány-Kóka párosnak egy szűk éve van még, hogy a piszkos munkát elvégezze. A második félidő már az új jelölt bevezetésére kell, aki látszatintézkedések sorozatával fogja meggyőzni a választókat: a szociális és ökológiai katasztrófa szélére sodort országot rendbe tudja és akarja tenni, bátran szakítva elődje irányvonalával. De ez most nem lenne elegendő. Az új műsorhoz új szövetséges kell a Gyurcsány-kurzus bűneit magára vállaló SZDSZ helyett. Ha kell, hát meglesz az is.
A 2010-es választások kimenetelét nem könynyű megjósolni - de nem is lehetetlen. Az nyer, aki új koalíciós partnert képes felmutatni. Márpedig működőképes pártot csak párt alapíthat: a szorosan összefonódó politikai, gazdasági és médiaelit beltenyészete kívülről kikezdhetetlen. Egyelőre nincs ok arra, hogy a politikai üzletágban hasznosulni vágyó tőke ne a meglévő két nagy portfólióból vásároljon részesedést.
Ami a Fideszt illeti: eddig mindent megtett, hogy távol tartsa magától a szoclib kurzusból kiábrándult (például szociáldemokrata, szabadelvű konzervatív, zöld) szavazókat. Különösen az értelmiséget. A "létező jobboldal" feletti hegemóniáért folyó iszapbirkózás kimenetele pedig a választópolgárok egyharmadánál többet alig érdekel. A többiek számára se platform, se esélyes pártkezdemény nem kínálkozik ezen a térfélen. A pártvezetés azzal áltatja magát, hogy a Gyurcsánykormány ámokfutása a többséget úgyis az ő karjaiba kergeti. Ebben azonban hatalmasat fog csalódni.
Akik a jó öreg szadeszt beáldozták (a közszolgáltatások piacosítására és a közvagyon privatizálására vállalt kötelezettségeik teljesítése érdekében), tudják, elérkezett az idő egy új középpárt létrehozására. Az emberarcú liberalizmus hívei, az ország erőszakos globalizálásának áldozatai, valamint a baloldali értelmiség számára megváltás lesz, ha végre tiszta lelkiismerettel szavazhatnak a többszörösen kompromittált MSZP helyett valaki másra, anélkül hogy a démonizált Orbán Viktor csapatát erősítenék. Fényűzés volna e színes társaság számára pártot nem alakítani!
E szervezkedésnek kovászai lehetnek azok a hazai zöldek, akik politikai jövőjüket mindig is egy baloldali alternatív mozgalom keretei között képzelték el. Az ökológiára sokan úgy tekintenek inkább, mint az első valóban modern konzervatív világnézetre, de ez ne vezessen félre senkit! Marketing kérdése csupán, hogy melyik politikai oldal nyúl e vésztartalékhoz. A környezet védelme rendszeridegen ugyan, és az ökológiai politika, ha komolyan vesszük céljait, épp a neoliberális globalizmussal összeférhetetlen, de miért pont őket vennénk komolyan? A görögdinnyék (kívül zöld, belül vörös) hozzájárulhatnak a posztkádárista status quo megszilárdításához. Melyben, ne féljünk, a politikai osztály jobboldalának is jut majd testhezálló szerep (az örök ellenzéké) és zsíros önkormányzati állás.
