Legközelebbi talin majd te aszt eszel, én meg a vagyi után egy kis feketeretket. Majd meglássuk, melyikünktől fog hajnalban evakuálni a szobából a társulat.
Ezt a különbséget egy hangversenyteremben is tapasztalhatjuk, aszerint hogy a földszinten az elő sorokból vagy valamelyik emeleti páholyból hallgatjuk az előadást, tehát hallgasd úgy, ahogy neked kellemesebb.
Akkor egy majdnem OFF(de nem teljesen) kérdés:
az "élvezkedő fotelem" egyértelműen alacsonyabban volt, mint a szabályos " csipogó a fűl szintjén" helyzet. A hibát kiküszöbölendő, a fotel minden lába alá egy 3cm vastag MDF korongot csavaroztam. Az eredmény( mindíg csak szerintem!) az lett, hogy a színpad leköltözött a szemmagasságba, talán prezenszesebb, talán részletezőbb, talán pontosabb...
Eddig a zene szinte körűlvett, sokszor a fejem felettről is szólt, szinte "felnéztem" a zenekarra. Most meg pontosabb, részletezőbb, de....
A-B tesztben igazolhatóan különbség van, de melyiket szeressem:))
Igen én sem vettem el az AB-tesztet, csak tudjunk mindent a helyiértékén kezelni. Mikor hazaviszek egy új eszközt a láncba először mindig AB-tesztet csinálok a hasonló meglévővel. Itt kifejezetten a különbségekre figyelek, miben tér el az új a meglévőtől. Nem állítok fel értékítéletet ezalapján, az botorság lenne, az eltérések érdekelnek. Itt kifejezetten olyan "zenéket" használok amelyek modellezik ugyan a zenehallgatási szokásaimat, de ezeket a "zenéket" így abban a formában az AB-teszten kívűl máskor nem hallgatom. Ezek hangzását jól ismerem, ezáltal és a közvetlen öszzehasonlítással már jól be tudom tájolni az új eszközt, de ekkor még semmit sem állítok róla. Ezután az új eszköz bekerül a láncba, a régi ideiglenesen ki és minden lemezt végighallgatva nem rövid részleteket meghallgatva próbálom eldönteni, hogy szeretem-e az új eszközt zenehallgatásra vagy nekem nem jön be. Itt már semmi spec lemezt nem hallgatok, véletlenszerűen, épp a hangulatomnak megfelelően választok mindig újabb zenét, de ekkor már nem szempont hogy audiofil lemezt hallgassak, sőt próbálok inkább a kutya közönséges lemezek közül válogatni. Kb. 20-50 lemez meghallgatása után alakul ki véleményem. Ritkán mintegy kontrollképp néha visszateszem a régi eszközt is egy-egy rövid részlet visszahallgatására, de ez leginkább csak akkor van, ha nagyon nem tudok dönteni. Ebbe a zenehallgatos szakaszban már próbálom nem nagyon bolygatni a láncomat mert mindenegyes szétszedés és újra összerakás után mindig el kell telni legalább fél, de inkább 1-1,5 órának mire újra szívesen hallgatok zenét. Az állandóan bekepcsolva tartott eszközökről: a zene elinditása után ekkor sem szól maximálisan jól a láncom (pedig semmi nem változott) valamennyi időnek ekkor is el kell telni (jelenleg kb 20-30 perc) mire teljes pompájában zenél a lánc. Kikapcsolt állapotból kb 40-60 perc ez az idő. Ezidő alatt leginkább minden mást csinálok de nem hallgatok zenét bár szól a lánc. Nálam ez a metódus vált be, de persze ez nem szentírás. Ezt mindenkinek magának kell kialakítani. AJ
Igazából a legfontosabbat elfelejtettem: igazi tesztet - szerintem - csak úgy lehetne csinálni, hogy előbb meghalgatjuk a zenét élőben - közben rögzítve az egészet - és utána a felvétellel tesztelni.
Emlékszem egyszer egy cserénél két erősítőt hasonlítottunk össze, valami spéci felvétellel, amin lovak mentek köves úton. Abban sikerült megegyeznünk, hogy az egyik úgy szól mintha a lovak lába közelében lenne a mikrofon, a másik meg úgy mintha legalább másfél méter magasan.
Mivel valójában nem tudtuk hol a mikrofon, így sose tudtuk meg melyik erősítő volt a "hifi"
Ha sokféle helyszínen hallgacc zenét, egy idő után már tudod, egyáltalán hogyan szólhat és hogyan biztosan nem szólhat egy hangszer. Ez persze nem szünteti meg teljesen az általad említett bizonytalanságot, hiszen a hihető hangzások közül sem tudhatjuk, melyik hangzott el a valóságban. De azért jócskán csökkenti a tévedés lehetőségét. Ehhez időnként (minél gyakrabban) "hitelesítenünk" kell a fülünket élő zenével. Vajon a hifisták mekkora hányada és mennyire törexik erre? Vannak kivételes alkalmak az általad említett bizonytalanság kiküszöbölésére: amikor ugyanattól az előadótól, ugyanabban a teremben készült koncertfelvételed van otthon, mint amit éppen hallgacc élőben. Ilyen volt pl. pár hónapja a zeneakadémiai Lajkó-koncert. Utána hazaérve az első dolgom volt föltenni a zeneakadémiai Lajkó koncert CD-imet. Megnyugtató volt, amit hallottam. Lajkó a Bartók teremben nagyon másképpen szólt - egyetértek, hogy jókora különbségek vannak a hangversenyterem akusztikájától függően.
1. tétel: Miért lenne értelmetlen a különbségek kimutatása? A számomra megfelelőbbet akarom kiválasztani, tehát kézenfekvő, hogy keresem a különbségeket.
2. tétel: Ha nem rövid részleteket hallgatok, akkor elhalványul az elsőre hallottak emléke a második fülelésig, és éppen úgy nincs semmi értelme hallgatni, ha a külnbségekre vagyok kiváncsi. Ld. a ruhaszövetes példámat az előző fórumon: egymás mellé téve észlelem a különbséget, egymás után külön-külön megnézve nem. Segíteni kell az érzékelésünknek, ha lehet.
3. tétel: Az AB-teszt nem arra való, hogy kizárólag az alapján döntsünk a vásárlásról - ld. az előző fórumon leírtakat. Ez csak egy vizsgálódási lehetőség a több közül, egy bizonyos célra. Nem vitatom a többi (pl. az otthoni huzamosabb hallgatás) hasznosságát, magam is alkalmazom - de annak más a célja. Nem hiszek az egyetlen üdvözítő móccerben - még ugyanarra a célra is többféle móccer közül választhatunk, nemhogy különböző (rész)célokra. Előző láncomat egyébként 10+ évig hallgattam: a dobozom 15, az elektronikáim 12-13 évesek voltak.
4. tétel: Azért, hogy ne a rosszabbra költsem a pénzemet. Ilyen eccerű.
Én alapvetően ott tartom hibásnak az AB teszte, hogy az általában egy alkotóelem, pl hangfal, erősítő vagy műsorforrás teszthére irányil irányul, amit felváltva behelyeznek egy adott rendszerbe,
Ha az egyéb kifogásoktól eltekintünk, és az adott tesztben kiválasztjuk a "jobbik" elemet a párharcból, semmi garancia nincs arra, hogy az egy másik rendszerben is "jobbik" lesz.
Esetleg el tudom képzeln koplett rendszerek AB tesztjét, de azt is csak egy adott zenefajtán, egyáltalán nem biztos, hogy a kamarazenén győztes rendszer jazz-re is jó.
Az már apró hab a tortán, hogy ha a lehellgató helyiség adottságait is be akarjuk venni a rendszerbe, - és pedig nem lehet figyelmen kívűl hagyni - akkor atesztet már csak adelikvens lakásán lenne érdemes elvégezni, ott isúgy, hogy a tesz idején a "másik" rendszert teljes egészében ki kell cipelni a szobából"
Szóval nem sok értelmét látom az egésznek - zenét kell hallgatni és nem berendezést.
Szerintem maga a berendezés is megszokás kérdése,.Úgy alakult, hogy három nap egymásután voltam három koncertteremben. Az egyik egy gyakorlatilag kipakolt régi templom, a másik egy "100 éves" a harmadik meg egy "szuper modern" koncertterem volt. Az egyes helyeken olyan hatalmas különbség volt az egyes hangszerek hangja között, hogy ez alapján egyáltalán nem tudnám megmondani, hogy hogyan is kell szólnia pl egy hegedűnek vag egy fuvolának.
1. tétel: ha elfogadjuk, hogy hifi berendezést a zene hallgatásáért és nem az eszközök (és a felvételek) hangjának a hallgatásáért vesszük, akkor az AB teszt, amin az eszközök hangjának a különbségének a kimutatása a tét, tökéletesen értelmezhetetlen végeredményt ad.
2. tétel: olyan módon, ahogy AB tesztelünk, rövid zenei részletekkel, tömegben zenét hallgatva, saját körülményeink között soha nem hallgatunk zenét. Ezért az AB teszt (és a rövid részleteken alapuló összehasonlítások) megint szinte teljesen hasznavehetetlenek.
3. tétel: Akik rövid idejű, rövid zenei részletek használatával vesznek berendezéseket, azok a (tapasztalataink szerint) többször cserélnek eszközt, mint akik tartós együttélés alapján döntenek.
4. tétel: Egyszer valaki tényleg megmagyarázhatná, miért is kellene tudnom melyik eszköz a "jobb"?? Miért nem elég, ha jó rajta zenét hallgatni?
