Magyarországon is megjelent egy kitűnő összefoglalás ennek a népnek a korai (bár nem a legősibb) történetéről 1984-ben, Alekszandar Fol és Ivan Marazov tollából. Ennek ellenére alig tudunk valamit eme sokfelé szétszóródott lótenyésztő etnikumnak a múltjáról. Kövessük hát nyomon az új topikbanaz ékiratok turukku népét, másként mondva a törököket vagy türköket, s vizsgáljuk meg, miféle szálak fűzik például tokhárként is emlegetett csoportjukat a neolitikus Elő-Ázsiához.
beras ‘brown, swarthy’ [Lith. be.ras ‘brown’, Latv. bers ‘the same’, Old-HighGerman bero ‘a bear’ (initially ‘brown’)]. berga(s) ‘hill, bank’ [Old-Icel. berg ‘mountain’, Old-HighGerman berg, German Berg ‘mountain’, Old-Bulg. breg@, New-Bulg. brjag ‘bank, coast’]. berza(s) ‘birch’ [IE *bherg'- 'a birch', Lith. bérz'as, Latv. berzs, Old-Pruss. berse, Russ. ber'oza, Bulg. breza ‘birch’]. bolinthos ‘wild bull, bison’. The word is attested in Aristotle, according to whom that animal lived in the Messapian mountain, which separated the country of the Peonians from that of the Maideans (a Thracian tribe inhabiting the middle course of Struma and upper course of Mesta), and that the Peonians called it mónapos. Therefore, bolinthos was a Maidean, that is, a Thracian word. It is compared to the German Bulle ‘bull’ and is derived from the IE *bhun-ent. bonassos 'a bull' [IE *gwou-, Latin bos, bovis 'a bull']. bor- 'mountain' [in Huper-boreoi 'those living behind the mountain'; IE *Hegwr- 'hill, mountain']. bredas ‘pasture-ground’ [Russ. bred, bredina ‘pasture’, bresti, bredu ‘to cross by a ford’, Balt. (Zhemait.) RN Bred-upja]. ---brentas (brendas) ‘deer’ [Messap. bréndon ‘deer’].
---The Berendei or Berindei (in Turkish: Berendi, pl. Berendiler; Russian: берендеи, berendei; in Hungarian: berendek; in Polish: Berendejowie) were a medieval Turkic tribe, most likely of kîpceac-oguz origin. They were part of the tribal confederation of the "peak caps" or the "black hats" (in Turkic "karakalpak").
The Berindeis were semi-nomadic and have been documented as holding various military positions, such as that of "frontier guards" on the payroll of Rus' lords. The Berindeis are mentioned in the chronicles of the Kievan Rus' in the 11th and 12th centuries as "Chornye Klobuki" and, together with the Pechenegs and Uzs, became settled along the borders of the Russian steppes. Some rebel Berindei tribes took refuge in the kingdom of Hungary, which at the time included territories that are part of today’s Romania. Most of the Berindeis remained on the territories of the Kiev and Pereiaslavl principalities, where they functioned as cavalry troops in the region of the lower Dniepr river.
Ha nem tevedek a DNS mintak del-kelet Romaniabol vannak. Nem olvastam el figyelmesen, lehetseges hogy ezeknek az alanyoknak semmi kozuk sincs a trakokhoz, de Romaniaban automatikusan trak-nak vannak titulalva.
"old human populations from Romania have shown closer genetic relationship to Turks of Thracian origin,while modern Romanians were closer to modern Bulgarian, Italian, Greek and Spanish populations"
The Tjurkö golden bracteates were found in 1817 on the island of Tjurkö in the archipelago of eastern Blekinge. Together with them was found an Eastern Empire coin minted in the year 443. Two of the Tjurkö bracteates have runic inscriptions. The third bracteate has, as has also a bracteate from Senoren (another island in the Blekinge archipelago), an inscription, which is written with ancient Greek characters. Those Greek character inscriptions are however not written in Greek language, and therefore they have constituted a complete enigma to many researchers. The bracteates with runic inscriptions have also constituted an enigma, even though it has not always been admitted.
A szabaroknak a VI–VIII. században, a kangar vereség után délre húzódó csoportja is jól ismerte a szőlőt: Isztakhrínál olvashatjuk, hogy Szamandár "állítólag vagy négyezer szőlőskertet foglal magában"
"olyan, fürtökben álló bogyókat talált Türkir, amelyeket a skandinávok nem ismertek, és ettől jött olyan váratlan izgalomba, mintha eszét vesztette volna"
Подобные сердцевидные бляхи с выпуклой центральной частью, выполненной в виде колокольчика, некогда украшали сбрую лошади. Появившись в IX веке, они распространялись преимущественно в культуре енисейских кыргызов. IX—X вв. Минусинская котловина
A Budapesti Történeti Múzeumban lesz és Papp Adrienn régész tartja, de itt a hivatalos honlap ha lenne még kérdésed: http://www.btm.hu/tamop/tamop.htm haliho
Türkir vitéz, a „Szerencsés” Leif Eirikson nevelője, a nevezetes expedíció rangidőse, a kölönös „déli” harcos, aki a legdélibb felfedezett amerikai földnek a Vinland (Szőlőország) nevet adta, mert elkóborolva különös – a vikingek számára ismeretlen – bogyókat talált, aligha lehetett magányosan kóborló türk száműzött az izlandiak között… A saga leírja, hogy Türkir, amikor a szőlőfélét megtalálta, izgatottságában hadonászni kezdett, és anyanyelvén kezdett el hevesen magyarázni. Ez kevéssé képzelhető el akkor, ha kisgyerekkorában kerül valaki idegen környezetbe, és azóta nem használja az anyanyelvét. Szőlő egyébként nem fordul elő a 46. szélességi körtől északra Amerikában, ami fontos támpont Vinland fekvésének meghatározásánál.
A saga világosan mondja, hogy olyan, fürtökben álló bogyókat talált Türkir, amelyeket a skandinávok nem ismertek, és ettől jött olyan váratlan izgalomba, mintha eszét vesztette volna. És azt is mondja a saga, hogy erről a bogyóról nevezték el Vinlandnak azt a földet. Előtte Hellulandon és Marklandon is kikötöttek, és azok a helyek is hasonló módon kapták a nevüket a viking felfedezőktől. Már Helge Ingstad norvég amatőr régész talált egy antracitdarabot 1960-ban Rhode Island partjainál (Boston és New York között) egy feltételezhető vikingar településnél, amelyhez hasonlót Thorfinn Karlsefni grönlandi háza alól is kiástak. (Thorfinn volt az egyik utazó, aki Leifék után Vinlandon partra szállt.) Grönlandon ilyen antracit természetes formában nem fordul elő.
Ha jól sejtem, ez a szakasz utalhat Türkir déli származására: "Þar var Suðrmaðr einn í ferð, er Tyrkir hét." Részlet a Grönland-sagából eredeti óizlandi nyelven. A dán Schöning már 1777-ben arra gondolt, hogy Türkir magyar lehetett. Ebbéli nézeteit az angol Samuel Laing is osztotta 1844-ben. Bizánci források valóban "türk" jelzővel illetik a IX. század végi honfoglalásban részt vevő népcsoportok nagy részét, ettől függetlenül Türkir származhatott Kazáriából is, mivel a kaganátus lakosságának egy jelentős részét a nyugati-türkök leszármazottai alkották.
Néhány részlet a Grönland-sagából LvT nicktársunk fordításában:
Þar var Suðrmaðr einn í ferð, er Tyrkir hét.
Ott volt a déllakó, akit Tyrkirnek neveztek.
Á einhverju kveldi bar þat til tíðenda, at manns var vant af liði þeira, ok var þat Tyrkir Suðrmaðr. Leifr kunni því stórilla, því at Tyrkir hafði lengi verit með þeim feðgum, ok elskat mjök Leif í barnæsku. Taldi Leifr nú mjök á hendr förunautum sínum ok bjóst til ferðar at leita hans ok tólf menn með honum.
En er þeir váru skammt komnir frá skála, þá gekk Tyrkir í mót þeim, ok var honum vel fagnat.
Az egyik este az jött hírül, hogy egy ember hiányzik a legénységükből, és ez a déllakó Tyrkir volt. Leif tudta azt nagyon jól, hogy Tyrkir hosszan együtt volt vele és apjával, és nagyon szerette Leifet gyerekkorában. Meghagyta most Leif nagyon, hogy kerítsék elő a társai, majd keljenek útra, hogy megkeressék őt és tizenkét emberét.
De csak rövid távolságra értek a csarnoktól, amikor Tyrkir visszatért haza, és nagy örvendezéssel köszöntötték.
Nú sækja þeir undir skerit ok lægðu segl sitt, ok köstuðu akkeri ok skutu litlum báti öðrum, er þeir höfðu haft með sér.
Þá spurði Tyrkir, hverr þar réði fyrir liði.
Sá kveðst Þórir heita, ok vera norrænn maðr at kyni. "Eða hvert er þitt nafn?"
Leifr segir til sín.
"Ertu sonr Eiríks rauða ór Brattahlíð?" segir hann.
Leifr kvað svá vera. "Nú vil ek," segir Leifr, "bjóða yðr öllum á mitt skip, ok fémunum þeim, er skipit má taka.
Most elhaladnak a szirt alatt, és leeresztették vitorlájukat, és leengedték a horgonyt, és kivetettek egy másik kis csónakot, amelyet magukkal hoztak.
Akkor azt kérdezte Tyrkir, ki parancsol ott az emberek között.
Az azt mondta, hogy Thórnak hívják, és származására norvég férfi: „De mi a te neved?”
Leif megnevezi magát.
„A Vörös Erik fia vagy-e Brattahlíðből?” – mondja ő.
Leif azt mondta, hogy úgy van. „Most azt parancsolom,” – mondja Leif – „mindenki szálljon át az értékeivel a középső hajómba, mert a hajó [mindet] fel tudja venni.”
The ancient author Xenophanes described Thacian as follows : "Men make gods in their own image; those of the Ethiopians are black and snub-nosed, those of the Thracians have blue eyes and red hair." Nevertheless academic studies have concluded that Thracians had physical characteristics typical of European Mediterraneans. According to Dr. Beth Cohen, Thracians had "the same dark hair and the same facial features as the [Ancient] Greeks." Recent genetic analysis comparing DNA samples of ancient Thracian fossil material with individuals from modern ethnicities place Italian, Albanian and Greek individuals in closer genetic kinship with the Thracians than Romanian and Bulgarian individuals.
It is not known whether the migrations of the Hurrians ever took the form of aggressive invasion; 18th-century-bc texts from Mari speak of battles with theHurrian tribe of Turukkusouth of Lake Urmia (some 150 miles from the Caspian Sea’s southwest corner), but these were mountain campaigns, not the warding off of an offensive. Proper names in cuneiform texts, their frequency increasing in the period of Ur III, constitute the chief evidence for the presence of Hurrians. Nevertheless, there is no clear indication that the Hurrians had already advanced west of the Tigris at that time. An entirely different picture results from the 18th-century palace archives of Mari and from texts originating near the upper Khābūr River. Northern Mesopotamia, west of the Tigris, and Syria appear settled by a population that is mainly Amorite and Hurrian; and the latter had already reached the Mediterranean littoral, as shown by texts from Alalakh on the Orontes. In Mari, literary texts in Hurrian also have been found, indicating that Hurrian had by then become a fully developed written language as well.
És mi lesz kedves Epstein dr. ezzel a hó(y)fehér bár, de folyamatosan saras sárga besározott színű (mégis sárarany) magyar nyelvvel az ajkunkon!? Sápadok, hogy Wamberger (Vámbéry) nevű magyar is milyen remek (szinte lelkem remeg tőle) munkát végzett ezzel a nyelvvel. (sár - sárga kapcsán)
Подобные сердцевидные бляхи с выпуклой центральной частью, выполненной в виде колокольчика, некогда украшали сбрую лошади. Появившись в IX веке, они распространялись преимущественно в культуре енисейских кыргызов. IX—X вв. Минусинская котловина
Norvég történetének III. kötetében is célozgat erre (Norges Riiges Historie; Gnldendal, Koppenhága, 1781, 420.)
Carter Vaughn Findley
Justin & Carolyn McCarthy
Anatóliából jöttünk, vagy a thrák és a dák nyelvterület (-para és -dava utótagú helynevek)
Ősi elő-ázsiai stílusjegyeket felmutató ábrázolás a rogozeni kincslelet egyik edényéről
Milyen leírások szerint?
