"nyilván szubjektív a képek megítélése, de attól még a Mona Lisa (mert az egyik leghíresebb kép a világon) - és a legszebbek közé tartozik értéke tényleg felbecsülhetetlen. Nem hinném ugyanis, hogy a Louvre hajlandó lenne eladni."
Persze, hogy szubjektív. Például szerintem mintegy 500, Mona Lisánál szebb kép található szerte a világon. De lehet, hogy több. A felbecsülhetetlenség efféle meghatározása pedig rizikós, mivel akkor a szobám falán függő amatőrfestő által festett őszi tájkép is felbecsülhetetlen, mivel nem vagyok hajlandó eladni. Így felbecsülehtetlenség szempontjából mindjárt egyazonképpen értelmezendő, mint a Mona Lisa. Ha ezt a festője tudta volna!
"nem kérdés, hogy Gyémánt és Warhol közül melyik az értékes."
Melyik akkor? Nekem kérdéses ugyanis. És ne feledjük Csernust se!
"de ez végső soron csak azt bizonyítja, hogy egy kép értékét nem az az ár jelenti, amennyit megad érte valaki."
Nem csak az jelenti. De ha megfigyeled, egészen addig, ameddig volt pénzes mecenatúra, a festészet bizony erősen árfüggő volt. A szubjektív értékelések azóta nyertek nagyobb teret, amióta a mecenatúra lecsökkenésével és/vagy kihaltával muszáj izmusok címszó alatt eladni/értékelni a műveket.
"és ha kimarad valaki az értékelésből, aki jó, az nem az ő hibája, hanem az értékelőé"
Csakhogy a kimaradásnak olyan következményei is vannak, hogy akik az értékelők szempontjai alapján hajlamosak meghatározni, mi is a jó és értékes, valamint mi nem az, hajlamosak arra is, hogy a kimaradtakat sokkal lényegtelenbbnek tekintsék.
Ez bizony így van, ez pótolhatatlan veszteség. Arról nem beszélve, hogy akadályozza a munkát.
Egyetlen mentség, hogy a kiadóvállalatok is megérik a pénzüket. Szimpla rablás, amit csinálnak. Publikálják azt, amit a kutatóintézetek, egyetemek pénzén kutatók kikutattak, majd horribilis összegekért visszavásároltatják az egyetemekkel a kutatási eredményeket. Az amerikai egyetemek tárgyalgatnak, hogy szimplán megtiltják oktatóiknak a hagyományos folyóiratokban való publikálást és saját folyóiratokat hoznak létre.
a nyolcvanas évek elejéig itt olyan nyugati folyóiratot lehetett rendelni közületeknek, amilyet csak akartak. akkor jött egy nagy korlátozásra felszólító intézkedés, és a minisztérium maga akarta kijelölni, mit lehet megrendelni és mit nem, de ezt a szakmai felháborodás elsöpörte.
arról meg jobb nem beszélni, mi lett az omikkból, most úgy hallom, az a tendencia, hogy a bme elsősorban az omikk dolgozóit szándékozik leépíteni.
azért egy csomó könyvtárban van EISZ, ahol hozzá lehet férni fulltext adatbázisokhoz, de csak elrettentő példaként: az oszk leszámlázza a könyvtárközi keretén belül küldött digitális másolatokat is, és olyan agyament szabályokat akarnak érvényesíteni, hogy ezeket nem lehet kinyomtatni, csak a gépen nézegetni.
öreg kollégám - tavaly temettük el - legendákat mesélt a könyvtárak rombolásáról az ötvenes években (a fszek olvasószolgálati osztályvezetője volt akkoriban) de megírni nem akarta az emlékeit, hiába biztattam.
én meg a kilencvenes évek után bekövetkező, mind a mai napig tartó könyvtárrombolásokról tudnék sokat beszélni....
Off "Hogy nincsenek meg a kurrens folyóiratok, na, az több mint bosszantó."
Na ez a tökönszúrás alapesete. Még a világháborúk alatt és a legkeményebb Rákosi években is vettek Magyarországon külföldi folyóiratokat. Legalább valami megállapodás lenne, hogy a fulltextes adatbázisokhoz hozzáférhessünk... Persze, ott meg ahhoz kötik ált., hogy vegyed meg papíralapon is. Szóval, ez úgy el van kefélve, hogy csak.
Nem tudom, nincs erős véleményem. Nekem személyesen nem hiányzik egy ilyen dedikált könyv a közgyüjteményekből. Hogy nincsenek meg a kurrens folyóiratok, na, az több mint bosszantó.
Off "Szoktak mondani -hogy villogjak-, a konyveknek megvan a sajat sorsuk, de amit ennek a konyvnek a sorsa takar, az a tragikusabb."
Pro captu lectoris, habent sua fata libelli. ;)
Megjegyzem az id. Simonyi könyve (Fizika kultúrtörténete) szerintem nagy megbecsülésnek örvend. Hayólemléxem 6. kiadásnál tart, ami nem semmi, pestiesen szólva. Nekem egy fizikus barátom mutatta meg anno, itt van, nesze, hülye bőcsész, tolle lege. :)
"Igen kacifántos is lehet, és nem a kommunistákkal kezdődik."
Hátja, egyetértek. Most mindent félretéve, versenyen kívül, nem jobb helye lenne valamelyik közgyűjteményben? S ez most GyF személyétől független. A mindenkori miniszterelnöktől elegánsabb lett volna pl. átnyújtani egy 1948-as palackozású 5 puttyonyos tokaji aszút.
nyilván szubjektív a képek megítélése, de attól még a Mona Lisa (mert az egyik leghíresebb kép a világon) - és a legszebbek közé tartozik értéke tényleg felbecsülhetetlen. Nem hinném ugyanis, hogy a Louvre hajlandó lenne eladni.
persze, nem lehet sorrendet felállítani a képek között.
nem kérdés, hogy Gyémánt és Warhol közül melyik az értékes.
de ez végső soron csak azt bizonyítja, hogy egy kép értékét nem az az ár jelenti, amennyit megad érte valaki.
(és ha kimarad valaki az értékelésből, aki jó, az nem az ő hibája, hanem az értékelőé.)
"Az is kevéssé ismert, hogy Szent-Györgyi Albert azért vált el első feleségétől, mert kiderült, hogy asszonya leszbikus volt."
Máshol is írnak erről:
Van Vollenhovenné Kenessey Ilona: Szent-Györgyi Albert (pdf). Mikes International, 2005. április-június, V. évfolyam, 2. szám, 23-30. oldal.
"Mialatt Albert hírneve emelkedett a világban, 20 éves házassága súlyos válságba került. Egy nap váratlanul ment haza és feleségét ágyban találta … egy nővel. A jelenlévő férjek fantáziájára bízom, hogy ez milyen hatással lehetett reá. – Egy ideig még probáltak kiutat találni, Albert hormonális zavarral magyarázta Nelli viselkedését, de amikor 1938-ban együtt mentek Amerikába felolvasó körútra, Albert otthagyta Nellit és egyedül ment vissza Magyarországra. Soha többé nem találkoztak. 1941-ben váltak el hivatalosan. Albert ekkor már, - saját bevallása szerint, - „évek óta romantikusan és halálosan” szerelmes volt Mártába, Miskolczy Rezső professzor-társa feleségébe. Márta viszonozta az érzelmeit, elhagyta férjét és két gyermekét és 1941 október 18-án házasságot kötött Alberttal. A katolikus Szegeden ez persze nagy botrányt keltett, dehát háború volt és az embereknek ezer más gondjuk is volt. – Miskolczy átment Kolozsvárra professzornak."
Persze ettől még nyugodtan feleségül mehetett egy amerikai őrnagyhoz.
"a Mona Lisával kapcsolatosan is csak annyit tudok mondani, nézd meg.
ha nem látsz különbséget a reprók és az eredeti közt, én nem foglak győzködni."
Nem fogod tudni semmiféleképpen megindokolni, hogy az értékítéleted ("megfizethetetlen") min alapul.
"és megint csak Soutint (vagy van Gogh-ot, aki öccsét a képkereskedő Theot tette gazdaggá, mag a templom egerénél szegényebb volt) hozom fel, aki szinte éhenhalt, de a képei később nagyon értékesek lettek
Miért? Csak divatból?"
Például abból. Meg aztán lehet jó marketingje is a művészeknek - erre volt példa Cy Twombly és az ő kis triptichonja. Miért népszerű és híres Jeff Koons? Mi lehet annak az oka, hogy amikor például elemezzük az impresszionistákat népszerűség és ismertség terén, akkor például mindjárt előbukkan Monet, Renoir, Sisley, Bazille, Pissarro, Cézanne és Seurat neve, ugyanakkor rengeteg tehetséges - és akár náluk tehetségesebb festők neve meg elsikkad? Hol van Lovis Corinth? Hol van Valentyin Szerov és a barackos kislány? Hol van Korovin? És Oller? Ki hallott a skandináv impresszionistákról, akiknek gyönyörűszép képeik születtek? És a hollandok? A magyarokat már nem is említem.
Kérdezhetek a jelenből is? Miért lett hatalmas sztár Warhol, miközben a fantasztikus kézügyességű Gyémánt László, vagy Csernus Tibor meg kevésbé?
no igen, ennek az ajandeknak is van ilyen bája. Szent-Gyorgyi lanyanak, akinekaz apja Klebelsberg szemelyes megkeresesere egyedul ment haza a Nemetorszagban elo nagy, kesobb vilaghirnevre szert tevo magyar tudosok kozul (Pollanyi, Wiegner, Karman stb) es munkassagaert kap egy Nobel Dijat, dedikalja a kolto az egyik kotetet, aki talan legszebben vallott hazajarol a magyar liraban. Nem segitett a kolton, a Magyar Allam eltette labalol. Szent-Gyorgyi erezve a kozelgo kommancs uralmat 1947-ben elmegy az orszagbol. Konyvtarral elmenni, lehet ugyan, de eleg maceras. Most az itthon maradt kotetet ajandekozta az orszag annak a persona non grata fianak, kinek eloadasaira hosszu tomott sorokban vandoroltak a hallgatok a BME-rol, mivel Bp.-en nem tanithatott es az ajandekozott se Mo.-on erte el sikereit. Szoktak mondani -hogy villogjak-, a konyveknek megvan a sajat sorsuk, de amit ennek a konyvnek a sorsa takar, az a tragikusabb.
"Két évtizeden át hányatott élet, olykor a létért, máskor a tudományos eredményért való küzdelem, majd hírnév volt Szent-Györgyi sorsa, melyben hitvesként és munkatársként egyaránt kivette részét a feleség. Mindaddig felhőtlennek, küzdelemmel és dicsőséggel, meleg családi otthonnal zavartalannak látszott házasságuk, míg 1938 augusztus-szeptemberben Egyesült Államok-beli előadói körútjukról a feleség nem tért haza, majd egy amerikai őrnagyhoz ment feleségül. Szent-Györgyi 1941. október 18-án másodszor nősült, felesége Borbíró Márta. Egyetlen leánya, Nelly, Cambridge-ben és Svájcban végezte egyetemi tanulmányait.) "
Eszembejut, hogy annak idején Brezsnyev is adott Kádárnak egy aranyórát, aztán bele volt vésve, hogy jákfai vitéz Gömbös Gyulának nagybányai vitéz Horthy Miklós.
1. Radnóti életében igencsak szűk körben volt elismert költő. Igaz, mással is előfordult ez abban a korban: 1937-ben jelent meg egy vékony kis verseskötet, "Nagyon fáj" címen, a szerzőjét az utókor R. M.-nál is nagyobb költőnek tartja - akkor a könyvhéten három-négy példány kelt el a verseskötetből.
2. Radnóti első verseskötetei nem voltak kiemelkedő jelentőségűek... egyszerű fokozatos fejlődést mutatnak. Talán a hatodik kötete (az 1938-ban megjelent "Meredek út" - valószínűleg ez lehet épp ürügy eme vitára is) az, ami már egyértelműen bizonyítja, hogy ő nemzedékének élvonalába tartozik.
egyetemeken még az új kiadású tankönyvekre is moratórium van (ugyanakkor rektori bulikra mégiscsak telik, bánatukban borozni.....)
a köteles példány már csak - ha jól tudom - négy vagy öt könyvtár számára lehetőség a gyarapításra. A külföldi könyvtárközi kölcsönzés tételenként 4500 Ft-ról indul, de még járulékos költségek is lehetnek, így gyakorlatilag szinte a nullával egyenlő a kérések száma.
így nem lehet csodálkozni, hogy a nagy értékű könyvekre nem telik.
Úgy tudom, a PIM-nek még van némi lehetősége ilyesmire, de hogy az OSZK-nak mennyi, azt nem tudom.
Igazi mecénások meg nincsenek, vagy, ha igen, inkább csak könyveket adnak, amivel több a munka, mint a haszon.
Szentgyörgyiék 1947-ben mentek el, akkor azért még nem olyan idők jártak, nem volt ÁVH sem, a kivándorlás és a külföldi munkavállalás nem volt bűncselekmény, nem kellett róla titkolózni.
Amúgy persze igaz: ha vesz az ember egy régi könyvet (vagy ezüst étkészletet), sohasem tudhatja, mi a története. Igen kacifántos is lehet, és nem a kommunistákkal kezdődik.
Már nem emlékszem pontosan hogyan volt, de egy vámosnak feltűnt a falfreskó és az olajfestmény közötti különbség. Pedig hol volt még akkor a davincsikód. Stadler meg mondta, hogy ő csak egyszerű juhászember, nem igazodik el a művészetek világában... :)
De ez botrányos, s tűrhetetlen. Megjegyzem, nem sok olyan férfit ismerek az aukciókról, akik olyan felelőséggel rendelkeznének, mint pl. a Széchényiek vagy az Apponyiak.
