Sajnos odaadtam a magyar-angol kétnyelvű szlengszótáramat egy angolnak, pedig itt nagyon sokat lehetne idézni belőle:::::-( Nem baj, azóta ő már biztos lelkesen pacákozik:D
Tanácsnok, tudtommal, most is van: Ha mondjuk Alsófelsőn a képviselőtestület négy tagból áll, akkor nem fognak pl. vagyongazdálkodási bizottságot létrehozni, csak kinevezik valamelyiküket vagyongazdálkodási tanácsnoknak
A "polgármesteri hivatal" szvsz teljesen szerencsétlen szó. Feje tetejére állított világ, ráadásul nem felel meg a politikai berendezkedésnek sem. Nem a polgármesternek van hivatala, hanem a helyi önkormányzatnak, amelyet valaha, a szerves fejlődés korában 'városháza', 'községháza' névvel illettek.
Jellemző, hogy a Főpolgármesteri Hivatal ma is a Városház (sic!) utcában van. Lakhelyemen (hivatalosan város!) a Zeneiskola a 'régi községháza' épületében működik.
Nem lenne bolondság visszatérni a szerves névalakuláshoz, városházát, községházát emlegetni (az utóbbi minden településen jó, falvakban is: így kikerülhető a félreértés a másra felhasznált 'faluház' szóval). Ekkor lenne egy szabályos paradigma: községháza, városháza, megyeháza,Országház.
Az önkormányzata a Városházán ülésezne, ez lenne a hivatal is.
"Bemenni a tanácshoz" mifelénk legalábbis (Kerepes) a "polgármesteri hivatalban ügyintézni" megfelelôje - azon borzasztó egyszerû okból, hogy a rövid "tanács" szót sokkal egyszerûbb kimondani, mint a kissé hosszú, kissé nyelvtörô "polgármesetri hivatal"-t.
Bizony, a német Rat! Az lehet még, hogy a négy évtizedes tanács után hirtelen túl sok lett a szinonima: község/városháza, önkormányzat, helyhatóság... van még? Most látom, hogy a Pusztai-féle új értelmező kéziszótár szerint ez a jelentés "Tört<A pártállamban:>', a Magyar szókincstár meg nem a helyhatóságot minősíti "régies"-nek, hanem a tanácsot. Igaz, az elöljáróság meg nem is szerepel benne. (Azt hallottam, hogy 1990 körül elég erős támogatottsága volt annak, hogy a községi polgármestereket nevezzük megint bírónak!)
"Kikapós asszonynak túros a kutyája" - Karinthy Frigyes.
Egyébként a politikai változások újraélesztettek bizonyos szavakat, pl. számvevőszék, ítélőtábla.
Ami a 'tanács'-ot illeti, ez rendes túlbizgóság volt, hiszen régen is 'tanács' vezette a várost, erről tanúskodik az ugyancsak passzív tanácsnok szó. Megjegyzem, német nyelvterületen mindenűtt van Rat, Rathaus.
"Közös lónak túros a háta" , és nem túrós ! A túr szót régebben használták a seb-re, tehát a lónak sebes lesz a háta, nem pedig valami trutymó képződik rajta. Sajnos ezt még az Activity-ben is elrontották ( ami elég színvonaltalan műsor ), de azért ott figyelhettek volna rá. Igaz manapság lehetsz beszédhibával bemondó, nagy mellel szerkesztő is.
"Mintha lába kelne valamennyi rögnek"- olvastam a 12 éves gyerekeknek. S nem tudták megmondani, mi az a rög! Az aranyrög még beugrott nekik, de azután fehér folt...Nem először járok így számomra teljesen egyértelmű szavakkal, szólásokkal, közmondásokkal. Azt le sem merem írni, hogy szerintük mit jelent a "falra hányt borsó"...
...az új név majd segít abban, hogy az intézmény is másmilyen legyen. Hát itt nem segített a szómágia... De meg tényleg sokkal praktikusabb szó a tanács.
Én ismertem egy nénit, aki rendületlenül, a tanácsok és az önkormányzatok idejében is mindig azt mondta rájuk: elöljáróság. Van-e olyan különbség a tanács és az önkormányzat fogalma között, amely miatt ne lehetne az előbbi most is az utóbbi élő szinonimája? A fogalomhoz ebben az esetben nemcsak a jogi szabályozás, szervezeti fölépítés stb. tartozik, hanem pl. az az elem, amire a megnevezés fókuszál (tanács: 'emberek összedugják a fejüket és megpróbálják a legjobbat kisütni', önkormányzat: 'büszke polgárok nem hagyják, hogy más határozzon a dolgaik felett'). És a legfontosabb, hogy mennyire asszociáljuk a tanácsot a szocializmus kori tanácsokhoz, amelyeket különböző okokból nem szeretünk. Ha eléggé, akkor nyúlhatunk a szómágiához: az új név majd segít abban, hogy az intézmény is másmilyen legyen. A politikusok úgy döntöttek, hogy legyen más a hivatalos neve. Ettől azonban a mindennapi használatban vidáman élhetne tovább a tanács is, hiszen az autónkat is viszonylag ritkán hívjuk személygépkocsinak. És a tanács mindenképp sokkal szerencsésebb megnevezés, mint a helyhatóság (utóbbi számomra az államosított közigazgatást hangsúlyozza). A tanács megfelelője több nyelvben jelöl intézményeket. A portugál concelho pl. a municípium hivatalos és természetes köznyelvi megnevezése egyben. Más volt szocialista országokat nem ismerek, de a románban pl. nyomban eltörülték a sfatokat és bevezették a primăriákat.
Tegyük hozzá, hogy még egy olyan viszonylag kis beszélőközösség, mint a magyaroké is olyan sokféleképpen rétegzett vízszintesen és függőlegesen, hogy az esetek nagy részében legföljebb azt mondhatod, hogy a 30-as nyíregyházi diplomások körében adott kifejezést nem használják.
Igen. A megelőző hozzászólások alapján írtam a pontosító megnevezést. Ti. kihalt szerintem akkor lehet, ha már a nép közül (nem a nyelvtudósok körében) senki sem érti. Pl. egy idős személy kiskorában a nagyszüleitől hallott és megjegyzett, de ezután passzívvá vált szót vagy kifejezést megért, mégha azóta nem is használják mások. Így ez nem tekinthető kihaltnak, hisz az idős ember passzív szókincsének része, holott akár természetes körülmények között akár majdnem 100 éve nem hangzott el az a szó.
Ugye nem veszed zokon, ha én is inkább ezt használom: "ne mondd!". A dolog igen egyszerű. Az a generáció, amelyik ezt szokta meg, tovább is használja, mert talán nem analizálja ilyen pontosan a szavak árfolyamcsökkenését és számára tétje sincs akkora. Pl. a kortársai között senki nem fogja elavultnak tartani emiatt. Azon nem lepődök meg, ha a nagymamám közli: "Új postásunk van. Egy nagyon slágfertig fiatalember." Ám ha a szomszédék Nórika lánya bejelentené, hogy neki nagyon tetszik valamelyik fiatal hollywoodi színész, mert "olyan slágfertig", lehet megkérdezném tőle, hol hallotta ezt a szót.
Na pont erre próbáltam utalni. Úttörővasút már nincsen, nem meglepő, hogy nem használjuk a szót sem. (Pontosabban: a síneket nem szedték föl, ha jól tudom működik is Gyermekvasút néven vagy hogy, de az a rendszer, hogy a vonatokon úttörők dolgoztak piros nyakkendővel és gondolom az úttörőmozgalom által működtetve, megszűnt.) Különben azt gondolom, tipikusan a szleng kifejezések között találhatsz nagyon sok ilyet, mivel a szleng jellemzően folyvást cserélődik.
Szerintem így lenne helyes leírni ill. megpróbáltam a hanglejtését is lejegyezni. Mintha lenne benne egy kis tréfás, vicces visszakérdezős hangulata. Legalábbis én így találkoztam vele.
Szerintem ez divat és inkább csak a fővárosban és amerre innen elkezdett terjedni a szokás. Majd figyelgetem itt a keleti végeken is.
Érthet szavak, nem haltak ki, csak kiszorultak a használatból.
A néne, például inkább öregasszonyt jelent, kicsit különös attitűddel.
Emellett a szavak és a jelentések képesek egymástól elszakadni, a szóalak fennmaradhat és felvehet új jelentsét. Erre példaként az 'iromba' szót szokták emlegetni, amelyik eredetileg 'kendermagos'-t jelentett.
Vannak továbbá kiürült szavak, például a 'századelő', illetve az 'ötödfél'.
A szaknyelvben akadnak rövid életű szavak. Például, bizonyára feledésre van ítélve a 'lyukkártya' (a hallgatóim már nem ismerik),, de minden bizonnyal itt is kevesen ismerik pl. a 'regál' szót.
Igaz, ismerősöm mesélte, hogy 7 éves kislánya (lakótelepi környezet) nem ismerte a 'szén' szót.
Csak érdekességképpen írom ide a nénje témához, hogy felénk (Szabolcs) egyes falvakban az idegen (ill. nem elsőfokú rokon) idősebb személyek megszólítása (pl. gyermek a felnőttet tisztelettudóan) a néni helyett nénje, bácsi helyett bátyja.
+ Kihaltnak tekinthetőek-e vajon azok a szavak, amelyek már nem létező dolgokat neveznek meg? Pl. a dézsma. (Szándékosan írtam 'dolgokat' és nem 'fogalmakat' - a dézsma fogalma most is létezik.)
1. Mit jelent, hogy kihalt? A felsorolt példák esetében erről szó sem lehet, csak a használat változott, vagy valamelyik használati elem módosult. Meg kell különböztetni az aktív és a passzív szókészletet. Ha egy szó, illetve annak valamely jelentése az aktívból a passzívba tolódik, nem tekinthető úgy, hogy kihalt. Az idézett 'képmagnó' szót a magyarajkúak jelentős része érti, tehát semmiképp nem halt ki, hanem a passzív állományba szorult.
2. Mi hal ki? A szóalak, vagy a jelentés? Az idézted 'néném' alak, habár régiesnek vagy vidékiesnek tűnik, semmiképp nem tekinthető kihaltnak. Legfeljebb egyfajta használati köre módosult, az sem nagyon, ugyanis megtartotta alapjelentésének olyan vonásait, hogy nőre vonatkozik, és általában a beszélőhöz képest idősebb nőre. (NB - tévedés lenne a 'nővér' jelentéssel azonosítani, idősebb nőrokont jelentett, a mai 'nagynéni' értgelemben, v.ö. Mikes Kelemen.)
Amúgy a valóban kihalt szavak engem is érdekelnének. A Balassi-szótár biztos szolgál pár ilyennel. De fejből is sikerül azért felidézni:
Találomra, de megfigyelve: "Néném, nénéd, nénje" - kihalt, a "nővér, nővérem" lépett a helyébe. Holott a "nővérem" a "fivérem" megfelelője, jelenti a fiatalabb és idősebb nőtestvért. A néném eredetileg (míg ki nem halt) természetesen csak az idősebb nőtestvért jelentette, a hug ellenpárja volt. A nővérem eredetileg idősebb vagy fiatalabb lánytestvért jelentett - ma a hug ellenpárjaként csak az idősebb nőtestvért. Ez azonban, a nővér eredeti jelentése és használata régebben - kb. 50 éve már kihalt a városi köznyelvben. Gyűjteményünkbe frissebb, az utóbbi 10-20 évben kihalt szavakat/kifejezéseket szednék össze.