Az RTL híradó szerint Charles Simonyi dollármilliárdos űrturista ( és programozó ) Magyarországra jön. Délelőtt közéleti személyiségekkel találkozik, gondolom az unokatestvérével Orbánnal is. Délután tudósokkal beszélget.
A Magyar Tudományos Akadémia VI. osztályának nyilvános osztályülése keretében tartotta meg "kettős" székfoglaló előadását Charles Simonyi, az MTA külső tagja 2007. november 7-én. Az angolul, majd magyarul elhangzó előadások a szoftverfejlesztés irányairól, illetve Simonyi közelmúltbeli űrutazásáról szóltak.
"Aaaa az amerikas gazdag magyaroknak valamiert BUDOS hazaterni, csak ott kinn verik a melluket hogy milyen f@sza nagy magyar hazafiak is am ok."
Elárulok neked egy titkot: azért "BUDOS" hazatérni, mert itt bűz van. Többek között a tiedhez hasonló kijelentésektől.
"Teller Ede aki meg buszken kijlentette egy interjujaban hogy hogy o a gyerekeinek SEM tanitotta meg a magyar nyelvet sem mert minek, okamerikaban szulettek es "igy van jol"
Nem a te dolgod, hogy egy amerikai ember megtanítja-e az amerikai gyerekét magyarul, vagy nem. És ez így van jól.
Még annyit: nem kioktatás célzattal íram előző hozzászólásomat, a világért se keress politikai hátteret Csupán volt szerencsém olvasni Gundel Imre könyvét, aki kitüntető szeretettel írt benne Katalin nővére fiairól.
A Latinovits-Frenreisz-Bujtor hármas a Gundel unokák címet hordozták.
Gundel Károlynak 13 gyereke volt és a szépséges Katalin (3. gyermeke) először a dúsgadagnak hitt bánsági Latinovits Oszkárhoz ment férjhez. Ő művelt, széles látókörű ember volt, Zoltánnak, aki erre apja halála után jött rá, örök lelkiismeretfurdalást okozott, hogy nem tartotta a kapcsolatot vele.
Miután kiderült, hogy Katalin férje egy lecsúszott dzsentri volt és rendszeresen megpumpolta a papát elvált tőle. Közben azért megszületett Zoltán fiuk.
Ezután Katalin Frenreisz István doktorhoz ment férjhez, akinek megszülte Károly és István nevű fiukat. Azt még a legkisebb Gundel fiú (Imre) sem tudta, hogy Bujtor miért és mitől lett Bujtor.
Az informatikai megoldásokat létrehozó programozók nehezen találnak közös nyelvet az informatikán kívüli szakterületeket képviselő megrendelőkkel, holott a létrehozandó szoftver sohasem önmagáért, hanem valamely szakmai-üzleti cél, tevékenység kiszolgálása érdekében jön létre.
Erre van az az amerikai(?) programozoi mondas, hogy:
Olyan programot kell irni/irj amit a hulye is tud hasznalni. Csak a hulye fogja hasznalni.
Az MTA VI. osztályának nyilvános osztályülése keretében tartotta meg "kettős" székfoglaló előadását Charles Simonyi, az MTA külső tagja. Az angolul, majd magyarul elhangzó előadások a szoftverfejlesztés irányairól, illetve Simonyi közelmúltbeli űrutazásáról szóltak.
A Word és az Excel atyjaként ismertté vált mérnök székfoglaló előadásának kiindulópontja a szofetverfejlesztés jól ismert csapdája volt. Az informatikai megoldásokat létrehozó programozók nehezen találnak közös nyelvet az informatikán kívüli szakterületeket képviselő megrendelőkkel, holott a létrehozandó szoftver sohasem önmagáért, hanem valamely szakmai-üzleti cél, tevékenység kiszolgálása érdekében jön létre. A jó szoftver általában jobb, olcsóbb, hatékonyabb, mint más megoldási módok - ám a fejlesztés igen költség- és időigényes folyamat, s mint számos nagy szofterverfejlesztési fiaskó megmutatta, a finanszírozásra fordított hatalmas összegek időnként mindenestül veszendőbe mennek, mert az anyagi és szellemi befektetés eredményeként létrehozott program hasznavehetetlennek bizonyul a gyakorlatban.
Mire tanítanak bennünket az elherdált dollármilliók? - tette fel önmagának, s immár cégének, az Intentional Software-nek is a kérdést Charles Simonyi. A probléma lényege az, hogy a fejlesztés sosem programozási feladat, hanem többszereplős játék, melynek meghatározó résztvevői egyfelől az informatikai megoldásokat felhasználó területek ismerői, például nagy nyugdíjalapok, biztosítótársaságok vezető szakértői, vállalatirányítási szakemberek, másfelől pedig az informatikai megoldások létrehozói, a programozók, fejlesztőmérnökök. Simonyi komoly veszélyforrásnak látta, hogy a fejlesztési folyamat során a nem informatikus szakértők gyakorta másodrendű szereplőnek érezték magukat, holott a programozói attitűd valójában egyoldalú, a fejlesztői tevékenység mindenekelőtt a számítógépek kiszolgálására irányul, nem pedig a probléma megoldására!
Ebből a gondolatmenetből már követekezik is a feladatmeghatározás: a probléma megoldásához tehát nem a végtermék elemzése vezet el, hanem a létrehozás folyamatát kell radikálisan megváltoztatnunk. Olyan fejlesztői környezet kidolgozására van szükség, amely segít áthidalni a szakmai projektvezetők, közgazdászok, vállalatvezetők és az informatikusok közötti nyelvi gátakat, s a fejlesztési projektek kulcsszereplőinek egyenrangú partneri szerepet és közös fejlesztési platformot biztosít. Ilyen a Domain Workbench (kb. szakértői munkakörnyezet) névre keresztelt fejlesztési platform, melynek első alkalmazásai nagy sikert arattak a felhasználók körében, megkönnyítve pl. egy holland nyugdíjbiztosító társaság komplex szoftverrendszerének kialakítását. A Domain Workbench működési elvének lényege, hogy többféle felhasználó felületet biztosít a mögöttes informatikai rendszerek megjelenítéséhez, ám a szakmai megrendelő és az informatikus végső soron ugyanazzal az anyaggal dolgozik, a különbség a megjelenítés módjában van: a megrendelő grafikus felületen határozza meg a számára hozzáférhető szöveges, táblázatos tartalmak közötti logikai összefüggéseket, majd a programozóval való együttműködésben alakul ki a program sémája.
A platformmal végzett kísérleti projektek már futnak, Simonyi legfőbb eredménynek a felhasználók elégedettségét tekinti: a szükséges szoftverek gyorsabban, olcsóbban, és az annyiszor kárhoztatott komplexitást korlátok közé szorítva hozhatók létre, miközben a különféle szakértők egyenrangú együttműködésének eredményeként maga a szakmai tartalom az informatikai fejlesztéstől függetlenül is megőrizhető, önmagában is értéket képvisel.
A székfogalaló előadást mérnök és matematikus akadémikusok, kutatók kísérték figyelemmel, de a hallgatóság soraiban ismert üzletemberek és űrkutatási szakemberek is feltűntek, jelen volt Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is. Az MTA külső tagságát igazoló diplomát Charles Simonyinak Gyulai József akadémikus, a Műszaki Tudományok Osztályának elnöke nyújtotta át. Az MTA külső tagját ez alkalomból üdvözölte Kroó Norbert, az MTA alelnöke is.
A székfoglaló előadás után Charles Simonyi űrutazását bemutató izgalmas képes beszámolóval folytatódott a program, a hallgatóság élénk érdeklődésétől övezve. A hazai közönséget megtisztelve, Simonyi az előadásnak ezt a részét magyar nyelven tartotta meg.
Az esemény lezárásaként Charles Simonyi bejelentette, hogy tervezik Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című művének amerikai publikálását, a korábban megjelent német kiadás után az angol nyelven olvasó közönség számára is hozzáférhetővé válik majd a korszakos munka.
Charles Simonyi, az MTA külső tagja, Representing Software Using a Domain Workbench címmel november 7-én 14.00 órakor az MTA Kongresszusi termében (Budapest I., Országház utca 28.) tartja székfoglalóját.
A székfoglaló után kötetlen beszélgetésre nyílik lehetőség az előadóval a közelmúltban tett űrutazásáról.
Szervezi: MTA Műszaki Tudományok Osztálya
Egy magyar úr az űrből
Bár Charles Simonyit sokáig szoftverfejlesztőként jegyezték világszerte, idén áprilisban mégis mint az ötödik űrturista került az újságok címoldalára. Az MTA külső tagja november 7-én Budapesten tart székfoglaló előadást.
Az idén 59 éves szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás kutatója 2004 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Charles Simonyi a 2002-ben alakult Intentional Software Corporation egyik alapítója, valamint elnök-vezérigazgatója. A cég célja, hogy a szoftverfejlesztés folyamatában hangsúlyosabban vegyenek részt az üzleti szakemberek. Korábban több mint két évtizeden át, 1981 és 2002 között Simonyi a Microsoft Corporation különböző vezető állásait töltötte be, részt vett a világ legismertebb programjainak, így a Microsoft Wordnek és a Microsoft Excelnek a fejlesztésében is. Itteni munkája előzményének tekinthető a Xerox Palo Alto Research Centernél 1972 és 1980 között eltöltött nyolc év, amikor létrehozta az első WYSIWIG (what you see is what you get) rendszerű szövegszerkesztőt, a Bravót, amit ma a Word közvetlen elődjének tekintünk.
A Budapesten született Charles Simonyi – akinek édesapja a legendás fizikus, Simonyi Károly volt – a kaliforniai Berkeley egyetemen szerezte diplomáját, majd a Stanfordon doktorált számítástudományból. 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktori címet adományozott neki. 1997 óta tagja az amerikai National Academy of Engineering nevű tanácsnak, amely így ismerte el a széles körben használt szoftverek fejlesztése terén végzett munkásságát. 1998 óta a Princeton University-n működő Institute for Advanced Study testületi tagja. Simonyi a modern képzőművészet elkötelezett gyűjtője, a klasszikus zene szerelmese, valamint gyakorlott pilóta. A Charles Simonyi Fund for Arts and Sciences nevű alapítványa jótékonysági és oktatási támogatást nyújt világszerte az arra leginkább érdemeseknek. 2000-ben az MTA ünnepi közgyűlésén Charles Simonyi 25 millió forintot ajánlott fel a tudományos kutatások támogatására, majd az alapító összeget további adományokkal egészítette ki. Ez lett az alapja a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjnak, melyet évente három-öt kiemelkedő kutatónak ítél oda az ösztöndíj bizottság.
2007 áprilisában új arcát mutatta az emberiségnek, méghozzá nem is akárhonnan: egyenesen a világűrből. Április 7-én ugyanis tizenegy napos űrutazásra indult a Szojuz TMA-10 űrhajóval a Nemzetközi Ûrállomásra. A második magyar kozmonauta a földi irányítóközpont közlése szerint négy programban vett részt. Vizsgálta a mélyen húzódó emberi izmok sorvadását a súlytalanság állapotában, tanulmányozta az űrállomáson élő mikroorganizmusokat, a Pille nevű magyar műszerrel mérte az önmagát érő sugárterhelést, valamint kísérleti videofelvételeket készített a Földről. 2007. április 13-án a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjaival rádiós kapcsolatot létesített. A közel két hetes űrutazásról Simonyi online naplót készített, melyek útja előtt és alatt négymillióan látogattak meg. Mint egy magyar lap kérdésére áprilisban elmondta: bármikor szívesen visszatérne az űrbe.
MTA: Charles Simonyi megtartotta székfoglalóját 2007. november 7. 17:31
MNO Charles Simonyi, magyar származású amerikai informatikai szakember, akit a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagjává választott, önprogramozó programjáról beszélt akadémiai székfoglalóján szerdán Budapesten.
A szakember, akit az MTA Műszaki Tudományok Osztályának javaslatára 2004-ben választottak külső tagnak, ez év áprilisában a világ ötödik űrturistájaként vett részt űrutazáson. Székfoglalójában a szakember az emberi tévedést szinte kizáró, saját fejlesztésű szoftveréről, a programíró programról, az International Software-ről beszélt. Mint mondta, az úgynevezett szándékorientnált szoftver az egyes rendszereket üzemeltető szakemberek problémáinak megoldásához szükséges számítástechnikai megoldások kivitelezésének idejét, a költségeket és a felesleges részek számát csökkenti. A programozás problematikáját a szakember az emberi DNS-hez hasonlította. Ismertetése szerint ugyanis, ha a DNS hosszúsága arányban lenne az általa tárolt információk mennyiségével, akkor az amúgy meglepően apró rész sokkal nagyobb lenne.
A DNS azonban nem a szerveket, hanem a szervek programját tartalmazza - mondta az általa fejlesztett önprogramozó program, a Domain Workbench nevű platform működési elvére utalva. Charles Simonyinak - székfoglalója után - Gyulai József, az MTA Műszaki Tudományok osztályának vezetője adta át az MTA külső tagságát igazoló oklevelet.
Az osztályvezető az MTI-nek elmondta: reményeik szerint az Amerikában élő informatikai szakember - ahogy ideje engedi -előadásokkal és tanácsokkal segíti majd az MTA munkáját. Charles Simonyi űrturistaként az idén április 7-én indult útnak a Nemzetközi Űrállomásra, majd a Szojuz TMA-9 űrhajó visszatérő egységével április 21-én szállt le. Űrutazása alatt Farkas Bertalan után második magyarként végzett méréseket a magyar fejlesztésű, Pille elnevezésű sugárdózismérővel.
Charles Simonyi 1948-ban született Budapesten. 1972-ben diplomázott a kaliforniai Berkeley egyetem mérnöki matematika szakán, majd 1981-től csatlakozott a Microsoft Corporation nevű céghez, ahol olyan programrendszerek fejlesztése fűződött nevéhez, mint a Word és az Excel. A szakember jelenleg az International Software Corporation elnök-vezérigazgatója.
Orbán nem az unokatestvére, hanem az édestestvére, csak magyarosította a nevét. Tudod, mint a Bujtor - Frenreisz - Latinovits testvérhármas, akiknek az apukája Gundel volt.
Nem azt védem, mert nem is izgat, hogy rokonok-e vagy sem, meg ha az volna sem jelentene ez semmit, de ettől még az hülyeség, hogy a korkülömbség ennek az oka...Ennyi.
Intencionális programozás Az intencionális programozás [2] [11] [12] a Microsoft Research kutatási projektjeként indult a 90-es évek elején Charles Simonyi vezetésével, aki 1981 óta vezető fejlesztőként dolgozott a cégnél.
Az új paradigma célja egyrészt a programterv és a kód közötti éles határok eltüntetése, valamint az, hogy tetszőleges szak- és részterület absztrakcióit hatékonyan le lehessen vele írni, és az absztrakciókat rugalmasan és hatékonyan kombinálni lehessen.
Áttekintés
A módszer lényege röviden a következő: van egy szintaxisfa-szerű ún. Intencionális program-fa, amelynek csúcsai generikusak, egymással tetszőleges módon példányosíthatók (paraméterezhetők). Emiatt az intencionális programozást szokás a generatív programozás egyik alfajának tekinteni.
Ezzel a fával – a megfelelő szerkesztőprogram segítségével – tetszőleges absztrakció és implementáció leírható, majd a megfelelő generátor transzformációk segítségével (amelyek szintén a fa részét képezik) előáll az úgynevezett csökkentett fa (R-code), amely már atomi utasításokat tartalmaz (talán hasonlítható a Java byte-code-jához). Ebből aztán a megfelelő platformfüggő fordítóprogram vagy interpreter lefordíthatja és végrehajthatóvá teheti a programot.
Az IP alkalmas arra, hogy öröklött programokat kielemezve intencionális programfává alakítsa, és ilymódon a továbbfejlesztés viszonylag zökkenőmentesen oldható meg, nincs szükség arra, hogy mindent újraírjunk.
Feltűnően sok pszichológiai és biológiai párhuzamot találhatunk az IP körül. Már maga az intencionális programozás is a kognitív pszichoilógiából származik, azt hivatott megfogalmazni, hogy az absztrakció és a reprezentáció ideális szimbiózisának következtében kevésbé tűnik el a program megálmodójának eredeti szándéka a kódolás során, mint a hagyományos módszerek esetében.
Egyéb analógiák: az R-kódot előállító transzformációkat redukciós enzimeknek hívják, az intencionális programok “társadalmát” pedig az absztrakciók ökológiájának.
Hol tart most az IP?
Tavaly a Microsoft leállította az IP projektet, nemrégiben pedig Charles Simonyi és Greg Kiczales megalakították az Intentional Software Corporation-t, mely többek között az ELTE-vel való szoros együttműködésben termékké formálja az IP ötletét, várhatóan 2003 végére.
Kiczales részvétele a cégben jelzi, hogy elsősorban az AOP híveit célozzák meg az új paradigmával, mivel az IP alkalmas az aspektus-orientáltság leírására (sokminden egyéb, például tervezési minták mellett).
Szándékorientáltat jelent az International? Mert azt gondolom hogy a Microsoft szándékorientált, de nem jószándék orientált. :) (Tudom hogy nem te írtad.)
Én meg úgy gondolom, Orbánnal már fenn találkozott.
Épp kitöltötte az űrt, amit hiánya okozott, ezt akarja neki elmesélni.
Az internet látens számítástechnikai kapacításának jelenleg a női logika kutatására fordított multiprocesszoros vindóz erőforrásait a JEL rendelkezésére bocsájtja, hogy kiszámíthassa odds-át a jövőre vonatkozóan, bár ezt ott fenn az állomáson az oroszok egy szcsotin már egy mozdulattal megtették, és ezt az ámuló Karesznak be is mutatták.
De azt is rebesgetik, hogy az erősen materialista szemléletű technokrata Simonyi az űrhajó ablakán kitekintve megpillantotta az Urat, és megtért.
Ha a JEL az, akkor leborul elötte és megcsókolja talpa nyomát, ha nem így tesz, akkor ismét szegényebbek leszünk egy legendával, és rá kell jöjjünk arra, hogy Viktor is csak egy halandó, aki nem tud letolt gatyában futás közben sz.. ni.
Száz robotot, ezeret! 2007.04.16. 05:00 Index / Tóta W. Árpád
Látom, Charles Simonyi magyar hős lett. Büszke rá nemzete. Hogy Simonyi minek örül, azt tökéletesen értem. Hogy a magyar mint állatfajta minek, azt egyáltalán nem.
Emberek! Charles Simonyi azért lehet odafönn, mert idejében elmenekült ebből a kurva országból. Amikor ő feltalálta az Excelt, akkor Magyarországon még stencilezett táblázatokat tanulmányoztak az elvtársak. Simonyinak a hazájában, amely most őt ünnepli, esélye sem lehetett. Még ha meg is szedte volna magát, most a földet túrná abból a pénzből, és a borászatával arcoskodna. Itt az a trendi, nem az űrutazás.
Simonyiból sose lesz itthon sztár. Nem csak roppant okos ember, aki tehetsége révén letett valamit a (nagyvilág) asztal(á)ra, másrészt nem csak politikai jófejség miatt szereti nagy nyilvánosság előtt a szülőhazáját és a nemzetét.
Ezt a topikot azért rendesen beszoptátok! Ha valaki leírja, hogy Orbán, akkor nem kell feltétlenül egyből a vikkancsra gondolni és elkezdeni Orbánozni. Más Orbán is van az országban. Szerencsére nem mindegyik akar király lenni.
