fát ültettem öntöztem véremmel ha kellett szomjazó szívemtől vontam meg az utolsó cseppet fát ültettem s ti gyökerét téptétek szívemből megalvadt vérem lemosni róla többé nem lehet
végtelen idő ölel karja ólom csókja penge éle szeretőm az élet a tér csendbe borul szív nem dobban láng nem lobban megáll a világ a föld sem forog tovább
kínzó terhekből szőtt lelkekre sötét fátyolt vigaszt más többé már nem nyújthat a tegnap régen elveszett mára csak rettentő harag dúlhat béke mint holnapok múzsája kertek szegletén kristályvíz - kútkáván áthajol törékeny testű árva pillangó víztükrön megcsillan szép ívén felvillan minden szikrázó szín minden kimondott szó minden meggyűlölt zaj minden
mint a jó csoki az igazánjó tudod hogy méreg tudod hogy nem kéne mégis ha karnyújtásnyira van nem tudod megállni hogy ne ízleld meg hogy ne élvezd hogy ne legyen a tiéd mint a finom friss kenyér az igazán roppanósan-illatos tudod hogy nem kéne még egy meg még egy szeletet vágni mégis ha ott van nem tudod megállni hogy ne kóstold meg hogy ne szelj újabb és újabb szeletet így vagyok veled kenyerem-sóm-csokim vagy élvezet szerelem vágyakozás és keserű-gyötrelmes lemondás
vérből szívből csókból csendből lágy és könnyed ölelésből halk szavakból forró vágyból hideg télből izzó nyárból ezer úton elindulok mégis mindig hozzád jutok
derengő hajnalból fontam ködöt lágyan karolta át a lelked csendet csókolt ajkaidra ölébe vonta alvó tested hajad simította arcodból szemedre édes álmot lehellt vágyadból szőtte az új napot ha felébredtél ma mindent lehet
messze az összes csillag tenyeredbe tettem rég s tenyered összezártad s elvitted messze - még köszönni is feledtél vagy csak mosolyt hagyni hátra hogy ne fájjon többé s ne várjon hiába mi ép volt eltörött mi fénylett most csupa köd s ha voltak vádak-árnyak mára hamuvá váltak ha voltak édes képek mára mind kiégtek romok jelzik bármerre mentél de sírni még te sem mertél véred szíved szavad lelked enyém ha volt visszanyerted
ha a égboltra nézek nemlátok csillagot, ha a napba nézek fénye elhalványul. a hold tündöklése eltűnt szemem elől, hisz szemed csillogása és gyönyörű szépséged mellett minden más ragyogás eltörpül!
Szerelmed tüzében megfürödtem, S szívem minden darabját kezedbe tettem. Nem jöhet gond-baj, mi ezen változtat, Én mindig, szeretve vigyázlak. Féltelek, és minden bajtól védelek. S csak egy szót súgok; szeretlek!
- - - - - - - - - - -
Legyen bármily nehéz is az élet Ott leszek melletted és védelek téged, Veled leszek minden percben, Ezt szerelmes szívemből ígérem!
...nemsokára újra megfoghatom kezed...
...ölelhetlek, csókolhatlak...
...szívem minden csodás érzésével...
