Hogy az eredeti kérdésre válaszoljak: gimnazistaként vettem egy kétkazettás magnódecket, a lánc többi eleme olyan volt, amit a faluban be tudtam szerezni, és rockzenét hallgattam. Az énekórán kínlódtam, még ma is nagyon hamisan énekelek, pedig a gyerekeknek sokat énekelünk.
Összebarátkoztam a sráccal, aki az erősítőmet építette sok évvel ezelőtt. amikor vett egy CD-lejátszót, akkor megegyeztünk, hogy beiratkozom a könyvtár zenerészlegére, és az egyszerre kivehető két CD közül egyet ő választ, egyet én, és átmásoljuk kazettára.
Az első választottam Bartók Kékszakállújának Székely Mihály-féle stúdiófelvétele volt. Egy csapásra beleszerettem az operákba és Bartók zenéjébe, tizenöt év telt el, és még mindig tart.
Nem érdekel azóta igazán a könnyűzene, rendszesen bele is gázolok a többi ember lelkébe. Ma már csak akkor van gond, ha rákérdeznek, vagy kitör belőlem a népnevelői hajlam. Sajnos elég kevés zenét hallgatok manapság, nem vagyok úgy átitatva vele...
Nagyon furcsa, hogy nálam pár év alatt lezajlott az "olyan zenét hallgatok, amilyen hangulatom van" korszak. Talán azért, mert egyetemistaként járhattam hangversenyre, operába, és az élő zenének nem volt párja.
A tegnap délutáni és ma reggeli (kb. fél-fél óra) hallottak alapján már nekem se olyan rossz a véleményem, ettől függetlenül én nem bízom abban, hogy ettől jelentősen több lenne a hallgatója (megduplázodna). Sokan sajnos zsigeri ellenszenvvel viseltetnek ezen műfaj iránt és inkább kikapcsolják a rádiót ha ilyet meghallanak. Bár ne lenne igazam és sikerülne a nagy vállalatuk, én örülnék a legjobban és tiszta szívből szurkolok Nekik, ha nem romlik a színvonaluk. AJ
Én is hallgattam ma reggel, kicsit mulattam is. Az infóblokk egyenlőre egy kicsit erőltetett, és a zenei válogatás is érdekes :) Ennek ellenére azt gondolom, nem biztos, hogy ez a rossz irány. Ha ez az ára, hogy többen hallgassanak komolyzenét, hogy megmaradjon a Bartók Rádió, ám legyen. Ha megnézed a további műsorokat, igazán nem lehet panaszra okunk. Sajnos egy rádió nem építhet pár száz elkötelezett hallgatóra. Azt csak remélni lehet, hogy nem lesznek nagy veszteségek, de hát én javíthatatlan optimista vagyok.
Én azért szeretnék info blokkot, csak nem olyat, mint ami a többség számára a "hír" fogalmát takarja. Így is kevés a futó művészeti programokról, művészi aktualitásokról szóló híradás. De legalább nincs sport.
Ma reggel teszteltem az új műsorszerkezetet a kocsiban - hát sláger sláger hátán. Egy erős félórában kifejezett operai sláger részletek (a Traviátából a pezsgő-ária, a Pillangókisasszonyból a Zümmögő-kórus), Johan Strauss-polka és zenekari műből is valami slágerdarab szólt. Bízom benne, hogy ennél azért értékesebb, izgalmasabb dolgokat is közvetitenek majd. Az info blokk meg szeretem elégséges volt eddig, azt sztem felesleges lenne bővíteni, erre úgyis van épp elég egyéb adó (már csak az MR-en belül is a Petőfi). Talán ha többet muzsikálnának, akkor több értékeset közvetithetnének. Kíváncsian várom, hogy elérik-e a hallgatói létszám megduplázását, én ebben szkeptikus vagyok. Aki eddig nem kapcsolt oda, mert ott csak "szomorúzene" van az ezután sem fog, mert az operasláger is "szomorúzene" a számára, viszont ez jónéhány igazi ínyencet elriaszthat az adótól és még kisebb a lesz a hallgatottsága. Otthon én már nem ezt hallgatom, hanem dig. műholdról vett rádiókat, de ha így haladnak a kocsiban is inkább CD-t hallgatok, mint a Bartókot (ha bejönnek a legrosszabb sejtéseim). AJ
Ahhoz a két nagy pártnak meg kellene egyeznie a média törvény módosításában ... Mivel pedig a Bartók Rádió nem akkora üzlet, mint egy székházépítés az MTV-nek, kicsit szkeptikus vagyok...
Xo wolt rola, h megxünik. Nagy wolt a tiltakozás. Most megcsinálják leplezetlenül a wáltást. Nem adok neki többett 3 éwnél és kereskedelmi lex belöle...
Már akartam kérdezni, tudja-e valaki, mi folyik a Bartók Rádióban? Egymás után köszönnek el a jól ismert műsorvezetők, azzal, hogy megújul a rádió. Ilyenkor szólalnak meg az ember fejében a vészharangok :( Azért vagyok szomorú, mert én a Bartók hallgatása miatt (közben) szerettem meg a komolyzenét. Hozzá tartozott az a gárda, akik a műsorokat vezették. Szerentem egy kincs ez a rádió, és ha hozzányúlnak jobbítási szándékkal (korszerűsítés...), abból semmi jó nem fog kisülni.
"Suhanc" koromban, amíg csak cd játszom volt csak tesztelgetem a komolyzenével amióta LPjátszom van már zenét algatok, és nem tesztelek. Az analóg megszeretette velem a komolyzenét.
Valahogy azt érzem hogy meg akarja mutatni a tudását. Nem érdekel. A zene érdekel. Valahogy az alázat hiányzik nekem belőle. Egyébként nem tudom jól megfogalmazni, ezek nyilván érzések.
A nosztalgia, a hangulatemlékek erejét ne becsüld le - ravaszul elrendezte ezt a természet, hiszen az emlékeket frissíteni kell, legalábbis a hozzájuk vezető utat, hogy ne tűnjenek el, ezért ezt a tevékenységet - emlékezés, asszociálgatás - örömtelivé tette, jutalmazza. Vagyis nem véletlenül vagyunk szentimentálisak. :-)
- a Nemesis meghallgatása indított el, aztán a Goldringgel már kezdtek gyűlni a komolyzenei LP-k, a Kuzmával meg végleg megszerettem.
Volt némi "alapképzés" is (3 év zongora, ifjúsági hangverseny bérlet, stb ) de akkor inkább a sport kellett:)
Ami meg a hallgatott zenéket illeti, kizárólag azok, amik érzelmileg megérintenek. Érdekes, komoly zenéből egyre több, a mai (könnyü) zenékből egyre kevesebb. És itt átkötnék a R.W. koncertre, aminek még másnap is a hatása alatt voltam. Volt abban nosztalgia, emlékek, az a tudat, hogy 25 éve mit szóltam volna ahhoz, hogy valaha látni fogom élőben Waters-t, hallani élőben az akkori kedvenc zenémet. Azon töprengtem, hogy vajon a mai fiataloknak van-e olyan kedvencük, akik koncertjére 25-30 év mulva elmennek?
