A Silver Stone anyaga nagyon hasonló, mint a Corian. A 8ö-as években volt nagy divat a szilikáttal kevert műgyanta, csinált ilyet a Kenwood és a Sony is. A Thorens csinált betonból kávát, a Thorens Concrete keresett gyűjtői darab. Ahhoz kellhet a sírköves.
Ez a Corian érdekes lehet. Tervbe van véve, hogy a Dual Cs5000 pozdorja dobozát átalakítanám olyanra, mint a Silver Stone. Erre lehet alkalmas lenne, mert már sírkövest kezdtem keresni hozzá.
Egy daradig Nantais is próbálkozott Coriannal, jónak tartotta; végül az döntött a faszendvics mellett, hogy a sasszit csillapítás nélkül rácsavarozva (direct coupled, ahogy ő mondja) meglepő mértékben feljavult. Keményebb anyagú lábazatnál szerinte ez nem annyira nyerő (hátrányokat is hallani).
25 kiló présragasztva még a nálunk viszonylag olcsón beszerezhető orosz nyír rétegelt + MDF lapokból sem olcsó, így én másféle receptet próbáltam. Már csak azért sem, mert bevált... JN az új "reference" Lencójának lábazatát tömör kanadai juharból készíti, és ezt úgy kell érteni, hogy farönkökből indul a megmunkálás.
Alapvetően a tömör, szendvics szerkezet az általánosan elfogadott megoldás, rétegelt lemez - HDF/MDF kombó, vagy ha nem idegenkedsz a modern anyagoktól, akkor corian.
Mákom volt, a jófogáson találtam egy ilyen dugóhúzót a műanyaggal postával 3e Ft-ért. A lemezjátszót meg 20-ért vettem, így most belevághatok a nagy tervbe.
Nemigen szokták ezeket külön eladni, legfeljebb aranyárban. A spirálrudat megformázod 2mm-es rézhuzalból, 4 grammos ólomsúlyt és vékony damilt kérsz egy pecás ismerőstől; a pattintós műanyag tartógyűrű helyettesítésének kitalálása pedig rád vár:)
Üdv. Keresek L75-höz antiskating ráhelyezőt. Nem tudom hogy nevezzem. Az a műanyag, ami a karra megy, és az a hullám, amire a súly megy. Ja és súlyt is keresnék.
Kimaradt, hogy a rétegelt lemez balti nyírfa legyen, pedig az a legfontosabb. Találtam olyan képet, amin többféle modifikáció (idler súlyelőfeszítés, csúszka, csapágyperselyt stabilizáló gyűrű, direktcsatolás) is látszik, de csak később tudom feltölteni (innen nem megy).
Össz. 20-30 kg elsőosztályú 19-es rétegelt lemez + elérhető legsűrűbb MDF (nem HDF!) szendvics váltott rétegrendben összeragasztva. Nem gondoltam volna, de a profi présragasztás tényleg jobb eredményt ad, mint a házilagos szerencsétlenkedés. Felül rétegelt lap legyen, a sasszi tányérhelye alatt további (nem tudom fejből hány mm vastag) rétegelt lemezzel toldva, lehetővé téve a mechanikus direktcsatolást. Akkor jó, ha a ráhelyezett sasszi széle éppen leér, de nem marad hely a tányér alatti rész és a plinth között sem. Ha nem jön ki pontosan, síkba kell csiszolni a fát, vagy ki lehet tölteni a rést megfelelően vékony neoprén gumilemezzel (kompromisszum). A sasszit sarkainál rögzítő csavarok fogjanak át minél több lapot, alul az anyák kicsit süllyesztők. A csatolást biztosító összes csavar meghúzásának mértéke kritikus, túlhúzva, túlfeszítve elromlik a hang. Érdemes előre számolni egy második kar felszerelhetőségével. A kardeszka fafajtájának fontos szerepe lehet a szinergiában. Legyen elég hely a motor körül a szellőzésre ("szabálytalanul", nem téglalap alakban kivágva).
Súlyzós idlerfeszítés: 38 grammos súly közönséges cérnaszálra fellógatva. Néhány évet visszalapozva találsz róla képet a topikban.
További modifikációs javaslatok: motor forgórész centrírozás (nem minden szérián lehet), sasszi kiöntése üvegkemény műgyantával; csapágyhüvely rögzítésének merevítése; sebességszabályozó tolókájának cseréje stabilabb, kevésbé rezgő darabra; akril "lemezpárna". Egyébként az idők során kikeményedett, már nem annyira rugalmas eredeti gumilap is meglepően jó tud lenni. Mások szerint érdemes Achromatra költeni.
A Nagaoka nem annyira szerencsés választás, inkább Goldring 1010 vagy 1012.
Most vágok csak bele a történetbe, gyorsan fel is jött pár kérdésem amire több választ olvastam pld itt is, de nem tudom hogy most melyik az igazán jó :) Vásároltam egy L78 szerkezetet, egy rádiós erősítő tetejére volt építve. Azt a plinthet is hozzá kaptam, de most építek neki egy tisztességeset rétegelt lemez - MDF kombinációból (természetesen az automatika már nincsen benne. Első körben mindenképpen a gyári karral fogom használni, aztán meglátom. Tehát hangszedőt keresek hozzá, tudom nem egyszerű mivel baromi nehéz a kar. 50e-ig keresek bele valami használt MM-et, Shure-okat olvastam sokan használjátok. Milyen shure hangszedők mehetnének bele? Természetesen főleg gyári tűben gondolkozok. A másik felvetődött hangszedő a Nagaoka MP110, most főleg elég jó az ára. Ilyet esetleg használ benne valaki? Ami még kérdés lenne, az az elcsatolás a plinthtől. Nah erre nagyon kíváncsi lennék, van aki szerint nem is kell elcsatolni ha elég nehéz és merev a plinth. Utolsó kérdésem az idler súlyzós feszítése, azt hogyan kell elképzelni és megcsinálni? Segítségeteket előre is köszönöm!
Köszönöm a kimerítő válaszodat,eszerint érdemes a gyári megoldásnál maradni viszont a golyó alatti lapkát cserélnem kell ,az eredeti eléggé berágódott, különböző anyagokat kipróbálnék úgymint PEEK,POM,teflon,és az olaj fürdős kenést.Kíváncsian várom a véleményedet ezekről is.
A kerámiagolyó-őrületből már teljesen kimaradtam. Sokaknak tetszik, amit a szilíciumnitrid csinál, a kevés kifogás viszont gyanúsan egybevág az enyémmel. Ők az érdemei elismerése mellett túl harsánynak találták. Egyik regás poénból kipróbálta a másik végletet (foszforbronz golyó), és végül annál maradt. Nem tudom, hogy a négykilós tányér alatt meddig bírná a strapát...
Lencoban még nem cseréltem zafírra, más lemezjátszókban próbálkoztam, de a tapasztalatom felemás. Definiáltabb hangzás "részletező", vagyis inkább felkeményedő prezensszel, ami csalóka illetve rendszerfüggő lehet. A további kísérletezéstől két ember vette el a kedvemet, egyikük távolkeleti (koreai?) diyer, aki régebben a lencoheavenen érdekes dolgokat írt a tányércsapágyról. Állítása szerint a tengely - persely - alátét - golyó anyagkombinációtól függően a jellegzetes DD-hangzástól kezdve a vintage analógig bármit össze lehet hozni, és nem mindennapi hozzáállását megismerve meg mernék esküdni, hogy nem a levegőbe beszélt.
Nantais határozottan elutasítja a drágakő alátétgolyókat. A részleteket ő is titkolja, mindössze annyit lehet tudni, hogy az ő saját gyártmányú L75-csapágyában nincs semmi egzotikus. Kisebb tűrésű az eredetinél, "ennyi".
Sajnos tapasztalatom még nincs ezen a téren,de ahogy látom úgy idehaza mint fejlett nyugaton minden tányér csapággyal foglalkozó tuningnál legyen az originál vagy valamilyen módon fejlesztett az acél golyó cseréje SiNi-re nem marad el .De ha neked más javaslatod lenne szívesen meghallgatnám.
