Ennyiből én sajnos nem tudom egyértelműen beazonosítani - de az egészen biztos, hogy ez egy egyszerű pecekjáratos kövezetlen olcsó vekkeróra-szerkezet volt - ameddig az idő és a korrózió el nem pusztította.
Nem olyan, de valami olyasmi, ami a mellékelt képen is látható - Krausz Péter gyűjtőtárs kollekciójából.
Van egy régi óra maradványom,és nagyon érdekelne,hogy milyen gyártmány lehet.Sajnos semmilyen felirat nincs rajta.Nagyon megköszönném a segítséget a megoldáshoz.
Mivel új kilincset rugóval biztisan nem tudok gyártani marad a mefúrás.
Megoróbálok keresni valami 2mm környéki laptopcsavart aminek van egy kis válla, hogy a rugó szeme tudjon forogni rajta.. vagy egy picit hosszabb csavart és az kap egy önzáró anyát a túloldalon. Csak ez utóbbi már nafyon csúnya. Kb gemkapocs anyagból meg is lehet a rugó.
Mivel a rugó a kilincs része volt, két lehetőség van. Vagy magára a kilincsre kell egy új rugólemezből hajlított pótlást ráforrasztani-szegecselni (legjobb mindkét megoldást egyszerre bevetni), vagy egy új nyomórugót készíteni, és azt az alaplapra rögzíteni. Ahhoz az alaplapra kell 1-2 kis lyukat fúrni és abba menetet hajtani, és akkor csavaros rögzítésű rugót lehet kialakítani.
Nem olyan borzasztó történet, de mindenképpen némi fúrás-faragást igényel.
Provizórikus, "talán beválik" megoldásként lehetne hajlítani rugólemezből egy hosszabb "U" rugót, amit magára a kilincsre kétkomponensű fémragasztóval (komoly zsírtalanítás után) talán oda lehetne ragasztani aránylag stabilan úgy, hogy az U-alja előre, a kép jobb oldala felé nézzen kinyúlva a szerkezet széléig, és a másik szára a pecken támaszkodjon, de nem vennék rá mérget, hogy az onnan viszonylag hamar nem válna le.
A csúcságyas csapágyazás egyszerűen nem alkalmas pontos-precíziós óra készítésére.
Írod: "Ez utóbbi tűhegyesen kúposan csúcsos végkiképzésű, így a csúcs hegyén majdnem pontszerű felfekvés miatt ennek is minimális a lendület-vesztesége, és előnye, hogy rázódásra és ütődésre sohasem volt törékeny"
Ezzel az a baj, hogy az állítás első fele konkrétan nem igaz - nem pontszerű a felfekvés és csöppet sem minimális a veszteség. Ráadásul eltérő pozíciókban nagyon eltérő csapágysúrlódások adódnak, ez eleve kizárja a pontos hordozható órát. A rendszerben eltérő hőtágulások miatt megoldhatatlan igazán szoros illesztések alkalmazása (kis lehűlésnél megszorulna a csapágyazás, mert a réz csapágylemezek és köztartók hőtágulása nagyobb, mint az acél tengelyé, felmelegedéskor meg még "kotyogósabbá" válik az egész). A kenőolaj szétfut a csapágycsészében, és emiatt az ilyen csapágyazásnak a veszteségei nagyjából egy normál furatos csapágyazás veszteségeihez hasonlíthatók - csak a tengelyirányú holtjátéka kisebb.
Nem véletlen, hogy vekkerekben, egyszerű időzítőkben és a leginkább igénytelen, kövezetlen-olcsó pecekjáratú kar-zsebórákban fordul/fordult csak elő ez a megoldás, ahol eleve nem is voltak érdemben pontossági elvárások, az olcsóság vitt mindent - mint szempont. Alkalmaznak kőbetétes kivitelt is kicsit jobb vekkerekben, de csodát tenni ez sem tud.
Valóban pontos mechanikus óránál egyfelől minimalizálni kell a billegő súrlódási veszteségeit - másfelől ennek nem szabad komolyabban pozíció-függőnek sem lenni - egyik követelményt sem tudja a csúcságyas megoldás teljesíteni.
Még egy kérdés a billegőtengelyeinek fajtáiról és e0zeknek a tulajdonságaikról.
Kétféle nagyon gyakran alkalmazott billegőtengely-típus van.
Az egyik a jobb minőségű órákba beépített vékony csapvéges billegőtengely, amelynek legnagyobb hátránya, hogy nagyon óvni kell a rázkódásoktól, és a megütődésektől, viszont előnye a pontos járást lehetővé tevő minimális súrlódási ellenállási lendület-vesztesége.
A másik az olcsóbb órákba és főleg már csak régebben beépített csúcságyas billegőtengely. Ez utóbbi tűhegyesen kúposan csúcsos végkiképzésű, így a csúcs hegyén majdnem pontszerű felfekvés miatt ennek is minimális a lendület-vesztesége, és előnye, hogy rázódásra és ütődésre sohasem volt törékeny.
Kérdés: Mégis, mi az a hátránya a csúcságyas tengelynek a vékonyított csapvégessel szemben, ami miatt a drágább és pontosabb órákban nem alkalmazzák??? Könnyen elszökik a csúcságyasból a kenőolaj? Vagy sokkal inkább, a csúcságyas tűhegye idővel kis ponttá nyomódik szét a kopások miatt, és így megnő a súrlódása, és nagyon fékezi a billegőt a mozgásában??
Próbáld meg esetleg tematikus (órás ill. veterános) facebook-csoportokban is hirdetni, nekem úgy tűnik, hogy ezek ma már többet érnek, mint mondjuk a Jófogás/Vatera, amit sajnos egyre kevesebben nézegetnek...
De sajnos az ilyenekre tényleg erősen limitált az érdeklődés.
Egyebkent biztos, hogy 70-es evekbeli,gyári címke rajra a hatuljàn abbol tudtam kideriteni,+ a szamlapon nekem nincs ott az 1882 felirat. Köszöm mèg egyszer a segitsèget.
Köszönöm szèpen,igen gondoltam hogy ez veteran verseny autohoz valo,igazabol azthittem hogy talàn a kora miatt többet èr,de tapasztaltam amit teis mondtàl,nincs rá nagy kereslet.Igen hirdettem 100.000körül többször is,de sajnos semmi erdeklődő nemvolt.
Ezt a konkrét modellt a Hanhart most is kínálja - a gyári shopban 750 euró (tehát most cca. 270eFt). Másodkézből szinte ökölszabály, hogy maximum a felét éri - vagy kevesebbet...
A neten 200e és 100e közötti árakon árulgatnak ilyeneket másodkézből, de még a 100e-s árazásún sem látni érdeklődést. Ez sajnos "nem antik óra", és az ilyen órák egyetlen potenciális vásárlóközönsége a komoly, versenyekre járó veterán-autósok köre, mert a veteránversenyeken csak hagyományos mechanikus órát lehet használni, semmilyen korszerű elektronikus segédeszköz sem megengedett.
Én megpróbálnék a helyedben egy 100-150e közötti árral nyitni próbaképpen, de lelkileg felkészülhetsz arra is, hogy nem nagyon lesz erre az órára érdeklődés, esetleg még sokkal olcsóbban sem - sajnos.
Ezek jellemzően egyhetes (8 napos) járatok. Szerintem ebből eleve készült ütős (felesütős) kivitel is, sőt, azokból készülhetett több, azok a gyakoribbak. De már akkor is volt igény ütés nélkül dolgozó, csöndesebb szobai órákra, azért készültek ütés nélkül is. Kicsit furcsa amúgy, hogy kifejezetten ritka az ütős órák között a némítható - és ezek is inkább a XX. századtól terjedtek el.
Nyilván nagyon más szociális viszonyokra készültek, egy díszesebb kandalló-órát kizárólag jómódú polgári családtól felfelé engedhetett meg magának valaki - ott meg magától értetődő volt, hogy nagy ingatlanban-házban-lakásban laknak, és van olyan nappali-szalon, ahol nyugodtan üthet az óra, a tőle távolabb lévő hálóban már nem hallani, vagy nem zavaró.
A "proletárnak" a XIX. század utolsó 1-2 évtizedéig leginkább semmiféle órára sem volt pénze, még az olcsó vekkerek is nagyjából a századfordulótól kerültek tömeggyártásba.
Közben eljutottam vele odáig, hogy remekül jár. Nekem ez mérhetetlen boldogság. :))
SZétszedés nélkül még megállapítva, hogy nem törött, nem görbe semmi tengely. Szereztem kulcsot és a kerékrögzítő kilincs hiányában egyelőre óvatosan húzva felhúztam.
Sajnos a szállítás alatt a figurás részt eltörték, sérült a zinköntvény. Egyelőre azt sem tudom mivel javítsam.
Ha nem muszály nem epoxiznék, inkább forrasztok és aranyozok, ha tudom már mi fogja.
Nagyon érzékeny a függőleges helyzetre, de fickósan erőből ketyeg.
Harosasan szétszedem, elpucolom és kenem. Most úgy nézem ez nem csak dísz lesz hanem járni is fog.
Nemrég végeztem egy kienzle 8napos rugós falival, 4 nap állítgatás után 1percen belül van a napi eltérés. Szintén nagy öröm. Kolomp lehalkítva, kalapácsbőr felpuhítva. A szekrény csinosítgatása van hátra.
Ennek egyébként mennyi lehet a járástartaléka?
Úgy gondolom, hogy az utolsó években már az ütős változataira lehetett igény, jól gondolom?
Ez egy szabvány kerek "kandallóóra-szerkezet", a méretét a képről nem lehet megmondani - a 8cm a leggyakoribb, de van 10-12cm-es szabvány méret is. Egyszerű alapjárat, nem ütős, gördülő gátszerkezet, ami tulajdonképpen egyfajta egyszerűsített Clement-járat kimondottan rövid ingás szerkezetek számára. Nem kifejezetten igényes - de tartós, megbízható, robusztus konstrukció. Ezt a gátszerkezet-típust gyakorlatilag kizárólag a XIX. században használták - akkor viszont szinte végig, és ránézésre a tippem a XIX. század közepe, második fele volna a szerkezet korára, de szerintem cca. 1820-1890 között kb: bármi lehetséges.
Nem, ezeket még a Zeiss Jena is gyártotta, műszaki felhasználásra. Ipari megmunkálásnál akár fémek, akár műanyagok, stb megmunkálásánál egyszerűbb mérésekre.
Gyártottak ők katonai és sima térképészeti és légifotós berendezéseket is - hajjaj, de miket! -, hasonló mérési funkciókra, de azok sokkal összetettebbek voltak, sokkal több összetevőt kell figyelembe venni egy mérés meghatározásánál.
Amúgy óragyártás tárgykörében is voltak komoly műszereik, mint például a profilprojektor, aminek a leírásánál egyenest egy óraalkatrészt projektálnak:
Ennél már százados méréseket is végezhetsz, mert az asztal forgatható, és x-y irányban két mikrométercsavarral eltolható. Két pont közötti elmozdulás századra mérhető.
