Ez, mint paraméter eléggé kötött volt - legalább 36mm átmérő volt az elvárás, miközben ez a szerkezet és számlap egy 1963 körüli, vélhetően fehér-arany és kicsike (31mm körüli) Calatravából származhatott (akkor ez még simán elegáns és normális férfiórának számított, ma már nőinek minősülne sajnos), ergo kb: 27mm volt a számlap legnagyobb átmérője. Abból meg már nem tudok nagyobbat csinálni... Viszont elvárás volt az is, hogy ha már híres-neves extralapos werkről van szó (végül is 1.7mm magas a szerkezet), akkor legyen az óra is extralapos - az is lett.
Ez most készült el, a neves extralapos Patek Cal175 lett beépítve, amúgy eléggé nyomasztó mütyürke egy szerkezet. De jó lapos beépítés lett belőle, kompletten is csak 5mm az óra, 37mm, "normál" átmérő mellett - vélemények?
Nem oly rettentően más, ahogy láttam. Mondjuk szatyorba volt, tengelytörött, üvegtörött, házhiányos. A zsugorcső helyett kunyerálhattam volna valami órástól jobbat, de ez van. Barátom ki akarta dobni. Mondtam, nyugdíjas lettem elszórakozok vele, megamnak. 3 hónap.
Sziasztok, SEHOL nem találom a képen látható Junghans-mechanizmust. Hiányzik egy kar, amit meg kell emelnie a 2-tüskének, hirtelen beapplikáltam egy rézdrót darab rézdrótot de érdekel ennek a meghajtása, ha tudtok, segítsetek!
Pontosan ezért tilos kiütni a koszorúból a bitet. Vagy ki kell esztergálni a szegecselést (ha kell a méret), vagy ha van gyári tengely, akkor egyszerűen csak ki kell köszörülni plató oldalról. Akinek nincs esztergája vagy Molfrese, az inkább ne cseréljen billegőtengelyt. Egyszer kiütik, onnantól vége a koszorúnak, garantált hogy csálé lesz a lengés. Persze nyilván működni fog, még az is lehet hogy viszonylag pontosan, de ettől függetlenül szakszerűtlen kontármunka a tengely kiütése szegecselőben.
Ennyiből én sajnos nem tudom egyértelműen beazonosítani - de az egészen biztos, hogy ez egy egyszerű pecekjáratos kövezetlen olcsó vekkeróra-szerkezet volt - ameddig az idő és a korrózió el nem pusztította.
Nem olyan, de valami olyasmi, ami a mellékelt képen is látható - Krausz Péter gyűjtőtárs kollekciójából.
Van egy régi óra maradványom,és nagyon érdekelne,hogy milyen gyártmány lehet.Sajnos semmilyen felirat nincs rajta.Nagyon megköszönném a segítséget a megoldáshoz.
Mivel új kilincset rugóval biztisan nem tudok gyártani marad a mefúrás.
Megoróbálok keresni valami 2mm környéki laptopcsavart aminek van egy kis válla, hogy a rugó szeme tudjon forogni rajta.. vagy egy picit hosszabb csavart és az kap egy önzáró anyát a túloldalon. Csak ez utóbbi már nafyon csúnya. Kb gemkapocs anyagból meg is lehet a rugó.
Mivel a rugó a kilincs része volt, két lehetőség van. Vagy magára a kilincsre kell egy új rugólemezből hajlított pótlást ráforrasztani-szegecselni (legjobb mindkét megoldást egyszerre bevetni), vagy egy új nyomórugót készíteni, és azt az alaplapra rögzíteni. Ahhoz az alaplapra kell 1-2 kis lyukat fúrni és abba menetet hajtani, és akkor csavaros rögzítésű rugót lehet kialakítani.
Nem olyan borzasztó történet, de mindenképpen némi fúrás-faragást igényel.
Provizórikus, "talán beválik" megoldásként lehetne hajlítani rugólemezből egy hosszabb "U" rugót, amit magára a kilincsre kétkomponensű fémragasztóval (komoly zsírtalanítás után) talán oda lehetne ragasztani aránylag stabilan úgy, hogy az U-alja előre, a kép jobb oldala felé nézzen kinyúlva a szerkezet széléig, és a másik szára a pecken támaszkodjon, de nem vennék rá mérget, hogy az onnan viszonylag hamar nem válna le.
A csúcságyas csapágyazás egyszerűen nem alkalmas pontos-precíziós óra készítésére.
Írod: "Ez utóbbi tűhegyesen kúposan csúcsos végkiképzésű, így a csúcs hegyén majdnem pontszerű felfekvés miatt ennek is minimális a lendület-vesztesége, és előnye, hogy rázódásra és ütődésre sohasem volt törékeny"
Ezzel az a baj, hogy az állítás első fele konkrétan nem igaz - nem pontszerű a felfekvés és csöppet sem minimális a veszteség. Ráadásul eltérő pozíciókban nagyon eltérő csapágysúrlódások adódnak, ez eleve kizárja a pontos hordozható órát. A rendszerben eltérő hőtágulások miatt megoldhatatlan igazán szoros illesztések alkalmazása (kis lehűlésnél megszorulna a csapágyazás, mert a réz csapágylemezek és köztartók hőtágulása nagyobb, mint az acél tengelyé, felmelegedéskor meg még "kotyogósabbá" válik az egész). A kenőolaj szétfut a csapágycsészében, és emiatt az ilyen csapágyazásnak a veszteségei nagyjából egy normál furatos csapágyazás veszteségeihez hasonlíthatók - csak a tengelyirányú holtjátéka kisebb.
Nem véletlen, hogy vekkerekben, egyszerű időzítőkben és a leginkább igénytelen, kövezetlen-olcsó pecekjáratú kar-zsebórákban fordul/fordult csak elő ez a megoldás, ahol eleve nem is voltak érdemben pontossági elvárások, az olcsóság vitt mindent - mint szempont. Alkalmaznak kőbetétes kivitelt is kicsit jobb vekkerekben, de csodát tenni ez sem tud.
Valóban pontos mechanikus óránál egyfelől minimalizálni kell a billegő súrlódási veszteségeit - másfelől ennek nem szabad komolyabban pozíció-függőnek sem lenni - egyik követelményt sem tudja a csúcságyas megoldás teljesíteni.
Még egy kérdés a billegőtengelyeinek fajtáiról és e0zeknek a tulajdonságaikról.
Kétféle nagyon gyakran alkalmazott billegőtengely-típus van.
Az egyik a jobb minőségű órákba beépített vékony csapvéges billegőtengely, amelynek legnagyobb hátránya, hogy nagyon óvni kell a rázkódásoktól, és a megütődésektől, viszont előnye a pontos járást lehetővé tevő minimális súrlódási ellenállási lendület-vesztesége.
A másik az olcsóbb órákba és főleg már csak régebben beépített csúcságyas billegőtengely. Ez utóbbi tűhegyesen kúposan csúcsos végkiképzésű, így a csúcs hegyén majdnem pontszerű felfekvés miatt ennek is minimális a lendület-vesztesége, és előnye, hogy rázódásra és ütődésre sohasem volt törékeny.
Kérdés: Mégis, mi az a hátránya a csúcságyas tengelynek a vékonyított csapvégessel szemben, ami miatt a drágább és pontosabb órákban nem alkalmazzák??? Könnyen elszökik a csúcságyasból a kenőolaj? Vagy sokkal inkább, a csúcságyas tűhegye idővel kis ponttá nyomódik szét a kopások miatt, és így megnő a súrlódása, és nagyon fékezi a billegőt a mozgásában??
Próbáld meg esetleg tematikus (órás ill. veterános) facebook-csoportokban is hirdetni, nekem úgy tűnik, hogy ezek ma már többet érnek, mint mondjuk a Jófogás/Vatera, amit sajnos egyre kevesebben nézegetnek...
De sajnos az ilyenekre tényleg erősen limitált az érdeklődés.
Egyebkent biztos, hogy 70-es evekbeli,gyári címke rajra a hatuljàn abbol tudtam kideriteni,+ a szamlapon nekem nincs ott az 1882 felirat. Köszöm mèg egyszer a segitsèget.
Köszönöm szèpen,igen gondoltam hogy ez veteran verseny autohoz valo,igazabol azthittem hogy talàn a kora miatt többet èr,de tapasztaltam amit teis mondtàl,nincs rá nagy kereslet.Igen hirdettem 100.000körül többször is,de sajnos semmi erdeklődő nemvolt.
Ezt a konkrét modellt a Hanhart most is kínálja - a gyári shopban 750 euró (tehát most cca. 270eFt). Másodkézből szinte ökölszabály, hogy maximum a felét éri - vagy kevesebbet...
A neten 200e és 100e közötti árakon árulgatnak ilyeneket másodkézből, de még a 100e-s árazásún sem látni érdeklődést. Ez sajnos "nem antik óra", és az ilyen órák egyetlen potenciális vásárlóközönsége a komoly, versenyekre járó veterán-autósok köre, mert a veteránversenyeken csak hagyományos mechanikus órát lehet használni, semmilyen korszerű elektronikus segédeszköz sem megengedett.
Én megpróbálnék a helyedben egy 100-150e közötti árral nyitni próbaképpen, de lelkileg felkészülhetsz arra is, hogy nem nagyon lesz erre az órára érdeklődés, esetleg még sokkal olcsóbban sem - sajnos.
Ilyet kaptam ajándékba, a nejem zöld kiskabátja mellé.
