Milyen érdekesek ezek a régi tárgyak! A Kienzle cégről egész sok információt találtam az interneten, viszont Stern Adolfról nem igazán van fent adat. Pedig még az Arcanumon is utána néztem, de ott csak Stern Antal szentgotthárdi cégét találtam. Ha van még róla információd APT megosztanád még velünk? Jó lenne többet megtudni róla, például, hogy hol dolgozott, élt, vagy hogy miért pont dávidcsillagot használt márkajelzésként? Ennyire fontos volt számára, hogy kifejezze a vallási hovatartozását?
A jelzés szerintem is pont olyan lesz, mint amiről te csatoltál képet. Milyen jó, hogy kiderült a gyártó személye!
A képen lévő lencsét úgy kaptam az óra mellé, hogy ez a súly hozzá de nagyon gyanús volt, hogy sehova sem illett és nem is igazán néz ki súlynak.
Alig várom, hogy szombaton egy kedves barátom felfúrja az órát, és végre elindíthassuk. Elvileg működőképes, sőt fel is lett újítva. Nagyon kíváncsi leszek. Nézegettem a szerkezetet oldalról elég egyszerűnek tűnik, ha jól sejtem nem is fog ütni félkor meg egészkor, legalábbis én nem láttam rajta olyan részt. Van 6 Majak kakukkosom, azoknak sokkal bonyolultabb a szerkezete. Ehhez kaptam még egy kulcsot is, gondolom azzal kell felhúzni.
Nem, hogy 100, de már 150-180 évvel ezelőtt is meglehetősen elterjedt volt, hogy egyes cégek szerkezetet/alkatrészeket gyártottak, mások meg kizárólag tokokat. A falióráknál meg végképp nem volt ritka, hogy a tokokra külön cégek szakosodtak - és amúgy meg gyakori volt, hogy sikeresebb-komolyabb órás műhelyek saját nevük alatt forgalmazták az órákat.
Ha a te órádon a szárnyas márkajelzés nagyjából úgy néz ki, mint amiről a képet mellékeltem - akkor Kienzle (nagyon homályos a kép, de nekem ez a leggyanúsabb) - a Kienzle és a Junghans pedig a kor legnagyobb szerkezet-gyártói voltak, és bárkinek szállítottak szerkezetet "csupaszon".
A te órád egyébként első ránézésre nekem gyanús, hogy rugóhajtású, tehát nincs hozzá semmiféle súly - viszont a földre tett óra képén az ingára téve van még valami - szerintem az egy másik, kis, rövid ingás órához tartozó inga lencséje lehet, és akkor az nem is ehhez az órához tartozik.
Kedves APT köszönöm szépen a választ!Jó lenne valahogy megnézni a jelzést, de nem merem emiatt szétcsavarozni. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy két különböző ember is dolgozott az óra kialakításán. Próbáltam a neten kutakodni a személyük iránt több-kevesebb sikerrel. Sajnos akitől kaptam nem ismerte az óra előtörténetét, hogy pontosan hogyan került nagyszülei birtokába. Helyesen feltételezem, ha azt gondolom, hogy Magyarorszàgon az ember bement annó az órásboltba és megvette az ilyen és ehhez hasonló szerkezeteket? Még egy nagyon amatőr kérdést had tegyek fel, sehogy sem tudtam rájönni hogy a kis akasztós súlyt hova kell felhelyezni? A segítséget előre is köszönöm!
Tényleg nem túl izmosak a képek, de arra tippelnék, hogy egy 1900 eleji Kienzlét látunk, már ami a szerkezetet illeti. Az sem biztos, csak a szárnyakat látni, ha mondjuk a szárnyak között egy hordócska van, akkor az például Christan Stahle (bár szerintem igazándiból az is Kienzle..).
A Dávid-csillagban A-betű viszont Adolf Stern jelzése volt, ő inkább a tokokat készíthette, ez olyan első világháború előtti/körüli eredetre utal. Szóval egy jó százéves óráról van szó, egyébként nem extrém minőség, ez egy középkategóriás egyszerű járat, de tisztességes darabnak tűnik.
Egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy gyönyörű szép óràt. Szeretném a segítségeteket kérni a gyártó személye és a készítés időpontja kapcsán. Feltöltök pàr képet. Próbàltam lefotózni a márkajelzést de sajnos és ezért elnèzéseteket kérem de nagyon gyatra minőségben sikerült csak. A szám szerintem 14 828. A szárnyas jelzés bár nem làtható teljesen a fotón hàtha nektek többet mond. Külön érdekesség az óra hátulján lévő szám és dávidcsillag erröl is jó lenne többet megtudni. Segítségeteket előre is köszönöm!
Nyilván megoldható, de egy ilyen alpakka tokot nem lehet "forrasztgatni". Kell esztergálni két betétet a tokfül kikopott fészkeibe, és az egész óráról - a másik topicon tették be képet is - látszik, hogy erősen ráférne egy optikai és nyilván műszaki rendbetétel, szervizelés is.
A gondot ott látom, hogy az óra értékéhez - ami nem számottevő - mérten ez biztosan nem lesz gazdaságos, 5-10 ezerért hozzá nem fog nyúlni senki, az biztos, 30-50 ezerből gatyába rázható - csak utána fog érni mondjuk 25 ezret... De, ha ez egy becses családi emlék, akkor nem biztos, hogy ennek van jelentősége, és azért százezreket nem kell rá költeni.
Az Urania 1895-től működő, a svájci La Heuttében székelő, tudomásom szerint 1936-ig működő, alapvetően "tokozó" cég volt, ez is egy ilyen óra. Korrekt közepes minőségű svájci horgony-járatú zsebóra-szerkezet, igazándiból a maga korában "tizenkettő egy tucat" órának minősült, de kiforrott, tartós, jó használati tárgyak voltak - nagyjából ennyit lehet róluk elmondani. Ez az óra tippre valahol az első világháború időszakából származhat - legfeljebb kicsivel előtte-utána, legnagyobb valószínűséggel az 1910-es évekből valamikor, de lehet valamivel korábbi is.
Érdeklődnék, hogy valaki ismer-e olyan órásmestert, olyan ékszerészt aki egy zsebóra tokjának javításával tudna segíteni.
Örököltem egy zsebórát, mely meglepően jó állapotban van azonban a tokján a bügli (hordkengyel) furata az egyik oldalt teljesen, a másik oldalt kb. 0.1mm-t kivéve teljesen átkopott.
Ez javítható? Van olyan aki ilyenre nem horrorisztikus áron vállalkozik? A tok anyaga feltehetőleg alpakka, az órát hordható állapotba szeretném hozni.
Erreől az óráról tudnátok valamit mondani? Neten keresgettem de semmi pontosan nem találtam. Nagyon kíváncsi vagyok mennyi idős lehet. Előre is köszönöm a segítséget.
A kép alapján az óramutató járásával ellentétesen, de az "ökölszabály" rém egyszerű - az inga dolgozó hosszát növelve a lengésidő nő (lassabb lesz az óra járása), rövidítve csökken, gyorsul a járás. Tehát, ha siet most az óra, akkor a lenti ingaszárat hosszabbra kell engedned.
Ezen az órán a kis tekerőt merre kell tekerni, ha az óra siet és azt szeretném, hogy lassabb legyen? Balra, óramutató járásával ellentétesen, vagy jobbra, óramutató járásával megegyezően?
A sztorik jók, de szakmailag felületes, itt-ott téves.
A koronás felhúzószerkezetet konkrétan tényleg Adrian Patek szabadalmaztatta mégpedig 1848-ban, viszont érdemes tudni, hogy rögtön a már most ismert, kettős működésű formájában, tehát már a legkorábbi Patek zsebórák is olyanok voltak, hogy a koronát kihúzva álltak mutató-állításra. Egyébként önmagában a koronás felhúzást nem is tudta volna szabadalmaztatni, lévén az valójában kísérleti modelleken már a XVII. században is meg-megjelent. Mindössze néhány modell készült összesen a Patek fennállása alatt, ami nem így működik - és mellesleg kulcsos Patek zsebóra egyáltalán nincs (ha tehát ilyet lát valaki, az bizonyosan hamisítvány).
Viszont ezt a szabadalmat még egyszer meg is tudta hosszabbítani, ennek köszönhetően a XIX. század végéig más csak akkor készíthetett kettős működésű korona-felhúzásos órát, ha fizetett a szabadalomért (és el is adták neki), és mivel nagyon kevés ilyen volt, így mindenki más a nyomópeckes vagy tolókaros megoldásokat alkalmazta, meg mindenféle egyéb ötletet (jópofa, de nehézkes a Lange tolókaros-reteszes megoldása is) - viszont idővel kiderült az is, hogy a vevőket ez nem nagyon érdekli, nem zavarja különösebben a jónépet a nyomógomb, vagy a tolókar használata, precíz, jó minőségű óráknál végképp nem, úgyis csak 1-2 hetente állították utána az órát, vagy igazi zsebkronométernél akár hónapok is kellettek, hogy már percekben mérhető, tehát észrevehető eltérés legyen, és érdemes legyen állítani rajta. Így aztán ezek a szabadalom lejárta után is kitartottak egészen az 1930-as évekig.
Talán még az ütős órákhoz fűznék annyit, hogy a XX. század első két évtizedében vált a fejlett országokban is általánossá a villamosítás - máshol még később - miközben még a korszerű és olcsó foszforos gyufák elterjedése is a XIX. század második felében történt meg - ennek megfelelően éjszaka a sötétben az időt megnézni bármilyen óráról igencsak körülményes volt, lámpást kellett gyújtani, stb... Ergo az ütőszerkezet valós használati értékkel bíró, értelmes funkció volt, nem kellett hozzá vaksinak lenni - hogy bárki rendszeresen hasznát vegye.
A beszélgetésben említett Tiszeker Ottó urat van szerencsém ismerni és hálás szívvel gondolok rá mert szinte gombokért, pár száz forintért kisegített egy régi asztali órához óraüveggel. Ki lehet vajon a másik, csak Károlyként emlegetett mester?
Csak az estleges félreértések elkerülése végett, a "Turkish Market" itt természetesen nem azt jelenti, hogy a "török piacon" vették ezt az órát, hanem azt, hogy annak idején a török/keleti piacra gyártották, annak megfelelő stílussal, feliratozással. Voltak egyébként teljesen erre a piacra specializálódott svájci-francia-brit gyártók is, ahogy a kínaira is.
ez volna az :)
