Szarvason 2016 Július 16.-án börzét tartunk reggel 6-órai kezdettel az állatvásár téren .Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Bővebb felvilágosítás a V-62 egyesület facebook oldalán,illetve Gazsó Vince: 06-70- 566-70-19 és Szenci János 06-20-945-51-11
" Iskolaév végén maga öreg Szuhay jött értünk Pestre szekérrel. Ama lábatlan két öreg csikó , a Julcsa meg a Deres , - még Ázsiából magunkkal hozott tömzsi kis magyar lovacskáink unokái , - kényelmes tempóban vonták a szekeret , mert rövid lábaikkal szaladni nem szerettek .
Künn a tanyán , a vakáció első napja ünnep ...
Sötéttel keltünk , s mentünk bejárni az örökséget, amit édesapánk , Árpád, őseinkkel szerzett: a kenyértermő dombot-völgyet, a virágos rétet, a madárdalos zúgó erdőt, nádast, ligetet.
Szuhay is velünk jött , s talán legjobban ő örvendezett köztünk...
Pirkad... Keleten lilás, aztán mindinkább lilavörös lesz az égbolt... Majd elkezd narancssárga színnel hajnalodni, mely mindinkább haloványabb lesz, míg a nap az elhúzódó ködökben föl nem tűnik .
Így születik a reggel - Magyarországon...
A nádból fonott szélfogó szárnyai közt, hol a szarvasjószág heverve pihen, - üde fuvalom támad. S fenn a légben, mintha ijedten menekülnének, süvöltő rohanással viziszárnyasok szállnak bozótos rétekbe... Itt-ott , - mintha a csillogó napsugár énekelne, - egyhelyben lebegő pacsirták áradoznak szépen... S lassanként mindenütt, levegőben, utakon, fákon, fűszálon, megindul-zendül, felpezsdül, összeolvad és szétárad , - a diadalmas élet...
"Pásztorok , keljünk föl".
Zsámboki karikást fog. Csavarint vele vagy kettőt, s visszarántja sudarát a nyéllel. Hatalmasat kondul az ostor, mire Miska, a gulyásgyerek is föleszmél, ásít, majd talpra döccen. Megyen a kúthoz, álmosan, húzza a vödröt, aztán két-három pofa vízzel kilöttyenti bedagadt szeméből az álmot.
Az ostordurrogás, kutyaugatás, hangos kurjantásokra a jószág is fölkel. Mint a hánykódó terhes hajók, nyögve, erőlködve kapnak csülökre a nehéz kérődzők. Álmosan bámulnak, vakaróznak lábaikkal, szarvukkal, s szép simára nyalják egymást a hiú üszőborjak.
Itatás. Aztán elindulnak. Félig még alva. Fejüket lógatva, kedvetlenül, lomhán, a távol kéklő ködébe vesző, napsugaras harmattól ragyogó, füves legelőn.
- Még a harmat föl nem száll, nem igen legel a jószág, - mondja Szuhay; - mert a szarvasmarha nedves füvet nem kedvel... Csak itt-ott kap hozzá, ahol teszem azt tejelő füveket, vadrepcét, mustárt, ánizst, köményt, vagy mondjuk vadbabot lát a tehénke...
- Különben is, - állítja Mihály bácsi, - nem kell ám azt hinni, hogy a legelészés - az semmi; körültekintést nem igényel... Mert különböző ízűek, erejűek s többé-kevésbé mérgesek is a növények... Ha, teszem azt, valamely fűfajból a legelő állat többet szed le, - beteg lesz tőle. Például a túlsok páfránytól. Ha meg sok vízimentával, fodormentával torkos, székrekedést kap. A sok ezerjófű, keserű lóhere, mályva ennek az ellenkezője... S ezért ügyelni kell, s nem egyenes irányban, hanem jobbra-balra kitérve, forogva, válogatva legelész a jószág, hogy a különböző füvekből, különböző mennyiségben legyen elesége összemérve...
- Így van ez, - mondja öreg Szuhay fölényesen, - de ez még nem minden... Mert tudnia kell a legelésző jószágnak, hogy a perjék, csenkeszek, cirkok, pázsitok, komócsin, lucerna, baltacím, ebir, meg a többi, - közönséges tápláléka... - És tudnia kell, hogy ha beteg, hogyan kell meggyógyulni... Úgy ám... Hogy a hascsikarás meg a kólika ellen az ezerjófű, keserű lóhere, gyermekláncfű meg a fehérmályva legelendő... s a székrekedésnek a menta az ellenszere... s hogy gyomorrontástól ürmöt legeljen a marha - rühnél bojtorjánba, zsurlóba heveredjék... És tudja... Mert az a jó Isten megtanította rá...
- Azért mondom, nem olyan könnyű dolog még legelészni se... S ha az a kevély ember, aki embertársát gúnyolva legelni küldi, megpróbálná titokban fűvel jóllakni, megmérgezné magát és felfordulna azon a mezőn, ahol büntetlenül legel, sőt meghízik a közönséges marha...
A határjárást délután is folytatva, késő este lett, mire fáradtan hazaértünk, s álmosan megvacsorázva, alig vártuk, hogy lefekhessünk. A szoba, ahol aludtunk, újabb szerzemény volt, a mi tiszteletünkre épült, a ház végső falához ragasztva, s ma aludtunk benne az első éjjel. S természetesen, minthogy holtra fáradtak voltunk rögtön.
Egyszer csak arra eszméltünk, hogy az ajtón amely a gazdasági udvarra nyilt, rettenetes kopogás, dörömbölés támad. Kábultan ültünk föl az ágyban, s a kisebb öcsém meg, nem tudván, hogy melyik falnál áll az ágya, mikor talpra akart szökni, nekiugrott a falnak... Persze, beverte az orrát és dühösen kaparászott, siránkozott...
A szobában szuroksötét volt, s mielőtt magunkhoz térhettünk volna, kivágódott a zuhogó ajtó, s valaki határozott léptekkel besétált a szobába... Kezdtük magunkat kényelmetlenül érezni ... - Ki az? - kiáltom én, - de nem válaszol senki. - Beléd lövök, - ha nem mégy ki!... Hallod ? - kiabál az öcsém vérző orral... - No még csak az köll, - riadozik a másik öcsém, - hogy elkezdj itt össze-vissza lövöldözni a sötétben ...
Ebben a pillanatban valami szemközt vág, de úgy, hogy azt hittem , a félszemem kiesik . Nyúlok oda, hát az öcsém csizmája ... - Hát megbolondultatok, hogy a sötétben csizmával hajigálóztok ?... Szamarak ... Engem vertek fejbe ... Keressetek inkább gyufát ...
És kihajoltunk mindhárman az ágyakból , odahúztuk a székeket , székeken a kabátokat , s elkezdtünk gyufa után kotorászni . Na, jól nézünk ki. Nem találunk egyetlen szálat se ... Most mi lesz ? A csudáját a világnak ... Egyszer csak megindul a kopogás , - az ajtó mögül, a sarokból, s tart egyenesen - felém ... Összeszorítom az öklöm, mint a buzogányt - és várok ...
Amint odaér hozzám, elkapja valami rettenetes száj térden felül a combom és szorítja, rázza kegyetlenül ... Ököllel, ahogy csak bírom , fejbeverem, mire elengedi a lábam és visszahurcolkodik a sarokba. - Vigyázzatok , - ordítom magamon kívül, - engem már megharapott !... Ha nincs rajtam paplan, talán, a félcombom leharapja ! ... Tartsatok széket magatok elé ... Ég veszettül a combom , ahol átkapta , de a foga nem ment belé . Várunk ... Egyszer csak megindul ismét a kopogás és megy az öcsém felé ...
Az feláll az ágyon , magasra emeli a széket, s mikor már gondolja, hogy hasznos lesz , lecsap a székkel, hogy az darabokra törik valami puha testen... Erre ismét visszasétál a vendég a sarokba ... Alig múlik el pár perc , megint elindul a kopogás egyenesen - felém ... Én mint az őrült , - ki az ágyból, neki az ablaknak... ki sem nyitom, csak nekiugrok az üvegnek, mint a béka a tónak, s nagy csörömpölés közepette kizuhanok a kertbe ... Még föl sem tudok kelni, már nyakamba zuhan a másik két öcsém is , s rohanunk mind a hárman, lobogó ingben , mint a kísértetek, a kertet megkerülve az udvarra ...
Nagy lármát csaptunk . A kutyák ádázul ugattak , - mindenfelől lámpával, puskával, revolverrel , vasvillával jöttek. Lelkendezve elmondtuk, hogy valami vadállat van a szobában, mutogattam a kék - zöld combomat, öcsémnek egy vér volt az inge - az orrától, az ablaküveg is jól összekarcolt bennünket , - szóval általános lőn az ijedtség . Apám a fejét csóválta, Szuhay meg átvette a kommandót és kiadta a parancsot: Előre ! Felvonultunk elszántan, belöktük az ajtót és vagy tíz puskacső, revolver, vasvilla meredt be a sötét szobába ... Ahogy a lámpafény behatolt , Szuhay elkiáltja magát : - Bandi !... A jóreggelit az apádnak !... Ott állt ugyanis a sarokba húzódva, a rettenetes vendég, - csendesen mélázó Bandi szamarunk ...
A nekünk, gyermekeknek felépített új szoba helyén egy deszkákból készült szamáristálló állott, amit szétbontottak, mikor a szoba épült. Bandi hajlék nélkül maradt, s éjszaka csak úgy a szabad ég, vagy a szín alatt ténfergett. Az építkezést azonban a szétbontott szamáristálló helyén nagy érdeklődéssel nézte. Lassanként ugyanis úrrá lett benne az a gondolat, hogy az új lokalitás egyenesen neki készül... Mikor aztán látta, hogy mi este bemegyünk a szobába, s többé nem is jövünk ki belőle, ijedten látta, hogy mi az ő helyiségét egyszerűen - elfoglaltuk... Addig dúlt lelki keserűsége, míg végre is nem bírt magával, betört a szobába s elhelyezkedett abban a sarokban, ahol a szamáristállóban a jászol állott... És hogy aztán beszélgetésünkkel zavartuk a nyugalmát és felingereltük, jogos keserűségében egyszerűen nekünk esett és harapásokkal, rúgásokkal kitelepített bennünket - a szobájából..." zalai Szalay László novállásából...volt. :-))
"...Tavasz felé egy szép napon megfogták tyúkanyót az udvaron és bevitték a szobába .- Jajj , jajjj ! – kiabált a tyúkanyó -, segítség , kakasok ! Pecsenyének visznek !..De hiába volt a nagy ijedtség : a tyúkanyót nem pecsenyének vitték , hanem rátették egy szakajtó kosárra , vagy úgy...tizenöt tojásnak a tetejébe .- Ezt már szeretem – szólott a tyúkanyó mosolyogva . :-))..És jókedvűen terjesztette szét meleg , puha szárnyait , betakarta a szép fehér tojásokat a szakajtóban .A harmadik hét végén így szólott :- No ,... holnap kikelnek az én kis csibéim . Hallgatódzott , hogy mozognak - e, már .Nem mozogtak .- Ejnye , ...de furcsa – szólott a tyúkanyó a fejét csóválgatva , még a taraja is bele remegett. A negyedik héten már annyira türelmetlen volt , hogy leugrott a fészekről és megnézte a kalendáriumot .Persze , hiába nézte . A tyúkok nem értenek az ábécéhez , és így hiába nézik a kalendáriumot .Hát csak ott állt egy darabiga kalendárium mellett , és eltűnődve nézett ki az ablakon a fényes tavaszi napsugárra .-...Ibolyaszagot érzek – mondta - , ibolyaszagot érzek a levegőben : tavaszodik .Azután visszaült a tojásokra .A negyedik hét ...végén mozgolódás és kopogtatás hallatszott a tojásokból . Az egyik tojás egyszer csak fölroppant... és egy kis sárga fej pislogott ki belőle .- Sáp,... sáp ! –mondotta -, jó napot , édesanyám .- Nini – felelte a tyúk elcsodálkozva -, de furcsa csirke vagy te .Aztán fölroppant a másik tojás is , és abból is kimászott egy aranyos kis sárga apróság . - Sáp ,... sáp ! Jó reggelt – szólott rápislogva tyúkanyóra .És kikeltek a tojások egymásután mind .- No – szólott akkor a tyúkanyó - , azt látom , hogy nem az én gyermekeim vagytok , hanem valami kacsáé , de mindegy : az én szívem melegénél nőtetek.. eddig , nőjetek tovább is , fölnevellek benneteket szeretettel . A kis kacsák hálálkodva sápogták körül. Jaj , ..de ügyetlenek voltak ! Csak billegtek a lábukon , nem tudtak mindjárt megállni .MG.Péterke akkor egy kis tányér vizet tett eléjük , meg csalánnal kevertkorpát . De a kis kacsák először a vízhez szaladtak . Ittak belőle és csak azután fordultak a korpához . A korpa ízlett . Úgy habzsolták , mint MG.Péterke szokta habzsolni a túrós csuszát . Azután ismét ittak a kis kacsák . Belemerítették kanál formájú kis szájukata vízbe , a kis fejüket meg az égnek emelték .- Sáp,... sáp , jaj de jó ez a víz . Sáp,.. sáp , jaj de kitűnő ivóvízz....
Az egyik kacsa bele is mászott a tányérkába és megfürdött enne .- Ejnye , te illetlen – szólt rá tyúkanyó -, ..nem szégyelled (??) ..magadat bevizezni. Milyen lesz a ruhácskád , ..ez a szép is sárga pihe - pehelybundácska ? Olyan kényes , hogy minden meglátszik rajta . - De mikor ez olyan jólesik ! – felet a kis kacsa megrázva bundácskáját , amelyről lefutottak a fényes vízgyöngyök . A víztől meg a korpától erőre kaptak a kis kacsák .- Gyerünk sétálni – mondogatták esdekelve a tyúkanyónak .- Majd holnap – felelte tyúkanyó -, most még gyöngék vagytok . Bújjatok a szárnyaim alá . Aludjatok egyet . A kis kacsák bebújtak az anyjuk szárnya alá .- De jó meleg van itt – mondogatták ásítozva .Aztán elaludtak .Másnap meleg tavaszi nap volt . Aranyos napsugarak omlottak az égből . A tyúk kivezette a kis kacsákat az udvarra . A kis kacsák ott szaladgáltak . Bogarásztak a fű között ; néha fél szemmel fölpislogtak az égre , és így beszélgettek : - Degyönyörű idő . Szeretnénk kijjebb is menni az udvarból . Addig - addig rimánkodtak , míg végre tyúkanyó engedett a kérésüknek . Kivezette őket az udvarból a rétre . A rét tele volt fűvel és virágokkal . A közepén patak csörgedezett . Amint a kis kacsák meglátták a patakot , egyenesen arrafelé futottak .- Szent Isten !! – kiáltott a tyúkanyó - , vigyázzatok , hogy bele ne essetek .De a kis kacsák se nem láttak , se nem hallottak . Beleugráltak a vízbe és vígan , bugyborékolva úszkáltak a hullámok fölött .Tyúkanyó rémülten szaladgált fel és alá a parton .- Segítség !! ! – kiáltozta . – A gyerekeim ! Belefulladnak a gyerekeim a vízbe .A bundás komondor odaszaladt a nagy kiáltozásra , de mikor meglátja , hogy mi a baj , így szólt nagy nevetve :- Nem hiába , hogy nem értesz az ábécéhez : tudhatnád , hogy a kacsa nem fullad a vízbe , mert miháást a világra jön , mindjárt tud úszni .Tyúkanyó lassankint megszokta , hogy annyira szeretik a kacsák a vizet . Csak arra intette kacsáit , hogy meg ne hűljenek . Mihelyt kijöttek a vízből , mindjárt szárnya alá vette és melengette őket .Fel is nevelte valamennyit . Szép , derék , gömbölyű kacsák lettek . Ha eljöttök hozzám , megláthatjátok az udvaromon , micsoda szép kacsákat nevelt nekem a tyúkanyó . Most már nagyok , s' a maguk esze után járnak az udvaron . De azért , mikor a vízbe mennek , tyúkanyó még mindig elégedetlenül csóválja a fejét :....- Nem s' értem , hogyan lehet örökkön - örökké a vízben fürdeni..."
Tegyél fel gyakrabban, akkor könnyebben idetalálnak a hobbi tyúk-Ászok. Mi vállvetve MGP-vel kevesek vagyunk.
A kis vödör "visszanyerte" eredeti sárga színét, és ebből is látszik múlik az idő...
Meglátod mindjárt itt lesz Kisasszony napja, a fecskék indulnak én meg köszönteni. Az idén a kis sárga vödörbe : pünkösdi rózsa lesz tervezve. ( Ha a Teremtő megengedi :)
Akkorhát, várjuk majd a képes krónikád ha kedved, időd megengedi. ("Kecskemét is kiállítja...")
