Szent István első király (uralk. 1000-1038) pénzein föltűnik egy sávozott zászló, méghozzá egy királyi lándzsa (LANCEA REGIS) körfelirattal. Ez a korábban a királykoronázáskor használt lándzsára utal, amelyen egy vízszintesen sávozott zászló található, nincs azonban bizonyíték arra, hogy árpádsávos lenne. A Képes Krónikában nemcsak az ábrázolt zászlókon, hanem a királyok öltözékén is vörös-fehér sávozás látható, a krónika azonban jóval később, a XIV. század közepén készült. [5] Az iniciálékban Szent István és III. Béla látható az árpádsávokkal.
A középkorban mindenfelé sokféle zászlót használtak. Általános volt az ún. gonfanon (ilyen zászlót adott III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlynak). Egy másik elterjedt zászlóféleség neve az oriflamme volt. A német császári zászló a 10. századtól bíborszínű, a 13. század közepétől pedig aranyra változik.
A lovagi korszakban általánossá vált a zászlók címerekkel való ékesítése (banniére).
A hűbéri korban a banniére használata a legtekintélyesebb seniorok előjoga volt. A kisebb rangú személyek a háromszögletű, címeres pennont viselhették. Ez, rangemeléskor, egyik csúcsának lemetszése által banniérevé változhatott. Egyes területek adományozásánál az uralkodó jelképesen zászlót adott át.
A középkorban az uralkodók által használt központi hadizászló számított az állam jelképének. Ez az uralkodó, az ország és a nép jelképe is volt egyben.
A keresztes háborúk idején kiterjedt zászlókultusz érvényesült. A Szentföldön harcolók kereszttel ékesített zászlókat használtak.
A zászlókon általános volt a címerek megjelenítése, sőt egyes zászlók lényegében nagy méretű, textíliákon elhelyezett címerek voltak, az azokon szereplő heroldalakoknak, illetve címerképeknek feleltek meg.
Az V. keresztes hadjáratot még 1215-ben a IV. lateráni zsinaton kezdeményezte III. Ince pápa. A háború megindítására 1217-ben, már III. Honorius pápa idején került sor. Az egyházfő Szicíliában veszélyesen nagy hatalomra szert tevő II. Frigyes császárt megakadályozta a hadjáratban való részvételben. A keresztes seregek II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezetése alatt szálltak tengerre, és el is érték Akkrát.
Jeruzsálem muszlim lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból. Az Ajjúbida uralkodó elkerülte az ütközetet. Miután II. András nem akarta országát sokáig magára hagyni, 1218-ban dolgavégezetlenül visszaindult Magyarországra.
"az Árpád-sávok a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező sávjait jelenti, államalapító Szent István királytól kezdve III. Andrásig."
De kár, hogy erről Szent István nem tudott! Lehet, talán még tetszett is volna neki!
Akkoriban az Egyházi Állam központja volt Róma, a vezetője a pápa volt. Szerintem a Róma zászlaja megjelölés a pápai állam zászlaját is jelenthette. Nem tudom, hogy melyik zászló van az érmén, az azonban biztos, hogy nem az árpádsávos, mert azt jóval később kezdték el használni.
"Róma zászlaja" magyarázza meg, miért ábrázolták az éremképen a lándzsát olyan kiemelt szerepben, hogy a magyarázó felirattal még a király nevét is kiszorították! Az az uralkodó, aki ezt tette, mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonított zászlós lándzsának, annak, hogy "Róma zászlajának" birtokosa lett. E ténynek politikai tartalma volt, ami a koronázási szertartásban is megnyilatkozott. A pápa adta felségjelvényekkel való koronázás" éppen.
No, akkor ugya a topiknyitóban jelzett Árpád-ház - keresztény gyökerek kapcsolat megvan, immár sokadszor bizonyítva.
szerintem egy zászlóábrázolást ez esetben elfogadhatunk korhünek/hitelesnek, mert befaragni nem lehet túl nehéz egy zászló alapfelépítését (csíkok, osztások, ilyesmi).
Mintha elkerülte volna a figyelmedet a tény, hogy ez a topik egy tegnapi cikkre reagál. Lehet, hogy vannak fontosabb kérdések is, arra van sok más topik.
Összefüggnek a dolgok. Mert balról az egyetlen ütős válasz a kérdésedre, hogy meddig lehet még kizsigerelni a népet, hogy fasiszta nyilas vagy. Ez bevált a Rákosi, majd a Kádár korszakban is, és többé kevésbé jól müxik ma is. Elvégre komoly tapasztalattal rendelkező médiamunkások alkalmazzák.
Ha az árpádsávos zászlót csak a szélsőjobb, alkalmanként zsidózó csoporjai lengetnék, akkor jogos volna a nyilas zászlónak tekinteni. Ma már azonban már a fél ország lengeti az elkúrást dicsőitő ballib médiaterrorral való szembenállását jelképezendő.
Az Auriflamma, mint írod, keresztrúdról csüngött le.
A pénzérmén lévő zűszló nem keresztrúdról csüng le. Valószínű, hogy a lándzsán a római bojtos zászló van, a sávokkal lehet, hogy a zászló redőit, vagy a zászló mellé kötött szalagokat ábrázolták.
Az általad beidézett Auriflamma egy bizonyos zászlót jelölt, és nem egy zászlótipúst. Az I.István zászlójáról szóló visszaemlékezés aranyszínű zászlót említ. Ez akár a pápai lobogó is lehetett, a vörös színével, rajta a stilizált napkoronggal és kereszttel, mint gondolom az isteni hatalom jelképeivel.
(lat., franc. oriflamme) a. m. aranyos zászló, a középkorban a francia királyok hadi zászlója. A monda szerint isten küldte e zászlót Nagy Károly császárnak; Guitart pedig a XII. században azt irta, hogy az Auriflammát L Dagobert király (628-638) készítette; a legvalószínűbb az, hogy e zászló a st.-denisi apátság hadi zászlója volt és a francia királyok azt, mint az apátság védői és dandárjának vezérei hordoztatták háborúban maguk mellett. A zászló nyele aranyozott vörös rézzel volt diszítve; a vörös selyem szövetből készített, alul öt háromszögü csúcsot képező zászló keresztrúdról csüngött le, úgy mint a templomzászlók. Az Auriflamma állítólag az azincourti csatában (1415) más történészek szerint pedig Damiette előtt (1250) veszett el.
Ami a lándzsa alakjára vonatkozó vizsgálatokat illeti, a kezdetleges ábrázolásokon nehéz formai sajátosságokat észlelni, s ha az egyik látszólag a szárnyas, a másik a köpüs lándzsák közé sorolható is, ezekből messzemenő következtetéseket nehéz levonni. Ilyen megkülönböztetéssel a kézművesek bizonyára nem sokat törődtek, mint ahogy
156 középkori koronaábrázolásainkon sem a tárgy alakja, hanem a műves elképzelése jelentkezik. Talán e sablonos ábrázolásból fakad, hogy a paláston hímzett lándzsáról a zászlót elhagyták, István lándzsájáról csak azt jegyezték fel hitelt érdemlően, Rómába való visszaküldése után, hogy "aranyos" (aurata) volt.
István lándzsájáról csak azt jegyezték fel hitelt érdemlően, Rómába való visszaküldése után, hogy "aranyos" (aurata) volt.
Az oriflamme a középkori Franciaország Saint-Denis apátságában őrzött, megszentelt zászlaja volt. Neve a latin aurea flamma (aranyláng) elnevezés torzulásából ered, ami utal vörös vagy narancsvörös színére.
A nagyharsányi érem előlapja sajátosan eltér a kor dénárvereteitől. Ott, ahol a király neve kellene szerepeljen, LANCEA REGIS 'a király lándzsája' körirat olvasató, míg az éremképen egy kéz szárnyas lándzsát tart, melyre zászló van erősítve, végén bojtokkal.
A veret vizsgálói számos olyan érmet sorakoztattak fel, amelyen lándzsa látható: II. Konrád (1024-39), III. Henrik (1039-56)és IV. Henrik [1056-1106) német császárnak egy-egy érme az uralkodó feje mellett vagy azzal átellenben tartott lándzsát ábrázol, míg Jaromir cseh herceg (1033-34) és 11. Vratiszláv cseh király (1061-92) pénzén a hűbéres herceg által tartott, ill. a fejjel átellenes oldalon egy kéz által tartott lándzsa látható. A lándzsa a XI. század végétől egyházi és világi hűbérurak éremképén
is megjelenik. E sorozat szerint 1024 után a száli frank ház szuverén uralkodója, 1033-tól a hűbéres cseh herceg, 1089-től pedig a kisebb hűbéresek tüntették fel. István érme mindezeket megelőzi, s megelőzi azt a kort is, amikor e jelvényt hűbéresek érmükön viselték.
István lándzsás veretének értelme a korabeli ábrázolások tükrében egyértelműen
megfejthető. Ami a lándzsát tartó kezet illeti, nem csupán az a körülmény magyarázza égi kéznek hogy felhőszerű ívekből nyúlik ki, hanem az is, hogy e korban, lebegő. Kézzel Isten kezét ábrázolták, mint pl. ez II. Henrik 1009 körül festett képén a király feje felett látható. Az égi kéz által nyújtott zászlós lándzsa értelmét még jobban megvilágítja a pápák középkori lateráni palotájának ebédlőtermet díszltő mozaik, melyet az újkori bontás előtt lerajzoltak. A mozaik Nagy,_Károly-császárrá koronázása (800) előtt készült; ábrája szerint a trónuson ülő Szent Péter jobbjával palliumot ad III. Leó pápának, baljával pedig zászlós lándzsat nyújt a térdeplő Nagy Károlynak.
Égykorú feljegyzés szerint III. Leó pápa 796-ban Róma város zászlaját (vexillum Romanae urbis) adta át Nagy Károlynak. István koronázása ideje tájt Róma város zászlaját III. Ottó tüntette fel 998-1002 között használt ólombulláján; a Rómát szimbolizáló mellkép naturálisan ábrázolt zászlós lándzsát tart kezében. Mindez kétségtelenné teszi, hogy a vereten "Róma zászlaja látható, de azt is, hogy az érmet István koronázására 1000-ben vertek, amikor a pápatól zászlós lándzsát kapott. A lateránihoz hasonló kép István koronázására is készülhetett volna azzal a jelentéssel, hogy Szent Péter trónusáról Szilveszter pápa palliumot nyújt át a magyarok érsekének és zászlós lándzsát az új királynak.
"Róma zászlaja" magyarázza meg, miért ábrázolták az éremképen a lándzsát olyan kiemelt szerepben, hogy a magyarázó felirattal még a király nevét is kiszorították! Az az uralkodó, aki ezt tette, mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonított zászlós lándzsának, annak, hogy "Róma zászlajának" birtokosa lett. E ténynek politikai tartalma volt, ami a koronázási szertartásban is megnyilatkozott. A pápa adta felségjelvényekkel való koronázás" éppen. abban tért el a német-római szertártástól, hogy az előbbi, tartalmazta, éspedig első helyen tartalmazta a zászlós lándzsa átadását, az utóbbi pedig nem. A pápa adta vexillum volt az a többlet, ami István királyt a császártól nem függő szuverén uralkodóvá tette. E zászlós lándzsa messze többet jelentett a III. Ottó által a lengyel fejedelemnek átadott Szent Móric-lándzsa utánzatánál, mely Boleszló hűbéres viszonyán nem változtatott.
István király lándzsájának másik ábrázolása a koronázópaláston látható; az ülő
királyalak jobbjával egy köpüs lándzsát tart. Mivel a lándzsa minden későbbi királyunk ábrázolásáról hiányzik, ez is mutatja, hogy István különös fontosságot tulajdonított felségjelvényei közül a lándzsának.
Ami a lándzsa alakjára vonatkozó vizsgálatokat illeti, a kezdetleges ábrázolásokon nehéz formai sajátosságokat észlelni, s ha az egyik látszólag a szárnyas, a másik a köpüs lándzsák közé sorolható is, ezekből messzemenő következtetéseket nehéz levonni. Ilyen megkülönböztetéssel a kézművesek bizonyára nem sokat törődtek, mint ahogy
156 középkori koronaábrázolásainkon sem a tárgy alakja, hanem a műves elképzelése jelentkezik. Talán e sablonos ábrázolásból fakad, hogy a paláston hímzett lándzsáról a zászlót elhagyták, István lándzsájáról csak azt jegyezték fel hitelt érdemlően, Rómába való visszaküldése után, hogy "aranyos" (aurata) volt.
Ez így van. A képen egy lándzsa látható, amit isten nyújt át, mivel a királyi hatalmat istentől eredeztették. De ha ezen a lándzsán árpádsávos lobogó lenne, akkor az azt is jelenthetné, hogy az árpádházi királyok isteni eredetűek, ez azonban nincs így.