Mindketten milliárdnyi hivőt megmozditó vallás,a kereszténység illetve az iszlám alapitó hősei.
....................................
Mohamed élete
571-ben (a kutatók eltérõ adatai szerint 569-572 között) született Mekkában. Édesapja szegény kereskedõ volt (mindüssze 5 teve, néhány birka és egy szolgálóleány volt a tulajdona), s fia születése elõtt már meghalt. Az édesanyját 6 éves korában elveszítõ Mohamedet nagyapja, Abdul Mottaleb vette pártfogásába, de õ is meghalt, amikor unokája 8 éves lett, ezért Abu Talib, a legidõsebb nagybácsi nevelte. Mint a legtöbb gyermeknek, neki is dolgoznia kellett. Kezdetben pásztorfiú volt, s ekkor ismerte meg a beduin pásztorok szokásait, fortélyait, életvitelét. Késõbb tevehajcsárként elkísérte nagybátyját a szíriai és egyiptomi útjaira. Eközben nemcsak kereskedelmi tapasztalatokat szerzett, de megismerte az arabokétól különbözõ kutúrákat, vallásokat, mint például a zsidó, a keresztény és a zoroaszter tanításokat, melyeket élénk fantáziája és rendkívüli emlékezõtehetsége révén fel is használt az iszlám tanainak kialakításakor. 25 éves korában egy gazdag kereskedõ özvegyének (Khádidzsa) üzletében dolgozott, majd feleségül is vette a 40 éves özvegyet, s ezzel a házassággal bekerült a gazdag mekkaiak közé. Immáron érett fõvel és anyagi függetlenséggel a karavánok vezetõjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyüjtött újabb ismereteket, melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkezõ gyökeres vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedõi hivatástól, s vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvõ Híra-hegy egyik barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes. Álmát úgy értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg elõtte, s azzal bízta meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán elsõ darabját is (pl. 96. szura). Ezt követõen rendkívül racionális okfejtés keretében megkérdõjelezte és megcáfolta a mekkai írástudókat, s összefoglalta tanait, melyet iszlámnak -"Allah iránti odaadás"-nak- nevezett. A helyi elõkelõk (koraisita nemzetség) kezdetben ártalmatlannak tartották Mohamed tanait, de amikor a vagyonos mekkaiak közül is követni kezdték Mohamed tanításait, akkor Mohamedet és híveit "tilalom" alá vették, azaz megvonták tõlük a törzsi jogokat, s ez szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Ekkor azonban a mekkai "Búcsújárás" alkalmával felkeresték õt a Jathribból (késõbbi nevén Medinából) érkezett követek, akik magukkal vitték azzal a céllal, hogy kibékítse a város ellenséges törzseit. Ily módon 622. július 16-án elhagyták Mekkát
Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!
Mert ezt mondja az Úr a fiak felől és leányok felől, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felől, a kik szülik őket, és atyjaik felől, a kik nemzették őket e földön:
Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ő holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.
Egy barátom - volt pap szerint - a cölibátusban az a jó, hogy csak a nőtlenségre vonatkozik, de a szexre nem. Nem tagadja, Ő is űzte cefetül, csak attól retteg, hogy valaki gyerektartásért perelni fogja. Azt is bevallotta, hogy civilként kevésbé lelte benne örömét. Magyarázatként hozzátette: a tiltott gyümölcs édesebb, amit a népi bolcsesség is igazol.
Főleg, hogy éppen a "a törvény betűjének beteljesítéséről" szóló példázat is a Bibliában szerepel..) A cölibátus esetében viszont nem sok értelme van a 'mi lenne, ha...' kérdéseknek. Annak már sokkal inkább, hogy az egyház igehirdetését mennyiben erősíti meg a jövőben a személyes példamutatás. Vagy mennyire nem..
A szolgálati birtok örökítése még akkor sem volt egyszerű, amikor híre-hamva nem volt a papi nőtlenségnek. A kemény hierarchia talán inkább más téren ütött vissza: a hierarchia mindig is kemény volt, de akár meg is merevedhetett volna, ha az atyák kimazsolázzák a jobb helyeket a fiaiknak; hasonló a 'köztársasági' felépítésű protestáns egyházaknál messze nem fenyegetett.
Nem állítottam az ellenkezőjét, ehelyett fordítsuk inkább meg a dolgot: ha a Biblia tiltaná, bebiztosított jövője lenne a cölibátusnak a továbbiakban is..
Igen......, a katolikusoknál mindig is előtérben voltak a saját törvényeik, rendeleteik és az erkőlcsi értelmezéseik önkényes értelmezése! A papi nőtlenséget részben azért vezették be, hogy a papok ne saját családjaikra, gyermekeikre hagyják az örökséget, hanem az egyházra, ezért netíltották a papok nősülését és a már nős papokat korlátozták tevékenységeikben, vagyis nem lehettek már előljárók, bíborosok, presbiterek, püepökök, persze őáűpa mágúgyse! Mert akár hiszed, akár nem, a papok nősülhettel eleinte..... , családot alapíthattak.... :))
Soha nem állították a katolikusok, hogy csak a Biblián alapszanak a szokásaik. A Biblián és a "szent hagyományon". Namost, aki nem akar, az nem lesz katolikus pap - ez ennyire egyszerű (szvsz)
