volt egy, ami teljesen egy film volt, külön jelenetek, vágások, mintha télleg megírtak volna, es rendeztek volna, és a különös, h én is benne voltam, de egyszerre kivülről is láttam az egészet, lehet furán hangzik most ez, de így volt, na majd vmikor bepötyögöm:) bár helyenként elég intim, de végülis sztem belefér :)
félreértések elkerülése végett: természetesen nem kívánom Neked, hogy "rosszat", darkosabbat álmodj (én mondjuk van amikor azokban is szeretek benne lenni) csak ha film íródna belőle, akkor vhogy úgy folytatnám, ahogy leírtam :) de azért jólenne ha folytatódna ez a sztori, sztem még simán továbbfejlődhetne. de ha lesz más hasonló, csak írd bátran, majd én is igyeksze, van pár hosszabb, amiket le is írtam, és nem ennyire régiek, mint ez a 6 éves kori.
nem, azóta más boszorkányok kísértenek, általában fiatalabbak, de voltak már zombik is :-) elvileg fiú vagyok :P én amire már nagyon vágynék (végülis nagyjából volt is ilyen, de már félálomban voltam olyankor, ill. éreztem, hogy mindjárt felébredek) hogy mikor álmodom, tudatában legyek 100%-osan hogy "ez csak álom", és akkor bizony annyi mindent megcsinálnék, amit amúgy nem mernék...:)
Majd lenyomozlak:-) Őszintén szólva nem igazán vágyom ennél is dárkabb álomra, így is alig győztem színvitaminokkal kúrálni magam, pláne, hogy megláttam, milyen szürkeség volt aznap reggel odaki. Legszívesebben visszaengedtem volna a redőnyt. Viszont csalódást sem szeretnék okozni. Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy valamelyik este jól behagymázom: olyankor remek rémálmokat tudok produkálni. :-)
Érdekes az álmod. Remélem, azóta nem kísértenek gyönyörű, de gonosz mosolyú 30-as boszorkányok, ha fiú vagy, ha lány:-) Az egyszermárálmodtamezt álmokban számomra az a borzasztó, hogy annyira, de annyira segítenél magadnak, mégsem tudsz. (Kínodban aztán jó esetben felébredsz.) Mint a kisgyerekek a bábszínházban: kiabálnak a szimpatikus szereplőknek a beavatottak tudásával, de süket fülekre találnak, nem befolyásolhatják az eseményeket. A másik, ami idegesítő, álombeli magad teszetoszasága, pl. nálad a csengő. Már többször álmodtam, hogy üldöznek, sikerül egy kis egérutat nyernem, előkapom a telefont, és hívnám, aki segíthet. Fejből tudom a számot, de folyton elhibázom a számok sorrendjét, vagy nem tudom végigpötyögtetni.
hajaj, de még mennyire h aktív vagyok :) de 99%-ban a cinematrixban. nos, továbbraa is várom az álmod folytatását :) majd koncentrálok rá, h folytatódjon :) hát, ha rajtam múlna, a dícsért tervező, vagy a gimn. oszt. társad elhagyott férje körül lehetne vmi szokatlan, mondjuk a tervező eltűnik mindenféle nyilvántartásból, a férj hullája őedig váratlanul "felbukkan" a kádban, amikor a az új élettárs vinné fürdetni a kisgyereket, vagy vmi ilyesmi, majd még gondolkozom :) mert veled is kéne h történjen vmi nemhétköznapi, "dark" :)
nekem gyerekkoromban (kb 6 körül lehettem) volt egy álmom, amit 2x is megálmodtam képkockáról képkockára ua. egy elhagyatott külvárosi téren vagyok, alig van forgalom (se autó, se gyalogos) elindulok egy épület felé, aztán ott állok a bejárati ajtónál, van egy csengő az ajtó mellett, megnyomom, csend, és nem tudom levenni a kezem a csengőről."ráragadt", és már az agyammal se tudok parancsolni az izmoknak h cselekedjenek.aztán kinyílik az ajtó. belépek, egy sötét folyosó van bent. elég rosszak a látási viszonyok, félhomály...por...oldalt észreveszem, hogy ott áll 1-2 méterre tőleg egy magas fekete hosszú hajú gyönyörű arcú kb 30 körüli nő, de benne van a gyönyörűségében a gonoszság is. félelemetes a egész, olyan a nő mint egy boszorkány. gonosz mosollyal néz rám. érzem h nem tudok menekülni, az ajtó becsukódik mögöttem, és a köv. pillanatban pedig már béka vagyok, lent a földön egy ketrecbe zárva. aztán hirtelen vége. kb 1 héttel később újraálmodtam, és a döbbenetes az volt, hogy mindent előre tudtam, mi fog történni, de képtelen voltam bármin is változtatni, bármennyire is szerettem volna pl nem bemenni, becsöngetni az épületbe...durva élmény, eléggé megmaradt bennem, pedig már több, mint 20 éve álmodtam.
ha lesz mindenképp írd meg, sztem nagyon érdekes. remélem lesz :) ha én írhatnám a "folytatást" azért kicsit sötétebb atmoszféra jönne már...najó, nem akarok rémálmot másnak, vagyis egy "idegennek"
Van egy visszatérő álmom álmaim otthonáról. Valóban az, mert nem hasonlít egyetlen korábbi lakomra sem, sőt, igazából soha nem vágytam hasonlóra.
Először félkészen láttam, téglafalak, fa- és betongerendák, cementpor, csigák, kötelek, vödrök, de a teraszkezdeményen állva a pazar kilátás erőt adott, hogy igen, érdemes. A második alkalommal a már kész tetőtérben kalauzoltam a barátnőimet, majd magyaráztam, milyen lesz a földszint. Meghökkentően ötletes az összekapcsolás, büszke vagyok rá, és áldom a tervezőt. Harmadjára jött a házavató. Minden a helyén, szép otthon, boldog párok, emelkedett hangulat. Aztán tegnap én voltam a vendég. Egyik gimnáziumi osztálytársam vette meg a házat magának, a kislányának és az új élettársának. (Hm, a valóságban a férjével él, jól-e vagy rosszul, ki tudja...) Gyönyörűen átalakították, nagyon kedvesek voltak, de magamban egyre azt kellett ismételgetnem, hogy ez így jó, nem tudod fenntartani, utáltad már takarítani is, akkor miért fáj a szíved?
