Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
nekem 1990-tol kell neznem, onnan mar csak 60x-os az emelkedes. akkor en 9k-val kezdtem. jol allok. a vaci piacon evek ota heccaz a sima langos. valamelyik topikba tettem fel talan tavaly arlapot, az valtozatlan most is.
"1971-ben Bodor Pálnak, a Nemzetiségi Műsorok akkori vezetőjének, sikerült elérnie, hogy a kettőt egyesítve, hétfő délutánonként egy tömbben másfél órás (később két, majd 1978. február 20-tól három órára bővülő) magyar adás jöjjön létre, amely egyrészt a román televízió kis nézettségű idejét, másrészt a budapesti televízió hétfői műsorszünetét kihasználva, Románia egész területén, valamint a határ menti sávban Magyarországon is, összesen mintegy négymillió magyarhoz szólt. A műsort a feliratozás révén a román nézők is figyelemmel követhették." Wikipédia
Na, mivelhogy én is debreceni vagyok és ott éltem akkor.
Kékes tv készüléken. :)
Elég volt antennának egy vastagabb drótot bedugni hozzá. :) Tokajhoz már antenna kellett.
minden orszagresznek megvolt a maga kulfoldi tv csatornaja. mifelenk a roman, delen a jugo, eszakon a csehszlovak, nyugaton az osztra. talan csak a kb szolnok-fehervar vonalon nem lehetett siman fogni egyiket sem, csak valami nagynyeresegu antennaval.
Igenigen, a hétfői adásmentes napok. Viszont itt Hajdú-Biharban abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy be tudtuk fogni Románia adását és ami a legfontosabb volt a 19:00 órakor kezdődő mese:)))
MZ motorral, Debrecenből Balatonra a 4-esen, pici kétszemélyes sátorral kb 89-ben. Szétültem azt is...Akkora vihart kaptunk a campingben, hogy a motor is felborult, a szomszéd sátorlakó segített felállítani. Aztán hazafelé még Békéscsaba barátokhoz...természetesen full záporban. De jó is volt. Ja, mégsem:D
Istenem! De jó volt TV nélkül élni az életet, nem is beszélve a mostról! Életünk alatt ennyi változást megéltünk. Most netezünk vazze. Nem nevezném "fejlődésnek".
Nekem sem nosztalgia, apám vas-műszaki bolt, anyám sport-játék bolt vezetője volt,
bejárásom volt a pult mögé, élveztem.
Amit nem, az talán '63 karácsonyán volt, amikor is anyám félretett egy 5-ös tűszelepes bőr focilabdát
309 Ft, hozzá pumpát 14 Ft, aztán jól meglepődtem, amikor nem kaptam meg... :(
Televíziónk akkor lett, amikor már látszott, hogy leérettségizek, addig csak a téli szünetben néztem tv-t, amikor apám 'kipróbálásra' hazahozott egy Mátra tv-t. (Ekkor utáltam meg a műkorcsolya közvetítéseket)
A "Nők a pult mögött" csehszlovák filmsorozat megvan? 1977.
:)
Nekem nem nosztalgia. Anyósom a legnagyobb, a párt által "legjobban tolt" debreceni üzletekben dolgozott vezetőként, évtizedekig, nyugdíjig. Belvárosban, ahol már volt vasárnapi nyitvatartás is. Képzeljünk el egy világot a mostani multik nélkül, és akkor 30-40 kilométeres körzeten belül volt egy bolt nyitva vasárnap. Ő volt a vezető, erre is ment rá szerintem.
Nekem a mandula műtétem emlékezetes '57 tavaszán a MÁV kórházban,
a műtő a 2.emeleten volt, lópokrócba tekerve kísértek le a kórterembe, mert a lift nem működött. Ettől eltekintve fagylaltot és madártejet kaptam enni, soha rosszabb kaját :)
A csokifigurákról eszembe jutottak a gyerekeim. Lányom úgy megszerette a csokimikulást; éjszaka, lopva, bevitte az ágyába. Képzelitek, hogy nézett ki reggelre. :)
Fiam kisebb volt, amikor tüszős mandulája lett mikulás táján. Amúgy, szinte minden évben mikuláskor vagy karácsonykor valamelyik gyerek beteg. Minden egyes cukrot, csokit egyenként kicsomagolt, megnézte, visszacsomagolta. Nem ette meg, mert az fájt. Nagyon édes volt. Aztán bepótolta.
Gyerekkoromban a tejcsokoládét szerettem. Lehet, hogy nem is volt más. De ugye változik az ember izése a korral, ma kizárólag a 60%-os csokikat kedvelem.
A gyerekeimet (30+) már nem érdekli a mikulásos projekt, nem is velünk laknak, de én azért szoktam az asszony csizmájába rejteni egy Mikut, amúgy hagyományőrzésileg :), és én is kapok tőle. Ami bosszant, hogy a csokimikulások 95%-a tejcsokiból van, amit nem kedvelünk, az étcsokisra viszont úgy kell vadászni.
