Sokan sokfélét gondolnak Magyarországról, mi akik itt élünk viszont, a saját bőrünkön érezzük, hogy mostanában nincsen minden rendben. Az egész országban fura létbizonytalanság van, az emberek szeretnének tenni, de még sem tesznek: vagy nem mernek, vagy már belefásultak, vagy mert úgy gondolják, nincsen értelme. Valójában a kérdés önmagában is elegendő fejtörést okoz, mit tehet egy ember demokratikusan? Fejtörést okoz például az is, hogy ha nem a megfelelő eszközt választja az ember, akkor milyen mértékben sérti meg az állam érdekeit?
Az emberi létezés elengedhetetlen feltétele, hogy az életben martadáshoz, minden lehetőség törvényesen elérhető legyen, és a jog, egységesen védelmezze azt amit megfogalmaz, függetlenül fajra, felekezetre, nemre, bőrszínre és tárasadalmi hovatartozásra egyaránt. Az élet egy viszonylag hosszú szeletét vizsgálva azonban feltűnik, vannak akikre nem érvényesek a jogszabályok, vannak akik előnyöket élveznek másokkal szemben, vannak akikre nem vonatkoznak dolgok, és még többen akik félelmetes tempóban kerülnek a milliárdosaink közé, az un. társadalmi ranglistán érvényesülve, miközben egyre többen a megélhetésükkel is alig birnak megküzdeni!
Megfigyelve ezeket az embereket, egy mindegyikre jellemző: Politikai kapcsolataik okán, olyan mértékű hatalmi befolyással bírtak, melynek eredménye, a megfelelően megszerzett információ, az időben elérhető kiskapu, és a mérhetetlen, ám de elfogadhatatlan nagyságrendű gazdagodás mellett az, hogy mindegyik meg van róla győződve, az Ő módszere törvényes volt, és ezt, el is próbálja hitetni a külső szemlélődővel is.
Nem vitatom, egyesek gazdagodása mögött valóban mérhetetlen nagyságrendű munka húzódik meg, de ők vannak kevesebben. Vannak az un. lobbisták, akik hirtelen "feljöttek", úgy a semmiből. Megfigyelhető, hogy a 90'-es években még igen szegény réteghez tartozó politikusaink közül, az ősi politikai vonal hívei, lassan, ám de biztosan, az üzleti életben (is) főtitkárok, első helyetttesek, és még számtalan szintnek megfelelő beosztású emberei, sikeres és "becsületes" polgárai tudtak maradni országunknak, na és nem utolsó sorban, igen rendesen gazdagodtak is.
A másik érdekes momentum, hogy a politikai élet korábbi élharcosai, kissé degradálóan nyilatkoztak a háborús időszakban igen keservesen szenvedő másik embercsoportról. Ez azonban mára teljes mértékben eltűnni látszik, ezt ráfogva a demokráciára, elhihetővé téve a megértés szlogenjét, a korábban acsarkodó vallási és politikai nézet, kéz a kézben a perselyek közelébe került és igyekszik ott is maradni. Az elnyomottság érzése tehát, az évek alatt, emberi egységet, és közös érdeket szült: a pénzt! Ez idő alatt, pedig azok akik sem ide, sem oda nem tartoznak, és nem ismerősei ennek a fura gazdasági elitnek, érdekes módon morzsához sem jutnak a tortából, csak kínkeservesen szenvedve, vegetálva élnek!
Az ország egységes képét a médiák világában ahol az Internet hatása és közvéleményt befolyásoló, tájékoztató szerepe is óriási, a gyors és időben kiadott sajtótájékoztató meghatározóan tudja befolyásolni.
Az egyébként a dolgokat az eliten kívülről látó emberek pedig, akik igy vagy úgy tenni próbálnak, az állammal szembe helyezkedők elnevezést, rendbontók megfogalmazást, és később felforgató jelzőt vesznek magukra.
Azt, hogy tenni szeretne mindenki, egy régi elkötelezettégként ott motoszkál mindenkiben. Szeretünk jobban élni ,biztonságosan létezni, és ha tehet, e világban is megoldást találni! Vannak azok tehát akik nem értik a dolgokat és nem tesznek ,mert nem tudják, mit lehet, mit nem. Vannak akik tudják mi történik, de nem találják azt a megoldást ami a helyes lenne, ezért meg sem próbálják, megjegyzem, ez a többségre jellemzően igaz. Az egész történet végére kerülnek azok akik valójában tenni szeretnének, és tesznek is, olykor olyat ami jól sül el, olykor meg olyat, ami bizony másokban is megbotránkozást vált ki.
Hol lehet a megoldás? Mit lehet tenni és hogyan szabad, hogyan lesz törvényes, és hogyan lesz hiteles a kivitelezés?
A válasz az, hogy ilyen mód nincsen, mert az egész megoldás mögött a magyar törvények úgy fogalmaznak, hogy azokból bármely az állam működését befolyásoló cselekmény, államellenesnek minősül és akár halálbüntetéssel, de legjobb esetben is életfogytig tartó szabadságvesztéssel lehet jutalmazni. Fura világ az, ahol azt mondjuk, tenni lehet, de nem szabad!
Évezredes harcaink során, akkor amikor változtatások történtek az életünkben, soha nem az történt, hogy mit szabad, hanem azt, hogy mit kell elérni és ezért mit kell tenni! A mai magyar demokrácia pedig pont e mögé vonul be: Aki tesz, az rombol, aki rombol, az ellenség, aki ellenség, azt üldözni kell!
Hol van az aki lopja a közpénzt, aki nem végzi el a munkáját, aki órákat anyázik közpénzen a parlamentben, aki közpénzen autózik és tesz-vesz, olyan mértékű összegért, amit egy háborús URAL teherjármű fogyasztásának felelne meg, de teheti, mert joga? A lobbistákról, a hirtelen "felfutókról" nem is beszélve!
Az állam működésének biztonsága pedig, kit érdekel, legfeljebb majd a karhatalom kivonul és rendet tesz, mert a demokráciában, rendnek kell lennie!
|
