A tavalyi szabadságomból volt még hét nap. Kettőt a múlt héten vettem ki, egy hét a jövő hétre maradt. Aztán folytatás képpen, egy hét az idei szabiból...
"Az új rendelkezéseket a 2007-es évre járó szabadság kiadásakor kell először alkalmazni, a tavalyról benn ragadt napokat még június 30-áig kell kiadni - figyelmeztet Geiger."
Szerintem -laikusként mondom!- eddig sem tehetted volna meg. Ugyanis eddig is volt az a kitétel, hogy csak különösen fontos gazdasági érdekből lehet a szabit visszatartani, különben az esedékesség évében ki kell adni. Ezt nem írja felül az, hogy egy esetlegesen mindkettőtöknek kedvező dolog miatt, ezt "elmutyiztátok". Ne érts félre, nem kötözködni akarok, vagy pálcát törni fölöttetek (főleg, hogy mi is csináljuk ugyanezt :-) ), csak azt mondom, hogy egyrészt a szokásjog nem írja felül az írott jogot, másrészt ha eddig meg tudtátok tenni ezt, akkor ezután is meg fogjátok tudni tenni.
A "kényszerszabadságot" úgy értem, hogy a munkáltató kénytelen lesz ezek szerint elküldeni a munkavállalóit szsabadságra, bár ehhez semmilyen érdeke nem fűződik, sőt ez hátrányosan fogja ő érinteni. Ennek van így értelme?
És én mint munkavállaló eddig június 30-ig vehettem ki a tavalyi szabikat (Mt szerint megtehettük, tehát nem sz**tuk le a törvényt), és ez alapján is terveztem az idei évemet, amibe most belerondít az AB.
Előbb-utóbb át fogják pakolni ezt a topikot a jogi fórumba, mert ott szoktak munkajogi kérdések felmerülni. De az ott olvasottak (és a Mt.) alpján: - ez nem lenne kényszerszabadság, mert a rendes szabadságodat adnák ki; - a szabit nem te veszed ki, meg viszed át a következő évre, hanem a munkáltató; (te mindössze a szabid 25%-ával rendelkezel szabadon) - ha a szokásjog alapján eddig a munkáltatóddal lesz...tátok a Mt-ét, akkor azt ezután is megtehetitek. :-)
1. Vonatkozik-e ez a 2006-os szabadnapokra is? Hiszen, 2006-ban még hatályos volt az a passzus, mely szerint átlehetett vinni 2007-re a szabadnapokat, és sokan (köztük én is), ennek szellemében hagytam meg a szabadnapjaimat 2007-re.
2. Lehetséges-e, hogy a márc. 31-ig ki nem vett szabadnapok elvesznek?
3. Megtörténhet-e ez előbbi, vagy a cégeknek kényszerszabadságra kell küldeniük a még tavalyi szabival rendelkező munkavállalókat?
Az Alkotmánybíróság 2006. december 12-én elfogadott határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. § (3) bekezdés a) pontját, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató a szabadságot az esedékesség évét követően, kivételesen fontos gazdasági érdek esetén legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-ig adja ki.
A testület álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdése által biztosított rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos alapjogot önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozással, valamint a korlátozás érdemi feltételeit nem tartalmazó szabályozással nem korlátozhatja a törvényhozó. Ezért az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve vizsgált rendelkezését megsemmisítette. A megsemmisítésre nem a határozat kihirdetése napjával, hanem – a jogbiztonság érdekében – 2007. március 31-i hatállyal került sor.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megalapozatlannak ítélte, ezért elutasította azt az indítványt, amely a jogalkotási eljárás előírásainak és a kellő felkészülési idő követelményének megsértése miatt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXIX. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult.
