A városi galamb önmagában egy ártatlan és szelíd állat, viszont az ürüléke hemzseg a férgektől, kórokozóktól. Egyik korokózó aTBC.
Sajnos a városi galambnak nincs természetes ellensége, és fészkelő helyei igen védettek, elérhetetlenek.
Túlzott szaporodásának oka többek között az igen enyhe időjárás, és a rengeteg városi szemét, amiben mérhetetlem mennyiségű ételmaradék található. Tagolt homlokzatokon rejtetteb zugokban mérhetetlen mennyiségű ürülék halmozódik fel ami részben károsítja az épületek homlokzatát vakolatát fém, kő ésegyéb alkotó elemeit. A közelében tartózkodók szinte védtelenek ellene , hisz száraz porózus állapotban bekerül a légzőszerveinkbe. Nem beszélve arról a tipikus esetről amikor egy egy üzletből kilépve egy felettünk lévő párkányról kapjuk az áldást afejünkre ,hamburgerünkr, vagy éppen fagylaltunkra.
Egy gombostűt harapófogóval vágj három darabba, amelyiknek gömb van a végén az nem kell. A másik kettőt szúrd bele egy-egy darab kukoricába. Alkalmanként 15-20 darabot készíts és ezzel kínáld az udvarodra / erkélyedre szokott nem kívánatos galambokat. Azok amelyek ettek belőle, Kb 2 héten belül örökre eltűnnek.
.Madárbetegséget kizárólag csak extrém szennyezett,istállószerű környezetben, a madarakkal egy zárt légtérben lakó ember kaphat el,de mint köztudott az utca és az erkély nem zárt,hanem nyitott légtér!
Ismeretes,hogy a fertőzött szarvasmarha tejétől is lehet tbc-t kapni.De tuberkulózist terjeszthet a sertés,kecske,juh,kutya,macska,ló.Az emberre a legnagyobb egészségügyi veszélyt a másik ember jelenti,ezt követően legközelebbi rokonaink, az emlős állatok,és csak azt követően a madarak!Azt is jój kellene tudnunk,hogy ezeknek az egészségügyi veszélyeknek a leggtöbbjét az elemi higéniai rendszabályokkal elkerülhetjük.Madárbetegséget kizárólag csak extrém szennyezett,istállószerű környezetben, a madarakkal egy zárt légtérben lakó ember kaphat el,de mint köztudott az utca és az erkély nem zárt,hanem nyitott légtér!
Évtizedek óta fogadok be utcáról galambokat és viszek orvoshoz,soha semilyen emberre vezsélyes betegségük nem volt.Ezúton kérek mindenkit ne ijesztgessék embertársaikat alaptalanul!
Cégünk szakemberei több éves tapasztalatukat felhasználva igyekeznek segíteni az Önök problémáján! Módszerünk lényege, hogy a helyszínen élő galambok törzsállományának 80-100%-át befogjuk, majd elszállítjuk. Így a problémát a gyökerétől kezeljük! Sajnos a városi környezetben élő rengeteg galamb elképzelhető, hogy a felszabadult helyet újra megtölti, ekkor egy folyamatos befogást javaslunk, így minimálisan tartva a galambok létszámát. A módszer annál jobban működik, minnél több környékbeli gócponton tudunk csapdázni. Ha a környezetben lévő gócpontok nagy részét le tudjuk fedni csapdáinkkal, úgy képesek vagyunk a galambok által okozott problémák oroszlánrészének kiküszöbölésére! A csapdák elhelyezését és kezelését munkatársaink mindíg a lehető legdiszkrétebben végzik, így a csapdák rejtve maradnak.
Sziasztok! Egy erkélyen láttam a XIII. kerületben egy varjút. Furcsálltam a dolgot, s mivel a háziasszony épp kijött, így gyorsan szóba is elegyedtem vele. Mint elmondta az mindennapi harcban állt a galambokkal így böngészett a neten. Kicsit nehezen talállt rá egy honlapra és onnan rendelte. Azóta reggel nyugodtan alszik, nincs a korai kurrogás!
Mivel hasonló cipőben jártam (így múltidőben! :D ) elkértem a címet, s most már nálam is a varjú az úr. Azóta galambnak a nyomát sem láttam a virágaim körül.
Ha valakit esetleg érdekel a www.szalljelgalamb.hu oldalon megnézheti
Egy házzal arrébb, a megoldás így néz ki. nem szenvednek aszmszédk a bögöly, és féreg inváziótól, a porladó ürülék a levegőbe, kerülve jobb esetben csak allergiás tüneteket, rosszabb esetben TBC-t okoz. szóval nem agalamb, hanem az ürüléke a veszélyes. Több ezer onna van belöle, a közvetlen környezetünkben.
Akik ez erkély ajtaja mögött laknak Budapesten, Óbudán, őket sem zavarják a galambok. Az erkélyen általában 8-15 galambpár lakik évek óta. Itt születnek élnek, halnak.
A társasház kezelője megrendelte az erkély védelmét, (háló formájában mely csak akadályzza a galambok letelepedését) de lakó nem gondoskodott az ürülék eltakarításáról.
Gáz van... 2 napja megtámadott minket két galamb és mindenáron be akarnak költözni a teraszunkra (ha jól láttam akkor a ház túloldalánál laktak eddig a diófán). Már kiúztam madzagokat amikre rákötöttem mindenféle színes zacskódarabot... de tojnak ezekre, egyszerűen átrepülnek rajtuk aztán egy nagy lendülettel már a teraszon belül is vannak... egyszer már majdnem a lakásba is bejött az egyik. Kimentem, hogy elkergessem, erre jól megnézett magának és gondolom egy jót röhögött mert miután egy elegáns mozdulattal arrébb repült és kivárta, hogy visszamenjek a szobába újra nekirugaszkodott. (A tetőről is szokott figyelni az egyik, legutóbb 5 percig figyeltük egymást... de csak nem akarta megérteni, hogy nem kívánatos madár a teraszon - 4. emeleten lakunk, lapostető így tök jól meg tudják figyelni a teraszunkat ha kihajolnak... és figyelik is a galádok...)
Semmi bajom a galambokkal amíg nem akarnak beköltözni a teraszra... a környék tele van fával, szép zöld minden, hatalmas erdő max. 1 perc repülésnyire... nekik meg a mi teraszunk kell (ahol az egy éves gyerkőc szokott játszani és nem szeretném, ha galambxarban kéne a jövőben játszania).
Mit tehet ilyenkor az ember? Tudom, naív vagyok, hogy azt hittem néhány lengő izé megállítja őket de ami sok az sok... (légpuskát azért nem fogok beszerezni:)))
(valszeg az a gond, hogy végig balkonládák vannak a teraszon benne pedig szép zöld kövinövények... és kinézték maguknak ezt a részt... gondolom itt akarnak családot alapítani... de mi voltunk itt előbb... mi sem költözünk fel a diófájukra...)
Előre is köszi a tippekért, hogy mivel tudnám lebeszélni őket a tervükről!
Engem nem zavarnak,sőt szívesen nézegetem is őket,jó arcok. Budapesten,VIII.kerületben lakom.A közeli téren is sok galamb van. Ők kevesebb fertőzést terjesztenek,mint a téren dekkoló csövesek(ott végzik kis és nagydolgukat).Rajtuk kívül a románok falkában élnek a téren,míg jó az idő.Ott zabálnak,ürítenek,mossák az ivókútban a rühes göncüket stb.) Tele van a tér narkóssal meg az általuk szétdobált tűkkel.Játszótér is van,ugye annak feltétlen tartozéka a hányadék meg az eldobált tű... Szóval városi szinten ezek több fertőzést terjesztenek,mint bármilyen galamb.
Ez nem lep meg, nyilván a chlamidián kívül még számtalan más antigén is kimutatható az emberben.
A társult kórokozókkal történő kapcsolódása és a halálozás közötti összefüggés már meghaladja az objektivitás kereteit. A tudomány kényes arra, hogy meg tudjuk különböztetni a következményeket az "utána, tehát miatta" típusú következetetésektől.
Végül is helyesen összefoglaltad, bár az ornitózist eltúloztad. Sosem hallottam még galamb által ornitózisban megbetegített emberről. Az biztos, hogy mi, emberek, sokkal több kórokozót adunk át a körülöttünk élő állatoknak, mint fordítva.
A galamb (és minden emberközelben élő állat) azért él meg a nagyvárosban, mert tonnaszámra talál élelmet magának. Egyáltalán nem a nyugdíjas nénikék etetésén múlik a létük. Az ember szeret a természetre mutogatni, de magára már nehezebben, holott a problémát az ember szokásai hozták létre. Tessék nem környezetszennyezni, és a galambok elvonulnak.
Nem vagyok a galambok mellett (ahogy ellen sem), de azt hiszem, érdemes megszívlelni bármiféle állat irtásakor a vándorgalamb történetét. Nem mentes ugyan a túlzásoktól, de a lényeg benne van:
Vándorgalamb (Ectopistes migratorius)
Kihalt faj, pusztulásának története megdöbbentő. 1914. szeptember 1-én lett "egyszer volt" állat - ekkor múlt ki fajának utolsó képviselője, egy Martha nevű példány Cincinnati város állatkertjében. E madárfaj az 1800-as években még hihetetlen tömegekben népesítette be Észak-Amerika nyugati részét. Vonuló csapatai délben besötétítették az eget, a levegő tele volt galambokkal, szárnyaik suhogása mennydörgésszerű hanggá erősödött. Ha leszálltak, olyan tömegben ereszkedtek alá, hogy súlyuk alatt a fák erős ágai is letörtek. 1840-ben Észak-Amerika 10 madara közül négy vándorgalamb volt. Főleg hálókkal fogták őket, húsukat fillérekért árusították. Akkorák voltak, mint a nálunk honos gerlék vagy galambok. A vándorgalambok a telet délen töltötték, március táján vonultak északra. Főként vegyes lombú erdőkben fészkeltek, rovarokkal, magvakkal táplálkoztak. 1890-ben védelem alá helyezték őket. Ekkor még voltak kisebb csapataik, számuk azonban már csak töredéke volt a hajdaninak. Feltehetően valamilyen fertőző betegség is fellépett körükben, s ezt már nem heverte ki a leapadt állomány. Hatalmas pénzjutalmat ígértek annak, aki egy párt szerez belőlük, a jutalom kifizetésére azonban már nem került sor. 1900 után még láttak egy-egy példányt, ezek feltehetően az "utolsó mohikán"-ok voltak.
Igen az etetés pl létszámilag szinte alig észlehető változást okoz. De a koncentrációban nagy jelentőséggel bír.
Sajnos az etetők általában frusztrált és kirekesztett emberek.
Az egy külön pszicho topikot is megérne.
Csak címszakban. Eteti őket elfeljtett tábornok, magányos szülő akinek a gyerekei másik kerületből nme látogatják, szal általában acslódott magányos emberek
És hogy ne legyünk igazságtalanok. Önhibájukból és más okokból kirekesztettek.
De nem gondolod, hogy nme mi szorítjuk ki őket, hanem ők minket? Padlásokon, épületdíszek mögött tonnaszámra áll az ürülékük. Nincs az agazdag társaház, ahol negyedéves rendszerességgel tudnák takaríttatni az élőhelyeiket. De egyébként is a takarítás után néhány nappal már elfogadhatatlan állapotok uralkodnak.
És micsoda különbség a védett populációk megörzése és a galamb terejszedésének megakadályozása között. Óvodák, bölcsödék nem tudják a szabadtéri területeiket kihasználni mert az erszről a féltetőről piszkítanak a galambok. De pl vásárcsarnokok tartóelemeiről piszkítanak abba az árúba gyümölcs zöldség stb amit mi megvásásrolunk. Tehetelenek az árúsok, a piacfelügyelőség és az ÁNTSZ is.
Egyébkén írtásról nme is beszélünk hanem a mi élőhelyink, védelméről mégpedig gyermekeink, családunk és embertársaink egészségének érdekében.
Alkalom adtán szívesen vállalok amolyan "tárlatvezetést" hogy bárki saját szemével győzödhessen meg atarthatalan állapotokról. És gondolj bele hogy anno apatkányok milyen veszélyt jelentettek az emberekre, milyen nagy eredmény volt Budapest patkánymentesítése. Nyílvánvaló, hogy van egy bizonyos számú galambpopuláció amit mindentovábbi nélkül elbírnának városaink. A jelenlegi létszám ennek a sokszorosa. Kártokoznak az új építésű létesítményekben és a műemlékekben egyaránt.
Én utálom a galambokat, mert állandóan leszarnak. Egyik legnagyobb aknamező, a deák téri villamosmegálló lejárója. Kegyetlen. Amúgy, úgy tudom, hogy nem is lenne szabad etetni a galambokat, de sok nyugger ebben leli örömét. Szart nekik!
