Tegnap nyílvánosságra került a független vizsgáló bizottság jelentése. Számtalan magyar állampolgár úgy döntött, hogy nevét adja ahhoz a mozgalomhoz, ami gyökeres változtatást akar a közéletben.
Meg kell állítani azt a morális válságot, ami a mai Magyarországot ebben a kilátástalan helyzetbe taszította.
Megkerülhetetlen, hogy a közéletben az etika, a morál, a tisztesség alapkövetelmény legyen.
Csatlakozz. Támcsu gergely
bocs, a demokratikus jogállamot az különböztati meg a diktatúrától , hogy minden felelős beosztásban, a felelősség személyre lebontva meghatározott. így van helyesen a mondat megfogalmazva. így van értelme.
Mond, mi az oka annak, hogy egy magyar alkalmazott, a megtermelt "javak" munkajövedelmének csupán a cc. 31%-át kapja? Mit kap cserébe az államtól, az elvont 61%-ért? / a gumilövedéken, a viperán, a könnygázon kívül?/
Köszönöm a kiigazítást, ami a költségvetés és az államháztartást illeti. Ha visszaolvasol a gazdasági, eü. reform topicokba, éppen ezeket a témákat boncolgatjuk, évek óta. Már tavaly is azt hangsúlyoztuk többen, hogy a "konvergencia-program" amit ez a kormány összeállított, inkább divergál az EU-s értékrendhez, mint konvertálna. Az azóta eltelt történések mindezt igazolták vissza.
A pénzügyi egyensúlyró mindaddig nem is álmodhatunk, amig a legalapvetőbb kérbésben, az egyetemes emberi jogok védelmében nem tudunk megegyezni.
Az EU. értékrendjében ez a legalapvetőbb szabály. / ezért is fogalmazták meg az EU-s alkotmányban, " ha egy EU-s állampolgárnak az állam / a kormány / kárt okoz, akkor joga van a Luxemburgi Európa bíróságon pert, kártérítést követelni az okozott kárának megtérítésére"
Mond, a mostani kormány, az eddigi cselekedeteivel hány embernek okozott kárt? ezért lenne fontos meghatározni, hogy mennyit is ér egy ember? Mennyi a társadalmi értéke? vegyük sorra.
- mennyibe kerül egy szülőnek felnevelni, taníttatni a gyermekét / itt, ne hagyjuk figyelmen kívül azt a rengeteg lemondást, aggódást, amit egy szülő visz be a gyermeke neveltetésébe. -akinek vannak felnőtt gyermekei, ezt pontosan tudják mit jelent- / Ha nem csak egy identitás nélküli, gyökértelen, a szél sodrában vergődő embert akarunk a társadalomnak a nyakába sózni, hanem egy határozott egyéniséggel, önálló döntésthozó képességgel és nagy szakmai tudással bíró , meghatározó identitással bíró értéket akarunk a társadalomnak adni.
- mennyibe kerül ez az államnak, az adófizetőknek? Erre költik most az adófizetők pénzét?
- mennyibe kerül mindez, a gazdaságnak?
Ha ez megvan, akkor számolhatjuk, mekkora kárt okoznak az egyénnek / családnak / a társadalomnak, a gazdaságnak azzal, ah munkaképtelenné tesznek egy ilyen embert. Látod, ezért van az, hogy egy működő demokratikus jogállamban, a politikai döntést hozóknak minden állampolgárét vállaniuk kell a felelősséget.
megtisztelnél azzal, ha ezekre a kérdésekre válaszolnál. Nem nekem, hanem a magyar állampolgároknak, az európai közösségnek kell erre a kérdésekre válaszolni, azoknak, akik felelősséget éreznek az értékeik megóvása iránt, s elvárják, hogy büntetlenül ezeket az értékeket senki ne károsíthassa.
Alapvető kérdéseket kell tisztáznunk, ahhoz, hogy megértsük a probléma lényegét. Én is most értettem meg, hogy a "Gönczöl bizottság " miért ment vissza annyira a múltban, amikor ennek a mai problémának a lényegét kereste. Most látom beigazolódva azt az állításomat, mekkora nagy károkat okozott a mi gondolkozásmódunkban, hogy 1945 után nem azzal kezdtük, hogy lezárjuk a múltat azzal, hogy akik bűnt követtek el, azokat megbüntetjük és nem engedjük, hogy egy nemzet bűnhődjön egyesek bűnei miatt. Akkor nem fordulhatott volna elő, hogy Székely Éva, az olympiai aranyérem megnyerése után, hazatérve aban a megaláztatásban részesült, hogy attól az alaktól kelljen átvenni a "hivatalos" gratulációt, aki őt, a "dunába akarta lövetni" pár évvel korábban.
Ezért nem tudunk még ma sem napirendre térni a multunkkal, ezért nem tudunk a jövőnkkel foglakozni. Ezért nem értettétek meg, hogy tavaly, az állami kitüntetések alkalmával miért nem fogtak egyesek kezet a min. elnökkel.
"Egyáltalán, mi az amit egy embercsoportban nem szeret az emberfia? Melyek azok a kollektív attributorok, amelyek jelen vannak a csecsszopótól az aggastyánig?"
Ezekre a kérdésekre kell megtalálnunk a helyes válaszokat. A demokratikus jogállamot az különbözteti meg a jogállamtól, hogy minden felelős beosztásban a felelősség személyre lebontva meghatározott. Meghatározott, hogy egy állami ünnep zavartalan lebonyolításáért személy szerint ki a felelős? akkor éri el a célját egy ilyen rendezvény, ha azt látja az ember, hogy biztonságban részt vehet egy ilyen rendezvényen és önfeledten ünnepelnek, mert a befizetett adóiból olyan rendszert üzemeltetnek, ahol az Ő biztonsága a lényeg.
Ugyanakkor, azt is látnia kell, hogy a befizetett adóforintjaiból fenntartott intézményben, / mtv / az Ő érdekeit képviselik.
Az sem megnyugtató az adófizető számára, hogy az Ő biztonságát, védelmét hivatott magyar rendőrséget, annak vezetői / és az irányítók / feláldozzák "egyéni"? "párt" érdekeknek? ezt kellene végre a bíróságnak tisztázni.
Ugyanakkor, joggal várja el az állampolgár, hogy a befizetett adóforintjaival az utolsó fillérig elszámoljanak az arra illetékesek és bizonyítsák be, hogy az Ő, mm. az adófizető állampolgár javát, boldogulását szolgálják.
Ennek hiányában, a hatalom arrogánsan, sőt brutálisan lép fel az állampolgárokkal / sőt a nemzeti ünnepünkre idelátogató külföldi érdeklődőkkel/ szemben.
Mond, mi az oka a hatalom arroganciájának, brutalitásának?
Az 1-es számú hozzászólásodban a többes számú baszdmegezés a köritéssel.
Ebben a hozzászólásodban ez: hogy a picsába tudtátok 5 év alatt így elkúrni ezt a (....) országot????
Nem a káromkodással van a bajom hanem, hogy az 5 év ilyen jellemváltozásra enged következtetni (tévedés fenntartva). Alig telt el az 5 év és te azt következte-
tést vonod le, hogy az itthoniak elbaszták az országot...bezzeg én.Ilyet én a mai
napig nem engedtem meg magamnak, mert úgy vélem,hogy 50 év kint tartózkodás
sem jogosit fel senkit ilyen kijelentésre. Ezt mondhatod 3-ik személyben pl.a politi-
kusokra, de ne mond az itt fórumozókra. A többi rizsa nem érdekel.Az ilyenröl csak
az jut eszembe,hogy mikor a disszidált atyafi 10 év után hazajött és törte a magyart. Különben az elbaszók közé te is beletartozol, mert az ország nem 5 év
alatt lett elbaszva. Részemröl lezártam az erröl való további vitát.
Szerinted, azok akik mindezért felelősek, mennyire "rövidlátó politikai magatartást tanusítottak, tanusítanak mind a mai napig azzal, hogy kibujnak a felelősség alól?
Bizony a kérdés lényegére tapintottál.
Ki a felelős, ha egy rendőr megsérül a tévé feldúlásakor?
Ki a felelős, ha valaki belekeveredik az okt 23-i zavargásokba, és megsérül?
Önmaguk.
Egy rendőr vállalja, hogy ilyesmi érheti, azért rendőr. Ahogy a tűzoltó is vállalja, hogy égési sérüléseket szenved a munkája közben.
A belekeveredő, aki kiment, ott maradt, tapsikolt a rendőrök ellen törőknek, a tankosoknak, stb, önmaga felel a tetteiért. Viharban szaladgált, megázott, most ne szidalmazza a felhőket.
Akkor még nem is említettem, amit a költségvetési deficittel műveltek, és azt sem, amit az egészségügyi ellátórendszerrel akarnak mívelni.
Tudod, nem ilyen országot képzeltünk el 1990-ben, mert elegünk volt abból, amit addig csináltak.
Te hol látsz a mostani intézkedésekben perspektívát?
Nem költségvetési, hanem államháztartási, a költségvetés ennek csak az egyik szektora a négy közül, ráadásul az, ami a leginkább rendben volt és van.
Az államháztartási deficitet pedig éppen az állandóan hatalmas hiányt produkáló társadalombiztosítás reformjával lehet hosszú távon rendbe tenni. Nincs más pálya, még ha a részleteken sokat lehet is vitatkozni. Rövidtávon a konvergenciaprogram betartása kézben tartja a helyzetet.
"A hasznos idióták egy bevett kifejezés egyfajta rövidlátó politikai magatartásra"
Ha ezt elfogadom, akkor hogyan érthetjük azokra a "politikusokra", akik egy évvel ezelőtt "nagy a jólét, minket irigyel európa" szlogennel kampányoltak, s miután "megnyerték"? a választást, váltottak "nagy baj van, nem fog fájni"?
Mára tudjuk, hogy nagyon is fáj! Fáj azoknak, akik az életüket veszítették, egészségük károsodott maradandóan Bpen aug. 20-án amikor elmentek "ünnepelni" egy állami rendezvényen.
Fáj azoknak arendőröknek, akik megsérültek a "vezetőik" hibájából szept. 18-án a Tv.székház ostrománál.
Fáj azoknak, akiket okt. 23-án vertek meg Bp-en, mert elmentek ünnepelni.
Szerinted, azok akik mindezért felelősek, mennyire "rövidlátó politikai magatartást tanusítottak, tanusítanak mind a mai napig azzal, hogy kibujnak a felelősség alól?
Akkor még nem is említettem, amit a költségvetési deficittel műveltek, és azt sem, amit az egészségügyi ellátórendszerrel akarnak mívelni.
Tudod, nem ilyen országot képzeltünk el 1990-ben, mert elegünk volt abból, amit addig csináltak.
Te hol látsz a mostani intézkedésekben perspektívát?
Jó lenne, ha értelme szerint kezelnéd a mondataimat, és kérlek tarts be a netikettet, ha már olyan régen netezel.
Én nem tanítok itt, meg atyáskodni se jöttem, vagy megmagyarázni, hogy más mit is akart írni, hanem leírtam az én szitumat, és megkérdztem hogy a picsába tudtátok 5 év alatt így elkúrni ezt a (....) országot????
ugyhogy ne szórakozz velem, és ha nem tetszik amit írok, akkor ignoráld légyszives.
"Csak kiváncsi voltam,
hogy-hogy lehet most munkát kapni, mert ahogy látom sokan azt hisszik, hogy
olyan egyszerü elindulni segitség nélkül.Végü te is vagy a nejed segitséget kapott."
Most csak ezt emeltem ki. - Itt most te vagy a mások megmagyarázója, vagy micsoda?
persze ha nem tudsz valamit kérdezz, de ha kérhetlek akkor a hagyományos formában, és ne találgass a szavaimból, és főleg ne ezen a szimpla csusztásos módszerrel.
Igen segítettek! Addig mentem utána, amíg kiderítettem, (érted? kiderítettem, mert nemigen volt nyílvános a prosztóknak) hogy bár mi nem voltunk még eu tagok, a munkaügyi minisztérum azonban évi 1000 fős kontingest igénybevehetett egyéni munkavállalóknál és főképpen az egészségügyi területen. (Németországban)
De ez nem úgy ment ám, hogy mehetsz fiam, mint a régi atyás időkben, (vagy nem mert nem vagy jó elvtárs) hanem úgy, hogy felvittek a németül tudó és a Németországban elhelyezkedni kívánó ápolónő nejemet egy adatbázisba, ahonnan aztán maga német hívta fel telefonon.
Hát ez volt a segítség, mert a nejemnek ugyan volt állása, keresett is havi netto 47,000 forintot 25 évi ápolónői munka után, de így volt esélyünk valami másra, mint ülni a semmiben.
1 hónapon belül kint is voltunk.
Legálisan.
"Ápolónöket meg mindenhol keresnek, hiány szakma."
Ez megint csak nem igaz! ma már így nem! Ma mivel eu tagok lettünk a honi ápolónő végzettsége csak akkor kompatibilis pld a németországi ápolónővel, ha a kilencvenes évek közepén bevezetett új szisztéma szerint le is érettségizett. (szakközép) egyébként mintha nem is lenne ápolónő. nem ismerik el a végzettségét, ezért ápolónőként sehol nem tud elhelyezkedni Németországban. Mellesleg Németországnak pillanatnyilag ez az egyetlen hatékony módszere a külföldi munkavállók elleni védekezésre, mert a munkáltatók magasról tesznek az állami akaratra. Nekik jó és stabil munkaerő kell, és a Németek többsége nem az! Bármily furcsa a nagytöbbségük nem is akar dolgozni, vagy legalábbis fizikai jellegűt nem.
Bonyolult dolog ez itt, és hidd el nekem, hogy pár terület kivételével mindenki talál itt munkát, aki legalább annyira beszéli a nyelvet, amennyire a munkája megkívánja.
Persze magyar kevés van. Egyrészt mert a többség mint ahogy anno én sem nem beszél idegen nyelvet. Másrészt meg otthon erről nincs igazán korrekt tájékoztatás. A külföldi sikeres embereket meg agyonhallgatják a médiák is, mert hát az most éppen nem fél bele a képbe.
Azonban, amit az aláírókkal kapcsolatban írtál, csak azt tudom mondani mint alant, msz: "mikor tanuljátok már meg tiszutelni a másikban az embert"
engem, továbbra is szidhatsz, ne fogd vissza magad.
Szeretnéd? Azt ki kéne érdemelni. Ahogy eddig sem foglalkoztam a hozzászólók személyével, ezután sem.
Az aláírókat sem "szidtam". A "hasznos idióták" egy bevett kifejezés egyfajta rövidlátó politikai magatartásra. Amit e díszes társaság eminensen megvalósít.
Ezt próbáltuk már az eü. reform topicban is boncolgatni, hogy mekkora egy orvos "társadalmi értéke" Mo-on és mennyi ugyanez Ausztriában?
Mi határozza meg a külömbséget? Ennyire igénytelenek vagyunk saját magunkkal itthon? Ennyivel többet ér egy osztrák állampolgár, amennyivel többet áldoz arra, hogy védje az egészségét, életét?
ja attol fuggoen mekkora a melot vegzo erdekervenyesito kepessege pl mondjuk a Boeingnel,es mondjuk az illegalisan melot vallaloke mondjuk egy csirkegyarban valahol texasban.
Igenis igaza van Cupasnak. A nyugati orszagokban mindent megtesznek azert, hogy a leheto legelegedettebb legyen a vendeg/vasarlo/munkas. Igaz, hogy neki is van haszna ezzel, de a munkasnak nem jobb ha nem sztresszes allapotban megy be a munkahelyere?
Akkor jarj masik boltba,azt ha meg eleg sokan igy tesznek,majd koszonni fog romanul es magyarul is sot ha egy anglius megy oda akkor angliusul is,mert a le hatarozza meg a tudatot.
Nekunk a mikrookonomia tanarunk is azt mondta hogy az eladok mindig mosolyogjanak es kedvesek legyenek a vevokkel, mert ha ez megvan akkor a vevo hajlamos elfelejteni az arakat. :) Amugy amelyik boltba en jarok ott is egy mogorva elado van. Akarhanyszor koszonok neki magyarul o mindig romanul koszon vissza (mar ha egyaltalan koszon), pedig hallottam mar tobb vasarloval magyarul beszelni. Eljon ez hozzank is ha vegre felno az a nemzedek amely mar nem a kommunizmus alatt elt. Sajnos Magyarorszag eseteben ez most meghosszabbodott.
Jól fogalmaztad meg a lényeget. Nyugaton az emberek egymáshoz való viszonya teljesen más alapon fekszenek, mint a kommunista hierarhikus rendszereiben volt.Nyugaton nem kellett az embreknek hamis ideológiákon és az ezek nevében
elkövetett megaláztatásokban élni. De ott az utca embere is sokkal türelmesebb a
másikkal szemben, és ami a fö a bizalmat általában megelölegezik a polgárral szemben. A tulajdonosnak is érdeke, hogy az alkalmazottai jól érezzék magukat,
és az alkalmazottak is egymásközött. A viselkedési kúltúrában sokkal elöbbre vannak.
Nem félek. Voltam már egy-két országban, és a tapasztalatom az, ha tudod a nyelvet, akkor onnan tőled függ. A célországok megvannak (az 1.helyen lévő szívemszottya, ismerem az embereket kicsit.) Szóval tképp. csak néhány hülyeség miatt vagyok még itt. (Amiket nem én válaszottam, sajnos.)
És nem kell NAGYON akarni. Az az agymunka, amit itthon eddig elfecséreltem, tudom, hogy máshol már nagyon jól kamatoztatta volna magát. Elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ha jön a következő - és mint Picasso, nem keresem, hanem találom -, akkor még lesz időm azt is kifuttatni...
Az az alapvetõ gond, hogy bizonyos szavainkra ráragadt a régebbi történelem legsajnálatosabb és szomorú éveibõl az a rosszízü hordalék, amiben a szavak születése idején valóban sok volt.
Ilyen pl. a kapitalizmus szó, aminek kimondtán egy szoci táborban született embernek azok a szennyes és hazug komcsi lerakódások jönnek elõször elõ, amiknek hangulatában az egykori ramaty történelemórákon, no meg az olcsó röpgyülésízü propaganda dumákban fõszerepet szántak.
Mikor elõször hallottam a hetvenes évek legelején egy Franciaországból hazalátogató, elegáns, jól-megkímélt, jómódú régi iskolatársamtól azt a mondatot, hogy "Szeretem én nagyon azt a kegyetlen kapitalizmust, amiben immár 8 éve élek!", akkor szinte paff lettem, mert a mondat tartalma és üzenete kiordított a korabeli hazai frazeológiáinkból, és bár jól ismerve azt a havert és a humorát, nagyon tetszett.
El is hittem, és minden magyarázat nélkül megéreztem akkor, hogy az a kapitalizmus amit õ ott dicsért, az már nem AZ a kapitalizmus, amirõl odahaza illett szent borzadállyal, és megvetõen nyilatkozni, vagy legalábbis undorkodva orrot fintorgatni.
Az a baj, hogy a szavak egy bizonyos érzelmi-értelmi tartalmukban konzerválódnak bennünk, mégpedig úgy, hogy az egykor (régen) hozzájuk tapadt , -de már közben megváltozott- tartalmakat megmerevedve megõrzik, és a tudatunk nem, vagy csak nagyon nehezen fogja fel azt, hogy az, amirõl valaha azt tudtam hogy széna, az már régen szalma lett.
Tehát az egykori tartalom mára már nem igaz.
A mai nyugati kapitalista, különösen a "nemzethonos" kapitalista vállalkozó, akinek már a huszadik õse is pl. német vagy svájci , vagy norvég volt (ezt azért tartom fontosnak, mert egy 10-12 éve odavándorolt román vagy jugó proli, aki ott kapitalista LETT:---az azért egésen más reflexiókkal létezik, és így a viselkedésformája is más)...
.......de pl. egy német vállalkozó az ha nem is feletlenül puszihaverként, de mindenképpen egyfajta pragmatikus, korrekt, jóembertársi viszonyban kezeli az alkalmazottjait.
Számára természetes az, hogy elkávézik , vagy elszendvicsezik a munkásával alkalomadtán egy asztalnál, vagy ha meglátja az autóbuszmegállóban ácsorogni este, és nincs tele a kocsija, akkor felveszi a verdájába , és ezt aztán magyarázhatjuk kellõ gyanakvással azzal (is), hogy mindez a pofa ravasz éredekei közé tartozik, - ami nem feltétlenül igaz,- de a lényeg egy: egészen más a viszony a nyugat európai kapitalista vállalkozó és alkalmazottai között, ugy is mondhatom felelõsséggel, hogy sokkal emberibb, közvetlenebb, lazább, könnyedebb.
Mondom ezt úgy, hogy szinte mindig a magam ura voltam egy kétszemélyes szolíd kisvállalat megalapitása óta , szóval én nem voltam más alkalmazottja csak 2 évig.
De amikor az elsõ 2 évben még a szakmát tanultam egy rideg "kapitalistánál" akkor már az elsõ héten levett a lábamról a munkahelyi közös ebédeink fasza hangulata, ahol a fõnök, a felesége, a 2 fia, és mi két "kuli" olyan hangulatban tudtunk együtt étkezni, ami valóban a régi családi ebédek finom hangulatát hozta elõ,....
...... és ez a hangulat aztán eljegyzett engem azzal a munkahellyel, azzal a családdal, és a kapitalista rendszerrel is, (!) ami talán humorosnak hat, és hihetetlen, de igaz, mert az ember a lelkén, és a kis köznapi érzésein keresztül szeret meg valamit, vagy lesz esetleg (rosszabbik esetben) ellensége annak.
Én a sokat dicsért egykori otthoni "szocializmusban" csak a hivatalos és merev és bürokratikus munkahelyi légkörökre tudok visszaemlékezni, ahol elvtársnak vagy kartársnak illett szólitani egymást, pedig ösztönösen utáltam már magát a szót is, és ma is csak borzongva tudom kóstollgatni.
Soha nem volt olyan, hogy az egyébként teljesen elitnek számitó egykori munkahelyemen a fõnökök a melósok, vagy a kistisztviselõk asztalához ültek volna le pl. az ebédlöben.
A megszólitásainkban sem volt a szavak mögöttük emberi tartalom. Mint ahogy az egész rendszerben sem volt semmi ilyen.
Ha valami mégis volt ami emberi melegség-féle;--- azt az emberek maguk teremtették meg kisközösségi önvédelemként, és nem a rendszer védelmére, de annak ellenére.
Mindenesetre én azt mondom: Éljen sokáig az a nyugati kapitalizmus, amit én megismertem, és amit ma is ismerek, amiban élek, és ami semmiben nem hasonlit ahhoz a kapitalizmushoz, amirõl nekünk egykor tanítottak olyanok, akiknek fogalmuk sem volt az idõk változása által abszolvált tarsadalmi mozgásokról.
Ez igy igaz. De nálunk is voltak idök amikor ez igy volt Budapesten is. Mielött kimentem nem kellett a ház(5-em.bérház) kapuját napközben zárni, nem kellett
a lakásokhoz vezetö folyosókra meg az az oda nyilló ablakokra rácsot szerelni.
Olyan az érzésem mintha visszafordult volna az idö itthon, valami rossz irányba.:(
A gyermekeim több mint hat évig éltek kinn, s rendszeresen látogattam őket, tudom , hogy ott hogyan éltek. / még kerítésük se volt, csupán sövény, de soha semmi nem tünt el az udvarról, sőt! erdős környezetben, sötétedés után is kimertek menni az erdei ösvényre sétálni/ Pedig, hidd el, abban a kerületben, a lakosság min. 70%-án ránézésre is látszott, hogy nem német .
Levágsz itt egy hegyibeszédet a nyugat elönyeiröl és dilettanizmussal vádolsz te aki
5 éve vagy kint,mint irod, és nyugatibb akarsz lenni a nyugatinál. Ugyan azokat mondod amikkel engem dilettánsnak tartassz. Bemész a az ottani polgámesterhez a
befogadód nyilatkozatával, hogy befogad, mert ha ez nincs akkor szedheted a sátorfádat mint Malmöböl a cigányok. Tehát nem pofára mérik, hogy dolgozhatsz,
hanem a munkaadó igazolja, hogy rád van szüksége, mert a helyiek között nincs
arra a munkára megfelelö és ezért alkalmaz. Lehet ,hogy a munkaadónak még az
illetékes szakszervezettel is meg kell birkózniza, csak te legfeljebb nem tudod.
Kinek mondod,hogy El kellene már felejteni azt az ősbolsi mesét, hogy nyugaton az embereket kizsákmányolják, ... stb.Ezt legföljebb te nem tudod elfelejteni, nem
sokat tanultál az 5 év alatt. Ott a munkáltató megveszi a munkavállaló munkaerejét,
a közösen kialkudott bérért.Úgy próbálsz itt oktatni engem mint a hülyegyererket
szokás aki most jött le a falvédöröl. Te akkor még a falvédön voltál mikor én már
a nyugatot kezdtem járni több mint 40 éve. Azt hiszed nagyot mondtál a névnapoddal, ahol én dolgoztam ott a születésnapokról emlékeztek meg, de mind
50 alkalmazottnak az 1-sö évtöl kezdve. Ez a kissebb cégeknél igy szokott lenni, de
ettöl még tulaj próbálkozik, hogy minél olcsóbban kapja meg a munkaeröd. Ez nem
kizsákmányolás hanem közös megegyezésen alapuló üzlet. Ha meg vacsorára is
meghiv biztos megéri neki valahol. Ez mindenhol igy müködik nyugaton, nem mondtál
ujdonságot. Olyat én is ismerek aki vagy 10 évig nem ment szabadságra de még
szombat-vasárnap is dolgozott, a sajátjáért csinálta.
Az, hogy a tökés kinyalja a dolgozó valagát egy hülyeség, csak te igy látod a magyar
megszokotthoz viszonyitva. A humánusabb emberi magatarás a nyugati világ nevel-
tetésében már benne van.Csak arra vigyázz, hogy megtarsd a renomét, mert ha
elveszited vége a "barátságnak".Nem egy magyart ismerek akik nem nagyon büszkélkedhetnek.
Egy házaspárnál az elején elég ha csak az egyiknek van munkája, a másik ugyanúgy megkapja a betegbiztosítási kártyát, mert eltartottnak minősül, a gyerek szintén. Ezel sem mondassz ujat, abban az országban ahol én dolgoztam már a lakhatási
engedéllyel együtt jár az egészségügyi biztositás, és még dolgoznod sem kell.
Én kettös állampolgár vagyok az EU-ban, tudom mi a dörgés. Csak kiváncsi voltam,
hogy-hogy lehet most munkát kapni, mert ahogy látom sokan azt hisszik, hogy
olyan egyszerü elindulni segitség nélkül.Végü te is vagy a nejed segitséget kapott.
Ez pontosan így van breien! De ha már így belejöttem hát leírom, hogy mit kéne még otthon megvalósítani abból ami itt van, és ha hazamegyek, ott nyomát sem láttam! Pld, hogy a boltos mindig mosolyog, és a büdös életben még nem tudtam rajtakapni, hogy ne köszönne! Pedig már figyelem, hogy mikor hibázik egyszer, mert ezt én fel sem foghatom, hogyan lehet ez? Az első meglepődésem volt persze a legnagyobb. Anno, amikor lekhely-ügyileg bejelentkeztem. Nejem elmondta, hogy mi az ábra, miért vagyunk itt, és hölgy leültetett bennünket a kényelmes fotelbe, odaadta az űrlapokat, majd eljátszotta nekünk a presszósnénit, kávéval és üdítővel kínált bennünket, miközben maga is odaült az asztalunkhoz, hogy segítsen kitölteni az űrlapot, hátha elakadnánk valahol. A csúcs meg épp a napokban esett, esik meg velünk. ... hihetetlen! Most volt itt karnevál. Ez olyan mint Rióban, csak itt kicsit konszolidáltabb, bár itt NRW-ben is eltart egy hétig, amíg minden helyszínen lefut. Egy ilyen bámészkodás során a nejemről egy repülő csoki, vagy valami hasonló lesodorta a szemüveget, ami földön landolva, ripityára törött. hát nem voltunk nagyon boldogok egy ilyen (a legjobb) 600 euró. Másnap dumcsizás közben a Német kollegám meghallva a történetet, kérés nélkül hatalmas telefonálásba kezdett, és alig egy óra alatt még a rendezvényszervező cég biztosítási kötvényszámát is tudta, akik mint azóta kiderült, mi sem természetesebb, hogy 100%-ban megtérítik az új szemüveg árát. Már el is kérték az előszámla másolatát, hogy mire a brille elkészül a pénz is a számlánkon lehessen! Szó nélkül kifizetik. .... néha csak ámulok. Időnként meg a szívem megszakad, hogy mi van otthon. Tudjátok én mindig azt reméltem, hogy na még egy 1, 2 év, és rohanok haza, mert annyira vágyom arra, hogy az anyanyelvemen létezhessek a nap mind a 24 órájában. De egyre kevésbé érzem, hogy meg is tehetem ezt valamikor. Sőt! ha így halad, szép lassan de biztosan elkezdhetem szervezni a gyerekeim kiutaztatását is, unokástól, kompletten. Tudjátok egyre kevésbé értem a világot. és minél öregebb leszek, úgy vesztek el minden szép lassan amiben egész életemben hittem. Hittem, hiszen Magyarnak születtem.
