A Borzalmak Városa egy prototípusa az írói blokk, meg a zűrös kisváros témáknak, és ennyi. King meg azt hitte, újra megírta a Drakulát...
A Ragyogás egy részeges apuka kálváriája.
A Rage ésa többi Bachman-álnév alatt kijött cucc annyira szar hogy senki nem beszél róla.
A Végítélet meg simán csak hittérítés, ráadásul befejezés nélkül hagyva, azaz meg se lett volna szabad jelenjen, mert nincs kész. Ennek persze oka hogy Isten nem létezik, a hit nem erény, tehát a történet egy vicc, megoldhatatlan.
A holtsáv egy terjengős fos, amiből inkább örült volna hogy olyan jó filmet csináltak.
A tűzgyújtó egy Carry-újrafeldolgozás, csak itt a téma a drogfüggőség, nem a vallás.
A Cujo egy dögunlaom.
Christine annyira trash ötlet, hogy szót sem érdemel. Kérnénk helyette a Mángorlót, az legalább rövid.
Az Állattemető a gyászt próbálja témaként venni, és egy vállalhatatlanul gyenge zombi-történet lesz belőle.
Ezüst pisztolygolyók: King akart egy könyvet írni a gyerekkori bringájáról. Vérfarkas lett belőle. Szánalom.
A Sorvadj el egy Rejtő-novella koppintása.
Az Az egy gyerekkönyv koppintása (The Five and It). Amúgy szokás szerint drogellenes mű, meg a zűrös-kisváros-gyerekek-egy-nyár történet. A legnagyobb baj azonban hogy King a '950-es évek stílusában alkotta meg, azaz vállalhatatlanul elavult. Ja, és azzal próbál polgárpukkasztó lenni, hogy féloldalanként beleírja hogy pénisz.
A tortúra jó könyv, pocsék film. Horror? Nem. Thriller? Nem. Az írói válságát élte ki vele.
A Rémkoppantók elég hosszú, de nem teljesen vállalhatatlanul. No persze ezse horror, inkább trash-scifi, '50-es évek gumiszörnyei alkoholizmussal nyakonöntve. King melleslegazt nyiltkozta,akkoriban (úgy másfél évig) úgy be volt állva, hogy nem emlékszik a megírására...
A Halálos Árnyék egy dobozalja-ponyva-trash horrorscifi.
A mélypont a Két Rose volt, ami a Dolores valami variációja... És utána már jórészt csak terjengős fosok vannak.
A Carrie mondjuk jó kezdés volt tőle. Mert ott a vallás mint horrortéma jött fel, ahogy annak lennie kell.
És jóideig még nem szállt el a terjedelemmel. Ahhoz csak úgy az Az-nál kezdte el a tűréshatárt feszegetni, a '90-es évek első felében kezdtek kicsúszni a kézből a könyvek, a '90-es évek második felétől pedig teljesen olvashatatlanná vált.
Mára nagyrészt át is nyergelt fő profilként a tévésorozatok világába, ahol bukást bukásra halmoz.
King egy rakás szar, ennek megfelelően már ma alig van jelentősége, hamarosan el is felejtik majd teljesen.
A könyveire jellemző hogy terjengősek, hiányzik mögüllük egy jó szerkesztő, aki élvbezhetőre vágná az anyagot. Ezek mellett írói stílusa meglehetősen semmilyen. Már azon túl hogy ponyvákat írdogál. És alkalmanként szeret lopni. És itt most nem csak arra gondolok hogy folyton ugyanazokat a történeteket meséli el ugyanazokkal a karakterekkel, hanem hogy megy, és ellop ötleteket másoktól. Természetesen hivatkozás nélkül schmittel.
Ráadásul horrorkat se nagyon ír, azok az elemek inkább a díszlet, nem a valódi mondanivaló.
Így lesz Stephen King egy unalmas, szócséplő, drogos pojáca, akinek legnagyobb érdeme hogy sokat írt. Csak azt meg minek. Pénzért, nyilván. De amúgy...
Stephen King gyűjteményem lehetőleg egyben eladó: 16000 forint.
Cujo, A rémkoppantók, Hasznos holmik, A holtsáv, Az 1-2, Duma Key, Tűzgyújtó, Rémület a sivatagban, A ragyogás, Halálos árnyék, A talizmán, Állattemető, Borzalmak városa, Tortúra
Mindegyik Stephen King-regény tökéletes, csak sajnálom, hogy a megfilmesített változatok nagyrészénel vége eltér a regény végkifejletétől és be kell, valljam, nekem gyakran a TV-s produkció tetszik jobban. Ti hogy vagytok vele, szerintetek jó-e, hogy nem egyezik meg teljesen e két verzió?
Nekem minden Stephen King regény nagyon teszett de lenne a borzalmak városával 1 kérdésem. A regény végén akkor felgyújtották a várost, de megtiszttották a várost a vámpítoktól?a férfi azt mondta h a vámpírom holnap menekülni fognak. Mert a fiú mondata az volt a végén h: Akkor mi - és a keze ökölbe szorult és és a sápatságga is elmúlt. Akkor vagy elmenekültek és életben maradtak, vagy őket is megölte a vámpírok? Szerintem az előbbi de segítsetek nekem is! :)
A Mester Setét Torony 7. egyben befejező kötete eladó zsírúj állapotba, oka egyszerű kettő ugyanolyant hozott a Jézuska, haha. ár + ilyesmi: mailben. üdw.
Bár nem olvastam még minden irományát, de az elég sokból, amibe volt szerencsém belemélyedni, a legjobb, amit olvastam tőle, az AZ volt. Itt a fordított dolog áll fent, ugyanis előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna.
A film nagyon tetszett, rongyosra néztem a kazit (azok a régi jó videos idők) ,legalább 100x láttam. Ez már csak azért is jó, mert valljuk be, nem minden King filmet visznek filmre úgy, hogy az 10 pontos legyen. Ez viszont az volt. Pláne ha hozzátesszük azt is, hogy nem tegnnap készült. (ha jól tudom, 1990)
Szóval pöpec volt. Aztán később, megvettem könyvben is, mert nagyon kiváncsi voltam rá, hallottam, és persze tudtam is, hogy könyvben azért minden más egy kcisit. Azt kell mondjam, hogy természetesen nem csalódtam, SŐT! a 2. kötet közepe fele azon járt az agyam, hogy jesszus atyám, nemsokára vége a könyvnek, és akkormi lesz velem? hehe
Szóval az eddigi legjobb könyv , szerintem. Az elejétől a végéig. Ez az egyetlen, ami számomra filmen is csillagos 5, könyvben pedig egyszerűen zseniális.
u.i: a film vége volt az egyetlen, ami kicsit "gagyi"-ra sikeredett.
Nekem tetszett a Mobil és a Bilincsben is, bár az eleje nekem is nehezen ment...elfogult vagyok Kinggel, imádom, bármit ír, vannak kedvenceim (végítélet, setét torony sorozat, holtság, holtsáv, fekete ház, rémület a sivatagban, borzalmak városa, szinte az Összes:)....stb) és van néhány ami tetszik, de azért nem került be a kedvencek közé (Christin, Menekülő ember, Az, rendcsinálók)
Sztem is jó a Mobil, bár van egy kis Holtak hajnala beütése, de ettől még ez is igazi, hamisítatlan King regény...:) Am, a Bilincsben viszont sztem tényleg nagyon gyenge könyve, asszem az első 50 oldalt olvastam el, és azt mondtam, h na jó, ebből elég...XD
Jaja, én már le is teszteltem a dolgot a Wass Albertről szóló egyik topicban. Ment a minőségi cuccosról szóló rinya, hogy miszerint WA annyira, de annyira nem az, hogy csak na! Bemásoltam egy részt egy irodalmi műből, amiben a neveket kicseréltem magyarra, a többit változatlanul hagytam, mire a "szagértők" rögvest tudták - feltételezve, hogy WA-ból másoltam -, hogy az a rész miért nem üti meg a mércét minőségileg. Jelzem, hogy az européer irodalmi belterj is tiszteletét tette ott. A gond csupán az volt, hogy a bemásolt rész Csehov Cseresznyéskertjének kezdő sorait takarta. Anton Pavlovics bizti jókat röhögne a szakértőkön. A szakértők nagyon tudják. :)
Régebben, fiatalabb koromban sokat olvastam Nemerét és egy darab egészen okés könyvet találtam tőle. A címe: A hegy. Ettől függetlenül egy csomó olyan könyvet írt, ami izgi és jó filmalapanyag. Ő is megél belőle, mijafrancnak kívánja magát még kanonizáltatni, nem? :)
Én maximálisan egyetértek Kinggel - félreértés ne essék -, de szerintem tök fölöslegesen rinyál. A könyveit olvassák, betegre keresi magát, ismerik mindenütt - nem elég ennyi? :)
Valóban érezhető egyfajta gyerekes sértődöttség King hangjában, amikor a kritikusok " intellektuális agyér-elmeszesedéséről" beszél. Arról, hogy - idézem - : "az irodalmi kritikák jelentős része pusztán arra szolgál, hogy megszilárdítsa a kasztrendszert, amely éppen olyan idős, mint az azt tápláló sznobizmus."
Hozzá kell tenni, hogy ebben van némi igazság. Függetlenül attól, hogy Stephen King jó író-e vagy sem, a skatulya mindig működésbe lép. Alkothatsz bármit, de ha az első műve(i)det a populáris irodalomhoz sorolták, ponyvaíró maradsz. Másfelől: szintén alkothatsz bármit, ha az első műve(i)det a szépirodalomba fogadták, "nagy író" maradsz.
Jól példázza ezt, hogy ha mondjuk elolvassuk Parti Nagy Lajos A test angyala című regényét, majd ezután Stephen King A remény rabjai című regényét. Minden értelemben óriási a különbség King javára. És a kritika mit csinál? Szemet huny efelől...
Nemrég olvastam valahol, amint King bácsi fejtegette a véleményét az irodalmi élet aktualitásairól és miegyebekről. Olyan kis "savanyú a szőlő" áthallásom volt, mert a mérvadó művészi méjnsztrím nem kívánja őt - a vitathatalan sikerei ellenére - befogadni íróként.
Mondjuk, nem értem, miért, hiszen aki lektűrt ír és ebből jól megél, miért vágyna az éhkoppos Parnasszusra? Illogikus - szerintem.
