Az elnyelető tartályban szerintem nem lehet 700 fok, ha a a kiűző tartályban csak 500 fokra lesz hevítve.
Vagyis közölsz annyi hőt, hogy 500 fok legyen a kiűző tartályban akkor a reakcióban beáll egy egyensúly, és így nem kaphatsz vissza 700 fokot vagyis + 200 fokot úgy az elnyeletőben, hogy mindez ráadásul magától működjön is, csak akkor ha valahogy plusz energiát fektetnél a rendszerbe?
Remek kérdés. A lítium átszivattyúzásra kerül a reagáltatóba, a káliumtól elválasztva. Még memránokat is lehet használni, mert megfelelő vason a lítium átmegy mint kés a vajon. Majd beszkennelem Erdelyi LiH preparációs leírását! Érdekes lesz! Míg az alkáli fémek nem elegyednek a vasfémekkel, vagyis a K nem alkot ötvözetet a vassal és mivel annak nagy az ionátmérője, az nem diffundál át.
Ne feledjük a Li+ a legkisebb önállóan létező ion! (A kémiához nem értők (Xrive, mmormota, astronom) ne is jöjjenek puffogni hogy a proton, mert a proton önmagában kémiai reakciókban nem létezik, mindig kötödik egy másik atom elektrohéjához hidrogénhíd kötéssel.)
A membrános megoldásnál semennyi kálium sem megy át, a sima Li-K elválasztás esetén csak a Li-ben oldott csekély (néhány százalék) kálium.
Az kérdés hogy ez megakadályozza-e a visszareakciót.
Az esetleg átkerülő csekély kálium ne dúsúljon fel az elnyelőben ez csak megfelelő folyadékszivattyúk kérdése.
De az ellenvetés remek volt! Üdvözlöm a folyamatot megértők körében!
Az elegyedésre a fázisdiagram ad választ. Érdemes megnézni a lábjegyzetet! Na ki rendelte meg a mérést? Ugyanaz aki a GE-től a lítiumhidrides cellát az űrbe!
A Li és K között van egy csekély kölcsönös oldódás. Az kérdés hogy a visszareakciót a lítiumban oldott csekély kálium meg képes-e akadályozni, ezt nem tudjuk.
Az hogy a kálium kiredukálja a lítiumot, azt minden pisis vegyészhallgató tuggya.
A KH bomlási hőmérséklete azonban 200 fok, míg a lítiumhidridé 850.
A lítium és a hidrogén 600 fokon erős exoterm reakcióban reagálnak egymással, előállitásuk prepi leírása meg is j1zi hogy óvatosan kell emelni a hidrogén nyomást, a gyors reakció miatt.
Az hogy a kálium szétkapja a lítiumhidridet hidrogén fejlődése mellett azt meg is mértük.
A dolog lényege - ahogy én értelmezem - hogy a jobboldali tartályban folyik a K + LiH = K + Li + 1/2 H2 reakció, ami hőelvonással jár.
A K és Li nem el1edik, erről majd felteszem a fázisdiagrammot.
A Li-t átnyomjuk a másik tartályba és ott egyesül a hidrogénnel.
Így ott visszakapjuk a kéződéshőt.
Így a baloldali tartály hőmérséklete magasabb lesz. A LiH elleáramú hőcserével visszavezetésre kerül a jobboldali tartályba.
A két tartály hőmérsékletkülönbségét felhasználva pedig Carnot gépet működtetünk, amely hasznos munkát termel.
Így a baloldaliban keletkező képződéshő az ami működteti a Carnot gépet és annak hűtéséről a jobboldali tartály gondoskodik.
Mivel a jobboldaliból a bomláshő többet vona el, mint amennyit oda a carnot gép le fog adni, ezért a hőt külső fűtéssel pótoljuk és mint ilyen ez egy 100 százalékos hő-mechanikai munka átalakító.
