Az egészségügyieknek nem tetszik a kórházbezárás (szdszül egészségügyi reform), a pedagósusoknak nem tetszik az iskolabezárás(szdszül oktatási reform), de a tiltakozás kimerül az érintett intézmények dolgozóinak táblás felvonulásában, éhségsztrájkokban, amin a törvényt meghozók csak röhögnek. Hol vannak a szakszervezetek? Miért nem szerveznek általános sztrájkot, legalább az összes egészségügyben, és oktatásban dolgozó bevonásával, de méginkább minden más, pl közlekedésiek bevonásával?! Még akkor is, ha az ő körzetüket éppen nem érinti. SZOLIDARITÁS- ból!
Nem igazán értem az egészet. Szeretik riogatni az embereket, hogy kevés az orvos, meg hogy külföldre mennek. Aztán kiderül, hogy nagyon sok az ágy a betegek létszámához képest, és azért tűnik kevésnek az orvos. Ha koncentráltabban vannak az ágyak, lesz mellettük elegendő személyzet. Mostmeg mán még sokan is vannak!el kell bocsátani őket. Elképesztő!
Koolyan kérdezem. Mi baj az iskolabezárásokkal. Jelen helyzet szerint évente 4-5 iskolányi gyerekkel csökken az iskoláskorúak száma. Mi legyen a kiüresedő iskolákkal?
Jó duma. Egy baj van vele. Miért lenne az ember "szolidáris" azon az áron, hogy ezzel fenntartja azt a posványt, amiben pl. az eü van. A magam részéről nagyon sajnálom az elbocsájtott eü dolgozókat (tényleg!), de ugyanakkor nem hiszem, hogy elvtelenül fenn kéne tartani azt a rendszert, ami most van.
A textilgyár tisztán pénzügyi kérdés, ha veszteséges, be kell zárni. A kórházat, és az iskolát nme szabad ilyen szemmel nézni. Ezenkívül ha bezár a gyár, ruha még lesz a környékbeli boltokban, de iskola, kórház nem, tehát nemcsak a kórházakban, iskolákban dolgozókról van szó.
Vannak dolgok, amikor az ember tudja, mégsem akarja elhinni, és bízik benne hátha mégsem. Valami ilyesmi volt bennem a szakszervezetekkel kapcsolatban, miközben nálunk is ugyanazok a szakszervezeti vezetők, mint akik 16 éve voltak. Márpedig ha igy van, ahogy itt mindenki írja, arról nem csak a szakszervezetek tehetnek, hanem mi magunk is.
A tőkésosztály úgy ment mennybe, hogy felvásárolta a szakszervezeteket saját céljaira. Aki mégis a dolgozók érdekeit merte képviselni, azt kirugta az állásából.
Pártokat és manit képviselnek a szakik, nem embereket. Már akkor röhögtem rajtuk, amikor a mozdonyvezetők sztrájkjából jó nagy fizuemelést kaptak a "szakszervezeti vezetők". A többi Mávos pedig az eredetileg beígértnél is kevesebbet.
A szakszervezetek prostituálódtak. Befeküdtek a maszop ágyába. Rosszabb a helyzet , mint amikor a Corleonék idején a szakszervezetek a maffia ellenörzése alatt áltak. Nem csoda , hogy egyes gazdasági csoportok olyan nagy becsben tartják ezt a rablógyilkos bandát. És a fokozatos tetves kommunikációjukkal sikerült elérni a "dögöljön meg a szomszéd tehen is " mentalítást.
Abban igazad van, hogy sok mindent másképp kelett volna. Most is, meg az előző összes ciklusban is.
Engem csak az örökös lárma ingerel, amely bármely kor, bármely kormányzati döntését kíséri. Mert most sem az egyeztetés hiánya miatt folyik a zsörtölődés, hanem a döntésről.
Bármely, ilyen volumenű döntés esetén mindíg van egy akár szűk, akár igen széles réteg, amelynek az érdekeit a döntés keményen sérti, ergo mindíg talál egy csoport okot a lármára.
A "hogyan kellett volna" folyamatát a szervezési takönyvek, szakirodalom igen jól leírja, a való élet meg ezekre a tanokra néha-néha rácáfol. Van egy olyan érzésem, hogy nemcsak itt, minden, nálunk akár jóval fejlettebb demokráciában is történnek ilyen esetek.
Majd ha mi is "200 éve nyírjuk már a pázsitunkat", biztos kevesebb lesz ezen esetek száma.
És akár hiszed, akár nem, tőlem maradhatna minden a régiben is, ha a népesség többségének ez kellene. Majd kibírom valahogy. Egyiket is, másikat is.
Szerintem, ezt senki nem mondta. A döntő többség csak annyit mond, hogy ezeket az intézkedéseket, hosszú egyeztetésnek, és ennek következtében nagyjából elfogadottségnak kellett volna megelőznie. Volt rá négy évük, mégsem csináltak semmit, most össze-vissza kapkodnak és diktatórikus módszerekkel dolgoznak. Erősen kérdőjeles ez a demokráciákban.
Következtetés: A nagyrendszerekben minden maradjon úgy, ahogy van, öntsük bele a pézt számolatlaul, ugyanakkor épüljenek az autósztrádák, utak, csatornázás, minden megyében nemzetiesszinház, kultúrházak, uszodák tömkelege, kapjon mindenki valamilyen támogatást, stb, stb, stb,...... folytathatnánka sort szinte végtelenségig.
Csatlakozom. Én már '85-ben kiléptem a szakszervből, mert az a vállalat vezetőinek álláspontját magyarázta, a dolgozók érdekvédelme helyett. Persze, jó kis állás volt egy függetlenített szakszerv titkári egy közepes vállalatnál. Minek is kockáztatta volna bárki, néhány (elméletben) képviselt tag érdeke miatt?
Meggyőződésem, hogy ez általános volt akkoriban, nem véletlen, hogy ilyen gyengék lettek mára a szakszervek. Az emberek nem bíztak bennük.
Ja, el kéne dönteniük, hogy mit akarnak. Ha nem akarják, hogy bezárják ezeket a reformoknak álcázott leépítéseket, akkor tegyenek is meg mindent ellene egységesen, ha meg nincs ellenükre, akkor maradjanak nyugton.
Viccelsz? A szakszervezetek az MSZP holdudvarai, azok ugyan soha nem fognak Gyurcsányék ellen fellépni. Többségében amúgy is csak megélhetési érdekképviselők, a saját zsebük sokkal jobban érdekli őket, mint a képviselt dolgozók érdekei. Közelről (belülről) láttam az egyik nagy szakszervezet működését, mint mondjak, gusztustalan volt...
Az egészségügyieknek nem tetszik a kórházbezárás (szdszül egészségügyi reform), a pedagósusoknak nem tetszik az iskolabezárás(szdszül oktatási reform), de a tiltakozás kimerül az érintett intézmények dolgozóinak táblás felvonulásában, éhségsztrájkokban, amin a törvényt meghozók csak röhögnek. Hol vannak a szakszervezetek? Miért nem szerveznek általános sztrájkot, legalább az összes egészségügyben, és oktatásban dolgozó bevonásával, de méginkább minden más, pl közlekedésiek bevonásával?! Még akkor is, ha az ő körzetüket éppen nem érinti. SZOLIDARITÁS- ból!