Van Fercsik Jánosnak egy kis könyve a Gondolat kiadónál (sszem), abban is remekül le van írva az egész. Ott ezt a vektort tömegvektornak hívja, ha jól emlékszem.
Az anyagvektor tulajdonképpen az energia-impulzus négyesvektor rövidebb, magyarosabban hangzó neve. Jobb, mint a tömegvektor.
habár a sebesség szót is használjuk mind a vektorra, mind a hosszára, csak tudni kell, mikor melyiket jelenti.
Ezen vektorok összege megmarad pl. ütközéseknél, de a hosszuk nem (csak a teljesen rugalmasoknál).
Nevertheless, if spacetime in the region of interest is regarded as asymptotically flat, it is possible to define a conserved energy.
Ez arra utal, hogy ha elkülönítünk egy téridőrészt úgy, hogy aszimpototikusan sík legyen (vagyis a hogy a távolsággal a végtelenbe tartunk, menjen át a Minkowski-téridőbe), akkor erre a kis részre lehet energiamegmaradási tételt levezetni.
Ez nagyjából rendben van, de nem teljesen. Ugyanis a téridőgörbületből származó (gravitációs) energiát is bele kéne venni a teljes energiamérlegbe, azt azonban nem tudjuk kovariáns tenzorral kifejezni. Szóval, ha ezt a (fontos) energiafajtát is belevesszük, akkor mégsincs kifogástalan energiamegmaradási tételünk még a kis térrészre sem.
Csak speciális koordinátarendszerekben van, persze, gyakorlati számításokra az is elég lehet.
Dávid Gyula természetesen igazat ír azokban a kis összefoglaló válaszaiban.
Mi a helyzet az energiamegmaradéással?
Az ált rel szerint, ha egy téridő explicit füg az időtől (nincs benne időeltolási szimmetria), akkor a teljes egészére nézve nincs energiamegmaradási tétel. (Összhangban a Noether-tételekkel). Mivel legjobb tudomásunk szerint a Világegyetem térideje időfüggő (pl. tágul), ezért a Világegyetem összenergiájára nézve nem érvényes energiamegmaradás.
A kvantumfizikában pedig bármiféle energiamegmaradás csak a határozatlansági reláció erejéig, azzal összegeyeztetve teljesül. Vagyis rövid időre akármekkora energia megjelenhet ill. eltűnhet a rendszerekben, a Delta E * delta t > Hvonás képlet szerint.
De azért helyenként olyanokat is írnak a Noether's Theorem kapcsán, ami ugyanazt állítja mint a Dávid Gyula:
As we’ve seen, the conservation of energy in classical physics is closely related to the time-invariance of physical laws, but in general relativity there is not necessarily a global time coordinate, so the classical invariance cannot be invoked to establish the conservation of energy. Nevertheless, if spacetime in the region of interest is regarded as asymptotically flat, it is possible to define a conserved energy.
En azt hittem, hogy az energiat azt eleve mindig ugy definialjak, hogy megmaradjon...
Igen, jol emlekeztem:
Noether's Theorem
The conservation of energy is a common feature in many physical theories. It is understood as a consequence of Noether's theorem, which states every symmetry of a physical theory has an associated conserved quantity; if the theory's symmetry is time invariance then the conserved quantity is called "energy". In other words, if the theory is invariant under the continuous symmetry of time translation then its energy is conserved. Conversely, theories which are not invariant under shifts in time (for example, systems with time dependent potential energy) do not exhibit conservation of energy -- unless we consider them to be exchanging energy with another, external system so that the theory of the enlarged system becomes time invariant again. Since any time-varying theory can be embedded within a time-invariant meta-theory energy conservation can always be recovered by a suitable re-definition of what energy is. Thus conservation of energy is valid in all modern physical theories, such as relativity and quantum theory.
Most mar biztos vagyok benne, hogy David Gyula abszolut nem az az ember, akinek tudomanyos ismeretterjesztesre kellene vallakoznia, vagy ki kellene fakadnia a tudomanyos ismeretterjesztes felelossegerol...
Szoval abszolut nem ertek hozza, de a wikipedian olyat irnak, hogy a specrelben megmarad a momentum-energy 4 dimenzios vektor minden komponense egy inerciarendszerben, es megmarad ennek abszolut erteke is: a nyugalmi tomeg, amire David Gyula gondolhatott, de honnan vette, hogy a vektorokat ossze kell adni, es azert nem marad meg a tomeg, mert a vektorosszegek abszoluterteke nem egyenlo a vektorok abszolut ertekenek osszegevel???
A wikipedias cikkben kulon megemlitik, hogy az energia megmarad mind az altrelben, mind a kvantummechanikaban...
Most tenyleg nem igaz a mai modellek szerint az energiamegmaradas torvenye? En azt hittem, hogy az energiat azt eleve mindig ugy definialjak, hogy megmaradjon...
Illetve nekem ez is uj, hogy a specrel ota a tomeg vektormennyiseg... ezt hogyan erti? Van itt az asztalomon egy kavescsesze, annak mi a tomegvektora a specrel szerint?
Dgy kritikája teljesen jogos. Az iwiwen egy bulvárlap-világegyetem van, bizony inkább dezinformáció, mint információ, ami ott szerepel. A Világegyetem sokkal csodálatosabb, mint az iwiw-beli karikatúrája. Ez utóbbinak nem vagyok és nem is leszek ismerőse.
Egy lehetséges "ismerős"-t ajánlok az ide betérő, s az iWiW hálóba is bekapcsolódott fórumozók figyelmébe, valamint az "alkotó" gondolatait mindenkiébe:-)
