Csak év közben már változott a mi és a csapat igénye,döntőt remélt mindenki. Meg itt volt a 3. meccs mizéria. Ezért kicsit csalódott most mindenki. A bronznak nincs értéke,az ezüstnek is csak a döntő meccsek hangulata miatt.
Reméljük őszre össze tudnak hozni valami ehhez hasonló jó kis társaságot.
Szerintem nem történt semmi eget rengető a playoffban, nehéz is lenne megmondani, mi az edző felelőssége. Mindenki tudta, látta, hogy az idei keret légiósválasztása jól sikerült, sokkal jobban, mint szinte az összes magyar csapaté, és amíg heti egy meccset kell játszani, ez az Alba szinte bárkit meg tud verni. Amíg a nemzetközi kupa miatt kicsit erősebb volt a terhelés, talán jobban próbára voltunk téve, de egyrészt nem tartott sokáig, másrészt azért a kupában nem volt sok sikerélmény, vagyis már ott látszott, hogy erősebb rotációjú és a magyar szinthez mérten jobb kerettel rendelkező ellenfelekkel lehet gondunk.
Persze sajnálatos, hogy egész szezonban veretlen hazai pályán a csapat, és a legelső vereség a 17. meccsen rögtön véget is vet a reményeknek, de ennek sincs jelentősége. Mivel az alapszakasz megnyerése nem volt reális, végül is előbb-utóbb a hazai veretlenség sem óvott volna meg minket. A Szolnok sokkal bővebb kerete pedig talán egy ötödik meccsen őrölt volna fel, az sem lett volna nagy öröm. Szerintem a bronzéremért zajló párharc kimenetelétől függetlenül a csapat kimaxolta, ami benne van, az pedig a bajnokság kritikája, hogy egy alapvetően hatemberes rotációval ilyen simán lehet másodiknak lenni egy alapszakaszban.
Éppen ezért bár szimpátia és tudás miatt is jó lenne megtartani néhány játékost, az alapvető kérdés úgyis az lesz, lehet-e bővíteni a kereten. Úgy bővíteni, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Ez, már csak a szóba jöhető magyar játékosok röhejesen kis száma miatt is elég kérdéses. Talán van edző, aki Kass vagy Takács szintű fiatalokból egy szezon alatt többet hoz ki, ezt nem tudhatjuk, de gyanítom, nem ezen fog múlni (bár jó lenne). A kérdés inkább az, a többi csapat mennyire nyúl bele jövőre, mert ha lesz, aki jól igazol, simán lehet, hogy az ideihez hasonló kerettel jövőre nem lesz csalódás egy vesztes elődöntő...
A döntőre kíváncsi leszek, elvileg a Falco sokkal erősebb, de nyilván most azért eléggé együtt van a Szolnok, a megszokott hangulati aláfestéssel lehet kemény ellenfél. Azért meglepne, ha nyernének.
Azért a 3. Negyedben vezettünk 7 ponttal is, igaz főleg Chambers extrájának köszönhetően, de akkor hátul is kapartunk, ha Voja akkor hozzá tudott volna tenni és nem labdát ad el (sajnos nem tudta elengedni a múltkorit, nagyon látszott, a leggyengébb meccse volt a rájátszásban), meg dobást hagy ki, akkor talán jobban is elmehettünk volna, de aztán a negyed végén szétfutottak minket. Az utolsó negyedben is volt még egy kis momentumunk, de aztán elfogytunk :/
Én is gratulálok a csapatnak, hősiesen küzdöttünk, ebben most ennyi volt. Jó szezon volt, jó meccsekkel, egy tényleg szerethető csapattal, és remélem, hogy 2-3 légiós marad ebből a csapatból. A bronzot jó lenne megszerezni becsületből, és a nemzetközi miatt, de ne becsüljük le a Zetét.
Én gratulálok a Csapatnak, egy nagyon szerethető gárda, és szép lesz az a bronz is. Sajnálom, hogy nem jött össze a döntő.:(
Búfelejtőnek, akinek van kedve, holnap jöjjön ki a Dávid Kornél KA - Tiszaújváros döntőre NB1 zöld csoportban este 6-tól, bajnoki döntő 3-ik meccse, első kettőt behúzta a DKKA!
Mert Vickovics ideszólt Siminek (tudod a spanja), hogy kell nektek ez a sérült, amatőr játékos, hogy ne legyen munkanélküli, vagy a Kaposvár tudjon spórolni!
Az edző megmondta egyértelműen, hogy neki nem kell a csapatba!
mondjuk az alapszakaszban nem Takit kellett volna építgetni, hanem esetleg Kiss Benedeket. Tuti volt olyan meccs vagy meccsek amikor nem csak az utolsó percben lehetett volna pályán. Én nem láttam azt, hogy Kass olyan marha jó.
Mellesleg az is felmerül, hogy Fazekast minek hoztuk a csapathoz, edzésre kellett gondolom a többiek mellé.
Az edző kérdése.....valóban érdekes. Valóban a múlt szezonban,meg az ideiben is ott volt az egyéni minőség. A múlt éviben több. A Zollnerrel mégsem ment. Ha mást nem,az egyéni képességek kibontakozásának engedését,meg a jó csapatmorál kialakítását mindenképp a javára kell írni. Ebben a szűk évben a Taki Milánt mindenképp jobban be kellett volna építeni. Mondjuk az első félidőben nem jutott neki idő.
Edzőből nem nagyon van választék. Egy idegen mindig lutri(mint egy ismeretlen légiós). Mondjuk az Olaj nagyon betalált(látszólag).
Bekövetkezett az ami a pénteki után,főleg Roberts sérülése miatt várható volt. Ennek ellenére még az első félidő teljesen vállalható volt az elég sok hiba ellenére is. Aztán a második félidőben felőröltek bennünket,a széteső csapatjátékkal párhuzamosan. Mondjuk a csapatjáték egész meccsen akadozott. Most aztán meglátszott,hogy a pályán nem tartható Philmore helyett nem volt használható csere,meg Voja meg Siani nem tudott kicsit leülni rendezni a gondolatait. Egyéni villanások, megoldások voltak,ami ha bejött kicsit szorosabb lett. A párharc előtt is veszélyesnek gondoltam az Olajt,ami be is jött. Ha a múltkori meglett volna,akkor az 5. is 50-50 lett volna.
A bronz gondolom a nemzetközi miatt azért fontos,de egyébként nem sokat ér. De az ezüst sem sokat.
Jövőre gondolom új csapat lesz,biztos Simiéknek vannak terveik. A Voja-Chambers- Dickey triót én megtartanám,aztán kellene magyar,és attól függően még két légiós. Barnett meg Roberts nem rossz,de nem tudom. Én azt gondolom Robertsnek jó karrierje lesz,de Barnettben kb ennyi van. Lehetne még,de már így is hosszú.
Én nem panaszkodok, sztem jó szezonunk volt ezzel a szűk csapattal.
Jó arcok voltak a csapatban,ők is szerettek itt lenni,mi meg szerettünk meccsre járni. Ha jövőre ilyen(bővebb)társaság jönne össze,én most aláírnám.
A két mérlege egy év közben átvett akkor éppen bukdácsoló csapattal egy ezüst, majd idén egy jóval gyengébb kerettel egy (remélhetőleg) bronz. Nem gondolom, hogy megérné mással próbálkozni, hacsak nem tényleg bizonyítottan extra edző érkezne.
Elfáradtunk, elfogytunk. Sajnos várható volt, alapszakaszban túlteljesítettünk minden elvárást, aztán bíztunk benne, hogy sikerül valahogy döntőbe jutni.
