Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
A Trónok harcánál is égnek állt néhány hadtörténész haja az eszement harci taktikák miatt, amit egyetlen épelméjű középkori hadvezér sem alkalmazott volna :)
A Határtalan régészet legújabb számában kritikus cikkek vannak a történelmi témájú filmek kivitelezésével kapcsolatban / építészeti , fegyvertechnikai stb /. Egy átolvasást megér.
Ha jól néztem utána az említett írók sci fi írók...őszintén szólva az nem az én műfajom , így nem is tudom összehasonlítani pl Scarrow-wal.
...de természetesen ízlések és pofonok...az hogy vmi nekem nem jön be nem jelenti, hogy rossz :)
Nekem annyira Benkő regényei sem jönnek be , túl sok mindent zsúfol beléjük , minden fellelhető forrást, krónikát , legendát, mondát , régészeti és egyéb eredményeket...plusz erőteljesen a saját fantáziáját....túlzsúfolt...de ettől még másoknak tetszhet.
Igen, szerintem a Távoli Tűz a legjobb magyar sci-fi, ahogy egy kis városállamból egy birodalmat hoz létre az úrhajós és közben meggyorsítja a műszaki-társadalmi fejlődést, az nagyon tetszett. A sorozat utolsó tagja, az utolsó kísértés nem sikerült olyan jól.
Nálam Verne könyveivel kezdődött az egész, aztán jöttek a Galaktikák és a többi.
Igen a belépő nálam is Conan volt, de a képregények. Aztán kaptam a könyveket, míg a szülők véletlenül a szintén osiris-es Káosz évét meg nem vették, ez egy hosszú barátság kezdete lett :)
1. sci-fi meg a könyvtárosnőnk ajánlotta Nemere Túl a Plútón-ja volt, itt is megpecsételődött a sorsom :)
On:
A gyerekkori nagy kedvenc a a sci-fi/fantasy keverék Zsoldos Távoli tűz-e volt, ezt szintén ajánlanám a történelmi regények kedvelőinek, mert gyakorlatilag az, és milyen jó... Barone Birodalom hajnala c. nagyon jó történelmi regénye, ami nagyban idézi nekem ezt a stílust.
Igen a Phoenix, tőlük vettem meg az első fantasy könyveket, az első Conan könyvem tőlük van :) A szocializmusban valamiért nem szerették a fantasy műfajt, csak sci-fit adtak ki könyv formában ( egyedül a Hegylakóra emlékszem kivételként ). Emlékszem az egyik régi Galaktikában volt is egy ilyen kritika, hogy milyen rosszak a Conan történetek, ahol a fizikai erőt magasztalják, a varázslók ( lásd értelmiség ) meg a gonosz szerepét töltik be :)
Ismerős címek-szerzők :) Én is a Phoenix-Cherubion-Valhalla könyvekkel indultam anno. Gyakorlatilag mind ott sorakozik a polcaimon.
Sci-fi-ben én nem tudnék szerintem top10-et sem összerakni, viszont fantasyból gondolkodás nélkül rávágom Erikson Malazai Bukottak sorozatát, mint kihagyhatatlan kedvencet. Hogy ne offoljak teljesen, több 100 történelmi regény elolvasása után is azt kell mondanom, hogy legjobban ő írja le a civilizált birodalom vs. nomádok érinkezésének problémáit-következményeit.
Egyrészt ahogy írtam is, ez egy spinoff, és egy társszerzővel írta - már ha valóban nem csak a nevét adta hozzá - és minőségben közelében sincs a saját sorozatának, így ha te ezt nem olvastad, akkor az eredetiből hiába is indulsz ki.
"sztem nem csak az a jó könyv ami kizárólag mélyen szántó gondolatokat tartalmaz...."
Ki állította az ellenkezőjét? :) "Mélyen szántó" gondolatokat én nem hiányoltam, mivel az összes Macro-Cato könyvet olvastam, nem is vártam ilyeneket :) Történelmi hitelességet sem, főleg, hogy néhány fontos személy és törzsnéven kívül vsz minden kitaláció. A konkrét problémaimat leírtam, így most nem ismételném, de annyit megjegyeznék, hogy előtte pont jó pár W40K regényt olvastam, aki tudja mi az, az érteni fogja, hogy pl. Abnett erre köröket ver, max. Goto szintjét hozza, bár nála a "szint" az erős kifejezés :))
Egyébként én is így vagyok vele, ha tetszik egy könyv, akkor általában összeszedem az összes itthoni hasonó stílusú-korban játszódó regényt és azokat is elolvasom, néha meg szakkönyvet/-eket is melléjük.
S Hódítót ugyan nem olvastam , de a több nálunk megjelent Scarrow könyvet igen , sztem nem csak az a jó könyv ami kizárólag mélyen szántó gondolatokat tartalmaz....Történelemtanár írta, az hogy mennyi a valóság, mennyi a fikció arról mindig ír. Könnyed hangvételű, filmszerűen pergő és arra is jó, hogy felkeltse az ember figyelmét a korral kapcsolatos témákra , én ha elolvasok egy egy ilyen regényt, akkor nekiállok búvárkodni a valós eseményekkel , szereplőkkel és minden a korral kapcsolatos kérdéssel kapcsolatban.
Ott a Gladiátor , semmivel sem ér többet a történet , van benne bőven fikció de mégis nézhető , időnként látványos film lett belőle...sztem Scarrow könyveiből is simán lehetne jó filmeket csinálni...és nem minden évben a Robin Hood vagy a Godzilla újabb változatát kiszenvedni...
A téma amit a mű boncolgat most közel áll hozzám. El kell olvasni a könyvet, hogy megtudjam létezik-e az a pont, s akár létezik akár nem, ő milyen következtetésre jutott a mű fő kérdésével kapcsolatban és milyen életet választott.
Nahát, én is sci-fi és fantasy rajongó vagyok, a történelem mellett ilyen könyveket szoktam olvasni :) Még néhány keményfedeles összest is beszereztem a Szukitstól, Lovecraft, Robert E Howard Conan történetei vannak meg és kakukktojásként Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes összesét is most szereztem be tőlük, Doyle amúgy sci-fi történeteket is írt, Az elveszett világ a legjobb ezek közül, olvastam. Fantasy témában a Cherubion könyvkiadó könyveit gyűjtöttem főleg.
Nálam súlyosbító körülmény, hogy párhuzamosan mindig olvasok - hobbiból :) - legalább egy töris szakkönyvet, és emellett súlyos sci-fi és fantasy rajongó is vagyok... Na meg ott van a szépirodalom is.
Nem a könyv hossza aggaszt, hanem az olvasásra váró könyvek 4 számjegyű listája :))
Ha már szó volt róla, tegnap fejeztem be Scarrow Hódítóját. Akkora "szemét" volt, hogy azon gondolkodtam közben, ez volt-e az első könyve, amit ráaadásul folytatásokban írhatott valamilyen felületre, aztán most látom, hogy társszerzője volt, ami szerintem azt jelenti, hogy max. a nevét adhatta ehhez némi átnézéssel, és valójában T. J. Andrews írhatta ezt a valamit :)
Persze, ahogy látom a molyon van ennek is közönsége.
Amire számítani lehet: Főhőst hívatja a törtető és tehetségtelen főnök, kap egy eleve rosszul tervezett, vagy épp öngyilkos akciótervet, amit ha nem teljesít kivégzik, mindig a szükségesnél kevesebb erővel kell végrehajtani, mindig minden elromlik és lehetetlen helyzetbe kerülnek, amiből a főhősünk valami váratlan húzással kivágja magát és csapatát, vagy épp az egész sereget. Legyen bármilyen jelentéktelen küldetés mindig a térség biztonsága, a légió, sőt a britanniai hds., sőt az egész tartomány sorsa múlik ezen és ezt minden alkalommal hosszan ecseteli is az író :)
A váza persze ugyanez a Macro-Cato sorozatnak is, mint ennek a spinoffnak, csak itt már olyan "felesleges" dolgokkal sem vackolnak, mint a karakterábrázolás, fejlődés, emberi kapcsolatok stb. Kizárólag egymásra hányt küldetések vannak a fenti minta alapján, újra meg újra kezdődik minden előről, ráadásul - ezért gondoltam, hogy folytatásos valami lehetett - nem egyszer újra bemutatnak egy már megismert karaktert, leírnak egy már ismertetett korábbi sztorit stb.
Igen a M.Aurelius könyv egyik veteülete ez, ehhez jön még az utód miatti aggodalom - a hírhedt Commodus - és a külső szemlélő császárképe.
A hamis Neró-t nagyon rég - kb. 20 éve - és tiniként olvastam, de annyira tetszett, hogy azóta minden Feuchtwanger regényt elolvastam. Gyakorlatilag minden regénye történelmi is egyben. Nem a Nero a legjobb, a legnagyobb kedvenc a Rókák a szőlőben, de a Goya, Jud Süss is kiváló. A hamis Nero inkább a háttérben manipuláló szenátorokról szól, persze a fazekasból lett csaló is szép lassan elhiszi a szerepét és felveszi annak viselkedési normáit. Közben meg kavarog a Közel-Kelet...
Jól érzem, hogy Dávid király krónikájának a mondanivalója aktuális és valószínű az is fog maradni?
Érdekes lehet megtudni hol van az a pont, van-e egyáltalán, ahol Ethánnak a történettudósnak végérvényesen választania kell a lelkiismeretével összeegyeztethető út vagy az ellenkező között és nem léphet felemás megoldásba.
Köszönöm az ajánlást! Rengeteg a mű, nem könnyű igazán jót találni. Marcus A. utolsó napjai izgalmasnak hangzanak, főleg két látsószögből. Gondolom/feltételezem utolsó napjaival amint szembesül más értelmet nyernek a tettei, fontosnak hitt lépésekben kevesebb jelentőséget és kevésbé fontosnak hittben többletet fedez fel, és az élmény az lehet hogyan láttatja velünk ezeket a folyamotokat az iró. Kíváncsivá teszi az embert, vajon Marcus sajátos ’ lelki békére’ talál meglátva a végső összefüggéseket és a körülötte élők ’igazabb’ arcát, vagy a zavarogó indultatok között még magával is szemberfordul-e? A hamis Néró hatalomvágya sem lehet rossz...
ha már komolyabb irodalmi szerzők és zsidó téma, Stefan Heym Dávid király krónikáját érdemes elolvasni, nagyon jól megírt történet egy kicsit máshogy értelmezve a Biblia leírását :)
Feuchtwanger A hamis Néró-ja meg inkább szatíra, a Zsidó háború klasszikus darab, és általában elmondható, hogy az életrajzi regények komolyabb olvasmányok: Graves, Toman, Massie, Williams és Haefs könyvei ilyenek.
"Nekem a magyar írók jórészt kimaradtak, Spiró klasszikusa mellett szintén nagyon jó Popper: Pilátus testamentuma ill. Faludy: Karoton-ja. De ezek mind inkább szépirodalmak, így vegye kézbe akit érdekel :)"
Jó, hogy az ajánlásod kitért arra, hogy ezek inkább szépirodalmi művek, az én érdeklődésem a könyvek iránt ezzel felkeltetted.
A Napoleon és Wellington pályafutásáról szóló négy részes is nagyon jó...kár hogy az összes regényét még nem vették meg a magyarok..:(
Saylornak egyszer álltam neki , félbe maradt...talán még sorra kerül, bár a krimik alapból nem érdekelnek.
Sidebottomnak meg a stílusa nem jött be , egyik regényének nekiálltam , de kb 50 oldal kínlódás után abbahagytam , persze ettől még lehet jó.
Aztán Robert Fabbri Vespasianus sorozata is jó....lenne, ha évekkel az első kötet megjelenése után hajlandóak lennének kiadni a folytatásait is...nálunk.
Aztán ott van Anthony Riches , bár az ő műveit még nem olvastam, de ígéretesek.
...vagy Marcellus Mihály ha már magyar író kell :)
...de nekem ebből a korból a legnagyobb kedvencem Fehér Tibor : Aquincumi lovas c. regénye , amúgy is szeretem az írásmódját , szinte az összes regényét olvastam , nagyon jók.
....közben még eszembe jutott , hogy évekkel ezelőtt olvastam egy regényt Stilicho-ról ,
, de az istennek nem jut eszembe se cím, se író...hátha itt valakinek ?
