Hallottam tegnap egy tortenetet, es rad gondoltam. 21 eves, csinos lany, 32 eves, nos ugyved egymasba szeetnek. Leanyzonak egy ido utan leesik, hogy soha nem fog elvalni erte a pacak, megszakitja a kapcsolatot. Pacak zaklatja, leskelodik utana, vegul felberel harom rosszarcut, akik savat ontenek a lany arcaba, szegeny megvakul. Pacakot becsukjak, de onnan is folyton leveleket irkal. Kiengedik, osszehazasodnak.
Meg mindig nincs vege. A ferfit megvadolja egy harmadik no, hogy szexualisan megtamada es gyilkossaggal fenyegette, birosag ele kerul a dolog, feleseg a ferje vedelmeben tanuskodik, (ferjet felmentik). A mai napig egyutt elnek, hogy boldogan-e, azt nem tudom.
Na ja, kicsit faramuci szó erre a megsértődés. De azt akartam volna ecsetelni, hogy az ember, ha sokáig duzzog, még a vázolt esetben is visszatetszően viselkedik.
Nekem a sertodes azt jelentette (eddig), hogy az ember ok nelkul avagy okkal, de aranytalanul megorrol valamiert. Hogy valaki megsertodik, mert a sajat apja molesztalja, hat, erdekes szovalasztas...
Tenyleg karos a harag egy ido utan, de mikortol? Meg embere valogatja, ki hogyan birkozik meg. Gondolom, a falab is visszatetszo, de ha oldalba kolintanak vele azt, aki szozvateszi, nem sajnalnam kulonosebben. Ne sertodjon meg, ugye...
A sértődésről szeretnék írni pár szót, most elsősorban Ödönke van a fejemben, de magamnak is írom. Szóval az ember fogja magát és megsértődik, mert megsértették. Hogy Ödönke jobban megértse, vegyünk egy példát. Egy igazán kemény példát, nem valami csip-csup dolgot. Teszem azt egy leánygyermeket molesztált az apja. Namost teszem azt, ez a lány, ugye, bekeményít az apja felé, és még 70 éves korában is gyűlölködik, mert őt valami rendkívüli sérelem érte. Még akkor is hajlamos erre, ha már megtért és megkeresztelkedett.
De nem visszatetsző-é ez a viselkedés még akkor is, ha amúgy jogos? Jogosni jogos, de egészségtelen, mivel a harag aláássa ennek a lánynak az egész életét, és nem lesz tőle szabad, és ki tudja, még milyen károkat okoz benne és a környezetében. És akkor jön az az ósdi szó, hogy "megbocsátás". Persze, hogy nehéz, mert a harag amúgy jogos, meg különben is, amíg az ember duzzog és meg van sértődve, legalább érez valamit, érzi, hogy él. Amúgy meg esetleg szembe kéne neki azzal is nézni, hogy valójában milyen magányos, unatkozik, mittudomén.
A testvérét ismeri az ember, egy atyától vannak, stb.
Keró (kereszténységet játszó klubszerű csoportosulásban, Jézusról nevezett klubtagok között) unosuntalan mindenkit testvérnek neveznek, tartalom, meggondolás, igaz(i)ság nélkül, csak afféle kerő szleng ez.
A tezsvér kifejezést más fórumon kezdtük, és többen alkalmazzák. Igaz, van, aki csak afféle ízes-jópofi kifejezésnek, de többen úgy, ahogy én. Tezsvér, aki nem testvér, de tezsvérnek (hasonló hangzás) lehet mondani, nem kell magyarázkodni, nem akadnak bele a tezsvére az emberbe ezért.
Na, még hozzáteszem, nem minden ember hazug. Ahogy Jézus sem minden embert mondott hazugnak.
Aki nem hazudja, hogy Isten az ő istene, noha nem az, aki még nem találta meg, aki éhezi, és szomjazza az igazságot, aki vétkezik ugyan, de mellét veri, nem mentegeti magát, hanem elismeri vétkeit, aki nem kigondolásokat keres, hanem az élő Istent, az igazságot, az nem hazug.
Hazug az, aki Istent vallja, közben saját maga az istene magának.
Én bizony jobban becsülöm azt, aki vétkes ugyan, nem jutott hitre, de szenved vétkeitől, szabadulást keres, és igazságot, jobban becsülöm a lelkiismeretes embert, ha megtéretlen is, mint az Uram, Uram, Jézus, Jézust mondogató tezsvért, ha tezsvérünk olykor hazudik, fogalmaz, hajlik, mint a nád.
Azt is leírom, a hazuggá váló tezsvér felől nekem egyelőre (legalább egy ellenpéldáig) semmi reménységem, még nem láttam ebből tezsvért kijönni. Persze a tezsvérek meg engem mondanak csökönyösnek, miért nem nézem el végre én is, amit mások, ezer közül 999-en elnéznek neki. Hiszen a tezsvérek hitéletének jelentős része, hogy egymást mentegetik, egymásért közbenjárnak, dzsinnszerű istenüknek elmondják kívánságaikat, és dicsérik őt, hogy milyen irgalmas meg kegyelmes, és nem is veszi észre, ami randa, meg a feledés tengerébe dobja, meg ilyesmi. Hogy szentek legyünk, tökéletesek, szeplő nélküliek, úgy futni, mintha csak egy nyerhetné el a pályadíjat, ez fárasztó, ugyan, egy életen át, még mit nem? Egymást erre inteni? Gyarló az ember, ezer közül 999 olyan, mint mi, így is jók vagyunk, isten is jó, aki ezen a mi kis hamisságunkon fennakad, kiközösítjük, hiszen ez ígéret is nekijje, hát legyen!
Bizony, több reménységem van az Istent meg nem találó, szenvedő, kereső emberek felől (ha nem ragaszkodnak vétkeikhez, hamisságaikhoz), mint a kegyesnek látszó, de annak erejét (magukra és egymásra értett) erejét tagadó tezsvérek felől.
Ilyen gondolataim támadtak így szombat éjjelén. Nagyon megerősödtem, megbizonyosodtam abban, ahova jutottam.
No, egy ideje gondolkodom a dolgon, de most olyanom van, csak szólok.
A hazug tezsvérekről, és a hazugokká válókról
Tudok róla, tapasztaltam, de már itt is látom, megy a hamis teológia a hazug tezsvérek mentegetésére rendesen. Olvasom pl. hogy "Mert nem az a hazug (ha már bibliai terminológia), aki hazudik, hanem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus" Ehhez hasonló hangzású állítás van csakugyan a Bibliában, de korántsem ezt jelenti. Hanem azt, amit alább fejtegetek. Bizony, a legtöbb ember hazug, hazug mindaz, aki azt mondja, Isten az ő Istene, közben meg nem, közben saját maga az ő istene, pláne hazug, ha az ördögtől van.
Jézus Sátánt a hazugság atyjának nevezte. Erről nem is írok többet.
Ám Jézus hazugnak mondta azokat is, akik azt mondták magukról, Isten az ő Istenük, noha nem: [Jn. 8.54] "...Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk. De ti nem ismertétek őt, én ellenben ismerem őt, ha azt mondanám: Nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazuggá lennék. Ám én ismerem őt, és beszédét megőrzöm."
Megjegyzem, rengetegen vannak, kiknek nem Isten az istenük, noha magukat hívőnek vallják. Ám Isten nem uruk, hanem a maguk hasa az ő uruk, istenük, gondolkodásuk a földieken jár, és ehhez hívnák segítségül Istent szokás szerint. Az ilyenekről mondja az apostol is: [Fil. 3.19] Ezeknek vége veszedelem, ezeknek istene a hasuk, és dicsőségük gyalázatukban van, ezeknek esze a földieken jár.
Ezek Krisztus keresztjének ellenségei, ezek maguk keresnek megoldást, kigondolásokat, mentségeket, ügyeskednek, fogalmaznak, érdekeiket védik, stb., stb., ők tagadják, hogy Jézus a Krisztus. Nem dumájukkal, ó, sokan mondják, Uram, Uram. Hanem tetteikkel, életükkel, gondolkodásukkal, világhoz szabottságukkal, stb. És sokan vannak, akik nem csak, hogy teszik a vétkeiket, de másokat is buzdítanak, bíztatnak erre, őket is mentegetik, velük egyetértenek. Pedig a vétkezőnél rosszabb a vele egyetértő, hiszen a vétkező lelkiismeretétől gyötrettetve vétkezik általában, de aki egyetért, annak nincs is lelkiismerete (erről legalábbis).
Bizony, aki mondogatja, Isten, Ura az Isten, és közben nem, csak mondja, hazug az. Aki pedig elismeri ezeket az embereket testvérnek, elismeri vallásukat-megvallásukat, amit Jézus sem ismert el nekik, hozzájuk hasonlóan hazug lesz.
Jézus hazugnak mondta ezeket, és nem egyé vallotta magát velük, ahenm megkülönböztette magát tőlük.
Pál rettenetesen kiosztotta ezeket.
Pál óvta ezektől a testvéreket, a hívőket.
Na, visszatérek a hazug tezsvérekhez, általában a hazugokhoz.
Pál egyáltalán nem zavartatta magát akár minden embert hazugnak mondani, ha arról van szó, lehet-e Isten igazságával szemben embernek igaza:
[Róm. 3.4] ...Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz és minden ember hazug,
[Róm. 3.10] Amint írva van: "Nincs igazságos egy sem, nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
Még ott a kérdés, lehet-e vizsgálni, ki valóban Istené.
Lehet, sőt, kell. Ott vannak az apostoli levelek, ott van Jézus és apostolai sok tette, ítélete, kit mondtak Sátánnak, ördöginek, kitől határolták el magukat, kit mondtak hazugnak. Azért van ott, hogy aszerint éljünk, ítéljünk és ítéltessünk. Nem az a dolgunk, összeboruljunk, mentségeket keressünk egymásnak, és elfedjük azt, amit inkább meg kéne vallani. Nem a kigondolások, fogalmazás leplezi el a vétket, hanem a szeretet. Aki pedig szeret, meg fogja vallani, s nem leplezni fogja vétkeit. Aki szereti Istent, sem leplezi, hanem megvallja, éppen az lesz az elfedezés, sőt, vétek nélkülivé válás, hogy megvallja, hogy ... bőven van erről tanítás a Bibliában.
Visszatérek inkább a hazugághoz, hazugokhoz.
Szóval lehet és kell vizsgálni, kivel vállalunk közösséget. Aki szereti és szólja a hazugságot, azzal nem. Aki lelki, aki tagadja, hogy Jézus a szabadító, felkent, aki kigondolásokat keres, aki a maga érdekét védi, mentségeket keres, ügyeskedik, fogalmaz, ügyeskedik, aki a világhoz szabott gondolkodásában, tetteiben, nem testvér, hazug az, mindenestől hazug. Nem kell ehhez sokat vizsgálódni, olykor egész gyorsan megy ez, olykor kényszeríteni is lehet, és ez alapján gyorsan dönteni. Aki pedig felszólítás-kényszerítés ellenére hajladozik, fogalmaz, kigondolásokat keres, hazudik, nem isteni, hanem emberi, lelki.
Bizony, minden emberi, minden lelki hazug, és hazug az a tezsvér is, aki ezekhez ragaszkodik, pláne, ha ezekhez tér vissza. A legtöbb valaha megtért ismerősömről kiderült, hazug. Így is van a Bibliában, rengetegen vannak a hívottak, kik meghallották az Igét, de csak kevesen a választottak. Valami hamis lenne Isten körül, ha sokan lennének az igazak. De nincsenek sokan. Isten igaz, az emberek közül viszont alig van igaz. Aki meg nem igaz, az hazug. Ilyen egyszerű a dolog.
Így volt hazug, vagy vált hazuggá mindaz a tezsvér, akit hazugnak tituláltam. Jól tettem. Jól is teszem, mert tehetem, mert adottságom van erre, mert rendkívül határozottam meg tudom állapítani, ki a hazug. Fórumon is sok hazugságot meg tudtam mutatni, nem csak emberét, de tanításét, ideológiáét is. Fórumkodásom fó motívuma e dolog.
Elég sok tezsvér utált meg ezért engem, kik magukat hívőnek vallják, de Isten nem uruk, hanem a maguk hasa az ő uruk (gondolkodásuk a földieken jár, és ehhez hívnák legfeljebb Istent). Pedig megint mondom, jól tettem, mert Pálhoz hasonlóan embernek nem adok igazat Istennel szemben. Aki eltér az egyértelműtől, tisztától, akit nem lehet kényszeríteni igenre és nemre, aki kigondolásokat, két-, és többágú nyelvet használ, hazug az. Mert ragaszkodik a hazugsághoz, mert szereti és szólja azt.
Persze még rosszabb, ami e fórumon ment, rosszabb más fórumnál )ott nem jutottunk el idáig, ehhez idő kell).
Mert a legtöbb fórumos tezsvérnek tetszett, ha mások hamisságát mutattam. De jaj, jaj, ó, miért, hogy a kedvelt tezsvér hamisságát, hazugságát is észrevettem? Ó, ó, ez a Cserfa, ez a Cserfa, hújjaj, ó, hejj, és hajjj.
E fórum Semsei-Domestos-folio tengelyének is tetszett, míg a Hgy hamisságáról írogattam. Lám, jó barátoknak mondta Semsei a tengely tagjait, szegény Semsei, hogy ilyenek a jó barátok! A fenének kell ilyen barát!
Na, de legalább elvesztettem őket, mert előbb egy tezsvért mondtam hazugnak, és mellé álltak. Mit is mondjak, nem vesztettem sokat, jól van ez így.
Ám van, aki megmarad szerintem igaznak. És értékesnek tartja, ha igaznak, testvéremnek vallom, ha megmaradok vele közösségben.
Akinek meg nem kell a közösségem, hazugnak vélem, ha ismerem, ha tudom, hogy ismerhet engem, és így elvet. Akit meg hazugnak vélek, nem megyek utána, aki igaz létére válik hazuggá, annak esetleges megtérését nehezen hiszem. Nemigen hiszek neki, mert ilyennek még egynek sem voltam tanúja, aki ilyesmivel próbálkozott, mind igen hamar visszaesett, belebukott. Ezért is vetem el nagy biztossággal a hamisat, hazugot, ki ragaszkodik hamisságához, kit nem lehet megfenyegetni, ki nem fél, nem tisztel, könnyed.
Írtam endinek: "No, azt tudd, endi, ha te valahol felbukkansz, ahol én is járok, és löketed szokásos tévelygéseidet, jellemtelenkedsz, stb., rád lesz gondom, én ugyan ebben nem változom, el nem térek, mert adósom vagy, és adósod vagyok".
Nos, hibáztam, megtérek ebből: endinek nem rovok fel semmit, nem tartozik nekem semmivel, elégtételt sem akarok tőle, vagy vele kapcsolatban. Egyszerűen semmi közöm endihez, és vele semmi dolgom, sem tartozásom nincs.
Remélem, ennyit még elvisel ez a topic, ezért nem éri meg a Párbajterembe hívni az embert.
Az a szabály, hogy nem hozunk kinti témát ide nem azért adatott, mert valami hú de nagy borzasztó dolog ez, hanem azért, mert a kintiek nem tudnak rá itt válaszolni. Cserfa esetében ez a probléma nem áll fenn.
E szólásról kérdezek a Párbajteremben is, ám csak oda várok választ. Konkrét neveket kérdek ott is, kik is azok a kicsinyek, akiket megbotránkoztattam. Mert egyről sem tudok. Ha valaki kicsinyt megbotránkoztattam, helyrehozom, egyébként meg szükséges, hogy botránkozások essenek.
Hova keveredtél? Ahol önként jelentkezők önmaguk moderálását végeznék (elvileg), egymáséról szó sem volt.
Komolyan megkérdőjelezem, mi értelme volt annyi időt belefeccölni a Klubszabályzat összehozásába, amikor az újak el se olvassák, a régiek meg tesznek rá.
Az a helyzet, hogy nem igazán tudom követni ezeket a hozzászólásokat, ezért nem is foglalok állást a dologban. Egyet tudok: Hogy Isten ne adja, hogy az a modera ide is betegye a lábát. Már régebb óta látom, hogy kissé túlbuzog az atyafi(atyalány?). Lehet, hogy nem tudunk ellene tenni semmit? Nehezen tűrtőztetem magam vele kapcsolatban.
Itt meg az önmoderálás sajátos üzemelésének kéne fennállnia, egyezményesen és önkéntesen. Ha pont egy grémium-tag vágja sutba az önmoderálást _akármi miatt_, akkor ki fogja megkérni rá, hogy ne függessze fel az önmoderálást? És ha nem függeszti fel, ki fogja kivágni adott esetben? Saját maga?!
Igen, én beszélek el melletted. Te énmellettem nem :) Na jó, eddig értem rá erre.
Stimmel. Megint a lényeg. Az, amit én a modera sajátos üzemelése miatt írtam konkrétan a fórumra értve, azt akarod most elémvágni. Nyilvánvalóan kifejezetten odaírtam azt, ahova a modera tevékenysége miatt írtam. Ide nem hat az a modera. Mi ebben a különös? Kifejezetten úgy írtam, hogy ide viszont írni akarok.
A lényeg? A szótartás lényeg? Vagy a "nem írok addig a fórumra stb" szótartása nagyobb súllyal esik a latba, mint az általad is elfogadott Klubszabályzat, csak mert frissebb, vagy mert ez most érdekedben áll?
Értem, tehát emberi. Meg nem is törvény. Aha. Akkor miért élnek így vele...? :o
Ez itt nem a fórum. Látom, lényegénél ragadtad meg a dolgot. Ha valakivel addig a wc-ben vitatkoztam, akkor a fürdőszobában folytatni már maga a megátalkodottság. Ugyanaz a nyilvánosság.
De ne add neved! No problemo! Kicsit sem jön át az oldalasságod, így bizonyosan nagy súlyt képvisel. (Lásd még endinél is!) Kár, hogy formai okot szolgáltattam neked erre. Esély sincs így már a hiteles tartalmira.
Emberinek emberi, de nem törvény. Viszont ez itt nem a Fórum, hogy itt rendeződjön, ami a Fórumon romlott el. De ha már, akkor van erre EGY topic, amit Te is elfogadtál, most mégsem ahhoz tartod magad. És ezzel precedenst adsz arra, hogy hiába van a szabályzat, mert átléphető. És EZ az, amihez nem adom a nevem, a jóváhagyásom, az egyetértésem.
Arra válaszolj még nekem, hogy a nyilvánosan folytatott vitát nyilvánosan folytatni emberi törvény-e, hogy ami a fórumon romlott el, csak a fórumon lehet rendezni, emberi törvény-e?
Azt hiszem, a nem-emberi mércék felette állnak a kifejezetten emberi, formai mércéknek. Meg lettem gátolva az adekvát válasszal. Mint az látható volt. Másikat, máshogy nem vagyok hajlandó írni, mert ezt érzem helyénvalónak. A Valfil fórumra nem írok, míg egy a PISA-jelentés igazát maximálisan igazoló modera tevékenykedik arrafelé.
De nem kell izgulni! Gondolom, Cserfa még válaszol rá, aztán én nem fogok. Mert a kiközösítésemet élvezi megátalkodott inthetetlensége, és kicsinyeket megbotránkoztató írásai miatt. Ha meg még ő sem válaszol esetleg, akkor még annyi eszkalációja sincs.
Valóban nem a fórumos dolog itteni megvitatására lett kitalálva a klub. De ha ott rajtunk kívül álló okból nem lehet megvitetni, akkor ezt a kizárólag formai kitételt gátlás nélkül lépem át és helyesen teszem.
