Fordította: Kuczka Péter, Boglár Lajos Kiadó: Helikon Kiadás éve: 1984 Terjedelem: 204 oldal
Ez a mű rögzítette és őrizte meg mindazt, amit a maja-kicsék önmagukról, múltjukról gondoltak és a következő nemzedékekre örökül kívántak hagyni: mítoszaikat, rítusaikat, életmódjukat. A Popol Vuh nemcsak alapvető forrásunk a Kolumbusz előtti indián civilizációk tanulmányozásához, hanem magasrendű irodalmi alkotás is. A fordítók eredeti kicse nyelvről fordították le magyarra.
Szinte egy szuszra elolvastam, annyira megfogott már az elején ez a gyönyörű nyelvezetű mű. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel ez a világ.
Régészek egy csoportja sírkamrát tárt fel a Huaca Pucllana piramiskomplexumban, ami a perui főváros, Lima központjában található.
A Huaca Pucllana egy vályogból és agyagból épített piramiskomplexum, amely fontos vallási és közigazgatási központként szolgált a limai kultúra számára, amely a perui központi partvidéken az időszámításunk szerinti 200 és 700 között kialakult preinka néphez köthető – írja a heritagedaily.com.
A piramiskomplexum egy hétlépcsőzetes platformból épült, amely egy központi teret és különböző kisebb agyagépületeket és vályogból készült kunyhókat vesz körül.
A LEGFELSŐ PLATFORMON ÁSATÁSOKAT VÉGZŐ RÉGÉSZEK EGY KÖR ALAKÚ, GÖDÖRSZERŰ SÍRKAMRÁT TÁRTAK FEL, AMELY EGY DÉL FELÉ NÉZŐ, ÖSSZEKUPORODÓ HELYZETBEN ELTEMETETT SZEMÉLY MARADVÁNYAIT TARTALMAZZA.
Az előzetes vizsgálatok szerint egy felnőtt embert temettek a sírkamrába, azonban a kutatóknak még el kell végezniük az antropológiai vizsgálatokat a nem és a halál pontos okának meghatározásához."
Az ótupi vagy klasszikus tupi nyelvet a mai Brazília keleti partvidékén beszélték.
A gyarmati időszak első felében, nagyjából a 18. századig fontos közvetítő nyelv volt a portugál gyarmatosítók és az őslakosság különböző csoportjai között.
Sok portugál gyarmatosító és szerzetes is megtanulta - jól-rosszul - ezt a nyelvet.
Később háttérbe szorult a gyarmati portugál (a mai brazíl-portugál) nyelvvel szemben, majd később teljesen kihalt.
Illetve mégsem teljesen, mert egy pár tupi nyelv azért máig fennmaradt, de ezeket főként elszigetelt őslakos népcsoportok beszélik.
A tupi nyelvből rengeteg jövevényszó átkerült a brazíl-portugálba, majd onnan sok tovább a többi európai nyelvbe is.
Főként a Dél-Amerikai trópusi és szubtrópusi területeire jellemző állat- és növényfajok megnevezései, valamint számos földrajzi név (pl. folyónevek).
A magyar nyelvben is vannak tupi eredetű szavak, jóllehet ezeket nem használjuk mindennap, de ha pl. ellátogatunk pl. az Állatkert dél-amerikai részlegébe, akkor néhányat feltehetően igen. :-)
Az andesi és a mezo-amerikai civilizációkról már sok szó esett, de a tupi-guaranínyelvekről és népekről még nem igazán találtam hsz-t ebben a topikban.
Majd lehet, hogy írok egy rövid szösszenetet a tupi (pontosabban az ótupi vagy klasszikus tupi) nyelv nemzetközi jelentőségéről, valamint az ezzel rokon guaraní nyelv Paraguayban betöltött szerepéről. :-)
A közép-brazíliai Mato Grosso államban található, 1985-ben felfedezett Santa Elina sziklabarlang az utolsó globális jégkorszak utáni pleisztocén amerikai megafaunájának egyik legfontosabb lelőhelye. Az innen korábban előkerült csontleleteket nemrégiben újra alaposan megvizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport. A legújabb mikro- és makroszkopós képalkotó technológiákkal végzett elemzésük eredménye szerint a modern ember a korábban feltételezettnél jóval korábban megjelent Dél-Amerikában – írja a Live Science.
A Santa Elina sziklabarlangból előkerültek olyan, a nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt kihalt óriáslajhároktól (Megatherium americanum) csontok, amelyeket emberi kezek alakítottak ékszerekké. A lapnak nyilatkozó kutatók gondos munkával átfúrt lajhárcsont-medálként is értelmezhető leletet azonosítottak számos más, a vadászatot követő feldolgozás nyomait viselő maradvány mellett.
Thaís Pansani, a brazíliai São Carlos-i Szövetségi Egyetem paleontológusa a Live Science-nek küldött e-mailben megerősítette, hogy a kormeghatározás egyértelműen azt mutatja, hogy a modern ember legalább 27 ezer évvel ezelőtt már biztosan járt Közép-Brazíliában.
Különben kettős érzésem van ezekkel az ókori civilizációkkal szemben, fantasztikus eredményeik voltak például a majáknak az építészet és csillagászat terén, közben meg embereket áldoztak fel az isteneiknek. Ugyanez van a rómaiaknál, csodálom a városaikat, az útjaikat, a vízvezetékeket, a művészetüket, közben meg kirabolták a meghódított népeket, rabszolgasorba taszítottak tömegeket és embereket kényszerítettek halálos küzdelemre az arénáikban.
Egészen hihetetlen sztori, olyan mint egy 18-19. században játszódó kalandregény vagy egy régészes kalandfilm (Indiana Jones).
Nagyon sok feltáratlan vagy még csak részben feltárt indián régészeti lelőhely van még Latin-Amerikában, amelyek még nagyon sok érdekességet rejthetnek (és itt nem aranykincsekre vagy tárgyi leletekre gondolok elsősorban).
Érdemes itt megemlíteni a Mexikó északnyugati részén, Chihuahua államban található Casas Grandes - az ottani őslakosok nyelvén Paquimé - lelőhelyet is, amelynek még mindig csak kb. az egyharmada van feltárva.
Sokáig az volt a közvélekedés, hogy Mexikó északi részén, az ún. Mezo-Amerika nevű régészeti régiótól északra eső részeken nem voltak városias civilizációk, pedig hát úgy tűnik, hogy mégis, ha nem is olyan fejlettek és sűrűn lakottak, mint Közép-Mexikóban....
I. Erzsébet okkultista tudósának volt egy obszidiánból készült tükre, amelyről úgy vélte, mágikus tulajdonságokkal bír.
John Dee (1527.–1608/1609) angol csillagász, alkimista, matematikus volt, később azonban az okkultizmus iránt is elkezdett érdeklődni. A tudós tükrökben és kristályokban kereste az angyalokat és szellemeket.
A szakértők már korábban gyanították, hogy a British Museumban őrzött Dee-féle obszidián tükör azték eredetű, korabeli források azonban ezt nem támasztják alá. Stuart Campbell, a Manchesteri Egyetem munkatársa és kollégái most új tanulmányukban bizonyítják az elméletet – számol be a Heritage Daily.
A kutatók geokémiai analízis és röntgen vizsgálat alá vették a tárgyat, valamint két azték tükröt és egy csiszolt obszidián táblát. Az elemzéssel a csapat igazolta, hogy mind a négy tárgy a mai Mexikó területéről származó obszidiánból készült, nagy valószínűséggel aztékok nyerték ki az alapanyagot.
Az azték kultúrában az obszidiánnak spirituális jelentősége volt, többek között gyógyításhoz és a rossz lelkek távol tartásához is használták. Az európaiak számára az ilyen tárgyak izgalmasak lehettek, a hódítók így nagy mennyiségben hoztak el az aztékok obszidiánjaiból. A tárgyakkal kapcsolatos történetek miatt később sokan, Európában is varázserőt tulajdonított az obszidiánnak.
Érdekes elképzelései voltak a majáknak a halálról :)
A MÉSZKŐBŐL FARAGOTT SZOBOR CIZIN-T – MÁS ÍRÁSMÓDDAL KISIN-T –, A HALÁL MAJA ISTENÉT ÁBRÁZOLHATJA, AKINEK NEVE A FELTÉTELEZÉSEK SZERINT AZT JELENTI: „BÜDÖS".Az úgynevezett Lacandon mítosz szerint amikor egy ember meghal, Cizin a száján és a végbélnyílásán égeti el a lelkét, amíg az semmivé nem bomlik.
Jó, de Móricz sokat kamuzott is, illetve olyanokat állított, amiket nem lehet bizonyítani és sok tudósnál kiverte a biztosítékot...
Egy másik topikról átollózva:
"Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt. ... Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvű törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-Amerikába. ..."
A fenti idézet első része és közepe még okés, de az, hogy Dél-Amerikába valamikor az óidőkben magyar nyelvű törzsek érkeztek, hát az eléggé meredek feltételezés.
Az ecuadori Tayos-barlangok rejtélye és a shuar indiánok voltak már?
Szerintem még nem.
A Tayos-barlangok rejtélyei (könyvajánló)
Alex Chionetti szerző Argentínában, Buenos Airesben született, s ott végezte az egyetemi tanulmányait is. Korunk egyik legaktívabb és legelismertebb dél-amerikai felfedezője. Díjnyertes újságíró és filmes. 2009-ben az Andoki Felfedező Alapítvány felfedezőmedállal jutalmazta az Andok és az Amazonas őserdeinek bejárásáért, különösen pedig a Tayos-barlangrendszerbe indított expedícióiért. Tanácsadója volt többek között Steven Spielberg „Indiana Jones és a kristálykoponyák királysága” című filmjének...
Ez a kötet az ecuadori Tayos-barlangrendszer és az annak mélyén csillogó kincsek ellentmondásos expedícióinak részletes vizsgálata.
A Cuevas de los Tayos (magyarul Zsírfecskék Barlangja) az ecuadori Amazonas-esőerdőben egy barlangrendszer, amely a benne élő tayos zsírfecskékről kapta a nevét. (A tayos a tayo nevű ezen éjszakai, barlanglakó madárfaj többesszámú alakja.)
Ezekhez a barlangokhoz számtalan titok kapcsolódik: a megmagyarázhatatlan építészeti részletektől az állítólagos átkokon és kincseken keresztül a suár bennszülöttekkel való veszedelmes találkozásokig, akik a barlangokat szent helynek tartják. Láttak már a barlangokban aranytáblákat, fémkönyvtárat, szobrokat, kristály- és aranycsontvázakat, feliratokkal tarkított, vöröses kőtömböket és hieroglifikus jellegű véseteket. A falak egyikén megtalált jel természetes képződmény is lehet, bár nagyon hasonlít a főniciai írásra.
• Talán csak a természet utánozza egy elveszett kultúra maradványait?
Több mint 30 évnyi kutatómunkájának anyagát, illetve saját tayos-barlangi felfedezéseinek eredményeit megosztva Alex Chionetti megvizsgálja a hellyel és az oda merészkedő felfedezőkkel kapcsolatos legendákat és rejtélyeket.
Részletesen értekezik a Tayos-barlangrendszer felfedezéséről, ami egy magyar felfedező, Móricz János vagy Moricz „Juan” János nevéhez fűződik az 1960-as években, beleértve Moricz nyilatkozatát az aranykönyvekből álló fémkönyvtár megtalálásáról. Vizsgálja a suárok szájhagyományát, azt, hogy miként lehet a térség az inka kultúra és El Dorado legendájának esetleges bölcsője.
Beszámol saját veszedelmes expedícióiról is, amelyeket a Tayos-barlangokba tett, s a barlangász Julio Goyén Aguadóval készített kiadatlan interjúk alapján rekonstruálja az 1960-as, ’70-es években lezajlott felfedezőutakat. Leleplezi a mormon egyház kutatását az elveszett lemezek után, a brit hadsereg látogatását, a festmények, aranyszobrok és aranycsontvázak, rézlemezek és egy kristályszarkofág megpillantását – olyan kincsekét, amelyekhez hasonlót a Crespi-gyűjteményben találtak.
Részleteket közöl Stanley Hall 1976-os, gyanús felfedezőútjáról is, amelyen az űrhajós Neil Armstrong is részt vett.
A Tayos-kincsek mögött álló elveszett civilizációkat kutatva Chionetti megvizsgálja a lehetséges kapcsolatokat Atlantisszal, az idegenekkel, az ősi űrhajósokkal és az üreges Föld elmélettel; a barlang kapcsolatait hermetikus társaságokkal; azokat az állításokat, miszerint a járatrendszer több ezer mérföldre nyúlik mindkét amerikai kontinens alatt a Sziklás-hegységtől Patagóniáig.
* „A Tayos-Barlangok Rejtélyei” című eme kiadvány elbeszél egy valódi kalandot, amely vadabb, mint egy Indiana Jones történet. Bemutatja, hogy az ősi múlt számos felfedezésre váró titkot tartogat...
Kétségtelen, hogy a „Tayos-barlangok - mint már oly régóta - továbbra is kihívást fognak jelenteni mindazoknak, akik emlékeznek, vagy legalábbis tudásszomjjal beoltottak, s bolygónk rejtélyeinek kibogozására vágynak...” *
