Mesterséges intelligencia alapú áttekintés. :-))))
"A maja civilizáció összeomlása egy összetett jelenség volt, melynek okai között a környezeti problémák, politikai instabilitás, és a népességrobbanás is szerepet játszottak. A klasszikus korszak végére a népesség növekedése meghaladta az erőforrások kapacitását, ami éhínséghez és háborúkhoz vezetett. A környezeti változások, mint a szárazság és a túlzott erdőirtás, tovább súlyosbították a helyzetet, és hozzájárultak a városok elnéptelenedéséhez.A maja civilizáció összeomlásának okai:
Népességrobbanás:A kukoricatermesztés fejlődése lehetővé tette a népesség drasztikus növekedését, ami azonban az erőforrások túlzott kimerüléséhez vezetett.
Környezeti problémák:Szárazság, talajerózió és az erdőirtás a termékenység csökkenéséhez és az élelmiszerhiányhoz vezettek.
Politikai instabilitás:A városállamok közötti háborúk és a belharcok gyengítették a központi hatalmat és fokozták a bizonytalanságot.
Túlzott építkezés:A monumentális építkezések, a templomok és paloták építése hatalmas erőforrásokat emésztett fel, ami tovább terhelte a gazdaságot.
Kereskedelmi hálózatok összeomlása:A politikai és környezeti problémák miatt a kereskedelmi hálózatok is meggyengültek, ami tovább súlyosbította a gazdasági nehézségeket.
Fontos megjegyezni, hogy a maja civilizáció nem tűnt el teljesen. Bár a klasszikus korszak városai elnéptelenedtek, a maja kultúra és nyelv ma is él, és a mai maják őseik genetikai örökösei. "
Két aranykora is volt Tikalnak, a guatemalai maja "metropolisznak", amelynek a második fénykorában 60 ezer, de akár 100 ezer lakosa is lehetett.
Miután a lakói elhagyták, több évszázadon át a dzsungel mélyén rejtőzött.
Csak 1696-ban bukkant rá a közép-amerikai őserdőben kalandozó Andrés de Avendaño spanyol ferences szerzetes, de mivel a felefedzése jelentőségét nem ismerte fel, a romváros másfél évszázadra ismét feledésbe merült.
A guatemalai Petén tartomány két elöljárója, Modesto Mendez és Ambrosio Tut végül 1848-ban talált rá Tikal romjaira.
Tikalt 1979-ben az UNESCO Kulturális Világörökség részévé nyilvánították.
Ma egyrészt Guatemala, másrészt az ősi maja civilizáció szimbólumának számít.
Itt egy rövid, olvasmányos mult-kor cikk a város történetéről:
Fordította: Kuczka Péter, Boglár Lajos Kiadó: Helikon Kiadás éve: 1984 Terjedelem: 204 oldal
Ez a mű rögzítette és őrizte meg mindazt, amit a maja-kicsék önmagukról, múltjukról gondoltak és a következő nemzedékekre örökül kívántak hagyni: mítoszaikat, rítusaikat, életmódjukat. A Popol Vuh nemcsak alapvető forrásunk a Kolumbusz előtti indián civilizációk tanulmányozásához, hanem magasrendű irodalmi alkotás is. A fordítók eredeti kicse nyelvről fordították le magyarra.
Szinte egy szuszra elolvastam, annyira megfogott már az elején ez a gyönyörű nyelvezetű mű. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel ez a világ.
Régészek egy csoportja sírkamrát tárt fel a Huaca Pucllana piramiskomplexumban, ami a perui főváros, Lima központjában található.
A Huaca Pucllana egy vályogból és agyagból épített piramiskomplexum, amely fontos vallási és közigazgatási központként szolgált a limai kultúra számára, amely a perui központi partvidéken az időszámításunk szerinti 200 és 700 között kialakult preinka néphez köthető – írja a heritagedaily.com.
A piramiskomplexum egy hétlépcsőzetes platformból épült, amely egy központi teret és különböző kisebb agyagépületeket és vályogból készült kunyhókat vesz körül.
A LEGFELSŐ PLATFORMON ÁSATÁSOKAT VÉGZŐ RÉGÉSZEK EGY KÖR ALAKÚ, GÖDÖRSZERŰ SÍRKAMRÁT TÁRTAK FEL, AMELY EGY DÉL FELÉ NÉZŐ, ÖSSZEKUPORODÓ HELYZETBEN ELTEMETETT SZEMÉLY MARADVÁNYAIT TARTALMAZZA.
Az előzetes vizsgálatok szerint egy felnőtt embert temettek a sírkamrába, azonban a kutatóknak még el kell végezniük az antropológiai vizsgálatokat a nem és a halál pontos okának meghatározásához."
Az ótupi vagy klasszikus tupi nyelvet a mai Brazília keleti partvidékén beszélték.
A gyarmati időszak első felében, nagyjából a 18. századig fontos közvetítő nyelv volt a portugál gyarmatosítók és az őslakosság különböző csoportjai között.
Sok portugál gyarmatosító és szerzetes is megtanulta - jól-rosszul - ezt a nyelvet.
Később háttérbe szorult a gyarmati portugál (a mai brazíl-portugál) nyelvvel szemben, majd később teljesen kihalt.
Illetve mégsem teljesen, mert egy pár tupi nyelv azért máig fennmaradt, de ezeket főként elszigetelt őslakos népcsoportok beszélik.
A tupi nyelvből rengeteg jövevényszó átkerült a brazíl-portugálba, majd onnan sok tovább a többi európai nyelvbe is.
Főként a Dél-Amerikai trópusi és szubtrópusi területeire jellemző állat- és növényfajok megnevezései, valamint számos földrajzi név (pl. folyónevek).
A magyar nyelvben is vannak tupi eredetű szavak, jóllehet ezeket nem használjuk mindennap, de ha pl. ellátogatunk pl. az Állatkert dél-amerikai részlegébe, akkor néhányat feltehetően igen. :-)
Az andesi és a mezo-amerikai civilizációkról már sok szó esett, de a tupi-guaranínyelvekről és népekről még nem igazán találtam hsz-t ebben a topikban.
Majd lehet, hogy írok egy rövid szösszenetet a tupi (pontosabban az ótupi vagy klasszikus tupi) nyelv nemzetközi jelentőségéről, valamint az ezzel rokon guaraní nyelv Paraguayban betöltött szerepéről. :-)
A közép-brazíliai Mato Grosso államban található, 1985-ben felfedezett Santa Elina sziklabarlang az utolsó globális jégkorszak utáni pleisztocén amerikai megafaunájának egyik legfontosabb lelőhelye. Az innen korábban előkerült csontleleteket nemrégiben újra alaposan megvizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport. A legújabb mikro- és makroszkopós képalkotó technológiákkal végzett elemzésük eredménye szerint a modern ember a korábban feltételezettnél jóval korábban megjelent Dél-Amerikában – írja a Live Science.
A Santa Elina sziklabarlangból előkerültek olyan, a nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt kihalt óriáslajhároktól (Megatherium americanum) csontok, amelyeket emberi kezek alakítottak ékszerekké. A lapnak nyilatkozó kutatók gondos munkával átfúrt lajhárcsont-medálként is értelmezhető leletet azonosítottak számos más, a vadászatot követő feldolgozás nyomait viselő maradvány mellett.
Thaís Pansani, a brazíliai São Carlos-i Szövetségi Egyetem paleontológusa a Live Science-nek küldött e-mailben megerősítette, hogy a kormeghatározás egyértelműen azt mutatja, hogy a modern ember legalább 27 ezer évvel ezelőtt már biztosan járt Közép-Brazíliában.
