A tehetséggondozás első feladata: időben megtalálni azokat az embereket, akik kiemelkedőek valamilyen képességet illetően. Ezt követi a megszokott értelemben vett tehetséggondozás, amikor is ezekkel az emberekkel külön elkezdenek foglalkozni annak érdekében, hogy a kiemelkedő képességeikben rejlő lehetőségek ne vesszenek el.
óvónénit, tanítónénit, iskolát választani, váltani lehet. persze nem minden esetben, de általában adott a lehetőség. továbbá úgyis a szűk család számít. ha te otthon nem taposod el, sőtnetán támogatod, nincs a földön olyan antipedagógus, aki tartósan a földbe tiporná.
A tehetséggondozás, a fogantatás ötödik-hatodik hónapjában kezdődik, és
a születéstől magasabb lépcsőre lépve folytatódik.. öreg korig..
A kérdés, hogy a legelején kellően jó felkészültségű ember gondozza-e a tehetséget..?
..ééés tovább.. mikor és mennyi időre kerül óvónéni(képzettsége??)/20 gyerek oviba..
majd csak tanítóképző képességű tanítónéni/35 gyerek+kevés idő, .. és
természetesen tovább a képzése során.
Valamint az is természetesen, hogy mind e közben, a háttér, az otthon mit tesz..
Adva lesz/van egy tehetséges gyermek..
Én már azzal is kiegyeznék, hogy huszonéves kora elött, vegyék észre tanárai, és a tanítói butaságból, féltékenységből, vagy pusztán zéró pedagógiai képességből fakadóan, ne tapossák szét benne a tehetség tüzét..
A topic tényleg jó ötlet. Egyébként tervezem meglátogatni Lajost, nem tudjátok, tanít ő még az egyetemen? Nagyon szívesen beülnék egy egyetemi órájára is.
Furamód pont az utóbbi időben derült fény rá, hogy egy topikos ismerősöm is ismeri Pósa Lajost. Életem egy fontos momentumának tartom, hogy a QB (lehet, hogy QA) csoport tagja lehettem Pósa Lajos táboraiban, tényleg nagyon meghatározó volt.
De egyébként több középiskolai matektanár van, aki a középiskoloai matematikai tehetséggondozásért nagyon sokat tett, (talán szabad így mondani) élükön Pintér Ferenc tanárúrral.
Asszem Pósa Lajos meglehetős érdemekkel bír a bír a matematikai tehetséggondozásban. A zenészek, festők, közgazdászok etc. majd ideírják a maguk Pósa Lajosát (ha van nekik)
Még egy megjegyzés: egy ismerősömnek volt egy megjegyzése, amikor mutattam Neki a topikot: Ahogy a tehetséget és annak a sikerét, úgy a tehetséggondozást és a kutatást is célszerű szétválasztani.
Mi eddig a legtöbbet a tehetségkutatás módszerének jóságáról,vagy a tehetséggondozás jogosságáról beszélgettünk, és tényleg kezdjük madunkat ismételni.
Engem a filozofálás mellet nagyon érdekelnének mondjuk, hogy ismer-e például valaki tehetséggondozásra valami pedagógia módszertant, léteznek-e ilyenek, milyen lehetőségek vannak ma Magyarországon tehetséggondozásra, illetve milyen műhelyek vannak, azok mit csinálnak.
Talán akkor kezdem is a sort, it van ez a Bolyai Műhely Alapítvány. Annak idején kaptam meghívót, regisztráltam is. Még egyszer-kétszer abba az intranetes dolgukba is beléptem. De igazából semmi hasznosat nem találtam ott magamnak, lehet én nem kerestem jól. Az érzésem valahogy mindig az maradt a dologgal kapcsolatban, hogy sok a körítés,beszélgetés, satöbbi, de történni nem történik semmi. Félreértés ne essék, nem áll szándékomban őket szidni, csak én nem igazán értettem, hogy pontosan az a tagságom mire is jó. Azt hiszem tavaly léptem ki. Az alapítvány nevének ismeretén kívül semmivel nem lettem gazdagabb. Beszéltem másokkal is, akik szintén tagok voltak, és ismertem őket, és Tőlük is ugyanezt hallottam, hogy igazából nem tudtak mit kezdeni az egésszel. Remélem, hogy mi láttuk rosszul, ezért hoztam szóba, és teszem fel a kérdést, hogy ismeri valaki jobban ezt a rendszert, esetleg volt-e aktívabb tagja, satöbbi.
Elnézést, hogy én is itthagytam egy kicsit ezt a topikot, csak sajnos sok minden jött közbe, és nem igazán volt időm arra, hogy érdemben tudjak válaszolni.
A téma lakulásával kapcsolatban kezd az az érzésem lenni, hogy olyan kérdésekre próbálunk pontos válaszokat keresni, melyekre nem is várható ilyen válasz,lévén, hogy a kérdés sem pontos. Például nem tudjuk pontosnan mit jelent az, hogy "jó", vagy hogy "valakiknek kell valami". Ezek csak olyan nagyjáboli dolgok, nincsenek pontosan meghatározva. Ezek után szerintem nem várható el, hogy a kérdésekre ne csak elnagyolt válaszok érkezzenek. Ennek megfelelően ezek után nem áll szándkomban pontos választ adni. Nyilván mindegyikbe bele lehet majd kötni milliónyi helyen, de ezzel nem lehet mit kezdeni.
Az első felvetés jogos, valahogy lehet-e detektálni a tehetséget. Lehet. Nem pontos a módszer, valószínűleg azt sem tudjuk sosem lemérni mennyire az. Próbák elé kell állítani az illetőt. Ahogy a "jó" szóhoz mint említettem nincs pontos definíciónk, de ennek ellenére mégis használjuk, mert van valami, amit szeretnénk kidejezni, arra ez a legjobb dolog, amit tudunk, jobb híján ezt használjuk. A tehetségondozás is ilyen szerintem. Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mennyire jó/jogos/kell/... inkább csináljuk, aztán majd próbáljuk "jobban" csinálni. Szerintem sose fogja eldönteni senki, hogy tehetséges-e vagy sem az ismerősöd. hogy valakiről mit hisz mindenki,és mi az "igazság", és mi is az az igazság, az megintcsak egy olyan téma, amiről sokat lehetne beszélni, előnyben akik olvasták mondjuk az 1984-et. Az sem fog sosem kiderülni, hogy jobb-e Neki így, vagy jobb lett volna Úgy. (Mi egyáltalán az így meg az úgy pontosan, satöbbi).
Ezek szerintem olyan jópofa dolgok, amiken órákat el lehet filozofálni, és fel lehet építeni sok szép elméletet, de mindegy hibás lsz,mert igazából azt sem tudjuk miből pítkezünk. De azért a semmi helyett mégiscsak job, hogy felépítünk valamit, és használjuk.
Arról mér volt egy felvetés, hogy szükséges-e a tehetség, illetve annak gondozása. Szerintem igen. Bizonyítani lehetetlen. Érvelni lehet, azt hiszem ezt már megtettem. Hogy kinek van igaza, valószínűleg sosem fog kiderülni.
Nem tudom... te felismernél egy átlagemberben egy elveszett tehetséget? Vagy az már nem is lenne tehetség? Miben különbözik egy be nem vált tehetség egy sosemvolt tehetségtől? Én a környezetemben ismertem egy olyan gyereket, akit mindenki tehetségesnek mondott, szerintem is az volt. Nem fejlesztette senki a tehetségét, normál iskolába járt, normál életet élt. Tökátlagos felnőtt lett belőle. Tehetséges volt? Nem? Elveszett? Vagy nem volt, ami elvesszen, csak belelátták? Jó az az emberiségnek és neki magának, hogy az lett, ami lett, holott talán lehetett volna több is? Kellenek a világnak tehetségek?
Én azóta is gondolkozom a témán, csak az a baj, hogy ismételni tudnám magam. Továbbra is ott tartok, hogy lehet, tehetség nem veszik el, de tehetséggondozással meggyorsítjuk azt a folyamatot, amíg kifejlődik, kibomlik.
Nemrég megismertem egy-két valóban tehetségesnek mondható embert. Kérdezgettem az életükről. Sokáig senki se ismerte el őket, semmilyen segítséget nem kaptak (sőt a nem átlagos embereket, ugye, még igyekeznek lehúzni is), végül 40 év körül sikerült olyan alapokat lerakniuk, amelyikről nagyot tudnak dobbantani. Igaz, most már nemzetközi szinten ismertek és elismertek. No, szóval röviden: én az időnél fogom meg ezt a témát.
Hogy ki mit támogat, igazából megegyezés kérdése. Ha az emberek ösztönszerűen klikkelnek a tehetséggondozásra, s ebben egyetértés van, akkor támogassák. Elég sok minden van, ami nem a formális logika és a vérpszichológia szabályai szerint rendeződik. Pontosabban szólva elég sok minden támadható és ellentmondásos. Az orvosok igyekeznek megmenteni a betegek életét, akik sok esetben "gyengébb" géneket örökítenek át, ezzel további orvosoknak munkát adva később. Ugyanakkor a világban túlnépesedés van, mi szükség megmentett emberekre? Hasonló analógiára szerintem ez a helyzet a tehetséggondozással is. Kell is, nem is, valahol mindkét álláspontnak vagyon igazsága énszerintem.
Aha, ha önbeteljesítően definiáljuk a tehetséget, akkor tényleg nem tud elkallódni. De nem, a tehetség egy vagy több kiemelkedő képesség, ami vagy magába foglalja a motivációt is, vagy nem.
Szerintem el tud veszni tehetség, mivel az nem valamiféle garancia a boldogulásra. Esély, de nem garancia. Nem egy univerzális dolog, ami a világ minden gondját megoldja az egyén számára.
Az egyéni példákat meg hülyeség sorolni, egyrészt mert a példák sosem jelentenek általában vett bizonyítékot, másrészt meg elkallódott tehetségekről nincsenek hasonlóan megható sztorik, mint a kicsiny, de hősiesen megszállott Amundsenről, aki lehet, hogy még csak tehetséges se volt, csak megszállott, ill. makacs.
Tehetség definícója? Nem szeretnék ilyet. Bár valószínűleg filozófusok adtak már jó sokat is. És talán pont ez az, amiért én nem. Eléggé mást jelenthet a tehetséges különböző területeken, bár erre nem látok rá. Talán úgy, hogyha van egy mérce, és valaki ezen mérce alapján magasabbra juthat az élete során, mint a nagy átlag, akkor ő tehetséges ahhoz a valamihez, amit az a mérce mér. Ha netán ezt fogadnánk el definíciónak (Isten ments), felvetődik a kérdés, hogy hogyan csináljuk meg a mércét, és hogyan mérjünk. Utóbbiról már volt szó. Az első pedig szintén nehéz feladat. Hogy mérjük csak le a más létező festményeket egy mércével? Valószínúleg a legtöbb esetben ezen mérce megkreálása nem lenne lehetséges. Igazából a saját működési területemen sem tudnék ilyet mondani. Persze az, hogy mi nem tudjuk megcsinálni azt a mércét, nem jelenti azt, hogy az nem létezik.
Itt az a kérdés, hogy ki hogy határozza meg a tehetséget. Ha azt értjük tehetséges alatt, hogy valamiben kiemelkedő képességekkel bíró, akkor tényleg nincs benne a motiváció. Ha a pszichológiai megközelítést (bár ebből is biztos ezer fajta van, majd bővít, aki jobban tudja), akkor viszont kötődik hozzá a kreativitás, motiváció, rugalmasság stb. is.
Tudom, nem olyan izgalmasak ezek a kérdések meg ezekért többnyire dorongot kap az ember a fejébe, de Ti hogy definiálnátok a tehetséget?
Az osztályon felüli jelzőnek van egy kellemetlen "mellékíze", legalábbis szerintem, de a kérdés jogos: Ki dönti el, hogy valaki tehetséges-e vagy sem? Ez nyiván megint egy olyan dolog, melyre biztosan nem létezik 100%-os módszer. Én csak azt tudom elmondani, ahogy ez matematikából történik, bár a matematika egy elég különleges dolog iyen szempontból. Aki tehetséges matematikából, arra általában már általános iskola alsó tagozatában is jellemzőek olyan észrevételek, logikai következtetések, ötletek, melyek alapján sejteni lehet, és ezt a jó tanár észreveszi. A másik ennél sokkal objektívebb mutató a tanár számára a dolgozat, egyébknt pedig a versenyek. Rengeteg matematika verseny van, tesztelős, indoklásos, mindenféle. Ezek érzésem szerint a sorsdöntőek manapság.
A második kérdést két részre bontanám, hiszen két kérdés is.
Kinek kell(ene) gondoznia? Itt most két dolog merülhet fel érzésem szerint. Az egyik, hogy kik legyenek a közvetlen mentorok, őket hogyan válasszuk ki. Ezt szintén csak a matematika területén tudom megmondani, hogy hogyan működik. Egyszerűen vana középiskolai tanároknak egy olyan köre, aki ebben benne van, és ezt csinálja. Oda általában úgy kerül be valaki tudtommal, hogy ha megvan a jó tanár,meg a jó diák,a kkor az általában eredményeket jelent. Tehát jó diák nélkül lehet nem ismerszik meg a jó tehetséggondozó. Lehet foglalkozni kellene Tehetséggondozók tehetségének gondozásával? :-)
A másik ami itt előkerülhet, hogy ki pénzelje, és ez kapcsolódik ahhoz, hogy kinek áll ez érdekében. Érzésem szerint elsősorban annak áll érdekében a tehetséget gondozni, akinél az az illető munkálkodni fog. Nyilván az első támogató, akire lehet gondolni, az az állam. A kimagasló tehetségek későb munkájukkal, hírnevükkel sokat segíthetnek az országnak, persze csak akkor, hogyha itthonmaranak. Ha elmennek külföldre, akkor a külföldi országnak fektettek be. De jelennek meg cégeknél is hasonló motívumok. Nem tehetséggondozás, de az egyik egyetemen ha jól tudom egy nagy cég azért finanszírozza az informatikus képzést, hogy Neki legyen megfelelő mennyiségű megfelelő szakmai tudással rendelkező informatikusa évente. (De lehet tévesek az információim) Nálunk a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara foglalkozik Matematikai Tehetséggondozással középiskolások esetén. Aki a programban részt vesz, annak nyilván nem kötelező utána Veszprémbe jönnie, de akiben van elhatározás, az kap egy nagy lehetőséget, és a Karnak megéri a befektetés, hogy matematikában erős, kutató beállítottságú fiatalok kerüljenek oda. Tehát nyilván finanszírozni csak jótékony szervezetek, és azok fogják, akiknek ebből valamilyen haszna van. Persze ha egy zseniális mérnök csinál valamit, akkor annak a jó hatását mindenki élvezni fogja, aki azt a valamit használja. Mint minden, valószínűleg az is valahogy használató lesz rosszra, de ez már egy másik vita témája.
Egyébként amikor megnyitottam a topikot, abszolút nem gondoltam, hogy majd rögtön valami mély filozófiai kérdéssel fogunk kezdeni :-) Persze ez egyáltalán nem baj, én nagyon örülök, hogy vannak értelmes hozzászólások egyáltalán. Bár Mad árkához hasonlóan nekem is van vizsgám még, és tanulni is kellene rá,szóval sokáig ezt a vitát nem tudnám folytatni időhinyból, de a felvetés érdekes, és mint említettem, számomra új.
Megint nem értek Veled egyet :-) MEgvan a véleményed, nem egyezik az enyémmel, kész ennyi. Eddig az érveid sem győztek meg, de hát ez van. Közben gondolkodtam, hogy pl mi lenne, hogyha mindenki azt csinálná, amiben tehetséges. Nyilván sokkal gyorsabban fejlődne minden. És a fejlősés igazából talán már most is túl gyors. Szóval Lehet igazad van abból a szempontból, hogy nem kellene túlzottan beleavatkoznunk a természetes szelektálódásába a tehetségeknek. De bízom benne, vagy talán inkáb hiszem, hogy a tehetséggondozással akkor sem csinálunk rosszat, hanem épp az ellenkezője. És ez tényleg olyan, hogy számomra máshogy el sem lehetne képzelni. Engem például kifejezetten idegesít, Bolyai,vagy Ramanujan esete, vagy akár Mozarté, hogy ne csak matematikusokat hozzak fel egyfolytában. (Bár Bolyainál és Mozartnal nem éppen a tehetséggondozással, hanem inkább a társadalm hozzájuk viszonyulásában voltak a problémák, de példának most jók) Ez a "mire lettek volna képesek ha" dolog. Tisztában vagyok vele, hogy nem működne, és nem is lesz soha olyan,hogy a tehetségeket mind felaroljuk. De én valahogy mégiscsak abba az irányba tartanék.
Ebben nem értek Veled egyet, én legalábbis biztosan nem magam miatt érzem szükségesnek a tehetséggondozást. És azok, akiket ismerek, és időt, pénzt áldoznak erre, azok sem így gondolják, ebben biztos vagyok.
Bocsánat, azt elfelejtettem, hogy közben nézegettem a Professzorok Házának a honlapját, látom, hogy elég tág a működési körük. Így első ránézésre úgy tűnik, hogy ez valami olyasfajta szervezet, amely összefogja, és anyagilag támogatja azokat a szervezeteket, amelyek olyan célokat képviselnek, amelyek neki megfelelnek, és ki letek választva. De majd még pontosabban végigolvasom.
Azt hiszem, azért érzi mindenki evidensnek, hogy a tehetséget gondozni kell, mert nem emberfajban, hanem individuumokban gondolkozik/zunk. Mindenki öntudatlanul is magára vagy a gyerekére asszociál.
