Több ezren, köztük családtagok, zenésztársak, tisztelők kísérték utolsó útjára Illés Lajost, a legendás Illés együttes alapítóját pénteken Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
A Kossuth-díjas művész január 29-én, 65 éves korában hunyt el. Illés Lajost, aki a kisoroszi református gyülekezet kántora is volt, Tőkés László királyhágómelléki püspök búcsúztatta a református egyház szertartása szerint.
A búcsúztatáson ott volt az Illés együttes három tagja: Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János. Megjelent a kulturális élet számos más képviselője és több politikus is. A család előzetesen arra kérte a gyászolókat, hogy csak egy szál virágot vigyenek magukkal, a koszorúra szánt összeget a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza javára ajánlják fel.
A Kossuth-díjas billentyűs, zeneszerző 1942-ben született, 1957-ben alapította testvérével, Illés Károly szaxofonossal és Zsiga István gitárossal az "ős-Illés" együttest, amely 1960-ban a Budapesti Műszaki Egyetem zenekaraként alakult újjá. A zenészekhez 1964-ben csatlakozott Bródy János, ezután kiadták első kislemezüket, amelyen külföldi számok mellett már Illés Lajos két saját szerzeménye is szerepelt. Ebben az időszakban dixielandet, népszerű olasz slágereket, örökzöldeket játszottak, a "luxemburgi" stílus előretörésével bővült az együttes repertoárja. Koncertjeik színhelyéül egyetemi klubok szolgáltak, a fiatalok órákat álltak sorban, hogy hallgathassák őket. Később két új tag csatlakozott a zenekarhoz: Szörényi Levente és bátyja, Szörényi Szabolcs.
A klasszikus felállású, legendás Illés zenekar 1965-re alakult ki, tagja volt Bródy János (gitár, furulya, billentyű, ének), Illés Lajos (billentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének). Az Illés kezdett el először magyar nyelvű beatszámokat írni. A stílus és a dallamvilág kitűnő egységben volt, az 1969-es Illések és pofonok című albumot sokan értékelik a legjobb felvételnek.
Illés Lajos 1973. november 2-án bejelentette a zenekar feloszlását és visszavonult a nyilvánosságtól. Egy-egy különleges alkalommal azonban visszatért a színpadra.
Pásztory Zoltán 2005 májusában elhunyt. A legendás formáció 2005 nyarán két, visszavonhatatlan búcsúnak számító koncertet is adott, az egyiket Csíkszeredán, a másikat a Sziget Fesztivál nulladik napján; az anyagból 2006-ban DVD jelent meg.
Emlékszem, hogy a sok "Békaszerenád" meg "Ragyog a hold a tó vizén" meg...
Szóval... "Reszket a hold a tó vizén"....
Nekem az Illés - mivel a vári koleszban laktam - "házi zenekarom" volt. A Levente elég sokszor elszakitotta a gitárja húrjait, és amig húrozott, addig a Lajos zongorázott -- de valami eszméletlen jól.
Némileg "érettebb füllel" hallom, hogy igazából először a Lajos számaiban tűnnek fel a népzenei fordulatok.
Nem hinném, hogy megsértettél bárkit is. A mondandód lényegét értettem, s nyilván a többiek is. Sajnos Rácz Aladár sem itthon lett megbecsült ember, hanem kint. Volt olyan fiatal muzsikus a 60-as, 70-es években is, akit jól tűrt a hatalom. Ha éltél már akkor, gondolom, emlékszel Dinnyés Lajosra. Na ő ott volt minden KISZ rendezvényen és keményen szidta a rendszert. Ha nem is a Secam rendszert, hanem a népnyúzó impreriáll-kapritalisrta rendszert.
Bródy szövegét Illés zenéjével már nem annyira csipázta a rendszer. Prüszköltek rendesen, de minden sor úgy volt megírva, hogy abba belekötni nehéz.
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, Minden álmunk.
Mindenki érti, miről szól a szöveg, de kénytelenek tűrni.
(Megjegyzem, nagyszerű csapat volt ez, misztifikálni azonban felesleges. Sok olyan daluk volt, amivel megcsipkedték a hatalmasságokat. Talán messzebbre elmentek, mint sokan mások. De elsősorban fiatalok voltak, tele életkedvel. Szórakoztatni akartak ők elsősorban, csak éppen nem Győzike szintjén.)
Olvasom itt, valakitől, hogy nem érte meglepetésként Illés Lajos halála. Nem hallottam róla, de ezek szerint betegeskedett.
Egy legendával több, egy nagyszerű művésszel kevesebb. Nyugodjék békében!
R.I.P.
