Keresés

Részletes keresés

sela1 Creative Commons License 2007.04.06 0 0 21

 

 Köszönöm. Próbálok erre gondolni... Nem könnyű. :(

Előzmény: hurráoptimista (20)
hurráoptimista Creative Commons License 2007.04.04 0 0 20

Részvétem. Légy erős.

(Ő már valahol fenn kergeti a többieket...)

Előzmény: sela1 (19)
sela1 Creative Commons License 2007.04.04 0 0 19

 

 És ma az én drága ebem is sorra került... :(((( Megszakad a szívem.

sela1 Creative Commons License 2007.01.30 0 0 18

 

 Múlt héten altatták el Foltit, a szomszéd ebet.:( Az én schnauzerem az ősszel múlt 12 éves. Próbálok lélekben felkészülni a búcsúra... Hát, nem tudom...  

pereces0404 Creative Commons License 2007.01.30 0 0 17
A kutyának gyönyörü élete volt.
Nyáron akkor ment a tóra amikor akart, télen még szánt is húzott. De legboldogabb akkor volt, ha közöttünk volt. Egy hete még vakartam a fületövét.
Előzmény: ZöPö (16)
ZöPö Creative Commons License 2007.01.30 0 0 16
Te esetleg, de a kutya soha.
Előzmény: pereces0404 (14)
hurráoptimista Creative Commons License 2007.01.29 0 0 15

Minden megrendült állatbarát gyászolónak szeretném őszinte szeretettel ajánlani úgy lélekerősítőként, mint teljeskörű és adekvát pertraktálásaként a halálnak, elmúlásnak Arthur Schopenhauer: "A Halálról" című tanulmányát, amely külön műként is fellelhető az antikváriumokban, de több fejezet mellett jelenleg is kapható a nagyobb könyvesboltokban A Nemi szerelem metafizikája c. könyvében (Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2004. 1800 Ft, Libri, Osiris, Fókusz... Íme a borító sajnos csak kicsiben: http://www.paradigma.hu/smallpic/08388.jpg).

 

Nem utolsó szempont, hogy a saját halálunk felfogásával, kezelésével, elfogadásával kapcsolatosan a legmesszemenőbb mélységekig megy el, így a saját pszichénkre is jótékony hatással bír, de emelett számos állatpélda illusztrálja azt, hogy dacára annak, hogy a haláltól való zsigerileg kódolt félelem minden élőlény sajátja, voltaképp "semmi és senki nem veszik el".

 

A mű elmélyülést kíván, de filozófiai előtanulmányokat nem. Mindenkinek ajánlom, aki veszi a fáradtságot, időt, energiát ahhoz, hogy minden túlzás nélkül a saját későbbi életére is kihatással bíró, szemléletváltozást hozó lelki és szellemi élménnyel gazdagodjék. És hogy tudjuk, igen tudjuk, hogy a kedvenceink halála okozta szenvedés, fájó űr individuális szinten teljesen érthető ugyan (hiszen minket, mint individuumokat érint egy empirikusan megragadható világban), de ez korántsem a végállomás: metafizikai szinten az összes kutya jelen van, velünk él. Ennyit elöljáróban; mindez gondolom így is elég bizarrul és homályosan hangzik. De Schopenhauer kiváló stiliszta volt, s ő ezt nem akármilyen módon volt képes tolmácsolni az értő és befogadó szíveknek. Itt nemcsak off, de terjedelmi okok miatt sem mennék bele jobban.

 

67 darab A/5-ös oldal. Megéri. Higgyenek nekem.

pereces0404 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 14
Sok szempontból megérdemeltem.
Előzmény: ZöPö (13)
ZöPö Creative Commons License 2007.01.29 0 0 13

Vicc, de megbántam. Nem kellett volna.

Előzmény: pereces0404 (11)
pereces0404 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 12
Semmi holmiját nem tartottuk meg - kivéve egy piros nyakörvet.
pereces0404 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 11
Köszönöm.
A vicc az vicc.
Múlik az idö.
Előzmény: ZöPö (5)
hurráoptimista Creative Commons License 2007.01.29 0 0 10
valamiért ... valamiért
Előzmény: hurráoptimista (9)
hurráoptimista Creative Commons License 2007.01.29 0 0 9
Elnézést, ha valamiért a hozzászólásom valamiért alapot adott arra, hogy ez a topic ilyen sután megakadjon...
hurráoptimista Creative Commons License 2007.01.29 0 0 8

Részvétem!!!

Nyugodjék békében szegény.

 

A mienket (tacskó) tavaly júliusban kellett elaltatni. Imádtam, ezerszer, milliószor többre becsültem sok-sok homo sapiens fajtársamnál. (Úgy általában az állatokat, de a kutyákat különösen.) Szép, hosszú élete volt, 14-15 éves lehetett; pár ősz szőr jelezte csupán az öregedését, de élénk maradt egészen az utolsó napokig, amikor is már csak hányt, nem evett, nem ivott semmit. A hátsó lábait húzta maga után - mint kiderült elérte a tacskók tipikus betegsége: lebénult,  a gerince megsérült. Műtötték, akkor azt hittük van remény, mert amúgy a leletek kiválóak voltak, mindene tökéletesen egészséges volt. De nem épült fel, nem sikerült megmenteni, a lábadozás csak nem maradt abba, a hátsó lábait továbbra sem tudta használni. Utolsó emlékem, hogy amikor meglátott, hevesen járt a farka örömében, mint mindig, amikor találkoztunk... Aztán anyámék bevitték a kórházba, megpróbálták megműteni, de az orvos nem sok reménnyel kecsegtetett a felgyógyulását illetően. Főleg a kora miatt. Így hát elaltattuk.

 

Soha nem felejtem el. Hangozzék bármennyire is profánul, de egy állat (főleg egy kutya) halála sokszor szívszorítóbb egy emberénél.

Előzmény: pereces0404 (-)
stiglinc Creative Commons License 2007.01.29 0 0 7

 

Sajnálom őt is titeket is! Sajnos, tudom, milyen érzés!

Nyugodjon békében...

 

Itt minden eltávozott barátot meg lehet siratni - kutyát, macskát, nyulat, papagájt...

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9133794

Előzmény: pereces0404 (-)
schnauzer Creative Commons License 2007.01.29 0 0 6
Karacsony elott ment el a baratom, o is 10 es fel evesen, mint Sam. Es szinten daganatos volt. 3 honapig harcoltunk....
Borzasztoan hianyzik. Felesege is siratja...
Előzmény: MZ5 (3)
ZöPö Creative Commons License 2007.01.29 0 0 5

Veled érzek.

 

És még egyszer bocsánatot kérek a sok otromba viccért, amit az Olvírben engedtünk meg anno Sammel kapcsolatban.

Előzmény: pereces0404 (-)
MZ5 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 4
Becca is elment, sajna, spanijaink 11-13 évig éltek ,kivéve kis Cezárt aki 15 évet bírt ki.
Becca a már ismert áttétes rák,valamint szívgyengeséggel szenvedett.
Előzmény: MZ5 (3)
MZ5 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 3
Becca is elment
Előzmény: schnauzer (2)
schnauzer Creative Commons License 2007.01.29 0 0 2
:((((((((((((((((((
Előzmény: pereces0404 (-)
ordii Creative Commons License 2007.01.29 0 0 1
Szintén részvétem:-(
zsuzsa Creative Commons License 2007.01.29 0 0 0
Részvétem :-(
Előzmény: pereces0404 (-)
pereces0404 Creative Commons License 2007.01.29 0 0 topiknyitó
10 és fél éves korában el kellett altatni.

Kedden délben még labdáztunk, aztán este kihányta a napi kaját. Reggel vizet hányt. Éjszaka fészkelödött és nyöszörgött. Reggel korán bevittük a klinikára. A vérvizsgálat eredményei jók voltak, EKG nefatív, a röntgen is majdnem jó. Gyomorban egy kis légbuborék, ami hányáskor normális, tüdö ok, kivéve a hasi részt ahol a lelet abnormálisan homályos. Biopsy. Dehidráltság. "Ájví". Éjszakára korházban marad. Reggel láz, víz a hasüregben, letargia. Biopsy negatív. 2-kor az orvos 70%-ig rákot, 30% hasnyálmirigy gyulladást sejt. Biztosat csak mütétel tud mondani. Ez utóbbin még lehet -talán segíteni. Azonnali mütét. Fél óra mulva megtudjuk, hogy rák a májon és a hasüregben. Peforált bél. Nincs remény.
3:40 kor kérjük az orvost, hogy ne ébressze fel.

Megszakad a szivem.

10 és fél évig csak kaptunk töle. Szeretet, hüséget, nyugalmat, kedvességet, vidámságot, örömet. Az alkalmazkodás mintapéldája. Bölcs nyugalma biztonságot adott. A hangos szóra kiment a sobából. Soha nem vicsorgott, s a gyereke mindent csinálhattak Vele. Mindent hagyott csak köztünk lehessen. Értett agolul és magyaru, értett a mutogatásból, hálás és lelkes volt a parancsért. Leste, várta az utasítást. Tudott számolni (3-ig), behozta az ájságot, lehozta az emeletröl a cipöt (néha nem egy párat). Egyszerre 2 jékkal játszani és 3 teniszlabdát egyszerre visszahozni. Mert a teniszlabda volt a mindene.

Hihetetlen, hogy elment.

És milyen elegánsan.

Kutyaangyal lett belöle.

Good by Sam.

Tegnap óta nincs kutyám.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem akarlak untatni, de Sam-re szivesen emlékezem...

Nekünk volt egy másik nagyon jó kutyánk, Ali a Collie. Amikor ö elment megfogadtuk, hogy nem lesz több kutyánk. 5-6 évre rá egy napon a lányom beállított egy kosárral, s a kosárban egy kis sárgás pamutgombóc. Elöször mérges lettem, hogy kész helyzet elé állít, de mint kiderült magának vette.
Egész éjjel beszélgettünk a feleségemmel, s másnap elmentünk a tenyésztóhöz. Volt neki még három. Megnéztük a papát és a mamát, meg mimindent nyertek aztán kimentünk a kenelbe.
A három lurkó közül kettö oda jött, a harmadik elbújt. Feleségem utánna ment, felvette s bejelentette, hogy öt választja. Én gyorsan letettem a másikat, mert csak egy kutyát alartunk.
Sam akkor volt pont 6 hetes.
Hazafelé elkereszteltük Sámuelnek, amiböl aztán Samu, majd Sam lett.
Ma el sem tudom képzelni, hogy más neve legyen.
Akkor kertes házban laktunk. A kisöreg élvezte a terepet, de csak akkor és ott ahol mi voltunk.
10 hónapos korá ban egy ugrásnál eltörött a jobb háts lába. Nagyon jö "beteg" volt. Hagyta, hogy ápoljuk, szerssük.
Megkaptuk a legnagyobb bizalom jelét: Ráült a lábunkra.
Nem járt iskolába. Nem kellett. Hamar tanult és lelkesen. Büszkén fogadta az elismeréseket.
Elsö bizalmatlanság után, mindenkihez kedves volt. Vigyáztunk, hogy soha ne csalódjon az emberben. Barátainkat családtagként kezelte. kivéve egyet. Ez a barátunk egy geyerkkori harapás miatt nem szerette, félt a kutyáktól. Sam egyszerüen átnézett rajta. Az illetö nem kapott egy rosszfarkcsóválás sem.
E miatt a ragaszkodás és emberszeretet miatt Sam nem lett volna jó házörzö, bár soha nem került kritikus helyzetbe. Nem tudom, hogy akkor hogyan reagált volna.
A teniszlabdákon kívül mindíg csak egy játéka volt, rendszerint egy zokni amit ünnepélyesen neki adtunk. Más zokni nem érdekelte. Ha széttártam a kezem akkor ezt hozta. De a "cipö" szóra hozta a cipöt, papucsot, ha azt mondtam, hogy "másik"
akkor hozott egy másik lábra valót, de nem biztos, hogy a párját az elsnek.
A "köszönj"-re vakkantott.
"Haza" "helyedre"helyrére ment.
"Újság" behozta és undorral ledobta a lábamhoz.
A "dolgozni" azt jelentette, hogy elmegyünk és ilyenkor mindíg kapott valamit. Ha megjöttünk szintén.
"Pisilni" akkor pisilt.
"Nem oda" akkor arrébb ment.
"Nem jó" kereséskor felnézett és a mutatott irányba folytatta.
"Hopp" az azt jelentette, hogy a labda a közelben van.
"Lábad" akkor valamelyiket felemelte, hogy a sarat letöröljük.
"Másik" akkor egy másikat emelt fel
"Sék" kezet adott.
A parancsok egyszavasak voltak és ha mód volt rá akkor mutatással megerósítve. Soha nem kapott ki. A letolásra olyan büntudat ült a képére, hogy megsajnáltuk.
A hangos szóra méltáság terljesen elhagyta a helységet.
Szabadon mozgott a lakásban, s ha be volt ágyazva felmehetett. Nyitott ágy nem érdekelte, Nem ment fel más alkalmatosságra. Életében egyszer lopott, akkor viszont megette a kázóró egy 20 tagú társaság sajtos pogácsáját. A letólás után nem ment az asztal közelébe, csak ha megengedtük.
Kisgyerekeknek mindent hagyott.
S ha játék közben a foga hozzám ért azonnal elkedte a kezemet nyalni.
Ha TV-t néztünk akkor felénk fordulva aludt. Ha viszont kutyahang volt a TV-ben akkor odafordult, de csak egy rövid idöre.
Nem kapott az asztalról semmit, amíg mi ettünk addig a helyére ment, viszont kevenc szórakozása volt a mosogatógép berámolást végig aszisztálni, s a föz3shez aszisztálni.
Elvileg naponta egyszer evett (Reggel, séta után): Kb. 12 oz Eukanuba Adult 5+ amihez 6 oz Pedigree konzerv és 12 oz langyos víz. Ezt ö 2 perc alatt eltüntette. Ez után kitettünk neki 6 oz Eukanubat amit késöbb evett meg. Milk-Bone snack viszont foglalkozáskor, játszáskor mindíg volt a zsebemben. (Még most is van kabátom amiben van.)
A reggeli séta az a feleségemé volt. Egy nagy erdös park mellett lakunk igy ott szabadon cserkészhetett.
Délben és 5 óra felé egy másik terepen én vittem el labdázni és kicsit gyakorolni. Akkor nagyokat futott, s a fennti diétával igen jó állapotban volt. Nyáron a "tavunkban" kergette a labdát.
A játék végén "get in"-re beugrott a kocsiba.
Mentünk haza.

S ez most mind megszünt.
(Elnézést.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!