Persze, mindig is lesz jelentése a képnek, csak a konkrét információ tűnik el: amerikai katonák ártatlan vietnámi gyerekeket gyilkolnak -> katonák gyerekeket gyilkolnak. Mindkettő borzalmas, és érzelmeket kelt a nézőben, csak a jelentés válik általánosabbá.
Ez részben igaz sztem. De a vietnami kislány (akinek a képe anti-amerikai ikon lett, ami nem akadályozta meg abban hogy később zsírosra keresse magát ottani haknizással :-)) meg a D-nap képei éppen olyan ikonok, amik megállnak a lábukon szájbarágás nélkül is. A kontextus is ott van a képeken, ahogy a XIX. századi nézőnek is nyilvánvaló volt hogy a Goya vagy CD Friedrich képein látható csúnya egyenruhások franciák. Nekünk is elég ránézni, minden kiderül a részletekből.
"olyan kép kevés van, amit odatesznek eléd, és mindent megmondasz róla, ami lényeges." Szerintem ilyen kép nincs is. Már az is információ, hogy mikor és hol látod. Ha a hírek tele vannak a jugó háborúval, akkor lehet, hogy elég, ha a képet látod, és a piros kockás sálból tudod, hogy mi van a képen. Tíz év múlva már nem. Vagy ott van az a fotó, amin a meztelen kislány menekül. Vietnám, vagy Korea, esetleg Kambodzsa? A képről nem derül ki. Fotók a D napról dettó. Azért tudod, hogy mit látsz, mert láttál már ezer hasonlót, amiről felismered, hogy mit is kell látnod.
a fotós és újságíró egyedüli feladata a világ korrekt tájékoztatása, valamint felelőssége a feddhetetlenség. minden tekintetben, bármikor, bármilyen körülmények között. szerintem. hogy a világ mit kezd a képeivel? az a világ dolga. a fotós felelőssége addig terjed, amíg a képeit elküldi a szerk.nek.
olyan kép kevés van, amit odatesznek eléd, és mindent megmondasz róla, ami lényeges. nézd az afp, getty, reuters, ap, epa honlapokat (vagy akár a wpp -t), a piccsöz av dö monsz, meg egyebeket, nem, vagy 1 -2 IKONt fogsz találni. összesen. ha a kép készítője/segítői nem szavahihetőek, nincs mellette a képaláírás, tudósítás, akkor nézhetsz nagyokat.
Ezt - sajnos - '56-ban nálunk is megcsinálták, ugyanazokat a fényképeket, híradófelvételeket a két fél homlokegyenest ellenkező kommentárral használta fel a saját céljaira.
Nagy a fotós felelőssége, hogy olyan képeket csináljon, amiket csak egyféleképpen lehet érteni, illetve ne legyen lényeges a hozzáfűzött magyarázat.
Ettől függetlenül a horvát/bosnyák szomszédra lövöldöző ember képe örök érvényű abból a szempntból, hogy egy lépésre van a civilizáció a káosztól.
„A közelmúltbeli balkáni háborúk elején a szerbek és horvátok közötti harcok során egy-egy falu ágyúzásakor meghalt gyermekek fényképeit szerb és horvát propagandaanyagok egyaránt terjesztették .A felirat módosításával újra meg újra hasznosíthatóvá vált a gyermekek halála.” (S. Sontag: A szenvedés képei)
bocs, de ez az a téma, amivel kapcsolatban, ha bármi csúsztatást, vagy félreérthető szókapcsolatot látok, bármikor és bármilyen körülmények közt minden mérlegelés nélkül felszökik a vérnyomásom (értsd: 50/100 -> 80/120)
erre a problemára akartam rávilágítani éppen pár berakott, szövegétől fosztott képpel, DE EZ A TETŰ F.MOTOR NEM AKAR FIREFOX ALÓL KÉPEKET ELFOGADNI. A KURVA ANYJÁT! na. 3 mély lélegzet. (már 90/140 -nél járok) csak a fotós, az asszisztense és az esetlegesen mellette dolgozó sajtmelós szavahihetősége az, ami alapján el lehet egy képet helyezni. (aki baszkodik, hülyül, visszaél a helyzetével, azt el kell meszelni, hogy az életben ne kapjon több munkát ilyen helyen. de ez egy másik kérdés). ez ugye a nap.lapokban, és egyéb forrásokban látható képekre vonatkozik. az ikonok, amikre szintén szerettem volna példát hozni, más kategória. egyetemes értékeket közvetítenek, közérthető szimbolikájuk van. ez a mostari kép nem ilyen. sajtfotó. nachtweynek pl. a nicaraguai tankon akrobatizáló sráca ilyen. meg még van pár. huet, burrows (hozzájuk kötődik a 'nam war legdrágább helikopterlelövése, '71, laos. 30 évig nem is találták őket. nem rossz meló...). katonák a kötözőhelyen, James C. Farley bevetése, sat, sat. tess' keresni.
Ezt bele kellet tenni a címbe, különben sem a környezet, sem a katona egyenruhája(egyenruhátlansága), sem a piroskockás pólója/kendője nem utal arra, hogy épp egy horvát katonát látunk.
Ha az lenne oda írva, hogy muszlim katona lövi a horvátokat mostartól délre, akkor azt is el kéne higgyük.
onnan, hogy azelőtt pár hónappal ott is normális élet folyt, és megvoltak egymással/magukkal az emberek. 100 éveken át /P(j.e.)>90%/. (multikulti. működött. igaz, nem egy pillanat alatt alakult ki)
Amiről beszélsz az csak a képek kisebb hányadára igaz. Mert pl. milyen magyarázat kell a négykézláb mászó éhező szudánihoz, vagy a kopár vaságyban keservesen síró kisgyerekhez? - Semmilyen. Nem tökmindegy, hogy mikor, hol, kiről készült? - De igen, teljesen.
Az igazat megvallva az általad kiragadott képről is ez a véleményem. Az, hogy a kép Boszniában, '93-ban, milyen körülmények közt készült, csak plusz info. Érdekesség. A kép lényege - szerintem - abban van, hogy látunk egy szobát csillárral, máló tapétával, ahol néhány hónappal azelőtt még tévét néztek, beszélgettek, szórakoztak az emberek. Most viszont egy Kalával felfegyverzett fickó lövöldöz a spalettán keresztül. Nem mindegy, hogy ez hol történt?
A bokeh nem képhiba, amitől még a fotózzon biztos belekötne valamelyik fiatal zseni.
A fehér civilizáltságos megközelítést meg kissé mulatságosnak gondolom. Nekem is eszembe jutott hogy a macska akár a levesbe is mehet, de mivel rühellem a macskákat, nekem ettől csak szimpatikusabb a kép :-D
Inkább az a baj azokkal a képekkel, hogy teljesen ellenkező aláírással is hihetők vagy inkább elhitethetők. Legalábbis én a BBC (vagy a NYT, egykutya) "palesztin fiút ver izraeli rendőr" című buktája óta fenntartással kezelek minden képet, aminél elmagyarázzák, hogy mit is ábrázol. Persze nem azt mondom, hogy Nachtwey hazudik, csak azt hogy egy riportkép sztem akkor igazán jó ha szöveg nélkül is megáll és nem csak illusztráció. Pld látunk egy spalettán át kilövő alakot, és a szöveg: "Bosnia, 1993 - Ethnic cleansing in Mostar. Croat militiaman fires on his Moslem neighbors." Ebből csak Bosznia, 1993, az ethnic cleansing, Mosztar, a horvát milicista és a muszlim szomszéd nem látszik a képen. Készülhetett volna akárhol akármikor. Súlytalan.
A képaláírások tekintetében egyetértek veled, hiszen azok nem mentesek a politikától (pl. az afgán hős honvédők küzdenek a megszálló szovjetek ellen, de utána ugyanezek az afgánok már gaz tálibok lettek, akik ölik a demokráciát hozókat; vagy pl. a csecsen képek).
Fehér civilizáltsággal megközelítve (a macska házikedvenc, fülbevalója és karkötője a nőknek van) a képen egy lány örül a macskának.
Ha szerinted ez fiú, akkor miért vagy biztos a másik konvencióban, miszerint a macska házikedvenc? Lehet, hogy ez a sárga (fekete?) nő (férfi?) az ebédet mutatja a családnak és az általad említett életöröm pusztán a húsnak szól ?!?! A macska a képen nem tűnik túl vidámnak (persze a valóságot sose tudjuk meg...)
Amellett azt ki is felejtetted, hogy kép háttere is hibás, bokeh-es :-)))
A fájl tényleg borzalmas. Akkora szűrő kéne a kék árnyalatokra, amivel Olaszország egy évi spagettitermését ki lehetne emelni a lábosból.
A kép jó. Az életkép önmagában, és a fiú pózolástól mentes arckifejezése olyan életörömről tudósít amiért érdemes elmenni a világ végére. Mert nincs benne elidegenedés. Az elidegenedés az amikor a saját szemszögünkből lefényképezzük a szeretetünk tárgyát és elvárjuk hogy mindenki osztozzon a saját érzésünkben, mert számunkra a kapcsolat magától értetődik és a tárgy (barát/nő, cukiság) jobb esetben kellően fotogén ahhoz hogy begyűjtse a vállonveregetéseket meg ötös értékeléseket. Ez meg elkényelmesít, nem késztet arra hogy egy képpel megmutassuk hogy miért is tartozunk össze a kép tárgyával. És ezért hasznos fekete meg sárga embereket fényképezni, mert az érzéseiket közvetíteni tudjuk és közben mégis marad számunkra némi józan kívülállóság. Ami egy olyan képhez kell, mint amit belinkeltél.
Messze nem az - például most miért kéne elhinnünk hogy a vidám palesztin ifjúság az izraelieket dobálja molotovkoktéllal és nem egymást? mert az a képaláírás? haggyámá :-) - akkor lenne tökéletes ha nem lenne szükség szájbarágásra, túl sokszor túl sok a kontextus a képhez képest. Ellőtt többszázezer képet, ebből látunk pár tucatot, és ha azt nézzük hogy mennyi ebből ami hozzáadott infó nélkül is megáll, még kevesebb. Ami az érdemeiből nem von le sokat, elég kevés fotóriporternek van a karrierje végén négy-öt képe.
nem kell mindent fotótechnikai szempontból nézni, mert ez a kép a hozzá sorolható egyéb képekkel antropológiai dokumentációnak számít, ami egy törzs/nép/csoport mindennapjairől, házi és haszonállatairól, használati eszközeiről, öltözködéséről számol be...
ezért kell kerülni a "fotóriporter-vénával" rendelkezőknek a fotozz.hu-szerű oldalakat, hol egy-egy szép kép van, amelyek esztétikailag kiforrottak, ellenben tartalmilag néha értéktelenek...
