Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.31 0 0 18682

Bedő Gábor
Tudtok-e még...

 

Tudtok-e még mosolyt adni?
Tudtok-e még mosolyt csalni?
Arcokra, szemekre,
Magányosokra és betegekre,
Nyugalmat a remegő kezekre,
Nyújtani, nyújtani korlátot,
Olyant mutatni, mit eddig csak boldog ember látott,
Nem mint az, akit az élet eddig csak bántott,
Akit mindig valami csak lefelé rántott.
El kell kezdeni mosolyt adni,
Korlát mellett lábakat egymás elé rakni,
Segíteni, mosolyogva járni,
S mert ti vagytok a korlát, soha meg nem hátrálni.
Meg kell tanulnotok türelmesen várni,
Oly rövid az élet, és az élet nem bármi,
Sokkal szebb úgy, ha a lelkek is mosolyognak,
Tegnap és holnap egymással andalognak.
Múlt és jövő,
Egyik lassan ködbe vész, de a másik előre törő,
Tegnap,
Ma,
Holnap,
Ennyi egy esztendő.
Ugye, akartok még mosolyt adni?
Ugye, akartok még mosolyt csalni?

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.31 0 0 18681

Sárándi Szilvia:
Tudom, hogy nem érted...

 

Tudom, hogy nem érted a mosolyt az arcomon,
hisz szemmel látható a gond súlya vállamon.
Megtekert az élet fájdalom-marka,
a ráncokat arcomra a kínlódás varrja...
de hidd el, míg esélyt ad az Élet
arra, hogy valameddig éljek,
lehet az év, hónap vagy óra,
addig fog húzódni mosoly az arcomra.
Tudom, hogy nem érted szememben a csillagot.
Tudom, hogy alig hiszed, de boldog vagyok.
Bár sokszor szállnak Égbe a könnyes sóhajok:
- Vezessetek utamon, tündöklő csillagok!
Ám tudd azt, hogy míg itt vagyok,
boldogan köszöntök minden új napot!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.31 0 0 18680

B. Kiss Tamás:

Végső visszaszámlálás

Tízet számoltak sokszor rám.
Kilencnél mindig felálltam.
Nyolcnál feküdtem ájultan.
Hetedíziglen átok rám.
Hatost ha dobok, csak kockán.
Ötösre végeztem iskolám.
Négyesben éltem le életem.
Harmadik napja nem eszem.
Másodperceim vannak még.
Egyes-egyedül réges-rég.
Féltem az életem. Békesség!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.31 0 0 18679

Szuhanics Albert:
Magdolna-napi köszöntő

 

Magdi, Magda, Magdaléna,
névnapotok mai téma,
köszöntelek benneteket,
eszem a kis szíveteket!

 

Virág helyett ezt a verset,
fogadja a felnőtt, s gyermek!
Aki Léna, aki Magdus,
jár itt neki illő taktus...

 

A Magdusok nagyon szépek,
mégis szorgosak, szerények,
boldog lehet, kinek párja
ilyen névvel van megáldva!

 

Okosak ők és huncutok,
hűségesek, de szabadok,
mindig tudják, hol a mérték,
minden Magdi mesés érték!

 

Éljetek sok Magda-napot,
legyetek mindig boldogok,
a betegség elkerüljön,
mire vágytok, teljesüljön!

 

E köszöntőm kedves Magdik,
most átadom tinektek itt,
szeressétek az életet,
s megáld az ég benneteket!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.27 0 0 18678

Bedő Gábor:

Esős reggel

 

Esős reggelre ébredtem,

Szeretem az esőt, varázsol bennem.

Míg a kávémat ittam, néztem és fáztam,

De a gőzölgő kávé testemben szétáradó

levében boldoggá áztam.

Szeretem az esős napokat,

A kis szemerkélőt és a záporokat.

Minden eső egy kis történet,

Ilyen napokon csoda is történhet,

Mert nem vakít el a fény,

Csak nézem a cseppeket.

Mindegyik külön kis remény,

Potyognak alá, hogy tócsává gyűljenek,

Egymással békében egy anyaggá elvegyüljenek.

És olyan csendben múlnak el ezek az esős napok,

Ma is ilyen lesz, esik csendesen.

Nézem, lelkem ragyog.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.27 0 0 18677

Áprily Lajos :
Május muzsikája

 

1.


Langyos eső suhog a lombokon.

A vadgerlék szavaló-kórusa

átbúg a suhogáson. Figyelem:

milyen meleg és milyen monoton.

Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem.

Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem.

 

2.

Ragyog a reggel.

Délre már borul.

Szél bókoltatja nyírfáim sorát.

Estére rojtos felhő komorul

s dörögve ontja sűrű záporát.

Villám villantja túl a hegytarajt

s lelkembe mámort lobbant, késeit.

Hallgatom ezt a gyönyörű morajt,

május felséges mennydörgéseit.

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.27 0 0 18676

Sallai Gabri Creative Commons License 2014.05.17 0 0 18675

Nagy Ferenc  Édesanyám

 

 

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18674)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.12 0 0 18674

Az egyik leggyönyörűségesebb vers, melynek olvasására a századik alkalommal is kiráz a hideg...

s az utolsó versszak pedig szerintem egyszerűen... a magyar költészet csúcsa.

 

* * * 

 

József Attila:
Reménytelenül
- Lassan, tűnődve -

 

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

 

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

 

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18673

Kárpáti Tibor:

Nővéreim, ékes íriszek

 

Május szült engem: a Szépségben hiszek.
Nővéreim vagytok, ékes íriszek:
szirom-szoknyájú szivárvány-leányok,
fodros taréjú, szűz tündér-sárkányok.

 

Nőszirom-nővérek, ékes íriszek!
Mindörökké áldjuk szép Maia anyát!
Hintse reánk kékjét, olvadt aranyát!
Mellkasomban verdes kehely-szívetek.

 

Kéklő és aranyló dalként lüktetek.
Tündér-nővéreim, ékes íriszek!
Ringassátok lelkem, ha már nem leszek!

 

S ha szirmotok lángja halálba lobog,
visszakövetelni illó álmotok:
májusi esőkkel újjászületek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18672

Tóth Árpád:

A fa

 

Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tűnődő, ki ily estelen
A végtelen titkába el merül
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18671

Kaffka Margit
Csend

 

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
- - Ily csendről nem tudok.

 

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka múlt idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, - várni nincs joga, -
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
- - - E csöndet ismerem.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18670

„Sokáig álltam az eső áztatta utcát bámulva. Újra 12 éves kamasz voltam, aki órákig nézte az esőt. Ha az ember elég sokáig bámulja, kiürül a feje, nem gondol semmire, és a teste fokozatosan ellazul, megszabadul a világ valóságától. Az esőnek hipnotizáló ereje van.”

(Murakami Haruki)

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18669

"A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik. A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...) A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes."

 

(Korzenszky Richárd)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18668

Böröczki Mihály:
ÁTVÁLTOZÁSAID

 

Néha olyan vagy, mint a fa,
mint zöld levél és illata,
hol szélsuhodó álmaid
libbentik lombvirágaid.

Néha olyan vagy, mint a kő,
ki hegyet óv, de véshető,
a teste tűz és lelke forr,
mint vulkán lankáin a bor.

Néha olyan vagy, mint a nap,
a sugaraid izzanak,
de olyan lágyan bújsz elő,
hogy boldog lesz a háztető.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18666

Dsida Jenő:
Hálaadás

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

 

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18665

Kabosa Rémon:

Anyák napjára

 

Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel
suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.
Emlékek, tétova percek tűnnek el nyomtalanul,
visszaidézni a szépet próbálom hasztalanul.

 

Egyetlen kép, ami tiszta, mióta emlékezem,
anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.
Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,
hogy ő lett az anyám, a sorsnak ezerszer megköszönöm!

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18664

Kabosa Rémon:

Anyám hetvenéves

 

Ráncait a kendő keretbe fogja
s a csomónak dupla szára nőtt,
fontosabb, mint amiért megkötötte,
összefogja múlttal a jövőt.
Szorít könnyező emlékeket, melyeknek
elvarrta szálát a mosoly,
megbékélt már itt - a földi létben -,
együtt a menny és a pokol.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18663

Kabosa Rémon:

Mama

 

Ha fehér kötényét felköti,
elővesz lisztet, mérleget,
és öreg szemüvegén át
egy régi füzetet nézeget,
melybe a számtalan receptet
sok-sok éve írja át,
már érzem a készülő
finom sütemény illatát.

 

Ha kis dobozában a gombolyag
elfogy lassan két tű között,
meleg zokni vagy pulóver
lesz, amit nekünk kötött.


Egyet-egyet a csillagokból is
- ha kérjük - kivesz,
ha ezt hallja tőlünk, hogy:
Mama...
Mama, kérlek!
Mama, légy szíves!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18662

Kabosa Rémon:
Az én anyám

 

Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,
amilyenből - tudom - sok százezernyi él és szeret,
félt, dédelget s aggódva felnevel
egy-egy lányt, fiút, úgy, ahogy
anyám teszi, ahogy ő nevel
szelíd mosollyal, kedvesen.


Az én anyám lelke erős, de nem nyel le büszke könnyeket 
- mit az öröm hív elő -, ha magához szorít
úgy, mint más anya teszi ezt
egy-egy boldog ünnepen
ő is pont olyan büszkén könnyezik
- lágy szívvel, boldogan -, ő is így teszi!

 

Az én anyám karja erős, törékeny válla nem remeg
temérdek súly alatt,
melytől összeroppanna a büszke férfitest
és jajgatva futna el,
de ő, mint sok-sok más anya,
csak nevet és úgy tesz, mintha éppen játszana.

 

Az én anyám aggódva figyel,
ha úgy látja, más vagyok, ha valami bánt,
vagy csak úgy, elmerengve éppen hallgatok.
Félt, mint minden más anya,
de bölcs mosollyal hagyja csak
megérni bennem minden titkomat.

 

Az én anyám mégis más, mint a többi százezer!
Az enyém szebb talán vagy éppen kedvesebb?
Az enyém jobban rám figyel, többet elvisel,
szemében csillogóbb a fény, ha rám nevet,
és úgy, ahogy az én anyám szeret,

úgy senki, senki nem szeret!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18661

Leleszi Balázs Károly:
Anyám összekulcsolt keze

 

Anyám összekulcsolt keze
van előttem,
az imádságra, hitre és szeretetre
épített egyszerű élet
komolysága.

 

Olyan világ ez,
amit Jézus hirdetett egykor
a Boldogság hegyen.
Anyám alázatos, küzdelmes,
önfeláldozó élete
egyengette utamat a mennybe fel.

 

Hiszem,
ha Isten egyszer majd kezeibe
gyűjti a csillagokat,
anyám élete lesz
köztük a legfényesebb csillag.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18660

Adamis Anna:
Arra születtem...

 

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
Anyám mellett játsszam hosszú éveket.

 

Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból, azt, amit lehet.

 

S végül arra jöttem én e világra,
Hogy hinni tudjam, nem vagyok hiába.

 

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.

 

Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.

 

S végül arra jöttem én e világra,
Hogy belehalnom se kelljen hiába.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18659

Leleszi Balázs Károly:
Szívére ölelte az emberiséget

 

Elhagyatottságát suttogta az égboltozat…
Péter feje körül fel-felparázslottak az ajkak,
a fogoly hátán a katonák gúnyos ütései csattogtak,
és e bongó zsibongást, már harmadszor
szakította félbe a kakas fanfárja.
A nagytanács gesztikulálva zsinatolt,
Pilátus flegmán ráloccsantotta kezére a vizet,
aljnép Barabással koccintott,
s a fogdmegek kinyújtóztatták a keresztet.

 

Iskáriótes Júdás, akit elcsábított
a szemfényvesztő, aléltan a melegtől, egy vadolajfa
lócán, az infláció várhatóságáról elmélkedett,
a város ingyen cirkuszt szimatolt,
és a megriadt énekesmadarak elhallgattak,
szárnyaikkal törülték le verítékük vízgyöngyeit.
A százados megrendülten cövekelt
a kereszt mentén, míg pityókás beosztottjai, a déli
sötétben, az elítélt köntöséért kockát vetettek.

 

Az Atya, a nem-láthatóban,
a nagy fehér trónon ült és megrendülten nézett le
alkotására a földre, majd így szólt a mozdulásra
kész fénypáncélzatú angyalsereghez:
„Ha keresztre feszítik az én szerelmetes Fiamat,
akkor az Ő vére lesz majd vétkeikre a kegyelem.”
…És ekkor egy véres, töviskoronás,
átszegezett kezű Ember, emelkedő zuhanásban,
szívére ölelte az emberiséget.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18658

Parancs János:
Ismét a tavasz

 

A jószagú levegő. A csicsergő,
a csivitelő, a füttyögő madarak.
Az opál ég alatt a könnyű pára.
A tavaszi napsütéstől kótyagos,
cikázó rovarok, lepkék, bogarak.
Kibuknak a földből a füvek, a csírák,
tündökölnek és illatoznak az ibolyák,
az ismeretlen nevű, apró virágok.
Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét legalább.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé;
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18657

Zelk Zoltán:
Csilingel a gyöngyvirág

 

Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

 

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,
a szegfű és a mályva.

 

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

 

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

 

A szellő is megfürdik
a virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18656

Devecseri Gábor:
Őszibarackvirág

 

Őszibarackvirág
püspökszínű szirma
mintha álmaimra
szentbeszédet írna,
földi szentbeszédet,
eget nem hazudva,
sem égre, sem földre,
csak azt mondva újra
szép kenetes hangon,
hogy ami van, az van,
legyek áhítatos
minden pillanatban,
tiszteljem a létet,
élvezzem a szépet,
érezzek már minden
szóban szentbeszédet
s az eső zajában,
s a fűben, s a fában,
madarak tavaszi
barbár imájában
és az ő ünnepi
szirom-lilájában.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18655

Reviczky Gyula:
Május

 

Az ifjúság bájos vidéke
Tele van napfénynyel, virággal,
Himbálják illatos fuvalmak,
Bezengi csattogó madárdal.
Derűs ábránd, álom, reménység
Szór pazarul fényt, illatot.
Nem látni ottan ködöt, árnyat,
Csak a bimbófejtő napot.

 

Te, ki megújulsz minden évben,
Természet ékes ifjusága,
S egyforma bűbájjal mosolygasz
Bíborra és daróc-gúnyára:
Gyönyörű május, szívdobogva,
Vidáman hadd köszöntselek!
Nekem is illatoz' virágod,
Rám is sugárzik kék eged.

 

Napodnak hulló tiszta fénye
Hevíti az egész világot.
A mi csak kedves, a mi bűvös,
Pajkos szeszéllyel mind kitárod.
Minek zománcot nem te adtál,
Elveszti illatát, színét.
Te vagy a művészek művésze,
Te az örök költői szép.

 

Virágokat hullatsz a földre,
Ha tomboló vihar megingat;
És hogyha sóhaj kél szívedből:
Az is csak édes, langyos illat.
Emelt homlokkal, könnyü szívvel
Vivhatja az a lét-tusát,
Kinek harczára te mosolygasz,
Gyönyörű május - ifjúság.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.19 0 0 18654

Köszönöm, kedves Szomorúfűz!

 

Én is kívánok neked és mindenkinek áldott, békés húsvéti ünnepeket!

 

* * *

 

Előzmény: szomorúfűz (18653)
szomorúfűz Creative Commons License 2014.04.19 0 0 18653

Békés, boldog Húsvéti ünnepet kívánok Mindannyiótoknak! 

 

 

Ligeti Éva /Leka/

Húsvétkor

 

Selymes füvet szél ringatja
Lombos fa fejét ingatja
Mezőn virág tarka-barka
Bársonyba bújt minden barka

Húsvétkor már jácint köszönt
Kóstolgatja a fényözönt
Nárciszokat Nap csavarja
Szellő tánca nem zavarja

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.17 0 0 18652

Kányádi Sándor:
Nagycsütörtökön

 

nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!