Keresés

Részletes keresés

szomorúfűz Creative Commons License 2013.12.24 0 0 18562

Boldog, békés, meghitt karácsonyt kívánok Mindannyiótoknak!

 

 

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.24 0 0 18561

Jószay Magdolna:

Karácsony lelke

 

Karácsony.

Aki ismeri titkait, annak

mindig szebb, mint ami.

Nem számít pompa,

gazdagság, csillogás,

semmi, ami talmi.

A karácsony bent lakik,

langgyal bélelt lélekmelegben,

valami igazi, valami könnyű

és megfoghatatlan áldás,

érző, őszintén önzetlen

boldog biztonság,

valódi ősi összetartás

talán feldereng itt-ott

a felnőtté érett, régvolt

gyermekszívekben.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.23 0 0 18560

Arany-Tóth Katalin:
Karácsony küszöbén

Karácsonyi fények
ragyognak az éjnek,
meghitt csöndet takar
az égi csillagkoszorú.

Szeretetre vágyó
szívedbe fáj a jó:
hív az ünnep hangja,
de lelked mégis szomorú.

Elmúltak az évek.
Gondjaid temérdek
súlya alatt fanyar
a mosoly - elnyomja a bú.

Kis Jézuska, jászol,
tömjén illat… s fázol.
Reménységed félted,
hisz jövőd vesztett háború.

Karácsonyi fények
vigyázzák a lépted.
Gombnyomásnyi álmok
tündöklése méz-mámorú,

de Sorsod megéget:
eltűnt büszkeséged,
szeretetlenséged,
fáradt-árvalányhajú

nyomor kapujában
álldogál magában.
Az ünnep elsimul,
s kabátodon a szél átfú’.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.23 0 0 18559

Mindenkinek áldott, békés karácsonyt kívánok!

 

* * *

 

Vida Gábor:
Karácsonyi ajándék

Karácsonyi ajándék mi lehet?
Mi az, mi megdobbantja szívedet?
Gyermekként, a Jézuskára várva,
Játékot rejtett díszes fa lába.

Tiniként a furfangot átlátva,
Beszálltál a szülői játékba.
Fiatal felnőttként másra vágytál,
Gyermek szemén át jövőbe láttál.

Karácsonykor ünnepet teremtesz,
Vágyat, álmot sokat teljesítesz.
Családod ettől hálásan néz rád,
Varázslatos lett a karácsonyfád.

Csillogásból jutott rá ma bőven,
Illatos kalács sül a sütőben.
Négy adventi gyertya fénye lobban,
Most szeretjük egymást a legjobban.

Ennél nagyobb ajándék mi lehet?
Talán csak az állandó szeretet,
Mely nem korlátozódik pár napra,
Mely nem feltételesen van adva.

Melletted vagyok, téged szeretlek,
Ha te nem engedsz, én sem engedlek.
Ajándékul adom szívem néked,
Így lesz teljes a Karácsony véled.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.23 0 0 18558

Kustra Ferenc:
Várta a karácsonyt...

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy megfagyott,
Az erdei nylon sátorban, hol mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár - ellopott - fenyőág volt rajta.

Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő... nem érhette már meg,
De mi őrizzük - egy embertársunk emlékét - meg!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.23 0 0 18557

Zsefy Zsanett:
Karácsonyi csillag

Azt hittem, hogy csillag vagyok,
a mennybolt is tőlem ragyog,
lábam nyomán fénysziporka
fröccsen szét az angyalokra.
Fenyőtűkre angyalhaj száll,
csillog rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán vibrál fényem,
gyermekmosoly lesz szentélyem.
Azt hittem hogy csillag vagyok,
pedig anyám könnye ragyog,
három király minden kincse
elfér abba a nincsenbe.
Már nem hiszem, nem is bánom:
cseppnyi az én mennyországom.
Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor csúcsra tűzöm.
Messze ragyog, mégis bennem,
halálomig a szívemben.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.23 0 0 18556

Dsida Jenő:
Tündéri éjben érkezel!

Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.

Csillogó buckák
zizegve rohannak.
A szél
hörögve lengeti hosszú hósörényét.

Zuzmarás utakon át
tündéri éjben
érkezel
kunyhóm elé, északifény leánya.

Prémek vattáznak
bolyhosan, fehéren,
szájad
piros melegén pihék halódnak,

zöldfényű csillag
reszket hajadban
s szánad előtt
felhőt zihálnak a rénszarvasok.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18555

„Igyekezz úgy élni,hogy mindig jusson időd:

-nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje;

-olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;

-dolgozni...mert ez a siker ára;

-játszani...mert ez az örök fiatalság titka;

-szeretni...mert gyógyítja az embert;azt is aki adja,azt is aki kapja;

-mosolyogni...mert ez az arc legszebb ékszere;

Most mindezekre együtt...

...mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.”

Előzmény: Bűvössárkány (18554)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18554

Kormányos Sándor:
Csak addig…

Nem maradhatok sokáig,
csak addig lehetek itt veled
míg szemeimbe ég az arcod,
arcomba ég a két szemed.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18553

"Vajon  létezik  olyasmi,  mint  egy  kapcsolat  igazsága?  Vagy csupán találgatásaink között botladozunk magányosan, elszigetelve nem csupán egymástól, de a külvilágtól is, amely sokkal jobban kedveli  az  egyszerű  és  beszédes  hazugságokat,  mint  a  súlyos, számvetésre késztető igazságot?"

 

(Lévai Katalin)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18552

Kányádi Sándor:
Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18551

Illyés Gyula:
Minden mi elválaszt

Elváltunk s minden, mi elválaszt:
már az is egyesít;
ahány akadály, azt emeli,
szép foglalatként csak, amit
elzár előlem: kebledet, szemed,
jövőm ragyogó kincseit.

Mint lég a hangot, víz a fodrot:
a távolság szerelmemet
úgy sokszorozza, villogtatja,
erejét most mutatja meg,
torló dühét, mit nem éreztem
míg együtt lehettem veled.

Áruló utat, anyagot
ez a messzeség ad neki,
láthatóvá, mindenütt-mindég
jelenvaló ezt teszi,
mint a bujkáló, észrevétlen
szellőt a fák levelei.

Ahogy a nyári föld csak este
ontja a meleget:
most hogy letűntél, én most érzem
lobogni szívemet,
most érzem tikkadtan, hogy akkor
nem is szerettelek.

Elmentél s mindig igazad lesz.
Te leszel mindig már a jobb.
Szolgálóm voltál: sorsomat most
kezedbe markolod
zsarnokin, durván és gyötörve,
ha nem is akarod.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18550

"...úgy gondolom, hogy addig vagyunk fiatalok, amíg el tudjuk képzelni, hogy előttünk állhat a pillanat, és akkor ér véget az  életünk,  amikor  már  arra  sem  vagyunk  kíváncsiak,  milyen lehetett volna."

 

(Lévai Katalin)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.14 0 0 18549

Sinka István:
Őszi márvány

Láttuk; nem látta senki más,
senki, csak te meg én,
hogy ketté tört a ragyogás
lenn a kis völgy ölén;
elmúlt a tündöklés; veszendő-sárgán
halt meg… A perc is ily múlandó, drágám.

Világ tündökölt ott, idő, mi tovasuhan.
Hisz fény jön és árnyék jön, s újra fény.
Talán azt se tudjuk, láttuk-e csakugyan:
a völgy, örökre völgy, így is – árván.
Álltunk csak hosszan ott, mint két őszi márvány -
emlékei, mi ketten: te meg én.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.03 0 0 18548

Baranyi Ferenc:
FOGADOM

Kíméletlenségemmel becsüllek én –
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamban rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyűlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hullt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.03 0 0 18547

"Néha te vagy a szélvédő. Időnként pedig te vagy a bogár."

(Mark Knopfer)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.12.03 0 0 18546

Szép napokat!

 

* * *

 

Rácsai Róbert:

Itt van a november

Lusta pihe száll fehéren,
alszanak egy zöld levélben
a kerti barackfák.
Durván harap a levegő,
számomra alig hihető,
hogy érzem illatát.

Vége lett a hosszú ősznek,
dermesztő hónapok jönnek,
talán el sem hinnék,
hogy elmegy, bár nem örökre...
Csak ólmos, jéghideg ködbe
bújik a hegyvidék.

Reggelre ráfagy a pára
a vénséges szilvafára
a csendes udvaron;
fülelek: hogyan, s mit beszél
nekem a csípős, téli szél...
Zúgását hallgatom.

Alattam megroppan a dér,
jövőre úgyis visszatér
a napsugár-tenger.
A fákhoz temetem magam,
addig nekik súgom szavam:
Itt van a november.

 

Előzmény: Sallai Gabri (18545)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18545

Bognár Barnabás

 

Ha mosolyt hozok...



Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, 
így maradjak meg neked. 
Ha csillogóra váltom a szemedet, 
így maradjak meg neked. 
Ha kezed kezemben megremeg, 
így maradjak meg neked. 
Ha én melletted állok félve meg, 
így maradjak meg neked. 
Ha szeretnék együtt félni veled, 
így maradjak meg neked. 
Ha vagyok én neked a szeretet, 
így maradjak meg neked. 
Ha velem a szép még szebbé lehet, 
így maradjak meg neked. 
Ha te szépnek látod a lelkemet, 
így maradjak meg neked. 
Ha vagyok az, aki más nem lehet, 

                                              így maradjak meg neked.

Előzmény: Bűvössárkány (18544)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18544

Kormányos Sándor:
LÉTRA

Falaidhoz ha létrát támaszt
és átkandikál a képzelet,
majd rádöbbensz, hogy Te vagy kívül,
s a bezárt világot kémleled…

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18543

Szabó Magda:


Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi
nincs senkinek talán.
Beszélek én, de hangom is pici,
hát nem figyelsz reám,
azt sem tudod,
hogy katona vagyok,
mert én nagyon kis katona vagyok,
engem nem is látsz, csak a kardomat;
van ám sok kardom, forgatom,
villogtatom, suhogtatom,
még tisztelgésre is kirántom,
szigorú az én kapitányom,
nem szól, de süvölt cudarul,
fél ám a bokor, lelapul.
S tudod,
én olyan katona vagyok,
hogy nem magam ülöm meg a lovat,
hanem a lovam engem:
csiga meg lepke meg esőcsepp
meg szöcske ül a nyeregben,
de nem haragszom, oly piciny szívem van,
nem fér abba harag,
ha indulok, megyek gyalog,
viszem a lovamat,
s ha fáradok
se búsulok,
inkább dúdolgatok,
este, ha feljön a csillag,
elhallgatok.

Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbád meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18542

Soósné Farkas Zsuzsanna:
Őszi szonett

Idén az ősz kegyelmes. Adja szép
napok sorát. Szelíd a szél, szelíd
a fény… Maradna így! Ne jöjj, ne még,
te tél! A szív ma még erőt merít.

A napsugár s a sárga-rőt levél
az őszi tájra boldogan tekint.
Narancs-palást a táj, a hajnal-ég
borítja ránk. Meleg mosolyt derít.

De illanó a szép, miként a jó!
Rohanva távolít, elűzi bősz
vihar, s a szél, a fagy fialta hó.

Ma még ne sírj, ne féld a rossz időt!
Ma még a napsugár ül arcodon!
De reszkető hideg, mi váltja őt.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18541

Komáromi János:

A fák elkísérnek

a fák elkísérnek
föléd hajtják árnyat adó ágaik
más nem is segít
egyedül maradtál
végig utaztál több életet
és gyakran úgy tettél
mint aki megérkezett
pedig tudtad legbelül
hogy az út még tovább vezet
de jó volt hinni
hogy vége
hogy megállhatsz végre
megpihenhet a kóborló szív
megnyugodhat a meggyötört lélek
de még sem
még nem...

a fák elkísérnek
megriasztanak a kopasz ágak
dermedten állnak a halott törzsek
az egykori zöldek
szürkén és barnán merednek az égre
vagy fekszenek a földre
köztük vergődsz előre
könnyeid rajzolnak utánad fényes csíkokat
mint valami nyálkás útvonal
maradnak el a nyomok
az élet
mint valami csúszómászó féreg
kúszik előre
az Univerzum e tenyérnyi helyén
néha megállsz
és azt kérded:
ez az enyém?

a fák elkísérnek
a bomló rügyek
csapzott ragacsaiból
megszületnek az új életek
virágszirmokban tobzódik
az illatok mámorát kereső
mintha megállna most
egy pillanatra az idő
a menekülés
csendes vergődéssé szelídül
de eléd perdül egy hulló szirom...
jelzés ez
hogy menni kell tovább
üvöltenél: elég!
nem bírom!
de mozdul a láb
és rándul az izom
és felzubognak az energiák
és a Végtelen hív
csak tovább...
csak tovább...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.30 0 0 18540

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Illyés Gyula:
Madarak szóltak fenn...

Törik a vadlibák vonala az őszi
tiszta magos égen s száll nagy karolással!
csapat csapat után, foszló ölelések
úsznak el feletted szűnő csipogással.

Madarak szóltak fenn s te ijedten kaptad
fejedet feléjük… s ím most magad elé
bámulsz szótlanul és meg-megállasz… amíg
körötted csikorgva fordul az esztendő!

Hányadszor, hányadszor, vándor! s te még mindig
tanácstalan tekintsz erre-arra… s várod
most valami lesz tán… tán ha hátratekintsz,
egy szelid titok, mint hű kar, feléd nyílik…

– Tél lesz ujra, öcsém, hideg és koplalás!
Nyalja majd a válú befagyott vízét a
szomjas barom és bőg… rózsaszín orrából
hosszan csap a gőz a hűvös alkonyatba.

Elfordul e táj is tőled és tovább küld.
Csörög lábad alatt majd a göröngyös út
vékony fehér jege, hogy föltűrt gallérban
megindulsz dünnyögve merre rendeltetél.

Rázkódik a cserjés, rázza már magából
utolsó zajait, a végső madárdalt.
Holnap föltűnik és hegyeken, völgyeken
útaidra fekszik a szőrös fehér tél.

Dobd el virágaid s léptedet megnyújtva
födél után nézz már… alapíts családot,
erre figyelmeztet a ritka madárhang
s a távol erdőket durrogtató hideg.

Nem való vagy te már, hogy fűtetlen kamra
előtt rugdalt ujra lábaidról a hót
bosszúsan, mert lám, te nem gyűjtöttél most sem
se bort, se szalonnát, se kacagva törő

rőzsét, se kis hangon nevetgélő hitvest…

 

Előzmény: hablány (18539)
hablány Creative Commons License 2013.11.28 0 0 18539

Szép napot Mindenkinek!

 

Reményik Sándor

Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18538)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18538

Kormányos Sándor:
Mindenért…

A vágy, mely folyton
elcsavargott,
tudom, majd egyszer
visszatér,
s akkor, a döbbent
pillanatban
én fizetni fogok
mindenért.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18537

Dsida Jenő:
Ha...

Istenem!
Ha ez a hullott, tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...

Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...

Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...

Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18536

Sági Erzsébet:
Bölcsülünk

Mire elmegyünk,
megtisztul a lélek.
Levetjük a gőgöt,
le a kevélységet.
Kezet nyújtunk - fejben -
rosszaknak és jóknak,
... már nem vágunk vissza
a minket bántóknak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18535

Szép álmokat mindenkinek!

 

* * *

 

Leleszi Balázs Károly:
KRISZTUS-ARC

Egy Krisztus-arc van elrejtve
szíved mélyén
Mikor már végképp
összekuszálva látod az egész életed
keresd meg… Keresd meg!

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18534

Szép estét!

 

Endrődi Sándor

 

A szeretetről

 

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyülöl.

 

Előzmény: Pannika127 (18533)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.24 0 0 18533

Lemaradt...

 

Előzmény: Pannika127 (18532)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!