Keresés

Részletes keresés

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.02 0 0 18493

Ne menj előttem,lehet,hogy nem tudlak követni.
Ne  gyere mögöttem,lehet,hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."

"Ha az összes barátom leugrik egy hídról,én nem ugrom velük.
Lent várok,hogy elkaphassam őket."

"Igazi barátod az,kivel nem kínos,ha beszélgetés közben beáll egy hosszabb csend,s nem kezdessz el azon agyalni,mit is mondhatnál.."

"A barátság egy aranykötél,amely ha elszakad,össze lehet ugyan kötni,de a csomó megmarad."

"Az igazi barát az,aki ha megkérdezi tőled,hogy hogy vagy,meghallgatja a választ is."

"A világ olyan mint egy tükör.Látod?Mosolyogsz és a barátaid visszamosolyognak."

"A barátság szívből jön,amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat."

"Az igazi szerelemnél csak az igazi barátság ritkább."

"A legnagyobb ajándék,amit embertársadnak adhatsz,az,hogy őszinte szívvel figyelsz rá."

"A barát ismeri a szívedben lévő dalt és eldúdolja neked,amikor kezded felejteni."
                                                                                                              /Donna Roberts/

Előzmény: Bűvössárkány (18492)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18492

Weöres Sándor:
Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18491

Kosztolányi Dezső:

Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18490

Sárhelyi Erika:
Rejtőzködő

Mennyi október suhant már el fölöttem,
és hány strófa őrzi a múlás utánozhatatlan jeleit.
Mint őszi erdőt a fák - némán és röghöz kötötten -,
bennem a szavak a hétköznapot színezik.
Ilyenkor, túl a nyári, harsogó zöldeken,
fáradt sárgák és okkerek gyúlnak ujjam hegyén,
bíbort és narancsot kanyarít a kezem,
míg elnézem: az alkonyi ég milyen koravén.
Fakó rímek és törődött képek közt motoz a szívem,
esők jönnek, szavaimat elnyomja egy bolond szélvihar.
Felém tart a november – fájón és acélhidegen,
de engem a vers, mint puha avar, óvón betakar.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18489

Zsiga Lajos:
Halottak napja

Térdet hajt a novemberi alkonyat.
A szél kisöpri sírok közt az utakat.
Ünnepre készül ez a fáradt őszi nap.

Hófehér keblű krizantémok
Átölelik a gyertyafényes sírokat.
Csend ül az akácfák alatt.
Halkan beszél, ki szólni akar,
Méltóság és tisztelet -
Ez jár a halottaknak.
Megkövetni élőknek a múltat.
Üdvözölni a halott barátokat.
Gyújts egy szál gyertyát magadnak,
Majd imádkoznak érted a halottak.
Hófehér lelked világítsa
A gyertyafényed, hogy
Az életed igaz emberként éljed.
Kísérjenek utadon
A MINDENSZENTEKI FÉNYEK.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18488

Emlékezős szép ünnepet mindenkinek!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
Hét évmessziről üzent az apám

Mozgott a föld a sírodon, apám,
tudom - csupán koporsód roppant össze,
szóltál felém, akárha hajdanán,
fél kacsintással kérést rögtönözve.

Levél pörgött. Halottak napja volt.
Új feleségem rakta rögről-rögre
a földhalmot, nem sejtve, ami volt,
az most omlott fejedre mindörökre.

Álltam, apám. Csontszürke volt az ég.
Éjjel esett. Sarat cuppolt a lábam.
Imádkozni, szűkölni illenék,
s én horpadt sírod néztem és csak álltam.

Keresgettem a hanton - hol a hír?
S megrettentem az együttroskadástól,
te azt üzented: lélegzik a sír,
a föld alá bújt lélekfurdalástól,

te azt üzented - él még a világ,
s ne bámuljak a friss illatú rögre,
hogy emberebbül csináljam tovább,
te akartad, de nem futotta többre.

Hét éve múlt, hogy korhad a koporsód,
most roppant össze fődet betakarva,
s míg beleírom ritmusomba holt szód,
még kérdenélek: - Mi világ jár arra?

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.30 0 0 18487

Kellemes délutánt, Bűvöskék!

 

Kálnoky lászló

Október

Lehajtja rőtarany fejét az erdő.

A levegő friss újbor-íze csíp.

A párás dombhajlat felől kesergő

melódiát fütyül az őszi síp.

 

Szőlőt hoznak kosárban, prést csavarnak.

Sárgul a hegy – itt-ott kopár darab –

és mélyvörös foltjával a fagyalnak,

elcammog a szálló felhők alatt.

 

Bár lennék őszi felhő, melynek alját

a szélkutyák nyers-hús-színűre nyalják,

vagy szilvafőző üst fölött a gőz!

 

Legyek hozzád hasonló, barna, bölcs rög,

s ti megbékélten fonnyadó gyümölcsök.

Te légy koporsóm, diadalmas ősz!

 

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.29 0 0 18486

Egy ember, ki érted él 
Egy ember, ki téged félt 
Egy ember, ki megbízik benned 
Egy ember, kinek a lelke a te lelked 
Egy ember, kit nem hagysz bajban 
Egy ember, ki segít rajtad 

Egy ember, ki önzetlenül szeret 
Egy ember, ki veled együtt sír, és nevet 
Egy ember, ki megvéd téged 
Egy ember, ki ölne érted 
Egy ember akiért meghalnál 
Egy ember, úgy hívják igaz barát




Előzmény: hablány (18485)
hablány Creative Commons License 2013.10.29 0 0 18485

"

"Kimondanám, de nem lehet.
Néma az út, kihalt a táj.
Beszélnék, de nem tudok.
Fúj a szél és poros a szám.
Elmondanám, ha engednéd,
hogy néma az út és kihalt a táj.
Kiáltanám, ha kérdenéd,
hogy minden üres és fáj!"

Polacsek Erika

 

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18484

Az a gyáva, 
Ki, amit érez, elrejti magába, 
És ami benne gyönge, emberi, 
A másiknak föltárni nem meri. 
Mért várod őt, ha nem ezért? 
A boldog élet vágya nem kisért? 
Galambok közt, virágos szigeten, 
Békés, családi kör, parányi házban. 
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?

 

Heltai Jenő: A néma levente

 

Előzmény: Bűvössárkány (18483)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18483

Zsefy Zsanett:
Szívcserepek

Nem is tudom, felkel-e a Nap,
hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj,
szememre nem jön álom rég.
Nem is tudom, élek vagy csak holt
lelkem barangolja be a nyárfasort,
hogy látok vagy csak néha úgy teszek,
mert jobbnak látnak úgy az emberek.
Hangya vagyok vagy őrült óriás?
Fejemben megbomlott a sokszínű varázs.
Rajtam Isten keze sem hagyott nyomot,
nem enyhített e lázas homlokon.
Ha minden napot visszagörgetek
csak tört szívemből hullnak cserepek.
Nem is tudom, felkel-e s minek,
ha süt is a Nap, bent minden jéghideg.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18482

"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak."


(Wass Albert)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18481

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Pilinszky János:

Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18480

Tóth Dominika

 

Álomvilág

 

 

Lecsukom a szemem,
s végtelen szomjúsággal várom az álomszigetem.
Mindig az álomhajómban sodródom,
melyet képzeletem hajt túl a határon.
Egy eltévedt hullám hozzám szegül,
édes mesével altat, s míg figyelmem lankad,
hatalmas karjai már az árbocot tépik,
s addig gyötrik megrémült lelkem,
míg a tenger halálos,
ringató öblében találom a szívem.
S lassan az életem reménytelen,
magával ragadt a végtelen.
Repülök, szárnyal a lényem,
borús felleg támadt felettem.
Az ég könnyes szemét megtörölte,
s esőcseppje ajkamon álmodva
visszarántott a valóságba.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18479)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18479

Baranyi Ferenc:
Porvers

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi…

Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18478

Kavyamitra Maróti György:
AJTÓ, mely Sehova Vezet

Minden elveszett,
minden összetört:
óvatlan pillanat,
s már senki sem köszönt,
és nem nyílik ajtó sehova.
Fénytelenedő nappalok,
csillagtalanodó éjek, s egy
reggelen
kilépek majd az Ajtón,
mely Sehová Sem vezet…

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18477

Pilinszky János:

Gyász

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély
elámuló szívedre: állsz
tűnődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18476

Szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Dsida Jenő:
ÖREGEK LESZÜNK

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát –
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan mesze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon…
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.21 0 0 18475

Viszont kívánom mindenkinek!

 

Berzsenyi Dániel 

 

Az élet dele 

Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára, 
Ragyogva omlik rám fényed hév sugára. 
S ah, tudom! valamint felért szép delére, 
Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére 
Hanyatló pályád! 

Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod, 
De hamar felderűlt rövid elhunyásod. 
Csak azért rejtezél néha fellegekben, 
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben 
Mosolygjon orcád. 

Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat, 
Nem lengettél mindég lágy Etéziákat: 
De adtál víg elmét, erőt, barátságot, 
Angyali érzéssel tölt édes órákot 
Cypris ölében. 

Mit várjak ezután, nem látom előre. 
Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre: 
Annak örömeit sírva emlegetem, 
Ennek komor képét előre rettegem 
Setét ködében.

 

Előzmény: Pannika127 (18474)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.21 0 0 18474

Kellemes napot, hetet, Bűvöskék!

 

ADY ENDRE

OKTÓBER

 

Elnézem az őszi rózsát,

Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!

 

Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony -
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.

 

1899. október 19.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18473

Szép estét mindenkinek!

 

Baranyi Ferenc

 

Figyelj rám

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.
Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.
Közöld magaddal is,
mitől engem kímélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz.

 

 

 

 

Előzmény: Pannika127 (18472)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18472

Kellemes délutánt, szép estét, Bűvöskék!

(...)

S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, hangos dombok,
sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága;
a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga,
mikor
felhős fátyolát tépi Irisz.

(...)

/Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról/

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18471

B. Radó Lili: Esti dal 

Oly jó ilyenkor este már, 
mikor az izzó nap leszáll 
s a csillag csillog csak nekem. 
Elgondolom az életem. 

Ami elmúlt és ami lesz még, 
mit rég megúntam s amit szeretnék, 
messziről nézem és nyugodtan, 
ami után egykor futottam. 

Mire az izzó arc lehül, 
a szív is békés lesz belül. 
Öröm, kétség oly messzi cseng 
és jól esik az esti csend. 

Jó így mégegyszer szemlehúnyva 
mindent végiggondolni újra, 
a lélek könnyű, mint a pára 
s csend van. Elalszunk nemsokára.

 

Előzmény: jahorka (18470)
jahorka Creative Commons License 2013.10.19 0 0 18470

Szép estét kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

 

Márk Miklós: 
Akkor is

 

Miről álmodtál az éjjel? 
Hullámokon nyugvó holdfényt, 
kikötőben ringó bárkát, 
lelked színeiből festményt. 
Padon egy pár kézen-fogva, 
beszélgetnek szavak nélkül, 
csillag fénylik az égen, ahogy
átölelik egymást végül.

 

Boldog a lány, mint régen, 
szíve alatt ébred egy élet, 
erőt adott kedvesének, 
esélyt, s egészséget. 
Csókjaiban elrejtette, 
két kezével óvta, védte, 
szerelmet találtak, pedig
egyikőjük sem kérte. 

-----------------------------

Rád néztem, s zene ébredt, 
mosolyod szülte egy perc alatt, 
majd lelkünk összeolvadt, és
repült minden pillanat. 
Behunyt szemmel is látom, 
dallamot lüktet a neved, 
ha majd arcom emlékké szelídül, 
akkor is ott leszek Veled…

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.19 0 0 18469

Kellemes hétvégét Büvöskék!

 

Álom Kovács Judit

 

Álmodni tiszta lelkemmel
Éj nesztelen csöndjében
Nyugodt a szív
Már nem vérzik
Fájó sebeket gyógyít
Könnyen létezik

Lebegek
Ringatózom világában
Álmodom boldog pillanatában
Melegsége átölel mélyen
Még ne ébredjek
Csak ennyit kérek

A semmi létet
Mi erőt ad
S ó éltet
Boldogan

 

Előzmény: Pannika127 (18468)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.18 0 0 18468

Szép estét, Bűvöskék!

 

SZERGEJ JESZENYIN

NEM SIRATLAK

 

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.

 

Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.

 

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?

 

Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

 

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

 

 

RAB ZSUZSA

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.17 0 0 18467

Csukás István:

Őszi ének

Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!

E kettős képletű sors kísér, míg élek!
Kettős tükörben vibrál
életem, minden moccanásom s cserélnek
forró kézzel a lét s a halál.
És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek
beleszédül néha, mint ki áll
fortyogó mélység fölött, se földön, se égen –
És összegomolyog szívemben múlt s jövő,
s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.

Tisztán élni magamért s az életért!
A hemzsegő s összekoccanó
kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!
Felelősség, amely a szót
kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!
Az egymásra halmozódó
életekben lenni biztos ész, irányzék!
Így állok a világ kereszttüzében: mérnek!
Nyugtass meg, táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.17 0 0 18466

Szép estét nektek!

 

* * *

 

Rilke:
ŐSZI NAP

Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18465

Faragó Ferenc

 

Hit, remény és szeretet

Hittel érzem a hitedet,
Reménységgel a reménységed.
Szeretettel a szeretetted.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
ezt a három szót vésd a szívedbe: 
Hit, remény és szeretet.

 

Előzmény: hablány (18464)
hablány Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18464

Szép estét Nektek!

 


Gabriela Mistral - A szolgálat

A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Az utat gyakran kövek torlaszolják, gyűlölködésből,
de szíveddel megoldhatod a nehéz gondokat.

Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Milyen szomorú volna, ha a világ vágyná
azt a rózsabokrot, ami el sem plántáltatatott.

Ne csak a könnyű feladatok hívjanak,
ez olyan szép, hogy mások kikerülik!
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik; például amikor
meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.

 



Ne hidd tévesen, hogy szolgálni
csupán kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.

Naponta néz kezünkre s kérdezi:
szolgáltál-e ma? Kit?
Egy fát? Barátot? Édesanyád?

Fordította - Domján László

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!