Keresés

Részletes keresés

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.21 0 0 18474

Kellemes napot, hetet, Bűvöskék!

 

ADY ENDRE

OKTÓBER

 

Elnézem az őszi rózsát,

Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!

 

Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony -
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.

 

1899. október 19.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18473

Szép estét mindenkinek!

 

Baranyi Ferenc

 

Figyelj rám

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.
Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
felgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.
Közöld magaddal is,
mitől engem kímélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz.

 

 

 

 

Előzmény: Pannika127 (18472)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18472

Kellemes délutánt, szép estét, Bűvöskék!

(...)

S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, hangos dombok,
sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága;
a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga,
mikor
felhős fátyolát tépi Irisz.

(...)

/Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról/

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.20 0 0 18471

B. Radó Lili: Esti dal 

Oly jó ilyenkor este már, 
mikor az izzó nap leszáll 
s a csillag csillog csak nekem. 
Elgondolom az életem. 

Ami elmúlt és ami lesz még, 
mit rég megúntam s amit szeretnék, 
messziről nézem és nyugodtan, 
ami után egykor futottam. 

Mire az izzó arc lehül, 
a szív is békés lesz belül. 
Öröm, kétség oly messzi cseng 
és jól esik az esti csend. 

Jó így mégegyszer szemlehúnyva 
mindent végiggondolni újra, 
a lélek könnyű, mint a pára 
s csend van. Elalszunk nemsokára.

 

Előzmény: jahorka (18470)
jahorka Creative Commons License 2013.10.19 0 0 18470

Szép estét kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

 

Márk Miklós: 
Akkor is

 

Miről álmodtál az éjjel? 
Hullámokon nyugvó holdfényt, 
kikötőben ringó bárkát, 
lelked színeiből festményt. 
Padon egy pár kézen-fogva, 
beszélgetnek szavak nélkül, 
csillag fénylik az égen, ahogy
átölelik egymást végül.

 

Boldog a lány, mint régen, 
szíve alatt ébred egy élet, 
erőt adott kedvesének, 
esélyt, s egészséget. 
Csókjaiban elrejtette, 
két kezével óvta, védte, 
szerelmet találtak, pedig
egyikőjük sem kérte. 

-----------------------------

Rád néztem, s zene ébredt, 
mosolyod szülte egy perc alatt, 
majd lelkünk összeolvadt, és
repült minden pillanat. 
Behunyt szemmel is látom, 
dallamot lüktet a neved, 
ha majd arcom emlékké szelídül, 
akkor is ott leszek Veled…

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.19 0 0 18469

Kellemes hétvégét Büvöskék!

 

Álom Kovács Judit

 

Álmodni tiszta lelkemmel
Éj nesztelen csöndjében
Nyugodt a szív
Már nem vérzik
Fájó sebeket gyógyít
Könnyen létezik

Lebegek
Ringatózom világában
Álmodom boldog pillanatában
Melegsége átölel mélyen
Még ne ébredjek
Csak ennyit kérek

A semmi létet
Mi erőt ad
S ó éltet
Boldogan

 

Előzmény: Pannika127 (18468)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.18 0 0 18468

Szép estét, Bűvöskék!

 

SZERGEJ JESZENYIN

NEM SIRATLAK

 

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.

 

Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.

 

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?

 

Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.

 

Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

 

 

RAB ZSUZSA

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.17 0 0 18467

Csukás István:

Őszi ének

Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!

E kettős képletű sors kísér, míg élek!
Kettős tükörben vibrál
életem, minden moccanásom s cserélnek
forró kézzel a lét s a halál.
És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek
beleszédül néha, mint ki áll
fortyogó mélység fölött, se földön, se égen –
És összegomolyog szívemben múlt s jövő,
s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.

Tisztán élni magamért s az életért!
A hemzsegő s összekoccanó
kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!
Felelősség, amely a szót
kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!
Az egymásra halmozódó
életekben lenni biztos ész, irányzék!
Így állok a világ kereszttüzében: mérnek!
Nyugtass meg, táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.17 0 0 18466

Szép estét nektek!

 

* * *

 

Rilke:
ŐSZI NAP

Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18465

Faragó Ferenc

 

Hit, remény és szeretet

Hittel érzem a hitedet,
Reménységgel a reménységed.
Szeretettel a szeretetted.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
ezt a három szót vésd a szívedbe: 
Hit, remény és szeretet.

 

Előzmény: hablány (18464)
hablány Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18464

Szép estét Nektek!

 


Gabriela Mistral - A szolgálat

A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Az utat gyakran kövek torlaszolják, gyűlölködésből,
de szíveddel megoldhatod a nehéz gondokat.

Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Milyen szomorú volna, ha a világ vágyná
azt a rózsabokrot, ami el sem plántáltatatott.

Ne csak a könnyű feladatok hívjanak,
ez olyan szép, hogy mások kikerülik!
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik; például amikor
meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.

 



Ne hidd tévesen, hogy szolgálni
csupán kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.

Naponta néz kezünkre s kérdezi:
szolgáltál-e ma? Kit?
Egy fát? Barátot? Édesanyád?

Fordította - Domján László

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18463

Czirják Jolán:
Őszi rondó

Nedves avar fűszere illan
permetező őszi esőben
Friss zamatát őrzi, miközben
nap sugarát gyűjti, ha csillan
Felleg alól néha kivillan
fénye, s amint izzad erősen -
Nedves avar fűszere illan
Illata száll messze, amíg csak
hordja a szél szerte, ha röppen,
s oldja - akár - mostoha ködben...
Lombja veszett fák töve sírhant -
Nedves avar fűszere illan

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18462

Jószay Magdolna:

Égi szerelem

Szerelmet sugalló éji égen
felhőfoszlány sejtet ősi rejtelmet,
őrizve titkokba burkolt szépséget.

Maga a vágy az ezüstfényű Hold,
s mint parázsló eleven sóhajok,
ragyogják körül az égő csillagok.

 

Előzmény: Sallai Gabri (18461)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.16 0 0 18461

Jó reggelt, kellemes napot mindenkinek!

 

Szőhet hálót a pók, mesteri módon hajnalig,
Csillogó ruhát a harmat ad reá reggelig.
S a napfény, mitől e törékeny varázs tündököl,
utána égető hévvel, könnyedén eltöröl.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18460)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.15 0 0 18460

Oravecz Imre:
Öregedő férfi ifjú hitveséhez

Építs velem házat,
lakj velem egy fedél alatt,
takaríts velem új konyhát, nappalit, dolgozószobát,
sétálj velem az erdőn,
gyere velem rendszeresen Dregolyba, Dolyinába, ófaluba,
ülj ki velem a kertbe,
hallgasd velem a nádirigókat,
etesd velem télen a cinkéket,
nyírj velem pázsitot nyáron,
örülj velem a csillagfürtnek, sarkantyúvirágnak, estikének,
termessz velem jégsalátát, brokkolit, cukkinit,
étkezz velem egy asztalnál,
egyél velem sulykát, gomukut, enchiladát,
igyál velem bourbont, tequilát, zöld teát,
reggelizz velem a teraszon,
nézd velem a felhőket naplementekor,
oszd be velem a jövedelmem,
vásárolj velem flanelinget, vászonnadrágot, gyapjúzoknit,
olvass velem Eichendorffot, Peteleit, Faulknert,
bolyongj velem a múltamban,
időzz velem a gyerekkoromban,
gondolj velem Arizonára, Wyomingra, Alaszkára,
túrázz velem képzeletben a Mojave sivatagban,
etesd velem felváltva a kutyámat,
vegyél velem kutyaeledelt,
égess velem gyertyát a szüleim sírján,
aludj velem egy ágyban minden éjjel,
és légy velem álmomban is,
nincs sok időm, siess velem élni.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.15 0 0 18459

Bera Irén:
Zizegve sír...

Zizegve sír falevél,
mert elhagyja az ágat.
Játszik vele kósza szél
majd búcsút int a nyárnak.
Fájdalmas a búcsúzás,
szívek, lelkek is fáznak.
Napkorong sem izzik már,
nyoma sincs illatárnak.
Esténként még hallható
a tücskök muzsikája.
Ködbe fúlnak sóhajok,
nyár és az ősz románca.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.15 0 0 18458

Jószay Magdolna:

Október illata

Az évszakoknak is illatuk van.
Vagy már csupán eleget éltem ahhoz,
hogy ezt tudjam?
Mert az érzékelések szorosan hozzátartoznak
a történelemhez...
ezer emléknek van köze látványhoz, illathoz,
dalhoz vagy ízhez!

Ha az élesen vakító őszi napsütésben
hajamba szálló ökörnyál súlytalanságát
nem érezhetném,
ha a fák gazdagon színes, pazar búcsúruháját
nem figyelhetném,
ha nem zizegne könnyű érintéssel talpam alatt
puha levélszőnyeg,
ha nem hallanám, hogyan károg a megérkező,
fekete bársonyruhás varjúsereg,
akkor is összetéveszthetetlen ez az aroma,
mely napfény, avar, enyhe füst,
érett szőlő, körte,
az őszi virágok és némi ködös pára
illatának hűvös keveréke.

Csipkerózsika-álomból ébredve,
süketen-vakon levegőt szippantva
tudnám, amit érzek, nem lehet más, mint
a sokszínű, csodás október illata.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.15 0 0 18457

Mindenkinek szép napot!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
ŐSZI BAKONY

Lefelé görnyed a dombhát,
öblös völgybe tapossák
méltósággal a fák.
Itt fönt még szétszórtan
igyekeznek a csúcsra,
messze alul, függönnyé tülekednek
a fénylő, füstszínű törzsek,
nincs cserje, bokor, csak a fák, meg a fák,
itt-ott áthasogat szúrós sugarával a nap.
Csönd zeng. Zöld ütemére
lezuhog föntről a béke.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.14 0 0 18456

Harasztovics István

 

Az ablaknál

 

Az ablaknál állok és nézem a szivárványt, 
Látom a kifutó-kifutón a királylányt. 
Érzem az erőket, az angyali adomát, 
Mik kérdik: a soraim ingyen mért adom át. 

A válasz egyszerű: élvezem a szavakat, 
Az út előttem és nem csapom be magamat. 
Az ösvényen állva, a szellőben lebegve, 
Álmodom, hogy akár szebb jövő is lehetne. 

Az ablakot bezárom, szemeim lehunyom, 
A rám szabott munkát észszerűen letudom. 
Maradok, hol voltam, a sajátom az enyém, 
Az élet mostoha, de megkérem a kezét. 
És az ablaknál ülve majd sokszor nevetünk, 
Hátha egy csinos pár, egy szép család lehetünk.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18455)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.11 0 0 18455

Videcz Ferenc:

Télelő

Ezüst tótükrét bámulja a Hold,
Ondolál bodros felhőfürtöket.
Tű zizzen: gallyszékén hétrét hajolt
Alkony-anyó ködköpenyt tűzöget.

Szélfogaton dérvendég érkezik,
Bólint, körülnéz majd továbbdöcög.
Bagoly mered utána percekig.
Tört fény kóborol árnyháló között.

Mozdulatlan fülel az éber ösvény,
Emléklépteknek fonja tarka álmát.
A döhér csönd tág mérföldekre hangzó.

Odvas fűzhajlaton roppan száz köszvény.
Nádas fölött imbolygó, szöszös bárkák.
Égből csordul le távoli harangszó.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.11 0 0 18454

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Giosuè Carducci:
Napfény és szerelem

Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.

Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel –
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.

S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,

hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.10 0 0 18453

Szép estét!

 

"Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?"

 

 

Előzmény: Pannika127 (18452)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18452

.

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18451

Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!

 

Fésüs Éva

 

A lényeg

 
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18450

Juhász Gyula:

Annának

Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott vállára csöndesen.
Én kedvesem, én hűtlen kedvesem,
Te hallod-e a hervadás neszét?

Hajadnak bársonyát zilálja-e
Az elmúlásnak dúdoló szele
És a halál hűvös lehellete
Az ajkad bíborát csókolja-e?

Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs,
Mely minden szépség átka erre lenn
S megvéd minden rontástól énekem,
Ez örök vágyból szőtt tündérpalást?

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.08 0 0 18449

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

 

Előzmény: Bűvössárkány (18448)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18448

Baranyi Ferenc:
Vallomás

Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem
– ha van még – hátralévő harminc vagy negyven évem,
s ez nem beletörődés. Törvény, mit – félredobván
hűlt viszonyok receptjét – létezésed szabott rám,
kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben:
kevés és íze-vesztett – de nélkülözhetetlen.
Miért léptél be orvul szeretteim sorába?
Szükségem úgy tapad rád, mint kisdedként anyámra,
ó, lennél már közömbös! Elválnánk, mint sokezren
teszik e kontinensnyi érzelmi jégveremben,
akadna magyarázat: a költő szárnyalását
ódon kalitba zárja kicsinyes monogámság…
Nem a közös nyomorral kiböjtölt kedves otthon
ölel panel-falával, hogy véled összefonjon,
nem kényelem bilincsel, meleg fészek-közösség,
miért a csontig ázott madár felejti röptét,
nem is hála láncol, miért esett koromban
szegődtél életemhez, amikor senki voltam,
és nem a megszokás tart, amely lázadni pattant
idegeket csitítva nem vállal már szokatlant,
s a meglevő csekélyért – mit marka bizton érez –
a többnek csöpp esélyét gyáván feladni képes.
Beléptél – mit tehetnék? – szeretteim sorába,
anyámmal és húgommal egy sorban állsz – hiába,
ezernyi összenőtt szál kötöz az életemhez,
mégsem merném mesélni olykor susogva: Kedves,
megint beleszerettem egy röpkevágyú lányba,
haja akár a tűzláng, gazellaláb a lába –
mert már az ösztönökben szavam bátortalan kong,
mert bűn ma még alázni baráti szóval asszonyt,
szokásból sem viselnéd. Mégha rosszul sem esne,
törvénysértő beszédem elmenni kötelezne,
s én meghalnék utánad. Inkább heves szerelmest
mímelek éjjelente, csak végleg el ne kergess,
hidd el: rakéta-korban a frigy még ősi, félvad.
Te nélkülözhetetlen, de kár, hogy feleség vagy!

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18447

Komáromi János:
Álmodj tovább

csak álmodj tovább
álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet

csak álmodj tovább
álmodd, hogy a verejték
gyöngyökké válik izzadt
testeden és amikor zuhansz
senki nem nevet elesteden
kereszted válladba mélyed
és érzed újra
az élet súlyát...
rád nevet, kit sohase
láttál és eléd jön
a legszebb érzés
amire annyira vágytál
és átölel, magához húz
szorosan és nem enged el
és akkor majd EGY leszel
egy a MIND közül
aki a Földre költözött
és így lett áldott
vagy még inkább
őrjöngve vágyott... üldözött

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18446

Sinka István:
Ősz...

Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.
Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?
Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18445


 

Áprily Lajos

 

Kerget az ősz

 

Kertünk felett felleg rohan,

szél rázza már a tört hidat.

Vizedről, játékos fiam,

hozd el már kis hajóidat.

 

Vitorláid gyanútlanul

vesztükbe mért indítanád?

Ártó, hideg viharba fúl

a sugaras robinzonád.

 

Szél fosztogatja holt nyarad.

Szabad fiam, szabad madár,

csukd össze könnyű szárnyadat:

jégfedeles kalitka vár.

 

Az erdőszél felé se menj,

az északos oldal csupa dér.

Lejtőidet köd önti el,

zörgő, gonosz tüskéivel

megindul az ördögszekér.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18443)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!