Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.11 0 0 18454

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Giosuè Carducci:
Napfény és szerelem

Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.

Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel –
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.

S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,

hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.10 0 0 18453

Szép estét!

 

"Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?"

 

 

Előzmény: Pannika127 (18452)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18452

.

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18451

Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!

 

Fésüs Éva

 

A lényeg

 
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.09 0 0 18450

Juhász Gyula:

Annának

Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét
A nyár halott vállára csöndesen.
Én kedvesem, én hűtlen kedvesem,
Te hallod-e a hervadás neszét?

Hajadnak bársonyát zilálja-e
Az elmúlásnak dúdoló szele
És a halál hűvös lehellete
Az ajkad bíborát csókolja-e?

Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs,
Mely minden szépség átka erre lenn
S megvéd minden rontástól énekem,
Ez örök vágyból szőtt tündérpalást?

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.08 0 0 18449

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

 

Előzmény: Bűvössárkány (18448)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18448

Baranyi Ferenc:
Vallomás

Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem
– ha van még – hátralévő harminc vagy negyven évem,
s ez nem beletörődés. Törvény, mit – félredobván
hűlt viszonyok receptjét – létezésed szabott rám,
kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben:
kevés és íze-vesztett – de nélkülözhetetlen.
Miért léptél be orvul szeretteim sorába?
Szükségem úgy tapad rád, mint kisdedként anyámra,
ó, lennél már közömbös! Elválnánk, mint sokezren
teszik e kontinensnyi érzelmi jégveremben,
akadna magyarázat: a költő szárnyalását
ódon kalitba zárja kicsinyes monogámság…
Nem a közös nyomorral kiböjtölt kedves otthon
ölel panel-falával, hogy véled összefonjon,
nem kényelem bilincsel, meleg fészek-közösség,
miért a csontig ázott madár felejti röptét,
nem is hála láncol, miért esett koromban
szegődtél életemhez, amikor senki voltam,
és nem a megszokás tart, amely lázadni pattant
idegeket csitítva nem vállal már szokatlant,
s a meglevő csekélyért – mit marka bizton érez –
a többnek csöpp esélyét gyáván feladni képes.
Beléptél – mit tehetnék? – szeretteim sorába,
anyámmal és húgommal egy sorban állsz – hiába,
ezernyi összenőtt szál kötöz az életemhez,
mégsem merném mesélni olykor susogva: Kedves,
megint beleszerettem egy röpkevágyú lányba,
haja akár a tűzláng, gazellaláb a lába –
mert már az ösztönökben szavam bátortalan kong,
mert bűn ma még alázni baráti szóval asszonyt,
szokásból sem viselnéd. Mégha rosszul sem esne,
törvénysértő beszédem elmenni kötelezne,
s én meghalnék utánad. Inkább heves szerelmest
mímelek éjjelente, csak végleg el ne kergess,
hidd el: rakéta-korban a frigy még ősi, félvad.
Te nélkülözhetetlen, de kár, hogy feleség vagy!

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18447

Komáromi János:
Álmodj tovább

csak álmodj tovább
álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet

csak álmodj tovább
álmodd, hogy a verejték
gyöngyökké válik izzadt
testeden és amikor zuhansz
senki nem nevet elesteden
kereszted válladba mélyed
és érzed újra
az élet súlyát...
rád nevet, kit sohase
láttál és eléd jön
a legszebb érzés
amire annyira vágytál
és átölel, magához húz
szorosan és nem enged el
és akkor majd EGY leszel
egy a MIND közül
aki a Földre költözött
és így lett áldott
vagy még inkább
őrjöngve vágyott... üldözött

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18446

Sinka István:
Ősz...

Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.
Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?
Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18445


 

Áprily Lajos

 

Kerget az ősz

 

Kertünk felett felleg rohan,

szél rázza már a tört hidat.

Vizedről, játékos fiam,

hozd el már kis hajóidat.

 

Vitorláid gyanútlanul

vesztükbe mért indítanád?

Ártó, hideg viharba fúl

a sugaras robinzonád.

 

Szél fosztogatja holt nyarad.

Szabad fiam, szabad madár,

csukd össze könnyű szárnyadat:

jégfedeles kalitka vár.

 

Az erdőszél felé se menj,

az északos oldal csupa dér.

Lejtőidet köd önti el,

zörgő, gonosz tüskéivel

megindul az ördögszekér.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18443)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.07 0 0 18444

Áprily lajos


 Kerget az ősz

 

 Kertünk felett felleg rohan,

szél rázza már a tört hidat.

Vizedről, játékos fiam,hozd el már kis hajóidat.

 

 Vitorláid gyanútlanul

vesztükbe mért indítanád?

Ártó, hideg viharba fúl

a sugaras robinzonád. 

 

Szél fosztogatja holt nyarad.

Szabad fiam, szabad madár,

csukd össze könnyű szárnyadat:

jégfedeles kalitka vár.

 

 Az erdőszél felé se menj,

az északos oldal csupa dér.

Lejtőidet köd önti el,

zörgő, gonosz tüskéivel

megindul az ördögszekér.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18443)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.06 0 0 18443

Szabó Lőrinc:

Őszi fák

Láttalak, lomb, mikor születtél,
fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
ép oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt minden kis leveled,
mint az ujszülöttek keze.
Ráncos vagy most is, gesztenyelomb,
ráncos megint,
mint bőr vagy öreg papír zörögsz,
ha a szél megráz odakint,
de ha fele kincsed lent röpül is
a földön ide-oda,
még beragyogsz az ablakomon,
gesztenyefáim aranya.
Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát
és fölgyujtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem.
Örökké kellene élni, de
ha nem lehet,
küzdj bátran és búcsúzz vigan:
így veszni szebb;
küzdj és örülj s hogy buksz, nyugodj
büszkén bele, –
arany voltál, szemét leszel,
szépség szemete.
Küzdj s tékozolj! Arany levél,
halál lepkéje, gyúlj ki, szállj!
Most ég el a nyár, és nem is
szomorú ez a szép halál.
Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt
igér a szél s az út sara:
ragyogj, őszi lomb! – Bárcsak én is
így pusztulnék el valaha.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.06 0 0 18442

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Ady Endre:

Október 6.

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.04 0 0 18441

Sziasztok! Napsütés van, de meleg nincs.

 

Schrenk Éva

 

Szeress!

 

Szeretnék megpihenni Nálad: 
szeretve, s elfogadva lenni. 
Felejts el mindent, mi fájhat! 
Ne álljon kettőnk közé semmi! 

Tudod, a múltad nem számít nekem. 
Engem csak a most érdekel. 
Ölelj, csókolj, szeress! 
S ha szívből viszonzom - meg ne vess! 

Félsz tőlem? Félsz a szerelemtől? 
Ne félj, én az leszek, akinek akarsz. 
Nem tapadok Rád puszta szeretetből, 
hisz én is azt akarom: önmagad maradj.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18440)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.03 0 0 18440

Napsütéses szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Szuhanics Albert:

Október születése

Ködgyermek született, szürke baba,
istenek alkonyán páraszült lény.
Kicsi még október, nagyon kicsi,
idős, ősz anyjának fésűje fény.

Hová tűnsz, kövér lány, zöld szemű nyár,
ismeretlen tájjal ismerkedő?
Hol még a madár sem jár és ahol
idegen ég alatt virágmező...

Rövidül már a nap, nyúlik az árny,
ismét nő egyre az éji idő.
Rója a szőlősort, vígan rója,
ím, a sok nótázó szüretelő.

Mutass meg, október, mindent nekünk,
Istenünk ősz-ege mily tiszta, szép!
Mikor a köd felszáll, milyen, mikor
ígéreted szerint kék lesz az ég?

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18439

Szép estét!

 

2010. SZEPTEMBER 08. SZERDA, 0

 

SZERGEJ JESZENYIN: 
BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(Rab Zsuzsa)

Előzmény: jahorka (18438)
jahorka Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18438

Kellemes napot kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

 

 Gavallér János:
 Szemedben


Tündér öröm mosolyog arcodon
szemembe néző szemedben fürdök
rítustáncot jár lelkünk párosa
mikor közénk száll az ég bársonya

bőrödön izzadságharmat frissít
táplálsz mint hajnali nap fényesítsz
fölnövök hozzád hisz öntöz lelked
s lelkem nő virágzik örömszemed

2009.05.20.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18437

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Wass Albert

 

Előzmény: Bűvössárkány (18436)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18436

Áprily Lajos:

Az őszre várj

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
aranyruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szíved,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18435

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad."

(Böjte Csaba)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18434

Mindenkinek szép napot!:)

 

* * *

 

Baranyi Ferenc:

Küszöbön

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt –
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.
…. Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
– amit utamból visszaadtál –
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi – pálya
amivel megrövidítetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

 

Patreides Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18433

Weöres Sándor

Őszi éj a mezőn

 

A föld színe távol

ezüst és acél.

Lombok illatától

részegül a szél.

 

A csillag forogva

hinti énekét.

Elsápad a boglya.

Feketül a rét.

 

A Hold kék kehelybe

sírja bánatát.

Holt madarak lelke

leng a légen át.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18432

 

Szép napot mindenkinek!

 

 

- Ady Endre -

 

Párizsban járt az ősz

 

Párizsban tegnap beszökött az ősz,

Szent Mihály útján suhant csendesen,
Kánikulában halk lombok alatt

S találkozott velem.

 

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

 

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

 

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

 

 

 

Előzmény: Pannika127 (18430)
Pannika127 Creative Commons License 2013.10.02 0 0 18431

Kellemes ébredést, szép napot!

Áprily Lajos

Ősz


Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.


Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.01 0 0 18430

Szép estét mindenkinek!

 

Boda Magdolna

 

ősz

 

Megint úgy jön el

az ősz, hogy egyetlen

reményem se

teljesül.

Csak jön,

bő lódenkabátját meglebbenti,

és barna ujjával

sietve körberajzolja

a gesztenye leveleit.

Megint.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.01 0 0 18429

Jagos István Róbert:

Párizs 2013
(Jónás Tamásnak ajánlva)

Párizs reagált és útjára engedte az Őszt.
Lesárgult levelek intenek szép jó éjszakát.
Ady is csak messziről néz vissza terhelőn.
Megmondta rég: a magyar megöli magyarját.

Furcsa lépésekben bújnak meg az őszi rímek.
Lesütött szemekben fellegében rekedt eső.
Fogaim közt erjed a halál érdes íze.
Tegnapon ülök, percekre bontva, szétesőn.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.01 0 0 18428

Kovács Daniela:
Elbúcsúztam

Ma a kövek alatt is meg-megnéztem,
kerestem a tovatűnt nyár melegét.
A szél meg se rezzent. Ájult békében
kémleltem az eget. A kék szeme élt.

Felpipiskedtem búcsúcsókot adni,
s ő visszacsókolt. Íze szinte szédít.
Míg hagyom a fényt ajkamra tapadni,
édes csókjában új reménymag érik.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.01 0 0 18427

Szép napokat!:)

 

* * *

 

Tornay András:

Őszi ének

Keresztvergődésed szögeiben
Átmelegít szereteted
De megrémiszt saját kegyetlenségünk

Vízenjáró lábnyomaidban
Elsüllyednek rossz döntéseink
Megtisztulnak hibáink
De hullámokat tör saját hitetlenségünk

Jászolágyad alázatában
Megszégyenít egyszerűséged
De elszomorít saját oktalanságunk

Csendcsodád
Békeburkod
Szeretetszíved
Tisztaságtitkod
Add rám újra, öltöztess fel, mert
Átfagytak ujjaim, s ahogy nézem
Igencsak közeledik ismét a tél

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.09.30 0 0 18426

Áprily lajos

 

 Októberi séta

 

 

Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

szép, mint a halál és a szerelem.

 

 Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll. 

 

 Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás. 

 

 Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét. 

 

 A partot fűzek testőrsége óvja,

a tollforgójuk ritkítottan ing.

Halkan himbál a horgom úsztatója,

nagyot csobbant a játékos balint.  

 

Fény-pászma hull most messze,holt mezőkig,

s a víz egy percre hullámos határ:

innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár. 

 

 De túl, gyepén a ritkuló bereknek

ijedt lombok rebbennek szerteszét,

a szél felettük pókszálat lebegtet,

ezüst pókszálat és ezüst zenét. 

 

 Az ősz hárfás tündére jár a réten,

az ő húrjáról szól a halk zene.

Most át fog jönni: árnyékát sötéten

pallónak átveti a jegenye. 




















 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18425)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.30 0 0 18425

Nadányi Zoltán:
ŐSZ

Az őszben állsz,
tűnődve jársz,
hullatja vén
lombját a hárs.

Titokzatos
halk nesz zavar,
kip-kop, kopog
a holt avar.

Hol itt, hol ott,
csodás, csodás,
mint távoli
lábcsoszogás.

Forogsz, fülelsz,
álmélkodol,
valaki jön,
nem tudni hol.

Valaki jön,
és erre tart
és csörgeti
a tört avart.

Jön finoman,
jön hidegen,
a csenden át,
a ligeten.

Híg árny, akit
szem nem talál,
maga az Ősz,
a halk Halál.

Forogsz, fülelsz,
a szíved üt:
nem jön sehol
s jön mindenütt.

Peng mindenütt
az őszi nesz,
álomszerű
bújósdi ez.

Kiáltanál:
az Istenért!
És megremegsz:
most ideért.

Most ideért
a lenge láb,
és megkerült,
és megy tovább.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!