Fodor Gábor nem zárja ki, hogy újra indul az elnökségértA helyzettől függ majd, de nem zárja ki Fodor Gábor, hogy újra indul az SZDSZ elnöki posztjáért – egyebek mellett erről is beszélt lapunknak a környezetvédelmi és vízügyi miniszter. Fodor nem minősíti Kóka János elnöki tevékenységét, de úgy látja: az elmúlt néhány hónap nem stabilizálta a párt helyzetét. Szerinte a kormányzati hitelesség megteremtése érdekében a népszavazás után a koalíciónak döntenie kell a kabinet átalakításáról.– Visszakívánkozik a Fideszbe?
– Fel sem merül. Mindig is liberális politikus voltam, és az is maradok. 1993-ban azért léptem ki a Fideszből, mert hátat fordított a liberális értékeknek.
– Azért kérdezzük, mert nemrég azt nyilatkozta, hogy mostanában rendszeresen beszélget Orbán Viktorral.
– Ez túlzás. Az újságírók meg szokták kérdezni, hogy van-e köztünk kapcsolat, amire el szoktam mondani, hogy hosszú ideig nemigen volt. Az utóbbi időben viszont néhány alkalommal beszélgettünk egymással. Szerintem ez jó jel; a politika különböző oldalán állóknak is szóba kell állni egymással. Az nincs rendben, ha nincs ilyen kapcsolat. Amikor volt módunk arra, hogy beszéljünk egymással, azok érdekes beszélgetések voltak. Természetesen politikai felfogásunk, értékvilágunk távol áll egymástól, de én mindig is törekedni fogok arra, hogy mindenkivel – azokkal is, akikkel politikai vitám van – jó emberi kapcsolatom legyen.
– Milyen rendszerességgel egyeztet az MSZP és az SZDSZ elnökével?
– A kormányfővel hetente találkozom kormányüléseken. Az SZDSZ elnökével az ügyvivői testületi üléseken és ezen túlmenően külön alkalmakkor is.
– Mekkora az összhang saját pártján belül? Az elnökválasztás után összezártak. Tart még az összhang?
– Az elnökválasztás első fordulójában mindketten ugyanannyi szavazatot szereztünk, tulajdonképpen egy vokson múlt, hogy ki lesz az SZDSZ elnöke. Utána azt kértem a támogatóimtól, hogy tartsuk meg az elveinket és az értékeinket, de támogassuk a megválasztott elnököt. És ehhez tartjuk is magunkat.
– Elégedett Kóka János elnöki működésével?
– Azt gondolom, hogy ezt nem nekem kell mérlegre tenni, hanem az SZDSZ tagságának. Egy biztos, hogy ami segítséget meg lehet adni az elnöknek, azt mindig igyekeztem és igyekszem megadni a jövőben is.
– Nincs ebben ellentmondás? Támogatóit arra kéri, hogy álljanak az elnök mögé, de a munkáját nem értékeli.
– Még nem jött el az értékelés ideje. Addig pedig minek. Bírálat és dicséret átértékelődne amiatt, mert versenyben voltunk egymással.
– Mondjon egy példát, amiben vita volt a párton belül.
– Inkább egy aktuális példát hoznék, amely jól mutatja, hogy a viták után is lehet konszenzust teremteni. Ez a kormányzati negyed ügye. Annak idején az elsők közé tartoztam az SZDSZ-en belül, akik elmondták, nem bölcs dolog a negyed építésébe belevágni. Örülök egyébként, hogy a beruházást leállította a kormány. Szerintem nem jó az, hogy amikor komoly takarékossági intézkedésekre és költségvetési szigorra van szükség, a kormányzat jelentős építkezésbe kezd.
– Másképp közelítve a viszonyát a pártelnökkel; jelenleg ön az egyik legnépszerűbb koalíciós politikus, Kóka pedig az egyik legnépszerűtlenebb. Ilyen helyzetben sem fordul meg a fejében, hogy váltani kellene?
– Büszke vagyok arra, hogy a teljesítményem megítélése a közvélemény előtt ilyen jó. Ugyanakkor van egy választott elnöke az SZDSZ-nek, nekem pedig az a dolgom és azzal tudom közös érdekeinket szolgálni, ha a tárca vezetésével jó teljesítményt nyújtok. 2007-ben tömérdek megerősítő visszaigazolása volt annak a munkának, amit csináltunk.
– Akkor úgy fogalmazunk: nem látja-e szükségét, hogy személyes népszerűsége a pártra is átsugározzon?
– Annak idején döntött az SZDSZ küldöttgyűlése, és nekem eszem ágában sincs felcserélni a szerepeket. Mindenki végezze a dolgát és amire megbízást kapott – a legjobb tudása szerint. A tagság majd eldönti, hogy mit gondol erről a teljesítményről. A vezetőség mandátuma kétéves, tehát elvileg 2009-ben jár le.
– Újra indul?
– Nem zárom ki. Ez a helyzettől függ.
– Nem lesz késő 2009-ben váltani, ha addig nem sikerül a mostani vezetésnek eredményeket felmutatnia? Alig marad szűk egy év a választásokig, ahol a tét ismét az SZDSZ életben maradása lehet. Ehhez pedig az európai parlamenti választásokon is jól kellene szerepelni.
– Valóban ez az SZDSZ előtt álló legfontosabb megmérettetés. Már az EP-választások előtt olyan helyzetben kell lennie a pártnak, hogy joggal bizakodjon: jó eredményt fog elérni. Ez azt jelenti, hogy 2008 második felében látnunk, éreznünk kell az SZDSZ erősödését. Ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy 2010-ben nyugodtan mehessenek a liberális szavazók választani, mert lesz ennek az értékrendnek politikai képviselete.
– És ha addig előáll egy új liberális párt? A gondolatkísérlet már megvolt Kis János, Bauer Tamás és Hack Péter részéről.
– Nem hiszem, hogy ők új liberális párt létrehozását szorgalmazták, de egyre többen foglalkoznak a gondolattal. Az is biztos, hogy sokasodnak az intő jelek. Egyelőre nem stabilizálta a párt a helyzetét az ötszázalékos parlamenti küszöb fölött a mögöttünk lévő néhány hónapban.
– Miben kellene változtatni? A stratégia arra épül, hogy – a vidéken meggyengült szervezeteket megerősítve – mindenhol legyen egy ember, aki az SZDSZ-t képviseli, miközben a médiában kevesebb teret kap a párt, mint mondjuk Kuncze Gábor idején.
– Politikánkat akkor tudjuk szavazatokra váltani, ha van az SZDSZ-nek egy rendes, jól működő szervezeti hálója. Ezen van javítani való. De döntően a politika fogja meghatározni, milyen eredményt érünk el. És a politikában a lényeges kérdés, ami egyúttal az egész magyar közélet kulcskérdése: a hitelesség. Az SZDSZ-nek kell változtatnia. Ha a választókkal meg tudjuk értetni, hogy egy olyan pártról van szó, amelyre azért érdemes szavazni, mert komolyan gondolja azt, amit mond és képvisel, akkor az SZDSZ erősödni fog. Ez pedig csak úgy megy, hogy a szavainkat tettek követik. Arról beszélünk tehát, amit meg is csinálunk. A környezetvédelmi minisztériumnál pontosan azt próbáljuk megmutatni, hogy ilyen politikával lehet eredményeket elérni. A koalíciónak is a hitelvesztés a problémája, de az MSZP-nek és az SZDSZ-nek is. Ha azt nézzük, hogy általában milyen ma a politika megítélése, akkor ez az ellenzéki pártokra is áll. Ők sem állnak valami fényesen. De nem lenne elegáns, ha én most az ellenzéket kezdeném kritizálni. Azt kell látnunk, hogy van egy általános hitelvesztés, és ezen belül a kormánypártoké a nagyobb. Nekem mint az SZDSZ vezető politikusának ezzel kell foglalkoznom.
– Hogyan lehet a „hazug” miniszterelnökkel hitelesnek lenni, szemben a mindig „igazmondó” ellenzéki vezérrel?
– El kell jönni az időnek, amikor a kormány és az SZDSZ is nagyon komolyan végiggondolja ezeket a kérdéseket. Hogy az elmúlt hónapok mennyire szolgálták ezeket a szempontokat? Hogy a kormány hitelessége miként áll? A népszavazási kampány után is majd meg kell nézni, hogy hol állunk. A hitelesség kapcsán elmondtam, hogy mire gondolok; a szavak és a cselekvés összhangja és a személyi kérdések tartoznak ide.
– Vagyis lesz kormányátalakítás?
– Szerintem a megfelelő politikai pillanatban a koalíció fel fogja tenni ezeket a kérdéseket.
– Mikor?
– Azt gondolom, hogy a népszavazás után. Addig nincs értelme erről beszélni.
– Az egészségügy területén is meg lehet ezt a hitelességet teremteni? Úgy tűnik, a környezetvédelem terén már megvan…
– Remélem, ez nem csak személyes népszerűség. A felmérések azt mutatják, hogy a kormányon belül a környezetvédelem azon tárcák közé tartozik, amelyekkel leginkább elégedettek az emberek, és ez nem mindig volt így. Erre jogosan lehetnek büszkék, akik itt dolgoznak. Az egészségügynél szerintem nekünk, liberálisoknak azt érdemes számításba venni, hogy rendben van-e az átalakítás, a változtatás iránya. Mert a magyar egészségügy nem tud megváltozni akkor, ha nem következnek be jelentős változások. Ennek pedig egyértelműen a verseny irányába kell mutatnia; jöjjenek a magánbefektetők, a magánbiztosítók, és legyenek érdekeltek abban, hogy versenyezzenek a biztosítottak, tehát a polgárok, a betegek kegyeiért. Fektessenek pénzt az egészségügybe, mert az országnak ebben a költségvetési helyzetben arra sincs pénze, hogy pluszforrásokat teremtsen. Kell tehát a külső tőkebevonás, ami nem megy másként, csak a magánbefektetők által. Hogy az egészségügy jobb, modernebb és emberközelibb legyen, mindannyiunk vágya. De vágy marad, míg nem teremtjük meg a feltételeket, amíg nem lesz verseny és amíg nem lesznek, akik érdekeltek a változtatásban. Ez a probléma, miközben óriási a felfordulás, és nagyon sok jogos panasz, probléma merül fel az egészségügy terén, amik gyengítik a reform eredményességét.
– Nem az teszi hiteltelenné az egészségügyi változtatásokat, hogy sokaknak az az érzése, nem foglalkoznak a felmerülő gondokkal, miközben a nagy rendszerek átalakításában mindig – most is – történnek hibák? Horváth Ágnes miniszterré választása előtt azt mondta: két célja van, a reformok folytatása és a hibák korrigálása. Utóbbiból nem sok látszik.
– Ez egy nagyon nehéz terület, ahol kellenek a szövetségesek. Demonstrálni is kell azt, hogy a minisztérium és a politikai döntéshozók képesek arra, hogy más véleményre is figyeljenek. Eddig a törvény elfogadása volt a fő kérdés, hogy eldőljenek a nagy koncepcionális kérdések. Most meg kell mutatni: ez a koncepció az emberek érdekeit szolgálja, s nem azért készült, hogy rájuk erőszakoljanak valamit, amit nem akarnak. Úgy vélem, illő tisztelettel kell viszonyulnunk a köztársasági elnök politikai vétójához. Szerintem az államfő nagyon sok ember érzését fogalmazta meg a maga dilemmáival. Érdemes látnunk, hogy kritikájában határozottan kiállt a verseny mellett az egészségügyben. Ez nagyon fontos elem. Emiatt azt gondolom, hogy akkor cselekszik helyesen a koalíció, ha a parlament alaposan megvitatja a törvényt. Biztos, hogy néhány helyen apróbb korrekciót kell rajta végrehajtani, de az elnök elvárásainak is meg kell felelni; nincs megfelelő háttértanulmány mellétéve, nincsenek a nemzetközi tapasztalatok feldolgozva. Ha a törvény mellé teszünk egy olyan anyagot, amely tartalmazza a szükséges háttérelemzéseket és a nemzetközi tapasztalatokat, azzal szerintem a parlament megfelel az államfő elvárásainak. Egyébként lényegi, koncepcionális kérdésekben nem kell változtatni a törvényen.
– Ön azok közé tartozott, akik 2005-ben is úgy gondolták, hogy Sólyom László a legalkalmasabb az elnöki posztra. Ma is fenntartja véleményét?
– Nyilván vannak olyan ügyek, amelyekben más a véleményem, mint az államfőnek, és én is kritizálhatnám őt, de nem teszem. Azért nem, mert szerintem nem helyes dolog a köztársasági elnököt általában politikai kritikával illetni. Neki ugyanis az alkotmány szerint az a dolga, hogy a nemzet egységét jelenítse meg. Vagyis nem lehet úgy kezelni, mint az átlag politikai szereplőket. Csak akkor szabad kritizálni, ha „végveszély” vagy valami más, rendkívül súlyos ügy merül fel. Sólyom László olyan államfő, aki igyekszik megfelelni annak az elvárásnak, amit egy aktívan dolgozó elnökkel kapcsolatban támasztani lehet. Jó néhány kérdésben kifejti a véleményét, s magának az elnöki hatalomnak adja sajátos értelmezését, ami egyáltalán nem baj. Szerepvállalását számtalan kérdésben kifejezetten hasznosnak ítélem. Elkötelezett demokrata, és nagyon sokat tett azért, hogy a demokratikus értékrendet védje és erősítse. Nagyra értékelem elnöki munkásságát.
– Hogyan ítéli meg a sajátját? Amikor átvette a környezetvédelmi tárca vezetését a láthatatlan Persányi Miklóstól, számos olyan ügyet – Rába-habzás, csepeli galvániszap, a német szemét – mutatott fel, amelyek a figyelem középpontjába kerültek. Tegnap az idei terveit is ismertette…
– A 2007-es esztendőt sikerévnek tartom a környezetvédelem szempontjából. Megkockáztatom: a rendszerváltás után először sikerült elérnünk, hogy – jó értelemben – politikai üggyé vált a környezetvédelem. Sokat dolgoztunk ezen, én is és a kollégáim is, de az államfő is segített ebben. A Rába-habzás esetében például sikerült egységet teremtenünk a kormányoldal és az ellenzék között, együttesen léptünk fel. Nekem az egyik politikai célom megmutatni, amit az SZDSZ elnökválasztási kampányában is mondtam, hogy kormány és ellenzék élesen vitázhat egymással, de közben demonstrálni kell, hogy az ország érdekében a nemzeti érdekeinket közösen tudjuk megjeleníteni, bizonyos kérdésekben tudunk közös hangot találni. Az idén a zöld alkotmányozást tekintem fő feladatnak. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai célokban szeretném hosszú távon világossá tenni azokat az értékeket, amelyek mellett Magyarországnak haladnia kellene és amiket el kellene érnie. Ezek közé tartozik a klímastratégia, a fenntartható fejlődés stratégia és az energiastratégia. Ezek együttes kezelése jelenti a zöld alkotmányozást, amelyet érvényesíteni kell a többi tárca munkájában is.
– Ha már tárcákat említ: a liberális tárcavezetők közül ön az egyetlen, aki a párt élvonalába tartozik, a többiek nem pártpolitikusok, szemben az MSZP-s miniszterekkel.
– Különböző modellek vannak: a szakértői kormányé és a politikusokból állóé. Meg kell mondjam, hogy az utóbbit jobbnak tartom, nem látom azt, hogy a szakértőkből álló kormányok jól tudnának működni, meg tudnának oldani komoly problémákat, mivel tagjaik mögött nincs meg a szükséges politikai háttér. A politikusé is egy szakma, tehát a politika szakértője. Az erő és stabilitás szempontjából jobb, ha politikusok ülnek a bársonyszékekben. Úgynevezett párton kívüli miniszterek akkor vonhatók be, ha különleges helyzetben van egy politikai erő vagy a kormány.
– Az utóbbi időben többször felmerült, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból, s mintha tudatosan fenyegetnék ezzel időnként az MSZP-t. Kitart 2010-ig az együttműködés?
– Rendkívül eredménytelen politika, ha az SZDSZ fenyegetőzik, majd utána nem csinál semmit. Nem kell fenyegetőzni, nem kell olyan javaslatokat tenni, amelyek félreértésekre adhatnak alapot. Ez nem szolgálja az SZDSZ érdekét. Arra kell törekednünk, hogy a kormányzati együttműködés minél sikeresebb legyen, mert a sikertelenség az SZDSZ-t is lerántja. Természetesen mindennek megvan a maga határa. Vannak olyan alapvető elvi kérdések, amelyeket ha nem tud az SZDSZ érvényesíteni, akkor újra kell gondolni a koalíciót. Mégsem lehet úgy nekiállni minden vitának, hogy vagy igazunk lesz, vagy kilépünk. Van egy bizonyos mozgástér, s ha azon belül a saját liberális elveinket tudjuk szolgálni, a választóinknak el tudunk számolni a tetteinkkel, akkor ez rendben van. A liberális elveinket feladni azonban nem szabad, semmilyen kormányzati szerep nem ér annyit.
