Herczog Mária szerint ma "soha nem látott mértékben" bántalmazzák a gyermekeket az iskolákban. Valóban így van? Hol a szakma? És milyen szakma ez valójában? A szociológus kompetens e pedagógai kérdésekben is? Etc...
Ez mind nagyon szép, de mintha az utóbbi időben az derülne ki folyamatosan, hogy diplomásból már annyi van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Nem értem, hogy mi a jó abban, ha az összes gyerek nagyvárosi szupersuliba jár. Ha van valahol tehetség és fölfedezik, és fölküldik tanulni jobb helyre, az oké. Megértem és támogatom. De én, ha falusi szülő lennék, egyáltalán nem örülnék, ha messze járna a gyerekem suliba és 1-2 órát kellene utaznia. Vagy most igazából mit akarsz ebből kihozni? A parasztok gyerekeinek kötelező mérnököknek és tanároknak, bölcsészeknek lenniük?
Az is tény, hogy sokkal kevesebb lehetősége van egy magamfajta, pesti polgárnak, mint mondjuk egy svájci vagy egy francia polgárnak, aki a székesfővárosában él. Mégse az jut eszünkbe, hogy NINCS MÁS LEHETŐSÉG, csak az, hogy mostantól "ki kell törni" és külföldön kell suliba járatni a gyerekeket és mivel idehaza a kórházak is szarok, ezért eleve nem is szabadna itt lenni, mert nyugaton sokkal nagyobb az esély a túlélésre...
"Mert ha a gyerek délben hazamegy és megeteti az állatokat vagy más mezőgazdasági/háztartási munkát végez, az a család számára bevételt jelent."
Ahogy elnézem a gyerekeket, ugyanezek a gyerekek a városban nem ezt teszik, helyette sokkal rosszabb dolgokkal ütik el az idejüket.
"Nem akarom azt mondani, hogy apucinak addig se kell felállnia a kocsmapulttól, mert az rosszhiszemű lenne. "
Nem akarod, de szinte mondod :) De a városban is ugyanúgy isznak a szülők, ugyanakkora arányban. Azok a szülők, akik nem állnak föl a kocsmapulttól, a városban se állnak föl, amíg a gyerekük nem állatot etet, hanem játékteremben szórakozik. Melyik a rosszabb?
"Már gyermek is alig van ezekben a sulikban, a szülők mégis vadul tiltakoznak a bezárás ellen. Vajon miért?"
Nyilván nem szeretném én se, ha a gyerekem órákat utazna azért, hogy suliba menjen. A kevés gyerek meg a 70-es évek vége óta probléma. A városba igyekeznek sajnos sokan, hogy itt éljenek, ezért itt sűrűbben vagyunk, de itt is kevesebb a gyerek. Fogyunk sajnos... de már biztos hallottál róla...
" Viszont azt sem szabad hagynunk, hogy a gyerek jövőjét is tönkretegye a szülei anyagi helyzete, szociális státusza."
Ez jó hangzik, valóban vigyázni kell, de az tény, hogy az állam nem sokat tud változtatni a problémán: minden 3 gyerek közül 1nek van lehetősége, hogy kitörjön abból, ami körülveszi.
Eszembe jutott az a törekvés, amit a moszkvai elvtársak találtak ki a mongol gyerekek megsegítésére. A gyerekeket elvitték 6 éves koruk után tanulni. A gyerekek olyan intézményekben tanultak, ahol oroszul ment az oktatás (a komcsik az eredeti mongol karaktereket is úgy rombolták, mint mindenhol a kultúrát úgy általában, most kezd csak visszajönni)és amikor hazamentek, már nem beszéltek az anyanyelvükön. Elidegenedtek... Ez persze szélsőséges példa, mégis jól mutatja, hogy mire képes az ember, amikor jót (?) akar. A gyereknek, főleg pici, kisiskolás korban a szülei közelében van a helye.
Jómagam tanár sem vagyok, nem is vertek, és én sem vertem, csak a a magam idegesítően sztoikus hangján megkérdeztem a minap a vonaton 3 12-14 éves kölyköt, hogy van-e papírzsebkendőjük, mivel nem volt, a notebook mellől gyorsan előkaptam fejenként egyet, és a legtermészetesebb hangsúllyal utasítottam őket, hogy takarítsák fel a kocsiban azt a csuhált-turhát, amit odaköpködtek. Úgy tűnik, nem is hiányzott nekik más, csak a Nagy Testvér: megcsinálták, nem anyáztak, amikor eltávolodtam, és azóta köszönnek, ha meglátnak. Kellemes meglepetés.
Kedves LegottTegel, sajnos, a feltételes mód ("visszaélnének ezzel, és a gyereket inkább otthon tartanák") indokolatlan. Ez a helyzet ugyanis az összes olyan falusi kisiskolással, akik közül nem egynek az eszétől függetlenül semmi esélye sincs rá, hogy valaha is diplomája legyen. És ez évtizedek óta így van az adott iskolákból kikerülőkkel. Már gyermek is alig van ezekben a sulikban, a szülők mégis vadul tiltakoznak a bezárás ellen. Vajon miért?
Mert ha a gyerek délben hazamegy és megeteti az állatokat vagy más mezőgazdasági/háztartási munkát végez, az a család számára bevételt jelent. Nem akarom azt mondani, hogy apucinak addig se kell felállnia a kocsmapulttól, mert az rosszhiszemű lenne. De tény: ha mindkét szülő silányul fizetett állásban van, ahol pl. 4-6 órára vannak bejelentve és az arra jutó minimálbért kapják, de persze a valóságban 9-10 órát dolgoznak, akkor bizony a háztájiból származó jövedelem a család megélhetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezért ragaszkodnak foggal-körömmel a versenyképtelen falusi kisiskolákhoz.
Tehát a megoldáshoz kevés, ha ezeket bezárjuk és a gyerekeket attól kezdve a közeli város iskoláiba szállítjuk. Mert attól a család még egyetlen forinttal sem lesz beljebb. Viszont azt sem szabad hagynunk, hogy a gyerek jövőjét is tönkretegye a szülei anyagi helyzete, szociális státusza. Ahhoz, hogy az áldatlan állapotok megszűnjenek, bizony az kellene, hogy a munkaügyi ellenőrök elegen legyenek ahhoz, hogy ne csak pár fővárosi építkezést tudjanak megnézni, hanem a vidéki boltokat, kisüzemeket is. Gyakorlatilag a fenti disznólkodás a munkaidő és a bér körül lassan már általánosan elterjedt. :( A munkavállalók persze nem mernek szólni, sokszor nem is tudják, hogy jogsérelem érte őket.
Bocs, ha OFF-nak látszik, de szvsz kb. így függ össze a jogtudatosság és a munkaügyi ellenőrzés hiánya, a gyerekek bebetonozódása az alacsony szociális státuszba, valamint a munkaerő kellő mobilitásának hiánya is...
Tartok tőle, hogy amíg nem vagyunk képesek komplex módon kezelni az efféle problémákat, addig csak a nyavalygás lesz, mint eddig. És a társadalom egyre fokozódó, irritált állapotából csak a további agresszió származik. :((
Védelembe vételi eljárás alá vonta Hernádnémeti jegyzője a település iskolájában a tanítónőjüket megverő diákokat. Az eljárás célja, hogy a koruknál fogva nem büntethető gyerekeket a magatartási szabályok betartására, szüleiket pedig ezek felügyeletére kötelezzék. Az oktatási jogok miniszteri biztosa szerint a gyerekek tettüket nem úszhatják meg büntetés nélkül.
Gyermekbántalmazás= a gyermek bántalmazza a tanárt.
Örülhet a Ranschburg Jenő. A szavak elvesztik értelmüket.
Enram meg kezdo tanito koromban egy 11 eves felcigany fiu biciklipumpaval tamadt mert nem engedtem napraforgomagot lopni a szomszed kertbol , nem reszletezem , a vege az lett hogy a szenesladaban kotott ki , attol fogva gyonyoruszep rend lett az osztalyban , ketto , evek ota az elsoben vegetalo kisegitos gyerek megtanult irni-olvasni , es a tobbiekkel is kivaloan lehetett dolgozni , miutan a fovezert "lerendeztem".
Igaz hogy ennek mar tobb mint husz eve, de palyafutasom egyik legszebb eve volt.
Na, mindjárt három érdekes felvetés, ebből ketten is a gyerek könnyebb kirúghatóságát látjátok megoldásként. Szerintem is jó lenne, ha a gyerekek és a szülők nem éreznék bebetonozva magukat. Kérdés, vajon mi ennek az akadálya? Lehet-e reális ok, hogy az alacsony iskolázottságú családok gyermekei, akik amúgy sem tartják semmire az oktatást, visszaélnének ezzel, és a gyereket inkább otthon tartanák, hogy segítsen valahogy a munkában? Ez rövid távon nekik jó, de a gyerektől a felemelkedés minimális esélyét is elveszik. Vajon van olyan fejlett, nyugati ország, ahol nincs tankötelezettség?
A másik kérdés, hogy nem vezetne-e gyors gettósodáshoz és szegregációhoz az, ha a problémás gyerekeket gyorsan kirúgdosnák az iskolákból? Előbb-utóbb kialakulnának a gyűjtőiskolák, ahonnan még kevesebb esélyük lenne a továbbtanulásra. És erről legfőképpen nem a gyerek tehet, hanem a szülők, de ennek az is az oka, hogy amikor ők voltak gyerekek, ők is ugyanolyan áldozatok voltak.
Ez az iskolalátogatási hozzájárulás szerintem is jobb ötlet lehet, mint a pénzbírság, bár azt azért szerintem meg kéne tudni oldani, hogy a szülők anyagi helyzetét felmérve, vagy a látogatási támogatás megvonásával, vagy tényleges pénzbüntetéssel "motiváljon" az iskola. Mert nem csak a szegény családok gyermekei jelentenek problémát, hanem sokszor sajnos a gazdag, de elhanyagolt szülők gyermekei is.
Valahogy az iskolának olyan eszközt kellene a kezébe adnia (és ellenőrizni, hogy ezzel ne élhessen vissza), amivel motiválhatja a szülőket arra, hogy együttműködjenek a fegyelmezési-magatartási problémák esetében.
Ezt pénzbírságot el kéne már felejteni az élet minden területén.
Ezek nem fizetik és nem is lehet rajtuk behajtani.
A rendőr meg nem tesz hathatós intézkedést, hogy felkutassa az elkövetőt és bevigye leülni a meg nem fizetett pénzbírságot.
Az ilyen "legalja" alkesz munkanélküliekkel szemben kiszabott pénzbírságból nem lesz SEMMI az esetek jelentős részében!
Ráadásul ma, ha pl. szabálysértési ügyben az elkövető nyilatkozik hogy vállalja a közmunkát, de az önkormányzat nem tud neki munkát adni, akkor nem is lehet leültetni a bírságot! El van felejtve neki az egész!
A tankötelezettség teljes eltörlése, egyben - az egyszerűbb adminisztráció kedvéért vagyoni helyzettől függetlenül járó - havi, gyerekenkénti 5000 forintos iskolalátogatási támogatás plusz az iskolának lehetőség biztosítása, hogy életkortól függetlenül könnyen kicsaphassa a problémás gyereket.
Innentől kezdve a "legalja" szülő is hülyére - de legalább csendesre - verné a gyerekét, ha veszélyezteti a havi 5000 forintját.
"Egy falusi általános iskolában tanítok . Ez az iskolai fokozat kötelező, itt nem lehet azzal fenyegetőzni, hogy "kicsapjuk" a renitens dedeket. Milyen fegyelmezési eszköz marad a pedagógus kezében?"
Gyakorlatilag az van, hogy semmilyen fegyelmezési eszköz nincs a kezedben, hacsak a a gyerekbe már nem épült be (Ki) otthonról valamilyen fokú önkontroll. Szerintem az a baj, hogy a törvények részben a visszaélések elkerülése végett, részben egy idealisztikus világképet elképzelve úgy szabályozzák az iskolai oktatási-nevelési munkát, hogy az akkor optimális, ha a szülők kooperatívak, megfelelően nevelik, büntetik és jutalmazzák a gyerekeket, stb.
Abban az esetben, ha ezek a feltételek nincsenek meg, tényleg reménytelenné válik a dolog. És azért azt is tegyük hozzá, a tananyag jelentős része ma már felesleges információrögzítés, amire a magolás és dolgozat után pár héttel már nem emlékszik. Szóval nem csoda, ha a gyereket nem érdekli, amit az iskolában hall, és nem lehet fegyelmezni.
Viszont kíváncsi lennék, amolyan brainstorming jelleggel, hogy mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Ha mondjuk egy varázsütésre megvalósíthatnánk az elképzeléseinket, akkor ti mit és hogyan változtatnátok?
Én például bizonyos feltételekhez kötötten engedélyezném a fizikai erőszakot az iskolákban. Pénzbírságolhatóvá tenném a szülőket, ha nem működnek együtt a magatartási/fegyelmezési problémák megoldásában.
Persze mint mindennel, ezekkel is vissza lehet élni, tehát azt is nagyon erősen ellenőriztetném, hogy csak a lehető legkevesebb alkalommal történjen ilyesmi
Gordon azt is mondja, hogy a problémákat "elhumorizálni" hatástalan. A probléma marad, csak a másik esetleg rosszul érzi magát tőled, mert elmaszatoltad, komolytalannak tartottad az ő problémáját. Lehet, hogy a felszínen veled nevet,de belül is?
Ritka, amikor így kell feszültséget oldani.
Abban egyetértek veled, hogy a humor és jókedély nagyon fontos. Ám a humor álcája alatt a szőnyegalásöprés esete rossz hatású,sokszor bántó és durva.
Nagyon rosszulesne nekem, ha benned bízva hozzád fordulok egy problémámmal és azt kapom nagy vigyorgások közepette, hogy: "Jogosnak érzed a dühöd?"
Igen. Jogosnak érzem. És akkor segített rajtam ez a jópofizás? Mit oldott fel bennem? Megoldotta a dühömet kiváltó problémát?
"Semmit se javított a humorérzékükön, ugyanolyan görccsel a gyomrukban gordonoznak."
Mondjuk amilyen vezetőnek tűnsz a hozzászólásaid alapján, ezen nem is csodálkozom. Gúnyolódsz valamin, amit félreértesz. Nem akkor működik igazán, ha a MÁSIK is teljesíti az általad elvárt feltételeket. Akkor működik igazán, ha megérted, hogy mi a lényege. Ennek viszont az is feltétele, hogy azt is megértsd, ha nem működik, miért nem működik, és ahol működik, ott miért.
Én is erőssen torzított Gordon móccert alkalmazok otthon, sőt a munkahelymen is. Ha vmelyik gyerek dúlva jön haza, vagy melót kérek valakitől határidőre: Úgy véled ménytánytalan bánásmódban van részed? Veled pont kiszúrtak, másoknak meg igaztalanul dicséret és lustizás jutott osztályrészül? Jogosnak érzed a dühöd? Mindenki másnak jobb mint neked? Nem vagy te ma egy riöliti probléma gazda? Lehet, hogy a probléma nálad van? Ő klasszul érzi magát, te meg stresszelsz? Még egypár ilyen baromkodó Gordon kérdés és máris röhögünk. Namost ez csak akkor működik jópofán, ha vissza is műkszik: tehát, ha a beosztottaim, illetve a gyermekeim is tudnak ilyen kedvesen csipkelődve Gordonozni velem. Ha csak lefelé, az csak parasztgordon. Sajnos sok ilyen tanfolyamot végzett balféket ismerek. Semmit se javított a humorérzékükön, ugyanolyan görccsel a gyomrukban gordonoznak.
Kínlódtam én is éppen eleget, főleg az utolsó két évben a szakképzőben. Volt egy szakoktató kollégám, nem is volt még meg a pedagógiai végzettsége, tőle kaptam a legtöbb segítséget. Főleg azt, hogy legalább szívesen beszélgetett a gyerekekről, sztorikról, gondokról. Kellemes, derűs fickó volt, sose nyafogott azon, hogy X vagy y gyerek nem tud osztani-szorozni, se rendesen olvasni, sőt azon sem, hogy lusta, vagy pimasz. Volt egy regiszterre való trükkje, amivel megoldotta az ilyen helyzeteket, és ha nekem volt bajom, minden további nélkül elmondta azt is, ha kértem, hogy szerinte hol hibáztam én az ügyben.
Volt viszont egy angol szakos kolléganőm, aki csak úgy emlegette a tanítványait, hogy hülyék, bunkók, mocskos szemétládák, tahó parasztok, stb. Egyszer nem bírtam ki, és megkérdeztem tőle, ha ennyire utálja, amit csinál, miért nem megy valahová máshová dolgozni. Azt felelte: ugyan hová menjek, üljek napi nyolc órában egy irodában nettó hetvenért?
Ghanima! Látom a többiek már informáltak a forrásról.. Időközben nekem is eszembe jutott, hogy a topicleírás így félreérthető, de mondjuk úgy, szándékosan hagytam egy kiskaput, hátha elmegy más irányba is a vita. Remélem időközben elolvastad az interjút, amiről még mindig azt gondolom erős túlzás.
Persze, egyébként a társadalmi jelenségek leírásában kompetens lehet egy szociológus. Ámde... És itt az én szerencsétlen egyedi példán következik. Nagyon nem szokványos iskolában dolgozom (mondjuk úgy, az utolsó iskola, aki mindenkit felvesz, akit már máshonnan eltanácsoltak), ahol ezeket a szokványos sémákat nem lehet alkalmazni. Ott valóban lehetetlen ez a küldetés. Miközben a helyi szoc.munkás és szociológus végzettségű gyermekvédelmi felelős torzult elképtelésiet, a vezetők hárításait is el kell viselni. Ezért nekem némileg más ez a szemüveg. De azért érzem fontosnak, mert úgy látom, egyre több az ilyen típusú fiatal, és a velük hozott probléma. Lassan számottevő társadalmi jelenség lesz. Fel kell készülni rá.
Az a baj, hogy nagyon sok szülő, akkor ha a ped. valamiért fegyelmezi a gyerekét saját önérzetén esett csorbaként fogják fel. "Szó'tá a gyerekemre köcsög?! Maj leverem a zagyadat vaze! Ne nézzé má' madárnak!!!" Azt hiszi, hogy ha szó nélkül hagyja akko megalázzák.
Annyi esze nincs, hogy az iskolai normák a társadalmi normákkal együtt alakulnak, és aki a suliban kilóg, az a későbbi életében is ki fog lógni....
Egyébként meg divat a pedagógust szidni. eddig a rendőrök voltak a hülyék, most a pedagógusok meg az orvosok.... pár év múlva lehet hogy a cipőfelsőrész-készítőket szídják lépten-nyomon....
Ajánlom figyelmetekbe Thomas Gordon: A tanári hatékonyság fejlesztése - A T.E.T.-módszer című könyvét.
Egy másik topicban mindig én vagyok a hülye szülő, aki a tanárok ellen neveli a gyerekeit, sőt, aki azt akarja, hogy a tanárok neveljék meg helyette...
Nem baj, ez sem engem minősít.
Én elolvastam a fent említett könyvet, mert nemcsak a tanároknak szól, hanem foglalkozik azzal is, hogy a szülők hogyan kezeljék a gyerek iskolai nyűgjeit.
Gordonnak van szülői eredményességi tréningje is - nemcsak könyvben. Jártam is tréningre és a könyvet is eredményesen használom. Felnőttekkel szemben is működik.
Továbbá megtanultam egy igen egyszerű és a hétköznapokban is remekül használható karakterológiai rendszert, amelyet a gyerekeim nevelésében (is) sikerrel használtam/használok. A nyári táboroztatások során is jól jött, mert 80 gyerekkel 24 órán keresztül bizony elég nehéz tud lenni, ha végig küzdeni kell a kölkök 70%-ával.
Nem is beszélve arról, hogy sikerrel adom át a "titkot" tizenéveseknek és felnőtteknek is.
Most is azt mondom, hogy a tekintély nem jár alanyi jogon senkinek. A tekintélyért meg kell dolgozni. A jó kapcsolat sem jár. Azt is meg kell teremteni és a kapcsolatteremtést nem szabad a gyerekektől várni.
P.S.: Tudom, hogy ez egy fórum. Tudom, hogy itt mindenki kicsit elengedi magát. Ám ha már a tanárok tekintélyéről (is) van szó, legalább a tanárok írjanak ide magyarul és helyesen...
Hát, ahol én tanítottam, az egyes nem sokat ért. Kapott pl. a diák valamire egy négyest, és kiszámította (kb. ennyit tudott matekból középiskolás korára), hogy most beszedhet három egyest, és még nem bukik meg. Két hónapig a tankönyv felé se nézett.
Egy falusi általános iskolában tanítok . Ez az iskolai fokozat kötelező, itt nem lehet azzal fenyegetőzni, hogy "kicsapjuk" a renitens dedeket. Milyen fegyelmezési eszköz marad a pedagógus kezében? A szaktanári ill. az osztályfőnöki figyelmeztetések. Ez meg aztán rettenetesen izgatja ám a szülők bizonyos rétegét! (Nézzetek be a "Kiégett pedagógusok" topikba)
Marad az egyéb eszköztár. A gyerekverés nem tartozik ezek közé. Ha véletlenül valamelyik kollégám mégis megteszi, soha nem azért nyakalja meg a tanulót, mert örömét leli benne, hanem mert "elszakadt a cérna". Van ilyen.
Az lenne az ideális, ha minél karizmatikusabb egyéniségű emberek mennének pedagógusnak. A jelenlegi pedagógusképzésben ez egyáltalán nem fontos. Szimte kizárólag a szaktárgyi tudás számít. Kiváló matematikai, nyelvi stb. tudással rendelkező ifjak érkeznek a pályára, akik aztán döbbenten tapasztalják, hogy a kutya sem kíváncsi az ő szenzációs tudásukra, képtelenek eladni-átadni az ismereteiket, mert minden energiájukat felemészti a "fegyelmezés". Sajnálom szegénykéket. Hab a tortán a "társadalmi megbecsülés" és a fizetés.
"A magyar iskolák nagy része nem ismerteti a gyerekekkel a jogaikat, sőt a pedagógusok sem ismerik ezeket. Csak szeretném jelezni, hogy az oktatási ombudsman honlapján is olvasható, de mindennapos tapasztalataink nekünk is a gyermekvédelemben és az oktatásban, hogy a gyermekeket soha nem látott mértékben bántalmazzák az iskolákban felnőttek."
Ez is a szociológus asszony nyilatkozatában olvasható. És ez az állítás hamis. Lehet, hogy nem ugyanazt értjük bántalmazás alatt?
"De ugye nem tudjuk, hogy hogyan fogta meg a kezét..." - részlet a nyilatkozatból. Esetleg túl határozott volt a fogása a kollégának?
