Hát akkor úgy tűnik ez a topik rám marad. Én nem vok elvált de 1edül nevelek egy kisfiút. Akik itt eddig tanácsot osztottak jöhetnek most is. Tokaji Faszú-nak sok sikert kívánok,érje el célját, házasodjon,sokasodjon!
Tapasztalati beszámoló következik, megválaszolandó a saját topiknyitómat ;) Összejöttem egy nálam épp tíz évvel fiatalabb lánnyal. Neki még nincsen gyereke, de az enyémekkel remekül kijön, a kölykök imádják. Az, hogy már vannak gyerekeim, egy pillanatig sem jeletett akadályt a kapcsolatunkban. 7 hónapja vagyunk együtt, a dolog gyakorlatilag meseszerű, és miatta felülbíráltam korábbi kijelentésemet, miszerint én többet nem nősülök meg. Na hát őt biztosan el fogom venni, közös gyerekről is egyre többször esik szó.
új perspektíva- ez inkább a korodból meg a rutinodbó adódik.. a többivel najon nem értek egyet... nem a gyerekek élnek együtt a nővel hanem a pasi, és remélem egy férfi igényei nem egy 4 éves fiú vagy leánygyerek szintjén vannak, kivéve persze ha főleg legózni akarsz a csajjal...
de azt se lehet elvárni mondjuk egy 26 éves, addig egyedül élő nőtől, hogy kapásból vadidegen gyerekek nyelvén értsen, meg zokszó nélkül bírja ha visonganak a fülébe... a ruhaamortizálás után meg illik a nőnek venni egy újat, szal minél drágább volt annál rosszabb neked, pláne ha rendesen fizeted a gyerektartást és nem vagy milliomos... eccerűbb rászólni a gyerekre ha túlzásokba bocsátkozik... nem hiszem, hogy nem éri meg annyit nevelni a kölkökön, hogy ilyen malőrök legalábbis ne legyenek hétköznaposak
Te vagy az első elvált pasi a topicban, aki normálisan áll a dologhoz. Mivel szeretem az Uramat, számomra elválni nem alternatíva, de egyszer esik, a mi esik és láttunk mi már karón varjút, akarom mondani 24 éves özvegy unokahúgot...
Szóval, ha elvált vagy özvegy lennék, akkor valami ilyesféle viselkedésű pasit szeretnék én is. Mi a fenének agyalni azon, hogy mi legyen egy kapcsolatban, amelyik még létre se jött?
A csemeték használata tesztelésre pedig elsőrendű ötlet. Az ő érzelmi antennáik ugyanis remekül működnek.
Anno kiskoromban édesanyám egyszer 9, később pedig 11 hónapig volt kórházban. Apukám pedig szép embernek számított. Ragadtak rá a nők, volt olyan is, aki rajtam keresztül próbálkozott. Na, azokat szívattam rendesen. Az egyik azzal próbált megvásárolni, hogy bevásárol nekem mindenfélét. Vajon hogy került a strandszatyrába az áruház legdrágább cipője úgy, hogy a tűsarok meg a kéreg jól láthatóan kilógott, s észre is vették az ott dolgozók, mikor ki akart sétálni fizetés nélkül? ;) A másik meg etetni próbált, hadd lássam, milyen jól főz ő és milyen jó lenne nekem új anyukának. Én rendesen bezabáltam az összes finomságból, de érdekes módon ennek meg egér került a retiküljébe. Volt olyan is, aki lekezelt és elhatározta, hogy majd jól betöri a kiscsajt, mert ez a pasi neki kell. Na, ennek került kutyagumi a kabátja zsebébe...
Egyetlen egy volt, aki tényleg szerette az Apámat. Azt azonnal megéreztem, és nem is bántottam. Elbeszélgettem vele tisztességesen. Megkértem rá, hogy hagyja békén Apámat, mert ha otthagyja Anyát betegen, örökre megváltozik. A sportszerűtlen magatartást nem fogja megbocsátani magának soha. Nem csináltam titkot abból se, hogy Anyám nagyon beteg és nincs sok esélye. (A 11 hónap alatt több mint 40 beteg halt meg abban a kórteremben.) Megígértem neki, hogy ha Anya meghalna, rám számíthat. Megértette és tágított. Anyu meg szerencsére hazajött abból az infernóból.
Úgyhogy csak csajozásra fel! Ha netán fiúcsemetéid vannak, kifejezetten hasznos lesz nekik a későbbiekhez. ;-) Van olyan unokabátyám, aki új nő esetén a harmadik randi körül rendszeresen kölcsönkérte a bátyámék kislányát, akit sajátjaként mutatott be. A gyerek persze élvezte veszettül, különös tekintettel a gesztenyepürére és a rosszalkodási felhatalmazásra... De ha a nő erre elhűlt vagy elkezdett idióta módon édelegni, mehetett a fenébe...
Lánykoromban én is randiztam egyszer elvált pasival, aki nem tetszett különösebben, de a kislánya valami csodás gyermek volt. Kedves, aranyos, remek eszű. Mindenkinek a számára csak megtiszteltetés lehet egy ilyen embert felnevelni. De pusztán ezért már csak nem mehettem hozzá egy pasihoz, akit nagyra becsültem bár, de amúgy nem kívántam, hisz vagy 15-20 évvel volt öregebb... A kisleány azóta már biztosan az érettségin is jócskán túl van.
igazából az lehet a probléma (nálunk pl. lehet, hogy ez probléma lesz), hogy én pl. kevesebbet keresek (sokkal), mint a párom. ha elvesz - és ezen már előre aggódott -, s esetleg valami történik... szóval hogy fél, hogy kiforgatom. ami hülyeség, mert én az első házasságomból is 150ezer forinttal mentem el (annyit adott a családom az esküvőre), de akkor már több éve együtt éltünk és az én fizetésem mindig elment a havi dolgokra (az övéből meg a rezsit fizettük). mivel az én hibámból ért véget a dolog, nem is akartam volna követelni semmit. ez így fair szerintem. sőt, én mondtam azt is, hogy váljunk el, kezdjünk új életet.
Bíztam benne, végülis teljesen hűséges tipus vagyok, nem alkoholizálok, nem járok játékterembe stb., egyszerűen egy idő után kiderült, hogy nem illünk össze.
egyébként én is elvált vagyok, igaz, gyerek nélkül. sokszor rettegtem, hogy majd amiatt nem akar velem együtt élni senki, mert hogy... vannak ugyan néha nehézségek (nagyon ritkán), de sose mondta - vagyis egyszer, de annak csak a szeretője voltam és dilemmázott, hogy lépjen-e értem, vagy ne - senki, hogy azért nem akar velem párkapcsolatot, mert elvált vagyok.
szerény véleményem szerint nem az számít, hogy elvált vagy-e vagy sem, párkapcsolatban élsz-e vagy sem, vagy ilyesmik. hanem hogy mennyire tudsz hatni az adott illetőre. ha megtetszem valakinek (akár csak ... azért, hogy ...), akkor nem fog azon filózni, hogy elvált vagyok.
esetleg egy kérdés merülhet fel: kinek a hibájából váltatok...?!
Egy percig se aggódjál. Mióta elvált apuka vagyok, egészen új perspektívák nyíltak meg számomra a csajozásban. Egy jónéhányat magam se értek, de a lényeg, hogy gyakorlatilag pofátlanul válogatok a különböző lehetőségek között, kezdve a fiatal, gyermektelen, de gyereket még nem akaró, de stabil egzisztenciát és megállapodott férfit már igénylő lányoktól egészen a férjüket rég megunt, de válni egyáltalán nem akaró érett asszonyokig. Soha egy pillanatig se titkoltam a családi állapotomat, a gyerekeimre nagyon büszke vagyok, sok időt töltök velük, és sokszor az oldalamon az aktuális önjelölt pótanyuka is próbálkozik belevonódni, de ezt én mindig csak nagyon óvatosan engedélyezem. Sose feledd, hogy a gyerekeid mindig fontosabbak a világ összes nőjénél, de még a te nőzési ambícióidnál is, és nekik mindig lesz jópár év előnyük nálad minden nővel szemben:) Ha aztán akarsz magadnak mégegy családot egy új feleséggel, akkor ez a legalkalmasabb helyzet a jelölt tesztelésére: próbálja meg mondjuk normaidőre felöltöztetni a kisebbik gyerekedet, vagy megtanulni egy Petőfi verset a nagyobbikkal, vagy sírógörcs nélkül elviselni, hogy a legdrágább ruháját félóra alatt leamortizálják spenóttal, csokival, zsírkrétával és macskaszarral:) Amelyik ebbe nem bukik bele azonnal, azt aztán bevállalhatod.
uff... nézd teljesen pártatlanul egy klassz férjjel a lakásban mondom hogy ne latolgass ilyesmit, mindegy mi a valószínűségszámítás eredménye, ha eccer az egy ezrelék is megtörténhet... amit az előbb írtál amúgy egy nő pl én úgy fordítja magának, hogy úristen, szabad vagyok, lehetőleg mindenkit meg akarok dugni, legyen gyereke vagy sem, gyereket egy darabig nem csinálunk és ez így helyes:)
én ezt úgy fogalmaztam meg magam-magam hogy a huszasok bulizni akarnak a harmincasok gyereket, meg férjhezmenni a negyvenesek meg már csak engem (+gyerek???) magam 49 (leszek)
...két és fél..., azóta szült újnak, újat, én újamnak két felnőtt lánya van, nem akar gyereket, csak engem, de ez is baj, mert neki ez már sok(ak), vágyik a nyugira, velem... imádom... lakása van lakásom van
Félreérthető voltam, bocsánat. Azzal a feltételezéssel eddig is nagyjából éltem, hogy elvált, gyerekes anyukákkal jóval könnyebben boldogulnék. Gyakorlatilag azt latolgatom, hogy milyenek az esélyeim a még gyerekteleneknél. Nem azért, mert ha kiderül, hogy jók, akkor kizárom a gyerekeseket, hanem azért, mert ez nagymértékben növeli a potentáltak körét. Semmi bajom a gyerekesekkel, sőt, továbbra is könnyebbnek látnám a velük való kapcsolatteremtést.
Ami azt illeti, az is megérne egy topikot, hogy manapság a nők mennyi idősen gondolják úgy, hogy most már tényleg gyereket kéne vállalni. Anno én 25 voltam, amikor a nagyobbik született és ahogy körbenézek itt a kolléganők között, ez sokaknál a nonszensz kategóriája. Persze ez egyben az én malmomra hajtja a vizet, mivel lehetnek olyan harmincasok, akik leállnak velem, mert még úgysem akarnak gyereket :)
és ha a volt asszony nincs a közelben. egyébként nekem van egy ilyen ismerősöm, egy gyereke van (ex-feleségnél), a csajával meg született közös és az első gyerek is szokott náluk lenni. ja, és fiatal, gyerektelen csajjal jött össze.
szerintem egy olyan lánynál (itt most a lány a ... mondjuk 25-35? évesekre értendő), aki még vagy már nem akar gyereket, simán... főleg, ha a gyerekek is elfogadják...
Értem. Valahogy bennem is az az érzés motoszkál, hogy praktikus szempontból mindenképpen a hasonszőrűek társaságát kéne keresnem, viszont ez megvalósításbeli nehézségeket vet fel. Gondolok itt arra, hogy valamiért nekem inkább gyerektelen lányok szoktak az utamba kerülni, ha most így hirtelen átfutom fejben az ismerőseimet, nem is tudok egy elvált, jelenleg független anyukáról sem. Bár feltételezem, hogy nagyon sokan vannak, nyilván nehezen tudnak eljutni mondjuk egy szórakozóhelyre vagy összejövetelre, mert napközben munka, este meg otthon a gyerekkel.
Értem. akkor ez mindegy, gyermektelennek fognak érzékelni a lányok, feltéve hogy nem mondod nekik 5percenként, v egyáltalán nem, h neked a gyerekek a legfontosabbak, és nem cáfolod azt az elgondolásukat, hogy lehet közös gyerek valamikor.
ha viszont jó apaként arra pályázol, hogy valahogy egyetlen nagy család legyetek, esetleg plusz 1-2 gyerekkel, akkor jobb egy elvált gyerekes anyuka asszem.
de akárhogy is, a kapcsolat első időibe ne kövesd el azt a hibát hogy mintegy a gyerekeiddel élsz házaséletet, mert a csajszi nem fogja díjazni a szeretőstátuszt... ebből a szpból is jobb elvált gyerekes anyukákkal kezdeni. úgy tűnik a kapcsolat elejénél minta előny lenne a másik fél hasonló státusza, de a kapcsolat folyásakor nem tudom, megmarad-e ez így..
