Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Az Andrea del Verrocchio-nak tulajdonított mellszobor, a "Hölgy bokrétával", amibe lehetséges, h. Leonardo da Vinci is "besegített". Ez a II. emeleten van. Itt még fegyver és páncél-kiállítás és sok egyéb látható. Aki teheti ki ne hagyja ezt a múzeumot.
És hát se szeri, se száma az itt látható műalkotásoknak, csak néhány név a sok közül: a della Robbia család tagjai, Verrochio, Brunelleschi, Ghiberti, Desirado di Settinano, Mino da Fiesole, Michelozzo, Jacopo Sansovino (ő lett Velence főépítésze, pl. a könyvtár, a harangtorony talapzatánál lévő domborművek alkotója és több velencei reneszánsz palota tervezője), Giambologna, Benvenuto Cellini.
Aki a szobrokat szereti, annak nagyon nagy élmény ez a páratlan múzeum!!!
Olyasmiket is olvastam, hogy gyakorta a Városháza falára festettették az ilyen jeleneteket elrettentő pédaként, állítólag még maga Botticelli és végzett ilyen munkát, de volt egy festő, aki gyakorta ilyesmiket festett és a gúnyneve is erre utalt, sajnos így fejből nem tudom ki volt az.
Donatello: David (1450), az első emeleten. Ebben a teremben látható még pl. a Battistero kapujára beérkezett pályamunkák közül a Ghiberti-é és a Brunelleschié, de ezen az emeleten lakik Giambologna Mercuriusa is (aki épp akkor külföldi utazáson vett részt), valamint az elefántcsont-, és az Iszlám gyűjtemény.
Leonardo da Vinci rajza a Bargello-ban halálraítélt Bernardo Baroncelli-ről. Ő a Lorenzo il Magnifico elleni merénylet egyik résztvevője volt. A lázadók elrettentésére szépen kilógatták a Bargello ablakából.
Ezen a linken alaposabban megnézhetitek a Bacchus szobrot ,már ekkor eltért Michelangelo a hagyományoktól azzal, hogy se nem a fiatal, se nem az idős istent ábrázolja, hanem egy köztes állapotot, az izmok már nem feszülnek, az állás bizonytalan a részegség miatt.
Ez a Bacchus szobor volt Michelangelo első római munkája. Abban a könyvben, amit már sokszor ajánlottam (Irwing Stones. Michelangelo) sokat ír erről a valójában kudarcos időszakról. Tulajdonképpen ez volt az első ilyen nagyságú műve. Jacopo Galli egy elég nemeslelkű gyűjtő volt, aki tulajdonképpen csak azért bízta meg ezzel a munkával, mert az a bíboros, aki Rómába hívta, húzta az időt és nem bízta meg semmivel.
Off. Azt most biztosan nem tudom, hogy ugyanaz a bíboros volt-e, aki végülis megbízta a Pieta elkészítésével, de éppen mire elkészült a csodálatos szobor, akkor meghalt a megrendelő és nem volt lefixálva, hogy hová is kerül a szobor. Végül szinte becsempészték Michelangelo barátai egy üresen álló kápolnába és senki nem törődött a most a világ egyik csodájaként számontartott szoborral. Állítólag ezért is véste rá a Madonna szalagjára a nevét, hátha valaki érdeklődik iránta. Még elég sok év telt el, míg igazán felfigyeltek rá Rómában. Azért nem semmi, hogy ez a Pieta volt Michelangelo második nagyméretű szobra a Bacchus után. Mondjuk a harmadik meg a Dávid volt. On.
A Michelangelo-teremben látható többek között Bacchus (1497), vagy a Piazza Signorian lévő Perszeusz szobor eredeti talapzata. (Persze fotózni itt is tilos :))
Az épület egy, a duecentóban erődszerűen épült Városháza (Palazzo del Podesta). A Podesta, magyarul a főbíró furcsa módon idegen jogértő személy volt, akit eleinte fél, majd később 1 évre választottak meg. 1574-től a mai rendőrfőkapitány, a Bargello székhelye lett, innen az épület neve. 1857 és 65 között némiképp restaurálták és azóta Nemzeti Múzeum, ahol egyedülálló gazdagságban látni itáliai közép- és reneszánszkori szobrokat.
Akkor a Bargello, most már belülről. Az építését 1255-ben kezdték el, a 16. században városi börtön volt, majd 1865-től itt nyílt meg Itália első nemzeti múzeuma. Olaszország leggazdagabb reneszánsz szoborgyűjteményét "rejti".
A múzeum három osztályra tagozódik, mint etrusz, egyiptomi és etruszk-görög-római régiséggyűjtemény.
Térképek mutatják a kiállított anyagok lelőhelyét.
Nagyon szép és nagyon izgalmas a kert, ahol felépítették a leglátványosabb etruszk sírokat.
Szóval azt mondják (sajnos nem jártam még itt, de pótolni fogom), hogy nagyon nagy élmény és akit érdekelnek az etruszkok feltétlen nézzék meg, mert ez a legjelentősebb etruszk gyűjtemény Olaszországban. Végülis a fontos leletek általában a múzeumokban vannak sajnos, nem a helyszínen.
Ez a sírszobor nem biztos, hogy ott van, de nagyon szép, érzékelteti, hogy az etruszkok társadalmában a nőknek egyenrangú szerepük volt:
Tudod, hogy azért hívják Fransois vázának, mert ez volt a neve annak a festő és rézmetszőnek, aki megtalálta 1845-ben. Amúgy a váza maga görög művészek terméke, i.e. 570 körülre teszik azt a két görög kézjegyet, ami van rajta.
A görög vázagyűjteményből, a Chiusi közelében, a Fonte Rotella melletti etruszk temetőben talált Francois-váza (i.e. 570). (Ez a gyűjtemény is megsérült a '66-os árvíz során)
Az Andrea del Verrocchio-nak tulajdonított mellszobor, a "Hölgy bokrétával", amibe lehetséges, h. Leonardo da Vinci is "besegített". Ez a II. emeleten van. Itt még fegyver és páncél-kiállítás és sok egyéb látható. Aki teheti ki ne hagyja ezt a múzeumot.
Donatello: David (1450), az első emeleten.
Odabenn ilyen szépséges látványokban lehet részünk.
ezt a szépséges belső udvart, lépcsőt és a tanácstermet a XIV. században építették.
Akkor a Bargello, most már belülről. Az építését 1255-ben kezdték el, a 16. században városi börtön volt, majd 1865-től itt nyílt meg Itália első nemzeti múzeuma. Olaszország leggazdagabb reneszánsz szoborgyűjteményét "rejti".
Ilyen érdekes utcákon haladhatunk.
